Kedves fivéreim és nővéreim!

Hallottam a köztetek folyó áldásos munkáról. Nagy öröm ez nekem. Amióta Battle Creekbe jöttem, nagyon foglalkoztat az itteni gyülekezet. Az imahét alatt az Úr munkálkodott értünk, s összes itteni intézményünk egyenletesen fejlődik.

Összejöveteleket tartottunk főiskolánkon, s ezek jelentős sikert értek el. A világi főiskolások közül néhányan megtértek. Annál is szembeszökőbbek ezek a megtérések, mert a most megtért fiatalok nem éltek lelki életet, mielőtt beiratkoztak főiskolánkra. Sőt, néhányan előzőleg elhatározták, hogy nem teszik ki magukat a világosság hirdetésének – nem vesznek részt az összejöveteleken. Mégis eljártak, az Úr Lelke pedig meggyőzte őket, s komolyan megtértek. Azt mondják, soha életükben ilyen boldogok nem voltak. Néhányan hazautaztak a szünetekben. Mivel szüleik nem vallásos emberek, hitük kegyetlen próbára került. Mégis jó hangulatú levelek érkeztek tőlük. Azt írják, hogy nem riadnak vissza új felelősségeiktől. Igyekeznek bebizonyítani barátaiknak, hogy új hitük nem tette őket sem vakbuzgóvá, sem szélsőségessé, hanem jól kiegyensúlyozott keresztényekké, mindenképpen jobbakká, mint megtérésük előtt voltak: a tiszta hit elveinek, az Isten és a felebarátaik iránti szeretetnek a birtokosai lettek, amit rendezett élettel és istenfélő életükkel bizonyítanak. A főiskolán folyó áldásos tevékenység nagy öröm forrása mindnyájunk számára.

Három héten át a kórház személyzete számára tartottunk reggeli összejöveteleket fél hatkor. Én ezeken az alkalmakon beszéltem jó eredményekkel; a lábadozókhoz is szóltam néhányszor.

Delenként a Szemle kiadójánál tartottunk összejöveteleket. Az Úr ezeken is nyilvánvalóan munkálkodott. Az Úr Lelke látogatott meg többeket, akikben, bár már évek óta vallják az igazságot, mégsem látszott soha semmi melegség. Csak hallanátok szívből fakadó tanúságaikat Istennek lelkükben lobogó drága szeretetéről. Némelyik azt mondja, hogy csak most tért meg igazán.

Két héten át napjában kétszer tartottunk összejöveteleket az imaházban, s az ott hirdetett üzenet sokak szívét megragadta. Elmondott tanúságtételeik őszintén csengtek. Hálás vagyok az Úrnak ezért az áldásos munkáért. Néhány rendkívüli összejövetelt is tartottunk a kápolnában. Mivel a kápolna terjedelmes, az év utolsó szombat délutánján, miután előrehívtuk a hallgatókat imádkozni, felszólítottuk azokat, akik úgy érezték, hogy bűnvallomást kell tartaniuk, hogy menjenek be az egyik kisterembe, ahol rendkívüli alkalmat adtunk nekik erre. Malakiás utolsó fejezetéről beszéltem: „Szabad-e az embernek megcsalni az Istent?” „Szolgáltassátok be hiánytalanul a tizedet és az első termést a kincstárba, hogy legyen étel a házamban. Akkor azután próbára tehettek, mondja a seregek Ura, vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok-e rátok, hogy nem lesz elég helyetek a befogadására?” (Mal. 3:8, 10) Sok bűnvallomás hangzott el ezzel kapcsolatban.

Némelyek nem bántak becsületesen felebarátaikkal, s most ezeket a bűneiket vallották be, sőt azóta jóvátették azokat. A következő héten némelyek, akik nem számoltak el becsületesen Istennel, s ezért elszakadtak tőle, kezdték visszaadni, amit eddig visszatartottak. Egyik fivérünk két éve nem fizetett tizedet. Az egyházterület elnökének nyújtotta át a kötelezvényét arról, amit visszatartott, s annak kamatairól, 571,50 dollárról. Hálás vagyok az Úrnak, amiért volt benne bátorság hozzá. Egy másik 300 dolláros kötelezvényt nyújtott át. Harmadikuk, aki annyira eltávolodott az Istentől, hogy alig remélték már, hogy valaha is az igaz tettek ösvényére lép, ezer dolláros kötelezvényt nyújtott át. Valaki azt javasolta, hogy szenteljük ezeket a régóta visszatartott tizedeket és áldozatokat a közép-európai hittérítésre; úgyhogy ezekkel és a karácsonyi adományokkal közel hatezer dollár folyt be a kincstárba hittérítés céljára.

