Sátán férfiakat és nőket használ fel arra, hogy vonzóvá tegye a bűnt. Alaposan kioktatja ügynökeit a bűn álcázására, hogy sikeresen rontsák meg az embereket és fosszák meg dicsőségétől Krisztust. Ügynökei segítségével a világosság angyalának tünteti fel magát. A Szentírás rombolónak, az atyafiak vádolójának, csalónak, hazugnak, kínzónak és gyilkosnak nevezi. Akkor a legsikeresebb, amikor hitvalló keresztényeket használhat fel ördögi céljaihoz. S minél nagyobb a tekintélyük, minél magasabb a pozíciójuk, minél inkább hangoztatják, hogy sokat tudnak Istenről és szolgálatáról, annál eredményesebben használhatja fel őket. Aki bűnre csábít, mind az ő ügynöke.

Az egyik húsvéti tábori összejövetelen olyan férfira hívta fel figyelmemet az Úr, aki több asszonnyal és gyermekkel aludt együtt egy sátorban. Míg Istenhez könyörögtem, élesen eszembe juttatták az évekkel ezelőtt nyert látomást, amikor Nathan Fullert kellett megintenem: akkor régen három férfit mutattak meg nekem, akikkel később találkozni fogok, s akik az istenfélelem leple alatt ugyanazt a bűnös utat járják. Ez az ember volt az egyik közülük, akit most az összejövetelen láttam. Amikor délelőtt bizonyságot tettem, Isten Lelke nyugodott meg rajtam, de akkor nem említettem egyéni eseteket. Később, még aznap, félreérthetetlenül átláttam kötelességemet és bizonyságot tettem. Ezt az esetet emeltem ki, amelyre az apostol utasít: a gonosznak még a látszatát is kerüljük el. Ez a férfi, míg látszólag megtartotta a negyedik parancsot, megtörte a hetediket. Ennek a csalásnak a segítségével több asszonyt gyűjtött maga köré, akik helyről helyre követték, ahogyan a hű feleségnek kell követnie férjét.

Különleges népnek tartanak minket, elveink és hitünk minden más felekezettől megkülönböztetnek bennünket. Ha nem élünk különb módon, ha nem más a jellemünk, mint a világ fiaié, akkor ujjal mutogatnak majd ránk, s így szólnak: „Ezek a hetednapi adventisták, ezek tartják meg vasárnap helyett a hetedik napot.” Az előbb említett személyek miatt mindazokat megbélyegzik, akik lelkiismeretesen megtartják a hetedik napot. Mennyivel jobb lenne, ha senki nem tettetné az igazságos életet, hanem engedelmeskedne az igazságnak!

Kifejezetten kötelességemnek tartottam, hogy az Úr nevében megrójam ezt a férfit, és felszólítsam a vele levő asszonyokat, hogy különüljenek el tőle, vonják vissza a méltatlanra pazarolt bizalmukat, mert boldogtalanság és romlás vár azon az ösvényen, amelyre léptek. A mennyei jegyzőkönyv a következőképpen tanúskodik e férfiról: „Csaló, házasságtörő, betolakodik a házakba, és tudatlan nőket nyer meg magának.” Hogy hány lelket pusztít el Sátán az álokoskodásával, az csak az ítéletnapon fog kiderülni. Az ilyen férfiakat meg kellene fenyíteni és eltiltani, hogy ne hozzanak továbbra is szégyent Isten ügyére.

