Kedves N. testvér és testvérnő!

Bár nem válaszoltatok legutóbbi levelemre, mégis kötelességemnek tartom, hogy újra írjak nektek. Megmutatták nekem a benneteket fenyegető veszedelmeket, s elmétekbe kell vésnem annak szükségességét, hogy alázatosan járjatok Istennel. Mindaddig biztonságban lesztek, amíg szerényen vélekedtek önmagatokról. Tudom azonban, hogy üdvösségetek veszélyben forog. Szélesebb utat kerestek a szentség ösvényénél, a királyi útnál, amely Isten városába vezet. Túlteng bennetek az „én”, túlzottan önérzetesek vagytok, és kevés az Istenbe vetett hitetek. Nagyon előtérben állnak jellemetek hamis elemei. Féktelen szenvedélyek uralkodnak rajtatok. Büszkeség és hiúság akarják kezükbe kaparintani az irányítást. Tudom, hogy az ellenség keményen kísért titeket. Egyedüli biztonságotok, ha teljesen összhangban álltok Isten akaratával. Egyetlen reményetek az üdvösségre, ha teljesen Krisztusnak szentelitek magatokat. Ha alázatos szívvel és elmével jártok az Úr előtt, akkor együttműködhet igyekezetetekkel, s ereje megsegít gyöngeségetekben. Krisztus a megváltónk, s Ő mondta nekünk: „Nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn. 15:5) Legyen bennetek több Jézusból, és kevesebb magatokból!

N. testvér, nem vagy vallásos természetű ember, s ezért szüntelen erőfeszítésedbe kerül, hogy erősítsd magadban a hitet. Könnyen teljesen el tudnád engedni Krisztust az életedből. Az Úr áldását adta rád a múltban, s milyen csodálatos volt akkor a lelki életed! Milyen megnyugtatást, milyen bátorítást nyújtott neked! Szenvedélyed, hogy magasztald a műveltséget, pedig az az igazság, hogy a műveltség a vallásos elvekhez való ragaszkodás nélkül hatalommá válik a rosszra.

Nem tudom tétlenül nézni, hogy el akarsz menni, abban a végzetes tévedésben ringatva magadat, hogy a h. n. adventisták szűk látókörűek, és nagyon rejtett, tizedrangú ösvényen járnak, s mindenképpen nagyobb hírnévre kell szert tenniük, nagyobb tekintélyre, továbbá iskoláink tanítóinak a tudományokra kell összpontosítaniuk figyelmüket, az oktatás során háttérbe szorítva a vallásosságot. Amikor ilyen magot hintenek a hallgatók szívébe, hamarosan olyan aratnivaló lesz belőle, amelyet nem akarsz majd betakarítani.

Ha azt a munkát végzed az iskolában, amelynek céljából alapították, akkor javarészt a Könyvek könyvéből fogsz tanítani. Nem szabad semmi más tudományt a Biblia fölé emelned. Országunk többi iskoláit ne tartsd példaképnek.

Tudtomra adták, hogy a tanításnak az a módszere bűvöl el téged, amelyből csaknem teljesen kiszorították a vallást. Számos ilyen iskola akad mindenütt, ahová elmehetnek a tanulók, ha ilyen tanítást szeretnének. A mi iskolánknak azonban másnak kell lennie: isteni minta után kell alakítani.

Jézust és szeretetét kell beleszőnünk minden oktatásba, mint a legmagasztosabb tudást, amelyet a hallgatók elsajátíthatnak. Isten félelme a bölcsesség kezdete. Ha az igazgató nagyravágyó terveivel messzire szárnyal a bölcsesség forrásától, s azt képzeli, hogy a Biblia csak akadályozza, akkor később majd rájön, hogy nem több ő a szappanbuboréknál. Lelked üdvösségéért építsd be az élet fejedelmét minden tervedbe! Kizárt dolog, hogy iskoládban túl sokat taníts Jézusról vagy a Szentírás történelméből.

Hát nem hiszed, hogy nálunk az igazság? Hogy a Föld történelmét záró korban élünk? Hogy Krisztus az ajtó? Valamennyiünknek ezekkel a kérdésekkel kell szembesülnünk. A nevelésnek mindenkor magasztosnak és szentnek kell lennie, s ez ma nyilvánvalóbb, mint valaha is volt. Rövidesen elviszik a hűségeseket ebből a világból. Fordítsuk hát értelmünk és lelkünk minden erejét az Isten iránti teljes odaszentelődésre!

Soha ne rejtsd el a gyertyádat, hanem tedd a tartóra, hogy világítson egész házadnépének. A többi tanítóval együtt őrködjetek éberen, s ha alkalom kínálkozik, világosítsátok fel az embereket! Igyekezzetek bölcsen megtenni mindazt a jót, amit tudtok. Tereljétek a Biblia igazságaira azok figyelmét, akikkel összebarátkoztok. Szégyellitek, hogy Isten különleges népének tartsanak? „Aki szégyell engem és az én szavaimat… azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön az Atya dicsőségében.” (Mk. 8:38) Ha naponta Krisztus lelkületéből táplálkoznál, akkor igaz nevelő lehetnél.

Veszélyes, ha egyszerre túl sokat akarsz közölni. Nem kell hosszú beszédeket tartanod, sem nehéz témákat feszegetned, amikor hallgatóidnak még csak az szükséges, hogy megtanítsák őket az első lépések sikeres megtételére. Olyan dolgokat magyarázol, amelyeket azok, akik nem ismerik hitünket, nem tudnak felfogni, ezért nem érdekfeszítőek az előadásaid. Nem azoknak való táplálékot nyújtasz, akikhez szólsz.

