Az elmúlt tél folyamán (1888–89) többször találkoztam azzal a hírrel, hogy White testvérnőnek a minneapolisi értekezlet idején tudtára adták, hogy az ítélet, amely 1844 óta az elhunyt igazak felett döntött, most az élők felett folyik. Valótlan ez a hír. Hasonló hír szállingózott pár évvel ezelőtt is, amikor a svájci Bázelből az egyik kaliforniai igehirdetőnknek írtam levelet, amelyben a következő megjegyzés fordult elő: „Már negyven éve folyik az ítélet a halottak felett, és nem tudjuk, milyen hamar kerül sor az élőkre.” Különböző embereknek olvasták fel e levelet, s figyelmetlen hallgatók adták tovább azt, amiről azt képzelték, hogy hallották. Így kapott szárnyra ez a hír. A minneapolisi hír is a levélben előforduló megállapítás elismétlésének félreéréséből eredt.

Továbbá az a hír is járja, hogy az egyik életben levő lelkészünket láttam volna látomásban Isten országában, az üdvözültek között. Ez a hír teljesen alaptalan. Isten szava megállapítja üdvösségünk feltételeit, s teljesen tőlünk függ, hogy eleget teszünk-e azoknak vagy sem.

A Jelenések látnoka mondja: „Vannak néhányan még Szárdiszban is, akik nem szennyezték be ruháikat. Velem fognak járni, mert megérdemlik. A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki többé az élet könyvéből, hanem megvallom Atyám és angyalai előtt.” (Jel. 3:4–5)

„Mi azonban, ígérete szerint új égre és új földre várunk, mely az igazság otthona. Szeretteim, azért, ha erre vártok, azon legyetek, hogy Ő békességben, szeplőtlennek és kifogástalannak találjon.” (II. Pt. 3:13–14) „Ti már előre tudtok ezekről, szeretteim. Legyetek tehát készen, hogy az istentelenek tévedése el ne sodorjon, és biztonságotokat el ne veszítsétek.” (II. Pt. 3:17) „Gyarapítson és gazdagítson az Úr a szeretetben, egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket. Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor Urunk Jézus eljön összes szentjeivel.” (I. Thessz. 3:12–13) „Az igaz ember hitből él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem. Mi nem tartozunk az elpártolók közé, akik elkárhoznak, hanem a hívők közé, akik megmentik a lelküket.” (Zsid. 10:38–39)

Ezek a szövegek félreérthetetlenül kijelentik az üdvözülők kiválasztásánál használt mértékeket. Megállapítják, hogy kit koronáznak meg Isten városában, s azt is, hogy kiknek nem lesz joguk az igazak örökségéhez. „Boldogok, akik megtartják parancsait, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Jel. 22:14)

A harmadik mendemonda szerint a minneapolisi értekezleten White testvérnő bevallotta, hogy az ott tett megfigyelései közül néhány téves volt, és helytelen lelkületből fakadt. Ez a hír is teljesen alaptalan. Nem tudtam elhallgatni azt a világosságot, melyet Isten közölt velem. Figyelmeztető üzeneteket és intéseket, másrészt pedig a remény és a hit szavait adtam tovább. Mégsem vontam vissza semmit, amit azon az értekezleten szóltam, sem helytelennek nem mondtam. Ma is ugyanabból a szemszögből nézem a dolgokat, ma is ugyanaz a véleményem, mint Minneapolisban volt. Mindazokat a veszélyeket, melyeket akkor láttam s melyek olyan súlyosan nehezedtek rám, az értekezlet óta még világosabban látom. Amint tökéletesebben megismerem gyülekezeteink állapotát, látom, hogy szükség volt a Minnepaolisban közölt minden egyes figyelmeztetésre.

Ez a Minneapolisból eredő hír most aláássa a bizalmat a népünkkel közölt többi figyelmeztetés iránt. Elmondok erre egy példát.

Az egyik missziós állomásunkon dolgozó testvérnő megrovást kapott, mert rossz hatással volt a körülötte levő fiatalokra. Jóváhagyta a könnyelmű, léha, komolytalan lelkületet, amely megszomorította, távozásra késztette a Szentlelket, s csüggesztette-züllesztette a munkásokat. Amikor Minneapolisból ideérkezett a kósza hír, hogy White testvérnő helytelen úton járt, amit be is vallott ott, akkor T. testvérnő rokona azonnal rávágta: Ha White testvérnő egyes dolgokban tévedett a minneapolisi értekezleten, akkor melléfoghatott a nővéremnek adott üzenettel is, és talán azt is be kell majd vallania. Ezzel egycsapásra szentesítették a tévelygő útját. Azóta T. testvérnő elismerte, hogy tényleg hibás volt abban, amiért megrovást kapott. Akiktől ez a hír származott s akik terjesztették, olyan hatást váltottak ki, amely vérszemet ad a gonoszságok elkövetőinek, hogy visszautasítsák a megrovást, s így veszedelembe sodródjanak. A pletykázók vigyázzanak, nehogy tőlük kérjék meg ezek vérét az utolsó ítélet végzetes napján.