Amint közeledik a vég, egyre sűrűsödnek körülöttünk a veszedelmek és csapdák. Elégtelenné válik a puszta vallásosság. Élő összeköttetésben kell lennünk Istennel, hogy lelki tisztánlátással rendelkezzünk a gonoszság felismerésére, mert a legcsalárdabb és legtitkosabb utakon csempészik be a legsúlyosabb bűnöket, akik azt állítják magukról, hogy megszentelődtek és már képtelenek a bűnre. Ezek közül sokan naponta vétkeznek, romlott a szívük és az életük. Önelégültek és álszentek, az igazság saját mértékét állítják fel, de a Biblia mértékét közelről sem ütik meg. Bár magas tisztségekre tartanak igényt, távol állnak az ígéret szövetségétől. Csak Isten könyörülete tűri el romlottságukat, nem pusztítja el őket, hanem még mindig a bocsánat lehetőségének határán belül tartja őket. De ők szüntelenül visszaélnek Isten türelmével, s elbizakodottá váltak kegyelme miatt.

A. úr olyan hittételeket terjeszt, amelyek megfertőzik Isten templomát. Vajmi kevés a remény számára. Olyan régóta csalja már magát, s annyi ideje vezet félre másokat is, hogy csaknem teljesen Sátán uralkodik a gondolatain és testén. Ha le tudjuk tépni róla a hamisság palástját, ha leleplezzük gonosz szándékait és gondolatait, hogy ne vezessen többé másokat is a pokol ösvényeire, ez minden, amit vele kapcsolatban megtehetünk.

Először meggyűlölte Isten figyelmeztetéseit, aztán szembeszállt velük, mert Isten szent törvényének fényét vetették gonosz útjára. A bűn elvakító hatalmának egyik legszomorúbb bizonyítéka, hogy hónapok és évek múlhatnak el, s a bűnös mégsem ébred bűnbánatra. A. úr csökönyös következetességgel folytatja útját lefelé a lejtőn, nem bántja a lelkiismeret, nem retteg a menny bosszújától. Megelégszik annyival, hogy hazugsággal és csalással el tudja leplezni bűnét. Kihalt belőle a helyes és a helytelen világos ismerete. Olyan aratás előtt áll, amelyet rémülettel fog betakarítani.

A legszörnyűbb, hogy ez az ördögi tevékenység Jézus Krisztus képviselőjének leple alatt folyik. A világosság angyalának öltözött egyetlen bűnös is felmérhetetlen kárt tud okozni. Sötét és félelmetes terveket szőnek, hogy éket verjenek férj és feleség közé. Az apostol így szólt erről: „Ezek közül valók azok, akik betolakodnak a házakba, s megnyernek maguknak olyan nőket, akiket vétkek terhelnek és mindenféle vágy hajt.” (II. Tim. 3:6) Ezek a buja emberek befurakodnak a tisztességes házakba is, és csaló ügyeskedésükkel, cselszövésükkel rossz útra vezetik még a lelkiismeretes embert is. Kárhozatos tévtanokat fogadnak el igazságként. Igaz tettekként a legvisszataszítóbb bűnöket követik el, mivel megzavarják és eltompítják lelkiismeretüket.

Ez a férfi csak azért fogadta el a népszerűtlen hittételt, az Úr szombatját, hogy tisztességes külsőt öltsön vallásos életére. Kiadványainkban ugyan félreérthetetlenül megfogalmaztuk nézeteinket, ám ő sutba dobta ezeket, és saját szennyező tévtanaival keverte az igazságot. Azt próbálta elhitetni másokkal, hogy Isten új világosságot adott neki a Biblia felől. Annak szétkürtölésével, hogy nagyszerű világosságot hoz népünk számára a negyedik paranccsal és hasonló igazságokkal kapcsolatban, a gyanútlan előtt azt a látszatot keltette, hogy valóban Isten vezeti. Mihelyt azonban elnyeri a bizalmat, nekilát ördögi munkájának, elferdíti az Írások valódi jelentését. Azt próbálja kimutatni, hogy az Isten igéjében elítélt házasságtörés mást jelent, mint ahogyan általánosan elfogadják. Az asszonyokkal igyekszik elhitetni, hogy nem sérti Istent, ha házassági fogadalmukhoz hűtlenek, s nem vallja be, hogy ez a hetedik parancs megszegése lenne. Sátán örül, ha látja, hogy bűnösök csatlakoznak a gyülekezethez hitvalló szombattartókként, olyanok, akik eltűrik, hogy ő uralja gondolkodásukat és testüket. Mások félrevezetésére és megrontására használja fel őket.