Jézus volt a legjobb tanító, akit valaha is ismert a világ. Az Ő tudásához viszonyítva a legnagyobb emberi tudás is balgaság csupán. Mégis olyan egyszerűen tanított, hogy mindenki megértette, a művelt és a tanulatlan egyaránt. Nem fitogtatta mélyreható ismereteit, mert úgysem értették volna meg az emberek. A jelek szerint azt gondolod, hogy hosszas előadásaiddal úgy formálhatod-alakíthatod hallgatóidat, amint neked tetszik. Ebben azonban nagyon tévedsz. Akkor tennél sokkal mélyebb benyomást hallgatóidra, ha kevesebbet beszélnél, és többet imádkoznál. Isten az erőd forrása.

A tudományos nevelésről tartott hosszúra nyúló beszédeid gyötrelmek Isten angyalai számára, akik minduntalan és erőteljesen a mennyei dolgokról való elmélkedésre, annak szeretetére igyekeznek terelni az embereket. Emberek vesznek el, míg te hanyagul nem aknázod ki a rád bízott képességeket, mint ahogy Jézus példát mutatott nekünk. Emberek vesznek majd el véget nem érő, nem keresztény beszédeid hatására. A te lelki életed is összezsugorodott és nyomorék lett Krisztus ismeretének hiánya miatt. Súlyos veszteség ér, mert olyan nevelésmód vakít el, amely nem menti meg az embert.

A fiatalok rászorulnak, hogy fáradozz értük. Ha megtért ember lennél, ha naponta Krisztus iskolájában tanulnál, akkor életre éltető illat lenne, amit végzel. Akkor türelmesen és szeretettel, Isten erejével fáradoznál a fiatalokért, mert ki vannak téve a kísértéseknek. A hosszadalmas beszédekkel elpazarolt idő egy részét szenteld a fiatalok közt végzett személyes munkára, mert a segítségedre szorulnak. Azt tanítsd nekik, hogy Isten igényeket támasztott velük szemben, imádkozz velük. A rossz szokások sokakat acélerős bilincsben tartanak. Az ellenség csábításai megbűvölték szegény áldozataikat. Képtelenek kiszabadulni, és az Istentől kapott szabadságban járni. Már eddig is éveket veszítettek el, hát el kell még veszíteniük a következőt is? Az iskola igazgatója ébredjen kötelességei tudatára. Szentelje gondolatait és szívét a hallgatók üdvösségére. Ha pedig nem hajlandó erre, állítsanak helyébe mást. Nem szabad továbbra is költekeznünk, ha semmit vagy csaknem semmit sem végzünk abból, amire az iskolát életre hívtuk.

Ne használjuk fel továbbra is rosszul szellemünk s lelkünk erőit! Ne mulasszuk el többé az alkalmakat! Ne fáradozzunk tovább nap nap után gépies formaságokkal, nyereség nélkül! Tanítók és tanulók, ébredjetek fel, jaj, ébredjetek fel, míg nem késő! Ébredjetek, mielőtt elfehéredett ajkakról nem hangzik a borzalmas siránkozás: „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár: de számunkra nem érkezett el a szabadulás!” (Jer. 8:20)

Használjuk minden tanító képességeit és tehetségét a tanulók lehető legnagyobb javára. Ki figyeli éberen a kedvező pillanatot, hogy kedvesen és szeretettel szóljon hozzájuk? Ki szereti elmondani annak történetét, aki úgy szereti a világot, hogy életét adta, hogy megváltsa az elveszett, halálukon levő bűnösöket? Neveljétek a fiatalokat, alakítsátok a jellemüket, neveljetek, neveljetek, neveljetek az eljövendő, halhatatlan életre. Imádkozzatok gyakran. Könyörögjetek az Istenhez, hogy adományozza nektek az esedezés lelkületét. Nehogy azt képzeljétek, hogy eleget tettetek tanítói kötelességeteknek, ha nem vezetitek a tanulókat Jézus hitére és szeretetére. Hadd járja át Krisztus szeretete a ti lelkivilágotokat, s akkor majd öntudatlanul arra tanítotok másokat is. Amikor ti, tanítók feltétel nélkül elkötelezitek magatokat Jézusnak, hogy Ő vezessen, irányítson titeket, Ő uralkodjék rajtatok, akkor sohasem vallotok majd szégyent. Legfőbb kötelességetek, hogy kereszténységre neveljétek tanulóitokat. Forduljatok Istenhez: Ő hallja imáitokat és felel is rájuk. Űzzétek ki magatokból a kétségeket és a hitetlenséget. Ne hagyjatok nyerseséget belopózni az oktatásba. Ne legyetek követelőzők, hanem műveljétek a gyengéd együttérzést és szeretet. Legyetek jó kedélyűek. Ne szidjatok, ne bíráljatok túlzott szigorral; legyetek határozottak, türelmesek, krisztusiak, szánakozók, udvariasak. „Amit az ember vet, azt le is aratja.” (Gal. 6:7)

Ki sem tudom fejezni forró vágyamat, hogy a lehető legőszintébben keressétek az Urat, míg megtalálható. Isten előkészületének napján élünk. Semmit sem tarthatunk elég értékesnek, hogy elvonja gondolatainkat az ítélet végzetes napjára való felkészüléstől. Legyetek készen. A hideg hitetlenség ne tartson távol titeket Istentől, hanem az Ő szeretete lángoljon szívetek oltárán.