Tudtomra adták, hogy D. testvér olyan tevékenységet folytat, amelyet az ítélet napján meg nem történtnek szeretne majd tudni. Némelyik hitpontot rosszul értelmezi, és csökönyösen ragaszkodik téves nézeteihez. Ő is beállt testvéreink vádlói közé. Nemcsak magában gondol rosszat azokról, akiket Isten választott munkatársaivá, de mások előtt is hangoztatja gonosz nézeteit. Nem szoktatja magát a Bibliában adott szabályhoz, és bár beszélt a vezető testvérekkel, mégis mindenben hibát talál.

A következőkkel mentegetik őt: „Ó, D. testvér nagyon jó ember! A szeretet és nyájasság mintaképe, bárhol szívesen segít.” Valóban sok kitűnő jellemvonása van. Nincs ugyan kimagasló tehetsége az igehirdetéshez, mégis komoly, megbízható munkássá válhatna. Az ellenség a magabízáson át tör be hozzá. Ha nem becsülte volna többre önmagát a kelleténél, akkor sohasem merte volna befeketíteni testvérei hírnevét. Amikor vette magának a bátorságot, hogy hamis híreket gyűjtsön és hintsen szét, a gyülekezet tagjai és az üzenet közé ékelte magát, amelyet Isten adott szolgáinak, hogy közöljék a testvérekkel, s így felkészüljenek az Úr napjára. Jó vonásai csak még veszélyesebbé tették őt, mert nagy tekintélye van. Az emberek azt gondolták, hogy amit mond, annak úgy kell lennie. Ha erkölcstelen vagy veszekedő ember lenne, akkor nem tudta volna megnyerni sokak bizalmát.

D. testvér munkamódszere is bírálatot érdemel, és sérti Istent. Ha leplezetlenül előtárja gondolatait, ha nyíltan szól arról, amit titokban beszélt, akkor senki sem javasolta volna, hogy kiküldjék dolgozni az egyházterületre. Mert ameddig az egyházterület jóváhagyásával tevékenykedik, testvérei joggal tartják helytállónak a nézeteit. Ezzel a megerősítéssel gonosz befolyás előtt nyílt kapu. Vannak, akik sohasem gyanúsították volna testvéreiket, nem gondoltak volna rosszat róluk, ha nem hallják D. testvér szavait. Olyan gondolatokat indított el, amelyek követése lázadásban és kárhozatban végződik.

Ha az álarc mögé nézünk, kiderül, mit művel valójában a mi kedves testvérünk. Isten valódi megvilágításban tárta elém a helyzetet. D. testvér szívében nincs minden rendjén, keserűség, harag, irigység, féltékenység, aljas gyanúsítgatás szennyezte be lelkét, ezért feltétlenül meg kell tisztulnia. Ha teljesen meg nem változtatja az útját, rövidesen elesett ember lesz. „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos. A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, a rosszat fel nem rója. Nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” (I. Kor. 13:4–7)

Tételezzük fel, hogy testvérünk arra készteti az embereket, hogy kérdőjelezzék meg s végül vessék is el a bizonyságtételeket, amelyeket Isten az elmúlt évtizedekben adott népének. Tételezzük fel, hogy ráveszi őket, gondolják azt: a vezetők számító, becstelen emberek, akik népünk félrevezetésével foglalkoznak – miféle munkát végez akkor? Ez pontosan megfelelne Kóré, Dátán és Abirám tevékenységének, s ugyanúgy végzetes lenne mindazok számára, akik előtt nagy tekintélynek örvend. Azt képzeli magáról, hogy csalhatatlan, ám igyekezete magán viseli-e a menny pecsétjét? Egyáltalán nem. D. testvér teljesen az önhittségbe merült, s ez csaknem tönkretette őt. Legyen nyílt a testvéreivel! Ha kételkedik az eljárásukban, bizonyítsa be, hogy miben vétkesek.