Romlott korunkban sok olyan emberrel találkozunk, akiket annyira elvakított a bűn, hogy az erkölcstelen élet mellett döntenek, mert az felel meg szívük egyre inkább megromlott hajlamainak. Ahelyett, hogy belenéznének a tükörbe, Isten törvényébe, s ehhez a mértékhez emelnék fel szívüket és jellemüket, megengedik Sátán eszközeinek, hogy az ő lobogóját tűzzék ki szívükben.

A romlott emberek könnyebbnek tartják, ha vétkeik alátámasztására elferdítik a szent írásokat, mintsem lemondjanak bűneikről, és megtisztítsák szívüket és életüket. Sokkal több ilyen ember akad, mint sokan képzelnék. Sőt, számuk szaporodni fog, amint közelebb érünk a végső napokhoz. Akik nem a Biblia igazságába mélyesztik gyökerüket, azok közül majd sokakat elvakítanak és megcsalnak. Észrevétlen veszélyek szegélyezik ösvényüket. Egyedüli biztonságuk a virrasztás és az ima lenne. Minél közelebb húzódunk Jézushoz, annál magasztosabbnak és kívánatosabbnak tartjuk majd Krisztus tisztaságát és ártatlanságát.

Ez a férfi, hogy leplezze romlott életét, s ártalmatlannak tüntesse fel bűneit, példákat hoz fel a Bibliából, amikor istenfélő férfiak buktak el e kísértés miatt. Pál pontosan ilyen emberekkel találkozott, akik minden korszakban a gyülekezet átkai voltak. Milétoszban az apostol összehívta a gyülekezet véneit, és figyelmeztette őket arra, amivel szembe találják majd magukat: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt titeket ennek élére elöljárókul a Szentlélek, hogy igazgassátok az Isten egyházát, melyet tulajdon vérével szerzett meg. Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok törnek rátok és nem kedveznek a nyájnak. Sőt még köztetek is támadnak olyanok, akik csalárd beszéddel magukhoz akarják csábítani a tanítványokat. Őrködjetek tehát, és véssétek emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szüntelenül, könnyek közt intettem mindegyikőtöket.” (Ap. csel. 20:28–31)

Aki vallja az igazságot, s mégis naponta megsérti azt tisztátalan életével, az Sátán szolgájává válik, és sokakat romlásba sodor. Ezek az emberek a bukott angyalokkal tartanak kapcsolatot, segítségükkel uralkodnak mások életén. Ha Sátán elbűvölő hatalma rátelepszik valakire, az elfeledi Istent, és a romlott szándékú embert magasztalja fel. Ezek a félrevezetett emberek titkos bűnöket gyakorolnak, erényeknek beállítva azokat. Valóban feltehetjük az apostol galáciabeliekhez intézett kérdését: „Ki igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? Titeket, akiknek szeme elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust.” (Gal. 3:1) A hitetlenségben és erkölcstelenségben mindig igézet rejlik. Csalásnak esik áldozatul a gondolkodás, azért nem tud következetesen érvelni. A lelki látás elhomályosul, s az addig kifogástalan erkölcsű embert megzavarja Sátán ügynökeinek csaló okoskodása, akik a világosság hírnökeinek vallják magukat. Ha nyíltan lépnének fel, s úgy közelítenék meg áldozataikat, pillanatnyi habozás nélkül visszautasítanák őket. De először csak a rokonszenv elnyerésére törekszenek, hogy bizalmat keltsenek maguk iránt mint Isten hű, önfeláldozó szolgái. Csak ezután fognak hozzá félrevezető tevékenységükhöz. Isten különleges hírnökeinek álcázva próbálják letéríteni az embereket a feddhetetlenség ösvényéről, amit úgy érnek el, hogy érvénytelennek tüntetik fel Isten törvényét.

