Sokkal eredményesebb munkát végezhetünk a könyvterjesztésben, mint eddig tettük. Aki megrendeléseket gyűjt, ne nyugodjon, hanem fejlődjön, tanuljon szakadatlanul. Ne elégedjék meg előre betanult szavakkal, engedje, hogy az Úr együtt dolgozzék vele, s gondolatokat sugalljon neki. A szívében élő Jézus szeretete alkalmassá teszi arra, hogy az egyének és családok bizalmukba fogadhassák.

Egy könyvterjesztőnek önképzésre és udvarias fellépésre van szüksége. Nem a világ mesterkélt modorosságára, hanem szívből fakadó kedvességre, amely abból a vágyból táplálkozik, hogy kövessük Krisztus példáját. Ápolják magunkban a figyelmességet, a gondoskodás szokását, a szorgalom és a józan gondolkodás szokását, igyekezzenek úgy tisztelni Istent, hogy minden bennük rejlő képesség kibontakozzék. Jézus végtelen áldozatot hozott azért, hogy megfelelő kapcsolatba kerülhessenek Istennel és embertársaikkal. S Isten segítsége és az ember igyekezete lehetővé teszi számukra, hogy kiváló munkát végezhessenek.

A könyvterjesztők legyenek erkölcsösek, mint József, szelídek, mint Mózes, mértékletesek, mint Dániel. Akkor majd hatalom kíséri őket, bárhová mennek. Ha a munkás helytelen úton jár, hazudik vagy csal, akkor elveszíti az önbecsülését. Talán nincs tudatában, hogy Isten lát és ismer minden üzletkötést, az angyalok vizsgálják az indítékait, hallgatják a szavait, s cselekedetei szerint kap majd jutalmat, de még ha leplezhetné is tetteit az emberek és Isten előtt, a tény, hogy ő maga tud róluk, romboló hatással van a gondolkodására és jellemére. Egyetlen tett ugyan nem határozza meg a jellemét, mégis ledönt egy korlátot, ezért készségesebben fogadja a következő kísértést, míg végül kialakul benne a megtévesztő beszéd, a csalás szokása az üzleti életben, és nem lehet többé megbízni benne.

A családokban és a gyülekezetekben túl sokan vannak, akik nem törődnek a kirívó következetlenséggel. Vannak ifjak, akik másmilyennek mutatkoznak, mint amilyenek a valóságban. Becsületesnek és igaznak tűnnek, mégis olyanok, mint a meszelt sírok: kívülről ékesek, de belül undokságokkal vannak tele. Megszeplősítette, beszennyezte szívünket a bűn, s így ez a feljegyzés áll róluk a mennyben is. Olyan változás történt gondolkodásukban, amely érzéketlenné tette őket. De ha Isten nagy napján híjával találtatnak, miután a szenthely mérlegén lemérték jellemüket, ez olyan szerencsétlenség lesz, amelyet most még felfogni sem tudnak. A jellem része kell, hogy legyen az igazság – az értékes, szeplőtlen igazság.

Bármilyen utat választunk is, az élet ösvénye veszélyekkel van teletűzdelve. Ha elővigyázatlanná válunk, ha nem gondolunk örök érdekeinkkel, akkor kimondhatatlan veszteség vár ránk. A kísértő hozzánk férkőzik, és süppedős utakra vezet. Csak azok élnek biztonságban, akiknek szívét a tiszta elvek oltalmazzák, akik Dáviddal így imádkoznak: „A kijelölt ösvényen haladnak lépteim a Te nyomdokodon: így nem botlik lábam.” (Zsolt. 17:5) Szüntelenül harcolnunk kell emberi szívünk önzésével és romlottságával. Gyakran úgy tűnik, hogy a gonoszok élete virágzik, de aki Istenről megfeledkezik, akár egyetlen órára vagy percre is, az veszélyes ösvényen jár. Lehet, hogy nem ismerik a rájuk leselkedő veszélyeket. Mégis, mielőtt észbe kapnának, a szokás acélbilincsként tartja őket a félvállról vett gonoszság fogságában. Isten megveti az eljárásukat, áldása nem kíséri őket.