Amikor Sátán elégedetlenkedni kezdett a mennyben, nem tárta panaszát Isten és Krisztus elé, hanem az angyalok közé vegyült, akik tökéletesnek tartották őt. Azt terjesztette közöttük, hogy Isten igazságtalanul bánt vele azáltal, hogy Krisztust helyezte előtérbe. Ennek a hazugságnak az lett a következménye, hogy az angyalok harmada – mivel Sátánnal értettek egyet – elveszítette ártatlan, fenséges állapotát és boldog otthonát. Sátán arra készteti az embereket is, hogy a féltékenység előidézésének és az aljas gyanúsítgatásnak azt a munkáját folytassák a Földön, amelyet ő a mennyben elkezdett.

Amikor Jézus a Földön járt, a zsidó főemberek folyton kémkedtek utána. Összeszedtek minden hazug hírt, s egyik bűnnel a másik után vádolták Őt. Szüntelenül arra törekedtek, hogy elfordítsák tőle az embereket. Helyes volt-e ez a tettük? Ha helyes volt, akkor D. testvér sem vétkezett, mert ő is ezt teszi. Most még kiszabadulhat az ellenség csapdájából, legyőzheti azt a lelkületet, amely arra sarkallja, hogy testvérei fölé helyezze magát. Keresse a szelídséget és tanuljon meg többre becsülni másokat önmagánál. Ha Isten tervével összhangban és megbízható ember módjára dogozik, akkor hallani fogja a Mester ajkáról az édes szavakat: „Jól van!” De ha elveti Isten szolgájának igyekezetét, ha a saját feje után megy s a maga értelmére támaszkodik, akkor kétségkívül hajótörést szenved a hite. Isten egész népére építi munkáját, s nem választ ki csupán egy-egy embert itt-ott, mint akik egyedül érdemesek arra, hogy rájuk bízza az igazságot. Nem közöl egyvalakivel olyan új világosságot, amely ellenkezik a gyülekezet megalapozott hitével. Minden hitújításkor támadtak emberek, akik effélét hirdettek. Pál figyelmeztette az őskeresztények gyülekezetét: „Sőt még köztetek is támadnak olyanok, akik csalárd beszéddel magukhoz akarják csábítani a tanítványokat.” (Ap. csel. 20:30) Azok okozzák a legsúlyosabb kárt, akik Isten népe köréből támadva hirdetnek hamisságokat. Miattuk vetik el sokan az igazságot.

Senki ne legyen beképzelt, azt gondolva, hogy Isten különleges világosságot közölt vele, a testvéreket megkerülve. Krisztus az Ő népével lakozik együtt. A hívők „az apostolokra és prófétákra alapozott épület, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve. Benne kapcsolódik egybe az egész épület, s emelkedik az Úr szent templomává. Benne épültök eggyé ti is a lélek által Isten hajlékává.” (Ef. 2:20–21) „Kérlek titeket én – írja Pál –, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy méltóan éljetek ahhoz az elhíváshoz, amelynek részesei lettetek, igaz alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fenntartsátok a lelki egységet. Egy a test és egy a lélek, mint ahogy elhívásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindenek felett áll, mindent átjár és mindenben benne van.” (Ef. 4:1–6)

Amit D. testvér világosságnak nevez, ártalmatlannak tűnik, nem úgy néz ki, mintha bárkinek kárt okozhatna. De testvéreim, ez az ellenség tevékenysége, betolakodása! Újra meg újra ilyesmivel próbálkozik. Valaki elfogad valamely újnak és eredetinek tűnő gondolatot, amely látszólag nem ütközik az igazsággal. Hosszan időzik e témánál, folyton erről beszél, míg csak szépségesnek és fontosnak nem tűnik számára. Mert az ellenségnek hatalmában áll hamis megvilágításba helyezni a dolgokat. Az illető végül is saját gondolatainak, nagyszerűnek vélt nézeteinek foglya lesz, az igazság pedig gyökerestől kiszakad a szívéből.

Alighogy megfogantak D. testvérben a téves gondolatok, azonnal kezdte elveszíteni a hitét, és kétségbe vonni a Lélek tevékenységét, amely pedig sok éve és nyilvánvalóan tapasztalható közöttünk. Testvérünk nem az az ember, aki elhallgatná, ha azt gondolja, hogy különleges világosságot kapott. Ezért veszélyes tekintélyes állást adni neki, mert ez ajtót nyitna mások nyugtalanításának. Sátán ezen a résen zúdítaná be a tévedések özönét, amelyek közös vonása, hogy elterelik a figyelmet az igazságról. A tévedés sohasem ártalmatlan, sohasem szentel meg, de mindig zűrzavart és széthúzást okoz. Mindig veszélyes. Nagy az ellenség hatalma azok gondolkodásán, akiket nem erősített meg teljesen az ima és a Biblia igazsága.

