„Akházia pedig Samáriában a rácson át leesett a tetőről, és betegen feküdt. Ezért követeket küldött ezzel a megbízatással: Menjetek, kérdezzétek meg Baál Zebubot, Ekron istenét, vajon felépülök-e bajomból? Az Úr angyala azonban így szólt Tesbites Illéshez: Indulj, menj eléje Samária királya követeinek, és kérdezd meg tőlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baál Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni? Ezért ezt mondja az Úr: Többé nem kelsz fel fekvőhelyedről, meg kell halnod.” (II. Kir. 1:2–4)

Ez az elbeszélés szemlélteti Isten rosszallását azokkal szemben, akik elfordulnak tőle és sátáni ügynökökhöz folyamodnak segítségért. Akháb király Isten büntetéséből elesett, s fia, Akházia követte őt a trónon. Jellemtelen volt, s csak gonoszságot cselekedett Isten színe előtt. Apja és anyja útjain járt, és bűnre vitte Izraelt, akárcsak az apja. A lázadó király bűneit gyorsan követte a büntetés: a Moáb ellen viselt háború és életveszélyes állapota Isten haragját bizonyították.

Pedig mennyit hallott és látott a Magasságos csodálatos tetteiből apja életében! Isten bizonyítékát adta a hitehagyott Izrael iránti szigorának és féltésének. Akházia minderről tudott, mégis úgy élt, mintha ezek a félelmetes valóságok, sőt apja ijesztő végzete is gyermekmesék lettek volna. Ahelyett, hogy megalázta volna szívét az Úr előtt, élete legvakmerőbb istentelenségét kockáztatta meg: megparancsolta szolgáinak, hogy kérjenek tanácsot a Baál Zebubtól, vajon meggyógyul-e.

Ekron bálványa a mendemonda szerint papjai közvetítésével megjósolta a jövő eseményeit. Sokan még messze földről is hozzá fordultak. Ezek a jóslatok és értesülések közvetlenül a sötétség fejedelmétől származtak. Sátán hozza létre és tartja fönn a bálványok tiszteletét, hogy elterelje Istenről az emberek gondolatait, s hamisság és sötétség uralkodjék rajtuk.

Akházia bűnének és büntetésének története elrettentő példa, amelyet senki nem hagyhat figyelmen kívül büntetlenül. Bár ma nem tisztelünk pogány bálványokat, mégis ezrek imádkoznak Sátán templomában, ugyanolyan kétségbevonhatatlanul, mint Izrael királya tette. A pogány bálványimádásnak ugyanaz a lelkülete él ma is, bár finomabb és vonzóbb alakot öltött. Szomorú, hogy napról napra rohamosan csökken a biztos prófétai beszédbe vetett hit. Emiatt azután babonaság és ördögi varázslás bűvöli el az emberek gondolkodását. Mindaz, aki nem kutatja buzgón a Szentírást, és nem veti alá élete valamennyi kívánságát és célját az Ige csalhatatlan mércéjének, s aki nem keresi imában Isten akaratát, egészen biztosan el fog tévelyedni a helyes útról, és az ellenfél csalásainak esik áldozatul.

A pogány jósok mai megfelelői a szellemidéző médiumok, látnokok és jövendőmondók. Ugyanazok a titokzatos hangok, amelyek Ekronban és Endorban szóltak, hamisságaikkal ma is félrevezetik az embereket. A sötétség fejedelme csak új álruhát öltött. A pogány istentiszteletek misztériumait felváltották a titkos társaságok és szeánszok, napjaink varázslóinak titokzatos jelenései és csodái. Kijelentéseiken kapva kapnak az emberek, azok, akik visszautasítják Isten Igéjének, Lelkének világosságát. A régi varázslókról ugyan gúnyosan beszélnek, a főcsaló mégis diadalmasan kacag, amikor a mai emberek behódolnak más alakot öltött bűvészetének.

Ügynökei ma is állítják, hogy betegeket gyógyítanak meg. Hatalmukat elektromosságnak, magnetizmusnak és úgynevezett „hasonszenvi orvoslásnak” tulajdonítják. Valójában nem mások ezek, mint Sátán csatornái, segítségükkel babonázza meg az emberek testét és lelkét.

Időről időre lelkészektől és egyháztagoktól kapok leveleket, akik arról tudakozódnak, hogy helytelennek tartom-e, ha szellemidéző és látnok orvosokhoz fordulnak. Sátán ügynökei annyira elszaporodtak, annyira általánossá vált hozzájuk fordulni tanácsért, hogy szükséges a figyelmeztetés.