Aki hit által Krisztusban él, az nem kíván másféle vagy nagyobb jót tenni, mint megismerni és teljesíteni Isten akaratát. Isten akarata pedig az, hogy tettekkel tökéletesítsük a Krisztusba vetett hitünket. Ezekkel a tettekkel kapcsolja össze a hivők üdvösségét és örök életét, így gondoskodik arról, hogy az igazság világossága eljusson minden országba, valamennyi néphez. A Szentlélek tevékenységének ez a gyümölcse.

Az igazság megragadta a szíveket. Nem pillanatnyi fellobbanás volt ez, hanem igazán az Úrhoz fordulás, amikor Isten akarata alá hajtja. Ha meglopjuk Istent a tizeddel és az áldozatokkal, akkor az ember megromlott akaratát az Úr félreérthetetlen utasítását vesszük semmibe. Ez a lopás a lehető legnagyobb kárt azokban teszi, akik elkövetik, mert megfosztja őket Isten áldásától, amit azoknak ígért, akik becsületesen elszámolnak Vele.

Tapasztalataink során arra jöttünk rá, hogy ha az ellenség nem tudja megtartani az embereket a közöny jegébe fagyva, akkor vakbuzgóságba próbálja őket taszítani. Amikor Isten Lelke eljön népe közé, az ellenség kiaknázza az alkalmat, ő is tevékeny. A dolgozók meg nem szentelt tulajdonságain keresztül próbál behatolni Isten munkájába. Ezért mindig fennáll a veszély, hogy meggondolatlan lépéseket tesznek. Sokan a maguk elgondolása szerint foglalkoznak olyasmivel, amire Isten nem serkenti őket.

Battle Creek-i tevékenységünk során nem ütötte fel a fejét a vakbuzgóság. Tudtuk, hogy a legkörültekintőbben őrizkednünk kell tőle, mert az ellenséget csakis az elégíti ki, ha némelyeket a végletekbe tud hajszolni. Ezzel nagyobb kárt tud okozni, mint ha nem is lett volna lelki ébredés. Tudjuk, hogy eddig még sohasem esett meg vallásos megújulás anélkül, hogy Sátán meg ne próbálta volna mindenképpen beékelni magát. Ezekben az utolsó időkben pedig még tüzesebben tör erre. Tudja, hogy csak rövid ideje van, ezért megkísérel mindenféle gonosz csábítást, hogy Isten ügyébe tévedést és hamis nézeteket vegyítsen, és hamis álláspontokra taszítsa az embereket.

Vallásos ébredéseink alkalmával sokszor követtünk el hibát a bűnvallomással. Bár a bűnvallomás áldást áraszt az emberre, mégse viselkedjünk meggondolatlanul.

Tudtomra adták, hogy sok-sok bűnvallomásnak egyáltalán nem lett volna szabad emberek fülébe jutnia, mert az lett a következménye, amit a halandó lények korlátolt ítélőképessége nem láthatott előre. A gonoszság magvait vetette el a hallgatók gondolataiba és szívébe. S amikor később kísértés tör rájuk, a magok kikelnek s gyümölcsöt teremnek. Akkor pedig ugyanaz a szomorú eset ismétlődik csak meg. Mert a megkísértettek azt gondolják, hogy ezek a bűnök nem lehetnek annyira súlyosak, hiszen akik már régóta keresztények, és most bűnvallomást tettek, ugyanezeket a bűnöket követték el. Ezért a gyülekezetben a titkos bűnök nyilvános bevallása az élet illata helyett a halál leheletének fog bizonyulni.

Nem lenne szabad meggondolatlanul, tömegekre terjedő mozgalmakat szervezni ezzel kapcsolatban, mert csak Isten ügyét keverjük rossz hírbe a hitetlenek szemében. Ha azoktól hallanak becstelen viselkedésről szóló vallomásokat, akik Krisztus követőinek vallják magukat, akkor gyalázni fogják Isten ügyét. Ha az ellenfél bárhogy is azt a benyomást tudja kelteni, hogy a szombattartó adventisták az emberiség söpredéke, akkor boldogan meg is teszi. Isten őrizzen attól, hogy ürügyet szolgáltassunk neki erre! Sokkal inkább Isten dicsőségét szolgálja, ha egyedül Jézusnak valljuk be szívünk titkos, velünk született romlottságát, mint ha halandó, tévelygő embernek nyitnánk meg szívünket, aki – ha Isten Lelke szüntelen át nem itatja – képtelen igazságosan ítélni. Isten ismeri a szívünket, lelkünk minden titkát, ne mondjátok el hát ember füle hallatára, amit egyedül Istennek kell meghallania.