Ezer álcázott kísértést készített elő az igazság világosságával bírók vesztére. Az egyetlen biztos út számunkra, ha nem fogadunk el új hitpontot, a Szentírás új értelmezését, mielőtt tapasztalt testvérek elé nem terjesztenénk. Helyezzük azt kezükbe alázatos, tanítható lelkülettel, és ha nem látnak világosságot benne, fogadjuk el döntésüket, mert „a sok tanácsadó sikerre viszi az ügyet” (Péld. 11:14).

Az ellenfél észrevette D. testvérben azokat a jellemvonásokat, amelyek segítségével fölébe kerekedhet. „Jön a világ fejedelme – mondta Krisztus –, de rajtam nincs hatalma.” (Jn. 14:30) D. testvér igen alázatosnak látszik, azonban nagyra tartja magát. Évek óta táplálja magában a gondolatot, hogy testvérei nem becsülik őt, s ezt hangoztatja mások előtt is. Sátán beképzeltséget talált benne, amit jól ki tud használni.

D. testvér és mások számára hallatlan veszedelem ideje ez. Isten angyalai élénk érdeklődéssel figyelik őket. Ehhez teljesen Istennek kell átadnia szívét, és be kell fogadnia a teljes igazságot – ezáltal fáradhatatlan munkássá válhat, Isten dolgozik majd általa, és sok jót tehet. Ehhez azonban összhangban kell tevékenykednie a testvéreivel. Küzdje le magában az érzékenykedést, tanulja meg erős lélekkel viselni a nehézségeket, mint Krisztus jó katonájához illik.Sátán és angyalai nagyon szeretnék sikerre vinni tervüket. D. testvér életébe válság köszöntött be, most határoz mind jelenlegi életét, mind az örökkévalóságot illetően. Isten szereti őt, s ez a tapasztalat hallatlanul értékes lehet számára.

Sátán szüntelenül tevékenykedik, de csak kevesen tudják, mennyire körmönfont, mennyire fáradhatatlan. Isten népe készüljön arra, hogy ellenáll a ravasz ellenségnek, mert ettől az ellenállástól reszket Sátán. Jobban ismeri hatalmának korlátait, mint mi, s tudja, hogy könnyen felülkerekedhetünk, ha ellene állunk és szembefordulunk vele. Az isteni erő által a leggyöngébb szent is diadalmaskodhat fölötte és összes angyalán. S ha erőpróbára kerül sor, Isten gyermeke bebizonyíthatja, hogy felülről kapott erőt. Sátán ezért hangtalanul lép, észrevétlenül mozdul, álcázza jelenlétét. Nem kockáztatja a nyílt ütközetet, nehogy felébressze a keresztény szunnyadó erőit, nehogy a hívő imában Istenhez forduljon.

Az ellenség most utolsó hadjáratára készül az egyház ellen. Olyan jól elrejtőzött, hogy sokan alig hisznek létezésében, még kevésbé tudnak döbbenetes tevékenységéről és hatalmáról. Múltbeli tevékenységét jórészt elfeledték, és ha elébük toppan, nem ismerik fel mint ellenséget, mint a „régi kígyót”, hanem barátjuknak vélik, aki jó munkát végez. Függetlenedésükkel büszkélkednek, tetszetős, megbabonázó hatása alatt mégis szívük legalantasabb ösztönzéseinek engedelmeskednek. Az a meggyőződésük, hogy Isten vezeti őket. Ha megnyithatnánk szemüket, hogy ráismerjenek vezetőjükre, meglátnák, hogy nem Istent, hanem az igazságos tettek ellenségét szolgálják. Ráébrednének, hogy kérkedő függetlenségük a legsúlyosabb bilincs, amelyet Sátán a kiegyensúlyozatlan gondolkodású emberre verhet.