Ha lelkészek élnek vissza így a bizalommal, annyival vétkesebbek a közönséges bűnösnél, amennyivel magasabb a hivatásuk. Isten napján, amikor megnyílik a mennyei jegyzőkönyv, számos lelkész nevére bukkanunk majd, akik csak tettették, hogy tiszta a szívük és az életük, de visszaélve helyzetükkel, Isten törvényének megrontására csábították az embereket.

Amikor férfiak és nők Sátán megrontó hatalma alá kerülnek, majdnem lehetetlenné válik kimenteni őket ebből a borzalmas csapdából, hogy újra tisztán gondolkodjanak, és világosan felfogják Isten kívánalmait. Megcsalt értelmük előtt Isten szolgája igazolta a bűnt, azért soha többé nem tekintenek arra olyan utálattal, mint Isten. Ha az erkölcs értékét veszti valakinek a gondolkodásában, annak ítélőképessége fonákká válik, s a bűnt helyénvalónak, a helyénvaló dolgokat pedig bűnnek látja. Másokat is megront az olyan emberrel való érintkezés, akinek nem tiszták a hajlamai, szokásai. Sokan csaknem észrevétlenül veszik át az erkölcstelen nézeteket és elveket.

Ha az erényes, erkölcsös emberek társasága helyett a tisztátalan életűek társaságát választjuk, ez biztos jele annak, hogy felfogásunk és szokásaink azokéval egyeznek, és az erkölcs alacsonyabb fokára zuhantunk. Ezek a megcsalt és elvakult lelkek ezt nevezik a lelkület magasztos és szent egységének, lelki összhangnak. Az apostol azonban az „égi magasságok gonosz szellemeinek” nevezi ezt, amelyek ellen minden erőnkkel harcolnunk kell.

Amikor a nagy Csaló munkához lát, az istenfélelem tettetésével beférkőzik az emberek bizalmába, majd agyafúrt, félrevezető szellemével viszi végbe terveit. Az ilyen, veszélyes gondolkodású emberekkel barátkozva az asszonyok megszokják a tisztátalan légkört, és csaknem észrevétlenül ugyanaz a lelkület itatja át őket. Elveszítik szabadságukat, és csábítóik árnyaivá válnak.

Akadnak, akik azt állítják, hogy új világosságot hoznak, s hitújítóknak kiáltják ki magukat. Nagy tekintélyre tesznek szert olyan körökben, ahol az a meggyőződés terjedt el, hogy Isten népe tévúton jár, és olyanok között is, akik elégedetlenek a gyülekezet lelkiségével. Az utóbbiak igaz, becsületes szívvel kívánják a javulást, a magasabb színvonalú lelki életet. Ha Krisztus szolgái eléjük tárnák a tiszta, romlatlan igazságot, elfogadnák azt, s engedelmeskedve megtisztulnának. De Sátán, aki mindig éber, a jobb után vágyó lelkek nyomába szegődik. A hitújító magasröptű nyilatkozatával közelíti meg ezeket az embereket, s még messzebb vonja őket a világosság ösvényétől.

Elképzelhetetlen az a kiábrándultság és romlás, amely a laza erkölcsök nyomában jár. A Földet beszennyezik lakosai. A bűn mértéke már majdnem betelt, de ami a legsúlyosabb büntetést vonja maga után, az a gonoszságnak a szentség palástja alatti művelése. A világ Megváltója sohasem taszítja el az őszinte bűnbánatot, bármekkora legyen is a bűn, de elítéli a farizeusokat és szemforgatókat. A nyíltan bűnt elkövető reménye nagyobb, mint az álszenteké.