Isten értelmet adott nekünk, hogy megismerhessük az egészség törvényeit. Kötelességünkké tette, hogy testi erőnket a lehető legjobb állapotban őrizzük meg, s így Istennek tetsző szolgálatot végezhessünk. Akik nem hajlandók a gyakorlatban alkalmazni a világosságot és tudást, amit Isten könyörületesen elérhetővé tett, azok lelki és testi életük fejlesztésének egyik Istentől kapott módját utasítják vissza. Olyan területre lépnek, ahol Sátán csalásainak teszik ki magukat.

Ebben a keresztény korban, ebből a keresztény nemzetből sokan ördögi lelkekhez fordulnak ahelyett, hogy az élő Istenre bíznák magukat. Az anya, aki gyermeke betegágya mellett virraszt, felkiált: „Nem telik több tőlem. Nincs orvos, aki meggyógyítaná a gyermekemet?” Felhívják a figyelmét valamelyik látnok vagy magnetikus gyógyító csodálatos eseteire, s ő rábízza szeretett gyermekét, olyan bizonyosan helyezve őt Sátán kezébe, mintha csak maga a gonosz állna mellette. Gyakran megtörhetetlennek látszó ördögi hatalom uralja a gyermek későbbi életét.

Sokan restek erőfeszítéseket tenni, hogy elsajátítsák az élet törvényének ismeretét és az egészség visszaszerzését szolgáló egyszerű eszközök alkalmazását. Helytelen felfogásuk van az életről. Amikor a természet törvényei áthágásának betegség lesz a következménye, nem a hibákat igyekeznek kiküszöbölni, majd Isten áldását kérni, hanem orvosokhoz fordulnak. Ha visszanyerik az egészségüket, minden dicsőséget a gyógyszereknek és az orvosoknak tulajdonítanak. Mindig készen állnak az emberi erő és bölcsesség bálványozására, csak egyetlen istent látszanak ismerni, a teremtményt – aki por és hamu.

Fültanúja voltam, amikor egy anya hitetlen orvosnak könyörgött, hogy mentse meg gyermeke életét, amikor azonban kérleltem, hogy forduljon segítségért mindenható Orvosunkhoz, aki a legbetegebbet is meggyógyítja, ha hittel jön hozzá, türelmetlenül hátat fordított. Ez Akházia lelkületének megnyilvánulása volt.

Veszélyes megbíznunk olyan orvosokban, akik nem félik Istent. Az isteni kegyelem hatása nélkül az ember „mindennél csalárdabb és gonosz” (Jer. 17:9), önmagasztalás a célja. Hallatlan bűnök rejtőznek az orvosi hivatás leple alatt és hallatlan csalásokat hagynak jóvá. Lehet az orvosnak kiváló az értelme és bámulatos a jártassága, még ha jelleme elhanyagolt is, és tevékenysége ellenkezik az élet törvényeivel. Az Úr, a mi Istenünk biztosít minket arról, hogy várva várja, mikor lehetne kegyelmes irántunk. Felszólít, hogy forduljunk Őhozzá a nyomorúság idején. Miért bízunk hát emberekben, ha közvetlenül Istenhez folyamodhatunk?

Gyertek velem ebbe a betegszobába! Családapa fekszik itt, aki áldás az emberekre és Isten ügyére. Hirtelen betegség támadta meg. A láz tüze megemészteni látszik őt. Tiszta vizet kíván, hogy megnedvesítse ajkát, hogy oltsa égő szomját, hűtse lázas homlokát. De nem, az orvos eltiltotta a vizet. Erős italt rendelt élénkítésül, ami csak olaj a tűzre. Értőn alkalmazva az áldott, ég adta víz eloltaná az emésztő tüzet, de félretették azt a mérgező gyógyszerek kedvéért.

A természet küzd jogaiért, de végül is feladja a harcot, s a halál szabadítja meg a szenvedőt. Isten azt kívánta, hogy ez az ember éljen és a világ áldására legyen, de Sátán eltökélte, hogy elpusztítja, s az orvos közreműködésével siker koronázta tervét. Meddig tűrjük még, hogy így oltsák ki legértékesebb világosságainkat?