Az ember Sátán foglya, s természetétől fogva az ő sugallatainak követésére, parancsainak teljesítésére hajlik. Önmagában nincs ereje, hogy sikeresen ellenálljon a gonosznak. Csak ha életerős hit által Krisztus lakik szívében, ha Ő irányítja a kívánságait s felülről származó erővel támogatja, akkor szállhat szembe ilyen rettenetes ellenséggel. A védekezés minden más módja teljesen hiábavaló. Egyedül Krisztus hatalma korlátozza az ellenség erejét. Ez fontos igazság, amelyet mindenkinek szem előtt kellene tartania. Sátán pillanatnyi megállás nélkül ügyködik, szerte jár a világon, keresve, kit nyeljen el (I. Pt. 5:8). De a hitből fakadó buzgó ima meghiúsítja még a legnagyobb erőfeszítéseit is. Ezért, testvéreim, „vegyétek föl a hit pajzsát, amivel a gonosz minden tüzes nyilát elolthatjátok” (Ef. 6:16).

Azok a legveszedelmesebb ellenségeink, akik megsemmisíteni próbálják Sion őrállóinak tekintélyét. Az ellenség ezen a téren komoly erőfeszítéseket tesz. Határozott terv szerint dolgozik: ügynökei összehangoltan tevékenykednek. A világot a hitetlenség uralja, és a gonoszság kovásza egyre inkább fenyegeti Isten népét is. Sátán azon fáradozik, hogy aláássa a Szentlélek munkájába vetett bizalmat. Ez a befolyás elterjedt közöttünk, és csöndben végzi ártó munkáját. Vigyázzatok, nehogy azon érjen titeket az Úr, hogy Isten és ember ellenségét támogatjátok hamis hírek terjesztésével, bírálgatással, sőt azzal, hogy kifejezetten ellene szegültök a Szentlélek tevékenységének!

Sátán csalókon keresztül, láthatatlan utakon növeli hatalmát, s akadályokat gördít Isten népe elé, hogy az emberek az ő rabjai maradjanak és ne gyülekezzenek Krisztus lobogója alá. Megtévesztéssel akarja elcsalogatni az embereket Krisztustól, s akiknek ingadozó a hitük, azok kétségkívül a csapdáiba esnek. Akiket pedig nem képes bűnbe vinni, azokat üldözni fogja, ahogyan a zsidó főemberek is üldözték Krisztust.

Sátán célja Isten gyalázása. Összefog minden szentségtelen emberrrel, hogy véghezvihesse tervét. Akiket eszközeivé tesz, vakok, nem látják, mit cselekszenek, amíg annyira Sátán cinkosaivá nem válnak, hogy azt gondolják: hiába is fordulnának vissza. Ezért kockára téve mindent, továbbhaladnak a keserves végkifejletig.

Az ellenség szeretné belesodorni Isten maradék népét a világra váró általános romlásba. Ahogy Krisztus eljövetele közeleg, egyre eltökéltebben erőlködik, hogy elveszítse őket. Férfiak és nők állnak majd elő, akik azt állítják, hogy új világosságot, új kijelentést kaptak. Azzal a céllal teszik ezt, hogy megingassák a régi tájékozódási pontokba vetett hitet. Tételeiket nem vetik alá Isten Igéje vizsgálatának, mégis akadnak majd olyanok, akiket félre tudnak vezetni. Hamisságokat terjesztenek, és többen beleesnek majd ebbe a csapdába. Kósza értesüléseknek adnak hitelt, majd továbbadják a rémhíreket, s ezzel a lánccal a csalók fejedelméhez kapcsolják magukat. Ez a lelkület nem mindig Isten üzeneteinek nyílt elutasításában fog megmutatkozni, hanem sokféleképpen kifejeződő, tartós hitetlenségben. Minden egyes hamis állítás táplálja és erősíti a kételyt, amely miatt sokan helytelen irányba fordulnak majd.

Nem lehetünk eléggé óvatosak a tévelygés bármilyen formájával szemben, mert az ellenség megállás nélkül próbálkozik, hogy embereket vonjon el az igazságtól. Elhiteti velük, hogy mennyire rátermettek, s meggyőzi őket, mint D. testvért, hogy az eredetieskedés irigylésre méltó tulajdonság. D. testvérnek alaposan el kell sajátítania az igazság ismeretét. Sátán már eddig is kihasználta tudatlanságát e téren, és ebben rejlik a veszély. Félrevezetett valakit, akit – mivel egyszer már rossz ösvényre tette a lábát – nehéz meggyőzni, és árulásba vezetett sokakat, akik azt képzelték, hogy Krisztust követő ember nyomdokain járnak, holott az hátat fordított Üdvözítőjének.