Az említett esetek bizonyítják, mennyire megbízhatatlanok az arról szóló mendemondák, hogy mit tettem, vagy mit tanítottam. Az Úr munkájával kapcsolatos fáradozásaim során nem szokásom, hogy igazoljam a viselkedésemet, vagy megcáfoljam a kósza híreket. Ha azt tenném, megfosztana az időmtől, hogy teljesítsem az Úr által rám bízott kötelességet. Arra szoktam ezt hagyni, aki gondot visel szolgáiról és ügyéről.

Mégis figyelmeztetném testvéreimet, hogy vigyázzanak. Ne adjanak hitelt a kósza híreknek. Az Üdvözítő felszólította tanítványait: „Ügyeljetek, hogyan hallgatjátok.” Bizonyos emberekről szól, akik bár hallják, nem hajlandók megérteni, nehogy meg kelljen térniük és meggyógyulniuk. „Aki Istentől van, hallgat Isten igéire.” (Jn. 8:47)

Akik Jézust hallgatták, azok pontosan a bennük működő lelkülettel adták tovább tanításait. Mindig is így van azokkal, akik Isten szavát hallgatják: aszerint értelmezik, és úgy fogadják, amilyen lelkület él a szívükben.

Sokan a maguk magyarázatát erőltetik arra, amit hallottak, amitől teljesen elváltozhat annak a jelentése, amit a szóló mondani akart. Némelyek előítéleteiken és elfogultságaikon átszűrve hallják. Úgy értik, ahogyan ők szeretnék tudni a dolgokat, ahogyan a legjobban megfelel a céljuknak. Így is adják tovább. Szentségtelen szívük serkentéseire hallgatva, gonoszságot hoznak ki abból, ami helyes értelmezéssel tengernyi áldás forrása lehetett volna.

Teljesen helytálló és igaz mondás is teljesen elváltozhat, ha néhány fél füllel figyelő, hanyag, gáncsoskodó ember adja szájról szájra. Gyakran jóindulatú emberek a meggondolatlanok, ők követnek el égbekiáltó tévedéseket. De az sem valószínű, hogy a többiek pontosabban továbbítják a hírt. Aki maga sem értette meg teljesen, amit a szóló mondani akart, elismétli a megjegyzést vagy a feltételezését, a maga színeivel ecsetelve a dolgokat. Ez azután olyan benyomást tesz a hallgatójára, amilyen előítéletek és képzelgések őbenne élnek. A második harmadiknak adja tovább, aki előbb kissé tódít a híren, úgy küldi útjára. S mielőtt észrevennék, hogy mit is művelnek, már tető alá is hozták az ellenfél célját, mert a kételkedés, féltékenység és a sanda gyanú magjait hintették el sokak gondolataiba.

Ha olyanok hallgatják Isten intő, figyelmeztető vagy bátorító üzenetét, akik szíve hemzseg az előítélettől, akkor nem értik meg a valódi fontosságát, amit pedig éltető illatnak küldtek a számunkra. Sátán készen áll, hogy hamis megvilágításban tüntessen fel előttük mindent. De aki éhezi és szomjazza az Istentől származó tudást, az majd helyesen fogja fel azt, s el is nyeri azokat az értékes áldásokat, melyeket Isten rá akar árasztani. Gondolkodása a Szentlélek hatása alatt áll, és helyesen fogja fel a hallottakat. Amikor az ember szíve megtisztul az önzéstől és önimádattól, akkor összhangba kerül az üzenettel is, amelyet Isten küld neki. Elméje életre éled, érzékenysége élesedik. Hasonló értékeli a hasonlót. „Aki Istentől van, hallgat Isten igéire.” (Jn. 8:47)

Most pedig azt mondom az igazságra áhítozóknak: Ne higgyetek az ismeretlen szerzőtől származó, megbízhatatlan mendemondának afelől, hogy mit tett, mondott vagy írt White testvérnő. Ha tudni akarjátok mit jelentett ki általa az Úr, olvassátok el kiadott műveit. Ha olyan közérdekű pontok merülnek fel, amelyekről nem írt, ne üljetek fel a szóbeszédeknek, és ne adjátok mohón tovább azokat.