Kedves H. testvérem és nővérem!

A gyülekezettel fennálló jelenlegi kapcsolatotok felől azt tanácsolom: kövessetek el mindent, hogy egyetértsetek testvéreitekkel. Ápoljátok magatokban a szeretetteljes, békülékeny lelkületet, s ne engedjétek betörni szívetekbe a bosszúálló gondolatokat. Kevés ideig élünk e Földön, dolgozzunk hát az örökkévalóságért. Szorgoskodjatok, hogy bizonyossá tegyétek elhívásotokat és kiválasztásotokat. Győződjetek meg arról, valós alapja van-e annak, hogy jogot formáltok Krisztus országára. Ha beírták neveteket az élet könyvébe, amely a Bárányé, akkor nincs mitől tartanotok. Legyetek készségesek, sőt vágyakozzatok bevallani hibáitokat és elhagyni azokat, hogy tévelygéseitek és bűneitek előttetek menjenek az ítéletre, hogy ott eltöröljék azokat.

Hiszem, hogy előrehaladtatok ebben, de hatoljon ez az igyekezet mélyebbre, legyen alaposabb és lelkiismeretesebb. Amit csak megtehettek, semmit el ne mulasszatok. Járjatok alázatosan Istennel, szedjétek rendbe szíveteket, győzzétek le magatokat, s virrasszatok, hogy elkerüljétek a gonosz valamennyi csapdáját. Amikor szívetek együtt dobban Jézus szívével, és szavaitokkal, lelkületetekkel és viselkedésetekkel az Ő példáját követitek, akkor modorotok kifinomult lesz, meggyőzve mindenkit, hogy határozott változás történt bennetek. Akkor majd Jézus erényes, istenfélő követői közé számítanak titeket.

Testvérem, múltad nagyon sok folttal szennyezett. Jól tudja ezt Isten, jól tudod magad is. Mégsem örül majd nálam jobban senki, amikor arra az útra helyezed lábad, amelyen Jézus járt, és amikor találkozom veled Isten országában. Nehéz megérteni önmagunkat, nehéz igazán megismerni a jellemünket. Isten szava ugyan félreérthetetlen, mégis gyakran hibásan alkalmazzuk saját énünkre. Hajlamosak vagyunk becsapni magunkat, s azt gondoljuk, az Írás figyelmeztetései és intései nem ránk vonatkoznak. „Csalárdabb a szív mindennél, és telve van gonoszsággal.” (Jer. 17:9) Önáltatás akadályozhatja keresztény érzelmeink kiteljesedését és lelkesedésünket. Hamis önismeretünk és magabiztosságunk azzal ámítanak, hogy rendben vagyunk, miközben távol állunk attól, hogy megfeleljünk Isten követelményeinek.

A Biblia teljes, világos és határozott tanítást ad. Pontosan megrajzolja Krisztus igaz tanítványának a jellemét. Alázatos szívvel kell kutatnunk az Írásokat, reszketve Isten szavától, hacsak nem akarjuk, hogy hitetés áldozatai legyünk valódi jellemünket illetően. Rendületlen kitartással kell legyőznünk önzésünket és önteltségünket. Alapos önvizsgálatot kell tartanunk, hogy elkerüljük az önáltatás veszélyét. Nem elég, ha csupán különleges alkalmakkor vizsgáljuk meg szívünk állapotát. Naponta vizsgáljuk meg reménységünk alapját, hogy lássuk, vajon valóban Krisztus szeretetében élünk-e. Bánjatok magatokkal becsületesen, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy ebben a kérdésben bármennyit is kockáztassunk. Vessünk számot, mibe kerül teljesen kereszténynek lennünk, azután öltsük magunkra a fegyverzetet. Tanulmányozzátok a példát, tekintsetek Jézusra, legyetek olyanok, mint Ő! Ebben való hűségetektől függ békességetek, örök életetek reménysége. Nagyon kevéssé vagyunk alaposak az önvizsgálatban. Nem csoda hát, hogy csak ólomlábakon haladunk előre önmagunk megismerésében.