D. testvér szívében tanyát vert a büszkeség, ezért rendkívül nehéz lesz Jézusnak engedelmeskednie; de ha le nem teszi a hamisság fegyvereit Krisztus lábához, az ellenség tovább folytatja majd általa a munkáját. Ha azonnal nem dönt határozottan, attól tartok, sohasem fog.

A gyülekezetek súlyos felelősséget vettek magukra, s cselekedeteik összes következménye majd csak az ítélet idején derül ki. Mennyei bölcsességre van szükségetek, testvéreim, mert a bűn sokféleképpen álcázza magát. A lelki belátás hiánya miatt vakok módjára bukdácsoltok. Ha szem előtt tartottátok volna a fő célt, az nagy erőt képviselt volna a két egyházterületen. Pontosan az történt, amitől féltem. Kötelességek vártak rátok, de hiába. Hol vannak a csoportok, amelyeket jól szervezett munkával létrehozhattatok volna? Hitetlenségetek megbénította a munkát. Jóformán semmit sem tettetek, s még ha valaki akart is dolgozni, elálltátok az utat, hogy ne legyen eredménye.

Néhányan roppant lassúak, és még büszkék is rá. De a hanyagságból fakadó renyheség olyan jellemhiba, amellyel senki sem dicsekedhet. Szilárdan határozzátok el, hogy serények lesztek – Isten segítségével ez sikerülni is fog. Teljesedjék ki a megszentelődésetek! Helyezzétek javaitokat, barátaitokat Isten oltárára, és amikor szívetek felkészült, hogy fogadja a mennyei befolyást, Isten trónjáról ragyogó fény sugárzik majd rátok, felébresztve szunnyadó erőiteket.

Vannak, akiknek a jelleme nem szilárd, olyanok, mint a gitt, bármilyenné alakíthatók. Nincs határozott formájuk, nincs bennük állandóság, és gyakorlati hasznuk sincs a világon. Le kell győzniük a gyöngeséget, határozatlanságot és tehetetlenséget. Az igaz keresztény jellem hajlíthatatlan, s nem lehet kedvezőtlen körülményekkel átalakítani vagy legyőzni. Legyen az embernek erkölcsi tartása, legyen becsületes, hogy ne lehessen hízelgéssel befolyásolni, ne lehessen megvesztegetni vagy megfélemlíteni.

Nagyon féltem a gyülekezetet. Amint Pál is kifejezte: „Félek azonban, hogy amint a kígyó álnokul rászedte Évát, úgy a ti értelmeteket is megronthatja és elfordíthatja a Krisztus iránti őszinte odaadástól.” (II. Kor. 11:3) Majd elmagyarázza, hogy az ellenség az erkölcstelen tanítók segítségével fogja kikezdeni a gyülekezet hitét. „Az ilyen hamis apostolok: álnok munkások, akik csak tettetik magukat Krisztus apostolainak. Nem is csoda, hiszen maga Sátán is a világosság angyalának mutatja magát. Nem is olyan nagy dolog tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat.” (II. Kor. 11:13–15)

Ha jól megfigyeljük a korai keresztény gyülekezet történetét, s látjuk, milyen ravaszul igyekezett Sátán elgyöngíteni és elpusztítani, akkor jobban ellene tudunk állni fondorlatainak, s szembe tudunk nézni a veszedelmekkel. Olyan időben élünk, amikor csapások jönnek, amilyeneket a világ még sohasem látott. „Jaj a föld és a tenger lakóinak, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal. Tudja, hogy csak kevés ideje van.” (Jel. 12:12) Isten azonban határt szabott elé, amin Sátán nem léphet túl. Legszentebb hitünk ez a védelem. S ha megerősödünk a hitben, akkor biztonságban is leszünk: a Mindenható oltalmában. „Mivel megőrizted állhatatosságra buzdító igémet, én is megőrizlek a megpróbáltatás óráján, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit.” (Jel. 3:10)