Kedves L. testvér és testvérnő!

Felelősség terhe nehezedik rám miattatok. Isten átalakító kegyelmének kell munkálkodni a szívetekben. Feltétlenül Jézus lelkületére van szükségetek. Tanuljátok meg Krisztus iskolájában a szelídséget és az alázatot. Nem is tudjátok, hogy mély, benső istenfélelemre kellene szert tennetek, s ebben a dologban áltatjátok magatokat. Halogatjátok a döntést, amelyet pedig a magatok és mások üdvére azonnal meg kellene tennetek. Isten mindenkitől elvárja, hogy elvégezze a kötelességét. Teljes szívet, teljes szeretetet kíván. Nem akarja, hogy csak valljuk Jézus Krisztus ismeretét, valljuk az igazságot, s mégse teremjünk gyümölcsöt. Akár kicsiny, akár nagy, akár tanult, akár tanulatlan, akár gazdag, akár szegény valaki, ugyanaz az elvárás vele szemben.

Az Úr mindenkit felszólít, hogy Isten adta képességei szerint cselekedjék. Megbízható szolgálattal kell adóznunk, máskülönben beszennyezzük a lelkiismeretünket, és veszedelembe sodorjuk üdvösségünket. Senki sem engedheti meg magának, hogy elveszítse a mennyet. Ne feledjétek, mit mondott Krisztus a követőinek: „Ti vagytok a világ világossága.” Isten azokra támaszkodik, hogy másoknak is megmutassák az utat, akik már ismerik. Igazságának kincsét emberekre bízta. Hitre és Isten iránti bizalomra van szükségünk, Őrá kell hagyatkoznunk. A belső kegyesség külső tettekben nyilvánul meg. Arra a lelkületre van szükségünk, amely bebizonyítja az embereknek, hogy Krisztus iskolájában tanulunk, és követjük az elénk tárt példát. Olyan szívre van szükségünk, amelyet nem fűt a hiúság, olyan gondolkodásra, amely nem gyökerezik az önzésben. Szüntelenül annak a kívánságnak kell élnie bennünk, hogy mások áldására legyünk, másokért éljünk. Isten észreveszi szerény igyekezetünket, és nagyra becsüli. Mindkettőtöknek a családi körben gyakorolt istenfélelemre, édes megelégedésre van szükségetek, hibakeresés, kicsinyesség, szidás és szigor nélkül. Legyen szabály családotokban a kedvesség és a szeretet. Aki nem ragyogtatja az igazság fényét a családi körben, az gyalázatot hoz a Megváltóra.

A Jézusban élő igazság sokat tesz azért, aki befogadja, de nem csak érte, hanem azokért is, akik a közelébe kerülnek. A valóban megtért ember felülről kapja a világosságot, s olyan lesz benne Krisztus, „mint örök életre buzgó víznek kútfeje lesz” (Jn. 4:14). Lehet, hogy félremagyarázzák, meghamisítják a szavait, indítékait, tetteit. De ezt sem bánja, mert magasztosabb érdekeire ügyel. Nem gondol pillanatnyi kényelmével, nem vágyik feltűnésre, nem áhítozik az emberek dicséretére. Reménysége a mennyre összpontosul, egyenesen halad előre, szeme Jézusra tekint. Azért teszi a jót, mert helyes, mert csakis azok jutnak be Isten országába, akik jót cselekszenek. A keresztény szeretetteljes és alázatos. Mindig gondol mások boldogságára, és sohasem kérdi: „Avagy őrizője vagyok-e az én atyámfiának?” (I. Móz. 4:9) Úgy szereti embertársát, mint önmagát. Nem durva és parancsolgató a modora, mint az istenteleneké, hanem mennyei fényt tükröz az emberekre. Krisztus keresztjének igaz, bátor katonája ő, az élet igéjét hirdeti. Ahogyan erősödik a hatása, úgy foszlik szerte az ellene irányuló előítélet. Elismerik a kegyességét, s tisztelik a Bibliából vett elveit.

Így van ez mindenkivel, aki igazán megtért. Becses gyümölcsöt terem, tehát úgy jár, ahogyan Krisztus járt, úgy szól, ahogyan Ő szólt, úgy teljesíti kötelességét, amint Krisztus teljesítette. S az igazság, amint az Jézusban van, mély benyomást tesz rajta keresztül a családi körben, a szomszédságban, a gyülekezetben. Az örökkévalóság számára építi jellemét, s egyúttal félelemmel és rettegéssel műveli üdvösségét. Az igazság becses elveit testesíti meg a világ előtt. Szemlélteti, hogy mit tesz az igazság a valódi hívő életével és jellemével. Magától értetődően kiveszi részét Krisztusnak a világ megváltásáért végzett fenséges munkájából.