Némelyik vallomást néhány gondosan kiválasztott ember elé kell tárnunk, a bűnösnek pedig a legmélyebb alázattal el kell ismernie, amit elkövetett. Nem szabad úgy intéznünk ezt az ügyet, hogy erényt kovácsoljunk a bűnből, nehogy a bűnöst büszkévé tegyük gonosz tetteire. Ha szégyenteljes ügyeket kell a gyülekezet elé hoznunk, tegyük azt néhány megbízható személy előtt, akiket erre külön kiválasztunk. Semmi esetre se hozzunk szégyent Krisztus ügyére azzal, hogy világgá kürtöljük a gyülekezetben létező álszentséget. Ez csak azokra vetne árnyékot, akik krisztusi jellemre törekednek. Tartsuk szem előtt ezeket a szempontokat.

Vannak azután olyan vallomások, melyeket Isten utasítása szerint egymásnak kell tennünk. Ha akár szóval, akár tettel gonoszságot követtél el testvéred ellen, előbb vele békülj meg, mielőtt istentiszteleted Istennek tetsző lehetne. Azoknak valld be bűneidet, akiket megbántottál. Tedd jóvá bűnödet, s azután teremj megtéréshez méltó gyümölcsöket. Ha valaki keserűséget, haragot, rosszindulatot táplál testvére iránt, forduljon hozzá személyesen, vallja be neki bűnét, tőle kérjen bocsánatot.

Hasznos leckéket tanulhatunk meg abból, ahogyan Krisztus bánt a tévelygővel. Ezek alkalmazhatók a bűnvallomásokra is. Krisztus azt parancsolja, hogy négyszemközt beszéljünk azzal, aki kísértésbe esett. Ha magunk nem tudunk segíteni rajta, mert Istentől elszakadva elsötétült a gondolkodása, akkor kíséreljük meg újra két-három testvérünk segítségével. Ha akkor sem küszöböli ki helytelenségét, akkor, és csakis akkor kell a gyülekezet tudomására hoznunk. Sokkal jobb, ha anélkül tudjuk helyrehozni a hibákat, meggyógyítani a bántalmakat, hogy az egész gyülekezet elé tálalnánk. Ne tegyük a gyülekezetet minden panasz, minden bűnvallomás tanújává.

Másrészt, belátom, hogy veszélyes engedelmeskednünk a kísértésnek, hogy elkendőzzük a bűnt, hogy megalkudjunk vele, mert ezzel csak álszentekké válunk. Győződjünk meg róla, hogy a bűnvallomás magában foglalja-e az egész bűnt, nehogy elmulasszuk Isten, a felebarátunk vagy a gyülekezet iránti kötelességeinket. S akkor bizalommal ragadhatjuk meg Krisztust és elvárhatjuk az áldását. Tehát megfontoltan és imádkozva kell latolgatnunk azt a kérdést, hogy hogyan és kinek kell bűnvallomást tenni. Vegyük szemügyre a kérdés valamennyi oldalát. Mérlegeljük azt Isten előtt, és keressük az Úr világosságát. Vessük fel a kérdést, vajon nyilvános bűnvallomásunk áldást hoz-e, vagy pedig ártani fog? Vajon annak dicsőségét hirdeti-e, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott el minket? Az emberek gondolkodásának megtisztulását segíti-e elő, vagy az igazság megtagadásával elkövetett csalások nyílt felsorolásának csak az lesz-e az utóhatása, hogy beszennyezi az emberek gondolatait és megsemmisíti a belénk vetett bizalmat?