Láttam, hogy fiatal emberek vállalkoztak erre a hivatásra, anélkül, hogy előbb a mennyhez kapcsolódtak volna. Kihívják a kísértést, hogy fitogtassák bátorságukat. Nevetnek mások ballépésein. Azt gondolják, hogy ismerik a helyes utat, tudják, hogyan kell viselkedniük, úgy vélik, könnyedén ellenállnak a kísértésnek, s gondolni is kár lenne arra, hogy elbuknak! Mégsem teszik Istent védelmükké. Sátán alattomos csapdát állít elébük, és maguk is a gúnyolódás áldozatai lesznek.

Sátánnak segítői vannak, akik szüntelenül lesik az alkalmat, hogy elpusztítsák az embereket, mint ahogy az oroszlán űzi az áldozatát. Kerüljétek őket, fiatalok! Noha a barátaitoknak tűnnek, orvul mégis gonosz módszereket és szokásokat vezetnek be. Hízelegnek nektek, felajánlják segítségüket és tanácsaikat, lábuk mégis a pokol felé siet. Ha hallgatsz rájuk, könnyen lehet, hogy ez lesz az életed fordulópontja. A lelkiismeret egyetlen védőpajzsának eltávolítása, egyetlen rossz szokás dédelgetése, a kötelességek teljesítésére való magasabb rendű késztetések egyetlen elhanyagolása a hitetés ösvényének lehet a kezdete. Ez az ösvény pedig azok soraiba vezet, akik Sátánt szolgálják. Közben mégis azt vallhatod, hogy Istenért és az Ő ügyéért lángol a szíved. Pillanatnyi meggondolatlanság, egyetlen félrelépés egész életeket terelhet rossz irányba. S lehet, hogy soha nem jöttök rá, mi okozta romlásotokat, míg csak el nem hangzik az ítélet: „Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt. 25:41)

Néhány ifjú tudni fogja, hogy amit leírtam, pontosan rájuk illik. Az Úr előtt nincs rejtve útjuk, még ha rejtve van akár a legjobb barátaik, sőt a szüleik előtt is. Sokak esetében alig van remény arra, hogy valaha is változtatnak álszent, csaló útjaikon. Mások, akik helytelen ösvényre tévedtek, igyekezzenek visszatérni! Bárcsak drága Jézusunk segítené őket, hogy sziklakeményen küzdjenek minden hamisság ellen, s azok hízelgése ellen is, akik gyengíteni szeretnék a jó cselekedetekre irányuló elhatározásukat, vagy akik kétségeket és hitetlen gondolatokat szeretnének szívükbe lopni, hogy megingassák a fiatalok igazságba vetett hitét. Ifjú barátaim! Egyetlen órát se töltsetek azok társaságában, akik alkalmatlanná akarnak tenni titeket az Istenért végzett tiszta és szent munkára! Ne tegyetek semmi olyat idegenek előtt, amit nem tennétek meg szüleitek szeme láttára, vagy amit szégyellnetek kellene Krisztus és a szent angyalok előtt.

Gondolhatja valaki, hogy semmi szükség ezekre az óvásokra a szombattartók körében. De akikre vonatkozik, azok jól tudják, miről beszélek. Azt mondom nektek, fiatalok, vigyázzatok! Semmit sem tehettek, ami el volna rejtve Isten angyalai előtt. Nem követhettek el gonoszságot anélkül, hogy az másokat is ne befolyásolna. Míg tetteitek elárulják, milyen anyagot használtok jellemetek építéséhez, másokra is mély benyomást tesztek. Soha ne feledjétek, hogy Istenéi vagytok, hogy áron vett meg titeket, s hogy az összes rátok bízott képességgel neki kell elszámolnotok. Senki ne vegyen részt a könyvterjesztésben vagy az előfizetések gyűjtésében, akinek bűntől szennyes a keze, vagy aki nem rendezte ügyeit Istennel, mert így csak gyalázatot hoznak az igazság ügyére. Akik a misszió mezején tevékenykednek, Isten irányítására szorulnak. Legyenek óvatosak, hogy jól kezdjenek a munkához, s azután csendesen, de szilárdan ragaszkodjanak a becsületességhez. Legyenek határozottak, mert ellenségük eltökélten és kitartóan le akarja győzni őket.