Kötelességemnek tartom, hogy így írjak, mert tudom, hogy testvéreid soha meg nem mondanák neked. Nem szeretném, ha feleségeddel együtt elveszítenétek mennyei lakóhelyeteket, mert az mindennél többet ér az ember számára. Ezért olyan erőteljesen, olyan lángoló lelkesedéssel kellene törekednünk érte, amely arányban áll célunk értékével. Az örök élet feltétlenül megéri a lankadatlan, fáradhatatlan igyekezetet.

Az Úr azt kívánja, hogy családotokkal együtt keresztények legyetek a szó valamennyi értelmében, s jellemetekkel bizonyítsátok az igazság megszentelő hatalmát. Ha ilyen jellemet alakítotok ki, akkor igyekezetetek kibírja majd az ítélet felülvizsgálatát. De ha most lobbanna munkátokra az utolsó nap tüze, akkor az csak szénából, fából és szalmából épültnek bizonyulna. Nehogy azt képzeljétek, hogy túlságosan szigorú vagyok. Minden úgy igaz, ahogyan elétek tárom. Minden munkátokba önző önmagatokat vegyítettétek. Krisztus ezt mondta Péternek: „Te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” (Lk. 22:32) Nektek is hasonlóképpen meg kell térnetek, mielőtt Istennek tetsző munkát végezhetnétek.

Testvérem, ha akarsz, Isten által erős férfivá válhatsz. Jó képességekkel rendelkezel, amelyeket Isten azért bízott rád, hogy szolgálatára szenteld azokat. De ha nem adsz át mindent Krisztusnak, adottságaid veszedelmesnek bizonyulnak magadra és másokra nézve is. Eltérítenek az igazságtól és Krisztustól.

A gyülekezet tagjai nagyon rászorulnak arra, hogy sokat fáradjanak értük. Lobogó lelkesedést kell oltani beléjük Krisztus iránt. Alázatosabbá, türelmesebbé, taníthatóbbá kell válniuk, és krisztusibbnak is, minden tekintetben. Jellemükben kell hirdetniük a világnak a kegyelem megszentelő hatalmát. Isten őrizzen attól, hogy tanításoddal vagy példáddal elálld az utat a feltétlenül szükséges munka előtt. Hajlandó vagy-e Krisztussal dolgozni? Hű leszel-e Uradhoz, aki megvett téged? Háttérbe szorítod-e a jelentéktelen dolgokat? Nagyobb hitbe, nagyobb szeretetbe kell megkeresztelkednetek. Jobban kell tisztelnetek az örökkévaló dolgokat. Nem tudom eléggé kihangsúlyozni annak a hatásnak a nagyságát, amely a hívő kegyességéből árad, és amely meglátszik a gyülekezeten az igazság jellemre gyakorolt megszentelő ereje által.

Sokkal komolyabb összeget lehetett volna begyűjtenetek az aratási hálamunkában a gyülekezetekben, ha közösségetek megfelelő kapcsolatra lépett volna Istennel, ha mindenki rendbe szedte volna a szívét és a családi körét. Beszéljetek kevesebbet, s hagyjátok, hogy a valódi belső kegyesség ragyogjon elő üdvös munkátokból. Legyetek szeretetteljesek, gyakoroljátok a szeretetet és a gyöngédséget. Imádkozzatok többet, olvassátok gyakrabban a Bibliát. Tanuljatok szorgosan Krisztus iskolájában. Akkor majd a gyülekezet tagjai nem fedeznek fel annyi hibát testvéreikben, mert ez Sátán munkája.

Remélem, megerősödsz és megalapozódsz a hitben. A munka haladni fog előre, az bizonyos, akár mi is haladunk vele, akár nem, és kétségkívül győzelmes lesz. Az a kérdés, hogy győzelmesek leszünk-e mi is? Segítsen az Úr mindkettőtöket, hogy átérezzétek annak szükségességét, hogy a kegyelemnek még mélyenszántó munkát kell elvégeznie a szívetekben. Ne feledjétek, hogy Jézus áldozathozatallal vett meg, az életével. „Nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (I. Kor. 6:19–20)