Akházia a Baál Zebubhoz küldte szolgáit Ekronba, de a bálvány üzenete helyett Izrael Istenének kárhoztatását hallotta: „Az ágyból, melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.” (II. Kir. 1:4) Krisztus bízta meg Illést, hogy a hitehagyott király tudomására hozza akaratát. Az Úr okkal neheztelt Akházia istentelensége miatt. Mi az, amit Krisztus nem tett meg a bűnös szívének megnyeréséért, azért, hogy tántoríthatatlan bizalmat keltsen benne? Évszázadokon át a legelnézőbb jóindulattal és példa nélkül álló szeretettel vette körül népét. Az ősatyák idejétől kezdve bebizonyította, hogy „az emberek fiaiban lelte gyönyörűségét” (Péld. 8:31). Mindig segítője volt azoknak, akik keresték Őt. „Minden szenvedésükben velük szenvedett, és orcájának angyala megszabadította őket; szeretetében és irgalmában megváltotta őket.” (Ésa. 63:9) Izrael mégis elpártolt Istentől, és az Úr legkeserűbb ellenségéhez fordult segítségért.

A hébereké volt az egyetlen nemzet, amely az igaz Isten ismeretének örvendezett. Amikor Izrael királya a pogány jósdába küldött tudakozódni, akkor azt hirdette a pogányoknak, hogy jobban bízik bálványaikban, mint népének Istenében, a menny és föld Teremtőjében. Akik ma vallják, hogy ismerik Őt, ugyanúgy szégyent hoznak Istenre, amikor elfordulnak az erő és bölcsesség forrásától, hogy a sötétség hatalmaitól kérjenek segítséget vagy tanácsot. Ha Isten haragra gerjedt a gonosz, bálványimádó király e lépése miatt, hogyan nézhet azok hasonló tettére, akik szolgáinak vallják magukat?

Miért nem akarnak az emberek abban bízni, aki teremtette őket, és aki egyetlen érintésével, szavával, pillantásával meggyógyíthat minden betegséget? Ki más lenne méltó a bizalmunkra, mint aki oly hallatlan áldozatot hozott megváltásunkért? Jakab apostol által az Úr határozott utasítást adott kötelességünkről betegség esetén. Amikor az emberi segítség nem használ, Isten lesz népének segítője. „Beteg valaki köztetek? Hívassa a gyülekezet véneit. Imádkozzanak fölötte s kenjék meg olajjal az Úr nevében: a hitből fakadó imádság megtartja a beteget és az Úr felsegíti őt.” (Jak. 5:14–15) Ha Krisztus hitvalló követői tiszta szívvel annyira hinnének Isten ígéreteiben, mint amennyire Sátán ügynökeiben bíznak, akkor testben és lélekben tapasztalnák a Szentlélek életadó erejét.

Isten nagy világosságot adott népének, a kísértés mégis elérhet bennünket. Ki az közületek, aki Ekron isteneitől kér segítséget? Még a szombatünneplő adventisták között is milyen gyakran felismerhetjük ezt a lelkületet. Nézzük meg e képet – nem a képzelet szülötte: ez a nyomorék férfi – látszólag igen lelkiismeretes, de valójában vakbuzgó és öntelt ember – nyíltan megveti az élet és egészség törvényeit, amelyek elfogadására isteni kegyelem vezette népünket. Ételét úgy kell elkészíteni, hogy kielégítse beteges farkasétvágyát. Ahelyett, hogy egészséges ételeket fogyasztana otthon, éttermekbe jár, mivel ott féktelenül kielégítheti étvágyát. A mértékletesség védelmezője, de semmibe veszi annak alapelveit. Ez a férfi a megromlott étvágy templomában imádkozik. Ereje, amely megszentelve és nemesedve Isten dicsőségét szolgálhatná, elfogy, és így leromolva alig alkalmas valamire. A természet törvényei megsértésének többek között ingerlékenység, zavaros gondolkodás és túlfeszített idegek a következményei. Ez az ember hasznavehetetlen és megbízhatatlan lett.

Nemtetszését váltja ki, ha valaki bátran és becsülettel figyelmezteti e veszélyre. A legenyhébb ellenállás, szemrehányás felháborítja harcias természetét. Most segítség kínálkozik számára olyan valakitől, akinek hatalma a boszorkányság médiumán keresztül érvényesül. Mohón kap rajta, nem kímélve időt és pénzt, hogy biztosítsa magának a felajánlott szolgálatot. Felületessé, elfogulttá vált. A varázsló hatalmát dicséri, és másokat is arra sarkall, hogy a segítségét keressék. Izrael Istene megszégyenül, ellenfelének hatalmát pedig tisztelik és dicsőítik.