Hibát követtünk el, amikor lapjainkra csak néhány hétre szóló előfizetéseket gyűjtöttünk. Megfelelő hozzáállással sokkal hosszabb időre szóló megrendeléseket szerezhettünk volna. Egyetlen egész évre szóló előfizetés többet ér, mint jó néhány, amely csak rövid időre szól. Amikor csak néhány hónapra rendelik meg a folyóiratot, az érdeklődés is gyakran lelohad. Csak kevesen újítják meg előfizetésüket hosszabb időre, tehát sok időt töltünk el kevés eredménnyel, pedig kissé több ügyességgel és igyekezettel éves előfizetéseket szerezhettünk volna. Túl kevésre törekedtek, testvéreim, szűk látókörűen terveztek, nem dolgoztok elég rátermettséggel és kitartással. Több nehézségbe ütközünk ebben a munkában, mint néhány más területen. De a leckék, amelyeket megtanultok, a viselkedés művészete és a fegyelem, alkalmassá tesznek más feladatokra is, ahol majd mások lelki javát szolgálhatjátok. Akik hanyagul tanulják meg a leckét, akik meggondolatlanul és udvariatlanul közelítik meg az embereket, azok, ha lelkészi szolgálatba állnak, ugyanolyan rossz modorról, az emberekkel való bánásmód és az ügyesség ugyanolyan hiányáról tanúskodnának.

Míg megelégszünk a rövid időre szóló előfizetésekkel, addig mindig lesz, aki nem igyekszik eléggé, hogy hosszabb időre szerezzen megrendelőket. Akik előfizetéseket gyűjtenek, ne dolgozzanak gondatlanul, közönyösen. Tudniuk kell, hogy Isten munkásai. Késztesse hát őket a szeretet, hogy mindent megtegyenek azért, hogy felvilágosítsák az embereket az igazságról. A gondviselés és a kegyelem, az eszköz és a cél szorosan összefüggnek. Amikor Isten munkásai megtesznek minden tőlük telhetőt, akkor Isten is megteszi értük, amire ők képtelenek. De senki ne várja, hogy a saját erejéből eredményes lehet. Olyan igyekezet kell ide, amelyhez szilárdan Istenbe vetett bizalom társul.

Legyünk takarékosak az Úr művének valamennyi területén! Korunkban a fiatalok számára természetes a takarékosság elhanyagolása, sőt lenézése, a filléreskedéssel és korlátoltsággal tévesztik össze. A takarékosság azonban összhangban áll a legszélesebb látókörrel és a legnagyobb bőkezűséggel. Nem lehet igaz bőkezűség ott, ahol nem takarékoskodnak. Senki ne tartsa rangján alulinak, hogy takarékoskodjék, s megtanulja, hogyan lehet a legjobban vigyázni a maradékokra. Krisztus így szólt csodatétele után: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi el ne vesszen.” (Jn. 6:12)

Jókora összegeket költhetünk el szállodára, pedig erre semmi szükség. Isten ügye annyira közel állt az úttörők szívéhez, hogy ritkán étkeztek vendéglőben, bár csak huszonöt cent volt az ebéd. De a fiatal embereket legtöbbször nem nevelik takarékosságra, ezért pazarlás pazarlást követ. Némelyik családban akkora összegeket pazarolnak el, amennyiből ésszerű beosztás mellett még egy családot eltarthatnának. Ha fiataljaink utazás közben tételenként feljegyeznék, hogy pontosan mennyit költöttek, akkor észrevennék, hogy hol pazarolnak. Bár talán most nem kell megtagadniuk maguktól a meleg ételt, amint az első igehirdetők tették vándorló életmódjuk miatt, mégis megtanulhatnak olcsóbban étkezni, mint ahogy szükségesnek gondolják. Néhányan azért, hogy Isten műve számára adják javaikat, önmegtagadást gyakorolnak. Legyenek hát e mű munkásai is önmegtagadóak, amennyire lehet, csökkentsék a kiadásaikat. Hasznos lenne, ha minden alkalmazottunk tanulmányozná a valdens igehirdetők történetét, s követné áldozatos és önmegtagadó példájukat.