„Ezért engedi meg Isten, hogy súlyos tévedésbe essenek és higgyenek a hazugságoknak. Így mindazoknak, akik nem hajlottak az igazságra, hanem a gonoszságban telt kedvük, ítéletben lesz részük.” (II. Thessz. 2:11–12) Ez a férfi és akiket félrevezetett, nem hajlanak az igazságra, és a gonoszságban telik kedvük. S mi lehetne súlyosabb tévedés, mint azt képzelni, hogy az erkölcstelenségben és a házasságtörésben nincs semmi Istennek nem tetsző. A Biblia számos figyelmeztetést tartalmaz az ilyen bűnök ellen. Pál ír Titusznak azokról, akik „hangoztatják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok és semmi jótettre sem alkalmasak” (Tit. 1:16). „Akadnak a nép között hamis próféták is, amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urunkat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra. Számosan szegődnek társakul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz utat.” (II. Pt. 2:1–2) Nem azokra utal itt, akik nyíltan hangoztatják, hogy nem hisznek Krisztusban, hanem azokra, akik állítják, hogy hisznek az igazságban, de gonosz jellemükkel gyalázatot zúdítanak rá.

„Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll számukra az ítélet. Kárhoztatásuk nem alszik el… Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy, mint azok, és megkapják gonoszságuk jutalmát. Élvezetnek tartják a mindennapos mulatozást, undokságok és fertelmek, akik kéjelegnek csalárdságukban, amikor veletek lakmároznak. Szemük házasságtörő vággyal teli, és éhezi a bűnt. Az ingatag lelkeket megtévesztik. Szívük kapzsisághoz szokott. Az átok fiai ők! Elhagyták az egyenes utat, és eltévedtek. Bosor fiának, Bálámnak útját járják, aki igazságtalan bérre áhítozott…

Elapadt források ők, vihartól hajszolt fellegek, akikre a sötét alvilág vár. Hiúsággal teli szavakat hangoztatva, világosságukkal s azzal dicsekedve, hogy ismerik és szeretik az igazságot, buja testi kívánságokra ingerlik azokat, akik csak a minap szabadultak ki a tévelygők közül.” (II. Pt. 2:3, 12–15, 17–18)

E romlott korban, amikor ellenségünk, az ördög „ordító oroszlánként jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (I. Pt. 5:8), szükségesnek tartom fölemelni figyelmeztető szavamat. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Sok ragyogó tehetségű ember Sátán szolgálatába állította képességeit. Milyen figyelmeztetést adhatnék a népnek, amely vallja, hogy kijött a világból, elhagyta a sötétség dolgait, s Isten törvényeinek őrizője, mégsem terem gyümölcsöt Isten dicsőségére. Sokan tisztátalan gondolatokat, szentségtelen képzelgéseket, megszenteletlen kívánságokat és alantas ösztönöket melengetnek magukban. Isten gyűlöli az ilyen fa gyümölcsét. A tiszta és szent angyalok borzadva tekintenek ezeknek az embereknek a viselkedésére. Az ellenség azonban örvendezik. Ó, bárcsak e férfiak és nők meggondolnák, milyen következményekkel jár, ha áthágják az Úr törvényét! Isten nevének meggyalázása és az ember átka ez bármilyen körülmények között. Annak kell tekintenünk, ha mégoly tetszetősen álcázott is, és bárki emberfia legyen is az elkövető.

Mint Krisztus követe, felszólítalak benneteket, akik a jelenvaló igazságot valljátok, hogy azonnal utasítsatok vissza mindenféle tisztátalan közeledést, s hagyjátok el azok társaságát, akik tisztátalanul élnek és beszélnek. Undorodjatok ezektől a bűnöktől! Meneküljetek azoktól, akik beszélgetés közben ilyen vágányokon hagyják kalandozni gondolataikat, „mert a szív teljességéből szól a száj” (Mt. 12:34).