Az emberekből hiányzik Isten bölcsessége s a minden hatalom forrásától származó világosság, ami biztonságossá tenné nekik, hogy ösztöneikre és benyomásaikra hallgassanak. Láttam már ilyen esetet. Nemcsak azok pusztulása lett a vége, akik ilyen elv szerint cselekedtek, hanem sokaknak, akik a hatása alá kerültek. A legféktelenebb túlzás lett a meggondolatlan bűnvallomás következménye, ezt pedig a hit elszennyeződése követte. A hitetlenség és a kétkedés egyenes arányban növekedett a szélsőséges vallásos megnyilvánulásokkal. Pedig ami nem Istentől ered, úgyis semmivé lesz, mihelyt elül az izgalom.

Amit Isten végez, abban erő és állandóság rejlik. Akár ember által teszi, akár másképp. A kegyelem szívben való fejlődése és tökéletesedése nem izgalmaktól és túlzó kitörésektől függ. Az Isten Lelkének hatása alatt álló szívek édesen csendülnek össze Isten akaratával. Tudtomra adták, hogy amikor az Úr Lelke által munkálkodik, akkor majd semmibe foszlik minden, ami csökkentené az Úr népének tekintélyét a világ előtt, sőt, minden csak emelni fogja. Krisztus vallása el nem durvít senkit. A kegyelem alattvalói nem taníthatatlanok, hanem szíves-örömest tanulnak Jézustól, és tanácsot ülnek egymással is.

Az maradandó, amit a mindenható Tanítótól tanulunk, az nem szennyes az önelégültségtől, hanem alázatra és szelídségre vezet. Az is hasznos, tiszta és felemelő lesz, amit teszünk, mert Isten műveli. Akik így fáradoznak, azoknak a családi élete és embertársaikkal való kapcsolata is azt bizonyítja, hogy Jézus gondolatai munkálnak bennük. Kegyelem és igazság uralkodik a szívükben, e kettő ihleti és tisztítja meg indítékaikat, uralja tetteiket.

Remélem, senki sem képzeli azt, hogy bűnvallomással valamiféle kedvezményt érdemelne ki Istentől. Sem azt, hogy különleges erény, ha vallomást teszünk az embereknek. Ebben is annak a hitnek kell megnyilvánulnia, amely szeretetből fakad és megtisztítja a lelket. Krisztus szeretete legyőzi az érzéki vonásokat. Az igazság nemcsak magán viseli mennyei eredetének bizonyítékát, hanem azt is kétségtelenné teszi, hogy Isten Lelkének kegyelme nem hiába tisztogatja a lelket. Az Úr azt szeretné, ha naponta hozzá fordulnánk gondjainkkal és bűnvallomásunkkal. Mert Ő tud nyugalmat adni igája viseléséhez és terhe hordozásához. Szentlelkének kegyes légköre tölti be lelkünket, s a Krisztus iránti engedelmességnek veti alá minden gondolatunkat.

Attól tartok, hogy valamilyen elkövetett hibátok miatt Isten áldása, amely meglátogatott titeket, átokká változik. Attól tartok, hogy hamis elgondolásaitok miatt néhány hónap múlva rosszabb helyzetben lesztek, mint a lelki ébredés előtt. Ha nem őrködtök lelki életetek felett, akkor a lehető legrosszabb megvilágításba kerültök a hitetlenek előtt. Ez a hol hideg, hol meleg szolgálat nem segíti elő Isten dicsőségét. Sőt, tartós gyalázatot hozna Isten drága ügyére. Sokan elkövetik a hibát, hogy miután áldást nyertek Istentől, nem törekednek mások áldására élni – Krisztus alázatával. Most, hogy az Úr az örök élet szavait vetette a szívetekbe, kérve kérlek, járjatok alázatosan Istennel, cselekedjétek Krisztus tetteit, és teremjetek sok, megtéréshez méltó gyümölcsöt. Remélem és imádkozom is érte, hogy a Magasságos fiaihoz és lányaihoz méltón viselkedtek. Remélem, hogy nem estek majd végletekbe, sem semmi olyat nem tesztek, ami megszomorítaná Isten Lelkét.