Nagyszabású munkát kell elvégeznünk még a Mesterért: megnyitni Isten szavát azok előtt, akik a tévelygés sötétségében vesztegelnek. Ifjú barátaim, viselkedjetek úgy, mint akikre szent kötelességet bíztak. Tanulmányozzátok a Bibliát, hogy meg tudjatok felelni mindenkinek, aki reménységetekről kérdőre von titeket. Igaz keresztény méltósággal bizonyítsátok, hogy olyan igazságot ismertek, amelynek meghallgatása az emberek érdekében áll. Ha az igazság a lelkünkbe vésődött, az meglátszik arcunkon, viselkedésünkön, nyugodt, nemes higgadtságunkon és békességünkön, amely egyedül a keresztényeké.

Akikben valódi alázat él, és akiknek gondolkodását az evangéliumban feltáruló igazságok nemesítették és fejlesztették, azok hatása nagyon is érezhetővé válik. Mély benyomást tesznek az emberekre. Sokan még azok közül is tisztelik majd őket, akik nem értenek egyet a hitünkkel. A Biblia igazságai és tartalmas folyóirataink segítségével eredményesek lesznek, mert az Úr utat nyit majd előttük. De ha ajándékokkal és jutalmakkal erőltetjük folyóiratainkat az emberekre, annak nincs tartósan jó hatása. Ha iratterjesztőink a Biblia igazságaira támaszkodnak, és a munkát Krisztus és az emberek iránti szeretettel a szívükben végzik, akkor többet érnek el a rendszeres előfizetések gyűjtésében, mint ajándékok és jutányos árak segítségével. Ha ezeket túlságosan hangsúlyozzuk, azt a benyomást keltjük, hogy a kiadványban magában nem lehet igazi érték. Jobb eredményeket érnénk el, ha valóban a folyóiratra hívnánk fel a figyelmet, a jutalmakra költött pénzt pedig arra fordítanánk, hogy ingyen osszunk szét néhány példányt. Amikor ajándékokat kínálunk, lesz néhány ember, aki megrendeli a lapot, noha különben nem tenné, mások azonban nem rendelnek, mert azt gondolják, hogy szélhámosság az egész. Ha az előfizetést gyűjtő a kiadvány értékeire mutatna rá, és szívét Istenhez emelné a sikerért, ha kevésbé bízna a kedvezményekben, akkor többet érne el.

Korunkban az egekig magasztalják mindazt, ami értéktelen. Keresletnek örvend minden, ami feltűnést kelt és gyorsan elkel. Teljesen értéktelen könyvekkel, folyóiratokkal árasztják el az országot, amelyeket csak azért írtak, hogy pénzt keressenek velük. A tartalmas könyvek pedig eladatlanul és olvasatlanul hevernek. Akik a feltűnést keltő irodalmat árulják azért, hogy magasabb jövedelemhez jussanak, a jó cselekedetek értékes alkalmait mulasztják el. Nem könnyű érdeklődést kelteni a valóban tartalmas, Biblián alapuló könyvek iránt. Még ennél is nehezebb feladat olyan lelkiismeretes, istenfélő munkásokat találni, akik örömmel gyűjtenek előfizetéseket ezekre a könyvekre, hogy terjesszék általuk a világosságot.