Krisztus nevében szólok: Maradjatok a kezdettől táplált hitetek mellett! Kerüljétek a közönséges és hiábavaló locsogást! Ahelyett, hogy boszorkányságban bíznátok, higgyetek az élő Istenben. Átkozott az ösvény, mely Endorba vagy Ekronba vezet! A tiltott területre lépő láb megbotlik és el is esik. Van Isten Izraelben, akivel minden elnyomottra szabadulás vár.

Veszélyes eltérni az Úr utasításaitól, akár a legkisebb mértékben is. Amikor letérünk a kötelességteljesítés világos ösvényeiről, olyan eseménysorozat veszi kezdetét, amely egyre távolabb sodor a helyes útról. Szükségtelen a meghitt kapcsolat azokkal, akik nem tisztelik Istent – elcsábítanak minket, mielőtt észbe kapnánk. Attól tartunk, hogy megsértjük világi barátainkat, ha kifejezzük hálánkat Isten iránt, és elismerjük, hogy Tőle függünk. Szorosan Isten igéje mellett kell maradnunk. Szükségünk van figyelmeztetéseire és bátorítására, feddéseire és ígéreteire; arra a tökéletes példára, amely egyedül Megváltónk életében és jellemében nyilvánult meg.

A kötelességteljesítés útján Isten angyalai védelmezik népét, de nincs biztosítékuk e védelemről azoknak, akik készakarva Sátán területére merészkednek. A főcsaló ügynöke bármit megígér és megtesz, hogy elérje célját. Nem számít, hogy spiritisztának, „elektromos orvosnak”, vagy „magnetikus gyógyítónak” nevezi-e magát. Megtévesztő színleléssel nyeri meg a gyanútlanok bizalmát, úgy tesz, mintha ismerné a hozzá fordulók életét, megértené nehézségeiket és bajaikat. Világosság angyalának adja ki magát, de szívében sötétség honol. Mély érdeklődést színlel a tanácsért hozzá forduló asszonyok iránt. Azt mondja nekik, hogy minden bajuk gyökere a boldogtalan házasságban rejlik. Ez nagyon is igaz lehet, de az efféle tanács mit sem javít a helyzeten. Azt mondja nekik, hogy szeretetre és megértő szívre van szükségük. Mély érdeklődést színlel jólétük iránt, ezzel megbabonázza tudatlan áldozatait, megbűvöli őket, akár a kígyó a madarat. Rövidesen teljesen a hatalmába kerülnek, és az ijesztő következmény: bűn, gyalázat és romlás.

Sokan vannak a bűn munkásai. Szétdúlt otthonok, bemocskolt hírnevek és megtört szívek jelzik útjukat. De minderről vajmi keveset tud a világ. Továbbra is új áldozatokat követelnek, és Sátán ujjong a pusztuláson.

A látható és láthatatlan világ szoros kapcsolatban áll egymással. Ha fellebbenthetnénk a fátylat, gonosz angyalokat látnánk, amint sötétséget igyekszenek terjeszteni körülöttünk. Teljes erejüket a félrevezetésre és pusztításra fordítják. A gonosz lelkek körülveszik, befolyásolják és segítik a gonosz embereket. Ezzel szemben a hit és ima embere Isten irányítására bízza lelkét, Isten angyalai hoznak neki világosságot és erőt a mennyből.

Senki sem szolgálhat két Úrnak. A világosság és a sötétség nem élesebb ellentétek, mint Isten szolgálata és Sátán szolgálata. Illés próféta valódi fényben mutatta ezt be, amikor félelmet nem ismerve szólította fel a hitehagyott Izraelt: „Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha pedig a Baál, kövessétek azt!” (I. Kir. 18:21)

Aki átadja magát a sátáni varázslatnak, nagy haszonnal dicsekedhet, de ez még nem bizonyítja, hogy tette bölcs vagy biztonságos volt! Mit ér vele, ha meghosszabbítja életét? Mit ér az ideiglenes nyereség? Kifizetődik-e végül, ha semmibe vesszük Isten akaratát? E látszólagos nyereség idővel jóvátehetetlen kárnak bizonyul. Egyetlen olyan korlátot sem léphetünk át büntetlenül, amelyet Isten a védelmünkre állított.

Csak akkor lehetünk biztonságban, ha figyelembe vesszük a régi tájékozódási pontokat. A törvényről és a bizonyságtételről szólva: akik nem ezen igék szerint szólnak, azokban nincs világosság.