Azért írom ezeket, mert szeretném, ha üdvözülnél. Nem elcsüggeszteni akarlak, hanem serkenteni a lelkiismeretesebb, élénkebb igyekezetre. Önszereteted fékezni fog, hogy csak felületesen tarts önvizsgálatot. De ne hagyd, hogy hiú ábrándok miatt elveszítsd az örök életet. Ne építsd magad a mások hibái és tévedései szerint, hanem Istennel rendezd a fontos kérdést, amelytől örök életed függ.

„Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet” (I. Sám. 16:7) – az ember szívét, annak ellentmondó érzelmeivel: örömével és bánatával, a kétfelé sántikáló, konok ember szívét, amely annyi tisztátalanságnak és csalásnak a tanyája. Az Úr pontosan ismeri szívünk indítékait, pontos szándékait és törekvéseit. Menj hozzá lelked minden szennyével, úgy, ahogy vagy. Mint a zsoltáríró, tárd ki szíved rejtekeit mindent látó szeme előtt, és könyörögj hozzá: „Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örökkévalóság útjára!” (Zsolt. 139:23–24) Add át neki szívedet, hogy finommá, tisztává tegye. Akkor majd Isten természetében részesülsz, s megmenekülsz a romlottságtól, amely a bűnös kívánságok által uralkodik a világon. Akkor majd mindig készen állsz arra, hogy megfelelj mindenkinek, aki reménységed felől kérdőre von téged (I. Pt. 3:15). Tiéd lesz Krisztus békéje. Ott áll majd a te neved is az élet könyvében. Mennyei örökségeden királyi pecsét lesz, amelyet senki nem merne megkérdőjelezni. Senki nem állhatja el előtted az Isten városának kapujához vezető utat. Szabadon járulhatsz a király elé, s jöhetsz a magasságos Isten templomába.

Szeretném, ha csatlakoznál a gyülekezethez. Nem azért, mert tökéletesnek tartom a gyülekezet valamennyi tagját, sem nem azért, mert téged tartalak tökéletesnek. Istennek drágagyöngyei vannak a gyülekezetben. Akadnak azonban benne olyan férfiak és nők is, akik csak konkolyok a búza között. Az Úr nem bízta ránk, hogy szétválogassuk: ki a búza, ki a konkoly. Észrevehetjük és elítélhetjük mások hibáit, s közben mégis komolyabb fogyatékosságaink lehetnek, amelyekről nem tudunk, de amelyeket mások tisztán látnak. Isten elvárja tőled, hogy jó példával járj a világ és a gyülekezet előtt. Olyan élettel, amely Jézust képviseli: kötelességek elvégzése, terhek hordozása vár rád. Nincs elég igaz keresztény a világon, a gyülekezetnek szüksége van rájuk, az emberi család nem lehet meg nélkülük. Krisztus így imádkozott a tanítványaiért: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.” (Jn. 17:15) Jézus tudja, hogy itt élünk, kitéve a világ kísértéseinek. De szeret minket, és kegyelmet ad, hogy legyőzhessük a világ megrontó befolyását. Azt szeretné, ha tökéletes lenne a jellemünk, hogy makacsságunk ne okozzon másokban is erkölcsi torzulást.

Látod, hogy testvéreid nem ütik meg a bibliai mértéket, látod hibáikat. Azonban sokat gondolsz ezekre a hibákra, ezeken rágódsz, ahelyett, hogy Krisztusból táplálkoznál, és Őt szemlélve az Ő képmására változnál át. Senkit ne bírálj. Ne állítsd szembe rendszeretetedet mások gondatlanságával. Abba a veszélybe sodródhatsz, hogy megfenyítesz másokat, éreztetve velük hibáikat. Tartózkodj ettől. Isten nem ezt a feladatot rótta rád, nem akarja, hogy a gyülekezet javítgatója legyél. Sok mindent a Biblia fényében látsz, de még ha igazad van is, ne gondold, hogy álláspontod mindig helyes, mert nézeteid számos dologban hibásak, és nem bírnák el a vizsgálatot.