Azok a hívek, aki szívükön viselik Isten ügyét, nem ragaszkodnak a legmagasabb fizetéshez. Nem hivatkoznak arra – mint néhányan fiataljaink közül –, hogy ha nem öltözködnek divatosan és nem laknak a legjobb szállodákban, nem vásárolnak tőlük rendszeresen. A könyvterjesztőnek nem kifogástalan külsőre, nem egy világfi vagy egy komédiás modorára van szüksége, hanem becsületes és ép jellemre, amely a vonásain tükröződik. A kedvesség és gyöngédség megmutatkozik az ember arcán, amelyen a gyakorlott szem sem lát megtévesztést és fellengzősséget.

Sokan fogtak előfizetések gyűjtésébe olyanok, akik csak ajándékok segítségével érnek el eredményeket. Ők nem viselik igazán szívükön a munkát. Hitüket nem élik meg. Ma is ugyanazokat a hibákat követik el, ugyanolyan az ízlésük, ugyanúgy kényeztetik magukat, mint azelőtt tették, amikor még nem voltak keresztény hitvallók. Elmondhatjuk róluk, hogy Isten nem él a gondolataikban, nem él a szívükben. Kicsinyes, világias, alantas a jellemük és a viselkedésük, s mindez azt bizonyítja, hogy a saját szívük szerint járnak, a saját szemükben igazak. Nem hajlandók magukat megtagadva élni, sőt eltökélték, hogy élvezni fogják az életet. A mennyei kincs nem vonzza őket. Minden hajlamuk lefelé húzza szívüket, nem pedig a menny felé. Barátok és rokonok sem tudják fölemelni őket, mert nem utasítják el a rosszat és nem választják a jót.

Minél kevésbé bízunk meg az ilyen munkásokban – akik nem kevesen, de sokan vannak –, a jelenvaló igazságnak annál jobb híre lesz a világiak között. Testvéreink legyenek óvatosak, amikor előfizetés-gyűjtőket és könyvterjesztőket választanak, hacsak nem akarják, hogy az emberek félreértsék és félremagyarázzák az igazságot. Minden valóban jó munkásnak jó fizetést kellene adnunk, de nem azért, hogy előfizetés-gyűjtőket szerezzünk, mert ez csak visszaüthet, ettől csak önzők és pazarlók lesznek. Igyekezzetek átitatni őket az igazi misszionáriusi lelkülettel és felruházni őket az eredményességhez szükséges képesítéssel. A könyvterjesztőt Jézusnak a szívében élő szeretete arra készteti, hogy kiváltságnak tartsa, hogy részt vehet a világosság szétárasztásában. Tanulni, tervezni, imádkozni fog Isten ügyéért.

Férfias, gondolkodó ifjakra van szükség, akik megbecsülik Istentől kapott szellemi képességeiket, és a legkörültekintőbben ápolják azokat. Ezek az adottságok a használat során fejlődnek majd, és ha nem hanyagolják el szívük művelését, kiegyensúlyozott lesz a jellemük. A fejlődés eszközei mindenki számára elérhetők. Senki se okozzon csalódást a Mesternek. Ő gyümölcsöket keres életünk fáján, s vigyázzunk, nehogy csak leveleket találjon! Az erős elhatározás, ha Krisztus kegyelme szenteli meg, csodákat művel. Krisztus és a szent angyalok eredményessé teszik az értelmes, istenfélő férfiakat, ha mindent elkövetnek mások megmentéséért. Ne lehengerlő modorral, hanem szerényen, szerető szívvel törekedjenek rávezetni az embereket, hogy kutassanak az igazság után, s ha tudják, késztessék őket a Biblia olvasására. Így vetnek minden vizek mellé, annak dicséretét zengve, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta ki őket. Akik szent elhatározással végzik a munkát, azok az igeszolgálat fontos feladatát teljesítik. Nem azt bizonyítják majd, hogy gyenge, határozatlan a jellemük. Gondolkodásuk fejlődik, viselkedésük egyre kifinomultabb lesz. Ne szabjanak határt fejlődésüknek, hanem napról napra legyenek egyre alkalmasabbak a jótettekre.