Mivel sokasodnak a szennyes bűnök a világban, s már a gyülekezet ajtaján dörömbölnek, figyelmeztetlek, ne adjatok teret ezeknek! Forduljatok el a csábítóktól! Bár Krisztus követőjének vallják magukat, az Ellenség emberei. Kölcsönvették a menny ruházatát, hogy jobban szolgálhassák gonosz urukat. Egyetlen pillanatra se adjatok teret tisztátalan, burkolt célzásoknak, mert szennyezik a lelket, amint a szennyvíz bepiszkolja a legtisztább csatornát is, ha keresztülömlik rajta.

Válaszd inkább a nyomort, a szégyent, a barátok elhidegülését vagy bármilyen szenvedést, mintsem hogy bűnnel szennyezd be lelkedet. Inkább a halál, mint a becstelenség és Isten törvényének megszegése! Ez legyen a jelszavunk. Népünknek, amely Isten szava és igazsága birtokosának vallja magát, a jelenleginél sokkal magasabb lelki színvonalat kell elérnie. A gyülekezetben halogatás nélkül tűzzük napirendre a bűn és a bűnös felfedését, nehogy másokat is megfertőzzenek. Az igazság és tisztaság megköveteli, hogy megtisztítsuk a tábort az Ákánoktól. Mondjátok meg a bűnösnek, hogy hagyja el bűneit, vagy el kell különülnie a gyülekezettől!

Ha majd a gyülekezet tagjai úgy viselkednek, mint a szelíd és alázatos szívű Megváltó, akkor kevesebben hunynak szemet a rossz fölött és kevesebben mentegetik a bűnt. Mindenki igyekszik majd, tudva, hogy az Úr mindent látó szeme előtt nyilvánvaló az élete, s Ő ismeri a legtitkosabb gondolatokat. A túlnyomó többség most nem tudatosítja, hogy minden törvénytaposónak félelmetes elszámoláson kell majd megjelennie Isten ítélőszéke előtt.

Ti, akik olyan nagy világosságot nyertetek, megelégedhettek-e ilyen alacsony színvonallal? Ó, milyen buzgón és szüntelenül kellene keresnünk Isten jelenlétét és az igazság életünkben való megvalósítását most, amikor minden dolgok vége elközelgett, amikor az egész világ Bírája áll az ajtó előtt! Hogyan is tudjátok semmibe venni igazságos és szent kívánalmait? Hogyan hághatjátok át az Úr törvényét közvetlenül a színe előtt? Hogyan táplálhatunk szentségtelen gondolatokat és alantas ösztönöket a szent angyalok és a Megváltó szeme láttára, aki életét adta, hogy megváltson minden bűntől, és jó cselekedetekben buzgó népévé tisztítson meg minket? Ha a Krisztus keresztjétől ragyogó világosságban szemléljük a dolgokat, nem tűnik-e a bűn megvetésre méltónak, és veszélyesnek ahhoz, hogy megengedjük magunknak, amikor az örökkévaló világ mezsgyéjén állunk?

Népünkhöz szólok: Ha közel húzódtok Jézushoz, ha rendezett életetekkel és istenfélő beszéddel ékesítitek hitvallásotokat, akkor nem téved lábatok tiltott ösvényekre. Csak ha szüntelenül imádkozva virrasztotok, ha mindent úgy tesztek, mintha Isten közvetlen jelenlétében lennétek, akkor menekülhettek meg attól, hogy behódoljatok a kísértésnek, akkor remélhetitek, hogy mindvégig tiszták, szeplőtelenek és feddhetetlenek maradtok. Ha bizodalmatokban mindvégig szilárdan kitartotok, útjaitok Istenben alapozódnak meg. Amit a kegyelem elkezdett, a dicsőség koronázza majd meg Isten országában. A Lélek gyümölcsei: „Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.” (Gal. 5:22–23) Ha Krisztus él bennünk, megfeszítjük a testet, annak kívánságaival és kedvteléseivel együtt.