Ne keresd a magad dicsőségét, hanem tanulj szelídséget és alázatos szívűséget Krisztus iskolájában! Ismered Péter jellemét: súlyos botlása előtt mindig önmagát előtérbe helyező és parancsoló volt a fellépése, meggondolatlanul szólt a pillanat hatása alatt. Mindig készen állt mások ledorongolására és a véleménynyilvánításra, mielőtt még világos felfogása lett volna önmagáról, vagy arról, amit mondani akart. De Péter megtért, s egészen más lett, mint az előző, hebehurgya, lobbanékony Péter. Megtartotta ugyan lángolását, de Krisztus kegyelme szabályozta a lelkesedését. A hevesség, önteltség, önmagasztalás helyett nyugodt lett, higgadt és tanítható. Ekkor már vezetni tudta Krisztus nyájának nem csak a juhait, de a bárányait is.

Napról napra komoly belső munka vár rád, testvérem. Szüntelenül törekedned kell, hogy megfékezd dühkitöréseidet és rossz hajlamaidat. Veled együtt izmosodtak meg, s egyedül Jézus tud megerősíteni, hogy teljesen legyűrhesd azokat. Úgy tekintsd magad, mint Krisztus szolgáját, és igyekezz hozzá hasonlóvá lenni jellemedben. Igyekezz megkedveltetni magadat. Világi dolgaidban is légy udvarias, szeretetteljes és türelmes. Bizonyítsd be, hogy Jézus szelídsége él benned és az Ő lelke vezet. Érintkezned kell az emberekkel, légy hát türelmes, kedves, szánakozó. Tedd fel magadnak a kérdést: Mit tehetnék a mások áldására? Ha szíved vágyakozik jót tenni velük, még a kényelem feladása árán is, akkor Isten áldása nyugszik meg rajtad. Szereteted, ha valamikor kiemelkedik a szenvedélyek és az ösztönök birodalmából, lelkivé válik, s ez megnyilvánul majd szavaidban és tetteidben is. Egy keresztényben annak a megszentelt gyöngédségnek és szeretetnek kell élnie, amelyben nem kap helyet a türelmetlenség és ingerlékenység. Krisztus kegyelmével kell meglágyítanunk az udvariatlan, nyers modort.

Kedves testvéreim, nevelkedjetek Krisztus iskolájában! Szűnjék meg családotokban, de a gyülekezetben is a vetélkedés szelleme. Tárjátok ki szíveteket szeretettel Isten népe előtt. A Krisztus szeretetével teli szívek sohasem távolodnak messze egymástól. Az igaz vallás: szeretet. A keresztény családban szeretet uralkodik, s a figyelmes kedvesség és gyengéd udvariasság szavakban és tettekben jut kifejezésre. Soha ne hagyja el durva szó a szátokat! Tegyétek a családi áhítatot kellemessé, érdekessé. Kedves testvérem, légy nemes keresztény, mert családi életünk jellemző elveit visszük a gyülekezetbe is. Az udvariasság hiánya, egyetlen ingerült perc, egyetlen durva, meggondolatlan szó foltot ejt hírneveden, és sok ember szívét bezárhatja előtted, akiket azután már soha el nem érhetsz.

Elétek tártam a veszélyeket, és elmondtam nektek, hogy értékes győzelmeket arathattok. Soha nem látjuk meg Isten országát, ha nem él bennünk Krisztus gondolkodásmódja és lelkülete. Kövessétek hát a jézusi példát a családban, a munkában és a gyülekezetben. Ne próbáljatok másokat tanítani, sem azt meglátni, hogy mennyire különbözik véleményetek a testvérekétől, hanem arra törekedjetek inkább, hogy a lehető legközelebb húzódjatok egymáshoz, és teljes egyetértésben éljetek. Miközben mindent megtesztek, hogy tökéletesítsétek keresztény jellemeteket, adjátok át szíveteket Istennek, legyen az övé, hogy tetszése szerint alakítsa. Tudom, hogy segíteni fog nektek ebben. Áldjon meg titeket és gyermekeiteket az Úr, s bárcsak találkoznánk majd a nagy fehér trón körül – ezért imádkozom.