Sok iratterjesztő nem hoz áldozatot. Általában kevésbé él bennük a miszsziós lelkület, mint a többi felekezet könyvterjesztőiben. Csak akkor hajlandók a munka mezejére lépni, ha már mindent elegyengettek előttük, ha jó fizetést kapnak. A világi kiadók sok mindennel csalogatják a könyvterjesztőket, hogy népszerű kiadványokat árusítsanak, s magas fizetést adnak nekik. A jelenvaló igazságot tartalmazó könyveket sokan nem akarják szerényebb díjazásért terjeszteni, ezért is emelték a fizetéseket, hogy felérjenek a többi könyvkiadó ajánlataival, azonban így nagyon költséges lett számunkra a terjesztés. Sok iratterjesztő könnyen keresi a pénzt és szabadon költekezik.

A jelenvaló igazságot elfogadó nép soraiban nem él a hitünknek megfelelő bizonyságtevő lelkület. Sokak jelleméből hiányzik a valódi arany. A keresztény élet több, mint aminek ők tartják. Nem csak gyengédségből, szelídségből, türelemből és kedvességből áll. A kegyességnek ezek a vonásai nélkülözhetetlenek ugyan, de szükség van bátorságra, erőre, lendületre, és állhatatosságra is. Sok iratterjesztőnk gyenge, határozatlan, bátortalan, és könnyen elcsügged. Nincs bennük lendület, hiányoznak belőlük azok a határozott jellemvonások, amelyek alkalmassá tesznek valakit, hogy elérje célját: olthatatlan bizakodás, amely lelkesedést támaszt. Az iratterjesztő tiszteletre méltó munkát végez, ezért ne viselkedjék úgy, mintha szégyellné azt. Ha sikert akar elérni, legyen bátor és bizakodó.

Művelnünk kell magunkban a határozottság erényeit, csakúgy, mint a türelmet. A keresztényben, noha mindig kész szelíden felelni, hogy lecsillapítsa a haragot, mégis egy hős bátorsága él, hogy ellenálljon a gonosznak. A jellem erejének kell párosulnia a mindent elviselő szeretettel, s ez majd jó gyümölcsöket érlel. Az igazi hívőnek bele kell kovácsolnia jellemébe a hitet. Legyenek szilárd elvei, legyen nemes lelkű, becsületessége álljon ki minden próbát. Ne legyen öntelt. Ne viselkedjék feltűnően, ne dicsekedjék, mert ezzel csak visszatetszést vált ki az értelmes, finomabb lelkű emberekből. Ne legyenek önző szokásai, se erőszakos és parancsoló modora. Sokan eleve eldöntötték, hogy a megjelenő könyvek tízezrei közül egyet sincs idejük elolvasni, s emiatt gyakran megtörténik, hogy ha az előfizetést gyűjtő megmondja, miért jött, mereven bezárják előtte szívük ajtaját. Ezért van ebben a munkában olyan égető szükség a tapintatra és az alázatos, imádkozó lelkületre. A munkás ismerje meg Isten szavát, álljon készen arra, hogy feltárja a becses igazságot, és bemutassa, milyen értékes az a tiszta olvasmány, amelyet magával hozott.

E munka minden résztvevője méltán érezheti egyéni felelősségét. Alaposan készüljön fel, hogy meg tudja ragadni az emberek figyelmét. Előfordulhat, hogy valakinek az örök sorsát dönti el azzal, ahogyan az igazságot képviseli előttük. Ha kedvező benyomást tesz, annak az embernek élet illata lehet az életre. S az az egy ember, ha megvilágosodik számára az igazság, szintén sokakat felvilágosíthat. Ezért nagyon veszélyes dolog felelőtlenül bánni az emberekkel.