Ne nézzetek emberekre, ne is reménykedjetek bennük! Hiszen tudjátok, hogy esendők. Mindig csak Jézusra függesszétek szemeteket. Ne szóljatok olyat, amiért a világ kigúnyolhatná a hitünket. Valljátok be titkos bűneiteket, de csakis Istennek. Annak valljátok be szívetek eltévelyedését, aki tökéletesen tudja, hogyan orvosolja bajotokat. Ha rosszat tettél felebarátoddal, neki valld be bűnödet, s azzal mutasd ki gyümölcstermésedet, hogy kárpótold őt a káráért. Azután tarts igényt az áldásra. Fordulj Istenhez, amint vagy, hadd gyógyítsa meg minden tökéletlenségedet. Vidd ügyedet a kegyelem trónja elé; végezd mindezt alaposan. Bánj becsületesen Istennel és a lelkeddel. Ha őszintén megtört szívvel jössz elé, akkor győzelemre segít. Akkor majd tanúságot tudsz tenni a szabadulás édességéről. Annak dicséretét zengheted, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott ki. Nem ért majd félre, és nem ítél igazságtalanul. Embertársad viszont nem oldozhat fel bűnöd alól, és nem tisztíthat meg a hamisságtól. Egyedül Jézus adhat békét neked. Ő mindig szeretett, és életét adta érted. Szerető szíve együtt tud érezni gyengeségeinkkel. Milyen bűn lenne túl súlyos ahhoz, hogy meg ne bocsátaná? Melyikünk lelkivilága túl sötét és bűnterhelt, hogy meg ne menthetné? Jézus teljes a kegyelemmel. Nem érdemeket keres bennünk, hanem határtalan jóságával meggyógyítja álnokságainkat, és érdemtelenül szeret, amikor még bűnösök vagyunk. „Hosszan tűrő és végtelenül jó.” (Neh. 9:17) „Nagy türelmet tanúsít irántatok. Nem kívánja senkinek a vesztét, hanem hogy mindenki bűnbánatra térjen.” (Rm. 2:4)

Ne igyekezzetek felkorbácsolni magatokban az izgalmat, hanem fáradozzatok másokért, türelmesen tanítva őket! Hajlamosak vagytok arra, hogy azt képzeljétek, valamennyiőtöknek súlyos bűnöket kellene bevallani. Az a veszély is fenyeget, hogy ezt a támadás pontjává teszitek. Mindenkit azon a területen akartok majd végigvezetni, amelyet ti jártatok be. Azt hiszitek majd, hogy semmit sem érhettek el, amíg mindenki át nem esett ezen a bűnvallomáson. Nem lesztek hajlandók segíteni másokon, nem nyugszik meg rajtatok Isten Lelke, meglágyítva és lecsillapítva szíveteket, a mélyenszántó tisztulás után. Az a veszély leselkedik rátok, hogy tönkreteszitek Isten bennetek végzett munkáját, és a saját lelkületetek kerekedik felül. Ha alázatosan, Istenre támaszkodva fáradoztok az emberekért, ha Lelkének ragyogása tükröződik vissza krisztusi jellemetekben, ha az együttérzés, a kedvesség, a türelem és a szeretet az uralkodó elvek az életetekben, akkor áldás lesztek a körülöttetek élők számára. Nem fogtok senkit kihasználni és kíméletlenül leszólni. Nem képzelitek majd azt, hogy a ti gondolkodásotok a valódi mérce, hanem Jézus szeretete és az igaz tettek békés gyümölcsei nyilvánulnak meg bennetek.

„A Lélek gyümölcsei a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, (szegénység), önmegtartóztatás… Akik Jézus Krisztushoz tartoznak, keresztre feszítik testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha Lélek szerint éltek, kövessétek is a Lelket. Ne törtessünk kihívóan, s egymásra irigykedve, hiú dicsőség után.” (Gal. 5:22–26)

Az ellenség igyekszik majd befurakodni még az istentiszteletekre is. Megbízható emberek módjára kell őrködnötök hát minden ösvényen, nehogy önzés és büszkeség szője be magát tetteitekbe. Ha valóban megfeszítettétek magatokat, szenvedélyeitekkel és kívánságaitokkal együtt, akkor Isten dicsőségére végzett jótettekben nyilvánul majd meg ennek a gyümölcse. Isten félelmében kérlek, ne hagyjátok megromlani a munkátokat. Legyetek következetes, kiegyensúlyozott keresztények. Amikor szívetek Krisztusnak adja szeretetét, a régi dolgok elmúlnak, és újjá lesz minden.

Legyen értelmes a vallásunk. A felülről származó bölcsesség képesítsen, erősítsen és szilárdítson meg minket. Megtorpanás nélkül törjünk előre és felfelé, a világosságból még ragyogóbb világosságra. Isten pedig még ezután is kinyilatkoztatja előttünk a dicsőségét, ahogyan nem nyilatkoztatja ki azt a világnak.

Battle Creek, Michigan,

1889. január 6.