A könyvterjesztés Isten eszköze, amellyel sok olyan embert érhetünk el, akikre másként nem hatna az igazság. Jó munka ez, célja nagyszerű és felemelő, s ennek megfelelő méltósággal kell viselkednünk. A könyvterjesztő sokféle emberrel érintkezik. Találkozik majd tudatlan és züllött emberekkel is, akik egyedül csak azt becsülik, amivel pénzt lehet szerezni. Ezek gyalázkodni fognak, de Isten munkatársát soha ne hagyja cserben jó kedélye, legyen vidám és bizakodó minden körülmények között. Találkozni fog gyászolókkal, fájdalmat hordozókkal és sebzett lelkűekkel. Számos alkalma nyílik, hogy kedvesen szóljon hozzájuk, a bátorítás, remény és hit szavaival. Forrás lehet, amely felüdít másokat. De hogy ezt tehesse, előbb neki kell merítenie az igazság élő forrásából.

Ez a munka jóval fontosabb, mint amilyennek sokan tartják, ezért ugyanolyan körültekintéssel kell kiválasztani a könyvterjesztőket, mint az igehirdetőket. Kiképezhetünk fiatalokat, hogy sokkal eredményesebb munkát végezzenek, mint eddig, jóval kevesebb fizetésért, mint amennyit eddig sokan kaptak. Emeljétek fel a lobogót, s aki szerény és önfeláldozó, aki szereti Istent és az embereket, csatlakozzék a munkásokhoz! Hadd jöjjenek, de nem könnyű életre számítva, hanem hogy bátrak legyenek, emelt fővel viselve el az elutasításokat és a nehézségeket. Olyanok jöjjenek, akik jót tudnak mondani kiadványainkról, mert maguk is nagyra tartják azokat.

Segítse az Úr mindnyájukat, hogy teljes mértékben kihasználják rájuk bízott képességeiket. Könyvterjesztőink nem kutatják eléggé a Bibliát. Ha ezt tennék, a Szentírás tanításai nagyobb mértékben hatnának az életükre. Bármi legyen is a munkátok, kedves testvéreim, úgy végezzétek, hogy a Mesterért teszitek, tegyétek hát a lehető legjobban! Ne veszítsétek szem elől a kitűnő lehetőségeket. El ne tékozoljátok életeteket, tétlenkedve, és könnyű életről, sikerről, vagy olyan munkáról álmodozva, amellyel az Úr nem bízott meg. Tegyétek inkább azt, ami a legközelebb van hozzátok. Végezzétek, még ha veszedelmek és nehézségek közé vezet is a misszió mezején. De nagyon kérlek, ne panaszkodjatok a nehézségek és az áldozatok miatt! Nézzétek a valdenseket! Gondolkozzatok el azon, hogyan juttatták el ők az evangélium fényét a sötétségbe borult gondolkodású emberekhez. Ne akarjátok ebben az életben elnyerni a jutalmat, hanem mindenki szilárdan a versenyfutás végén váró díjra szegezze a tekintetét! Férfiakra és nőkre van most szükség, akik olyan pontosan teljesítik kötelességeiket, amint az iránytű mutat a föld mágneses pólusa felé. Olyanokra, akik akkor is teszik a dolgukat, ha nem egyengették el az utat előttük, és nem távolítottak el a lábuk elől minden akadályt.

Ilyenek legyenek a könyvevangélisták. Nyissa meg értelmüket az Úr, hogy felfogják munkájuk jelentőségét, s azt, hogy kötelességük Krisztus jellemét képviselni a türelmükkel, bátorságukkal és megkörnyékezhetetlen becsületességükkel. Ne feledjék, hogy megtagadják Őt, ha jellemük ingadozó, megbízhatatlan és határozatlan. Fiatal testvéreim, ha az előbbi vonásokat viszitek magatokkal a könyvterjesztésbe, akkor az emberek tisztelni fognak, sokan pedig hisznek majd az igazságban, mert megélitek a hiteteket, s mert a mindennapi életetek mint a tartóra helyezett, ragyogó fény, világít a ház valamennyi lakójának. Még ellenfeleitek is, bár hadat viselnek az általatok képviselt hitpontok ellen, tisztelnek majd. S amikor eddig jutottatok, egyszerű szavaitokkal meggyőzitek az emberek szívét.