Kedves testvéreink!

Az Úr tudtomra adta, hogy gyülekezetetek nem gyarapszik a kegyelemben és az igazság ismeretében. Nem szenteltétek magatokat Istennek, nem él bennetek az Ő szolgálata iránti odaadás, az önzetlen igyekezet, ami pedig virágzó és egészséges gyülekezetté tenne titeket. Nem engedelmeskedtek egymásnak sem. Túl sokan ragaszkodnak a saját elgondolásaikhoz és önző terveikhez, még a gyülekezet vezetői közül is.

L. testvér nem keresi kizárólag Isten dicsőségét. Helytelen szemszögből ítéli meg a dolgokat. Hallgat Sátán sugallataira, a saját meg nem szentelt értelmére támaszkodik, s kapva kap minden szón, amit helytelen útja igazolására felhasználhat. Testvérünk ezzel csupán önmagát csapja be. Nem veszi észre, hogy elzárja magát Isten Lelkétől. Amikor erre az útra lépett, nem ismerte fel a veszélyeket, és azt sem vette észre, hová vezet ez az út. Aki ezen jár, jól tenné, ha azonnal a biztonságos ösvény felé fordulna.

A mértéktelenség korában élünk, és a bort fogyasztók kívánságának kielégítése Isten elleni vétek. Testvérem, azért választottad ezt a foglalkozást, többekkel együtt, mert nem a világosságot követted. Ha a világosságban járnál, nem tudnál ilyet tenni. Mindenki, aki részt vett ebben, Isten kárhoztatása alá esik majd, hacsak azonnal abba nem hagyja ezt a tevékenységet. Vegyétek ezt nagyon komolyan! Azonnal hozzá kell látnotok, hogy megtisztítsátok magatokat ettől a vétektől.

Közületek néhányan érthetetlen módon nagy hangon kikeltek a vörös szalagos társulatok* ellen. Ha e csoportok hibáit kívántátok megróni, igazatok volt. De amikor úgy vélekedtek, hogy még az is bűn, ha valaki egyetlen szót is szól a védelmükre, vagy a legkisebb jóindulatot tanúsítja irántuk, akkor már túlzásba estek. Legyetek mindenben következetesek! Olyan gyűlöletet szítottatok magatokban még a nevük ellen is, ami nem Krisztus Lelkétől származik. Felháborodásotok nem segített sem rajtatok, sem másokon.

Vettétek a bizonyságtételt, amely arról szólt, hogy népünk lelki kárát vallja, ha összefog e mértékletességi társaságokkal, de kiforgattátok a bizonyságtétel értelmét, és az emberek elnyomására és megterhelésére használtátok fel. Mivel így bántatok a kapott világossággal, rossz hírbe hoztátok a munkámat. Semmi szükség nem volt erre. Kötelességetek helyrehozni, amit elrontottatok. Gonosz mértékkel mérnétek másokat: úgy vélitek, ha alacsonyak, nyújtani kell őket, ha magasak, le kell metszeni belőlük. Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek titeket!

Miután határozottan kiállhatunk a mértékletességi társaságokban való tevékeny részvétel ellen, még mindig megmaradhatott volna a másokra gyakorolt jó hatásotok, ha lelkiismeretesen, a hitvallásotok szerint cselekedtek. Ti mégis bortermelésbe fogtatok, s ezzel aláástátok a tekintélyeteket. S ami még rosszabb, gyalázatot hoztatok az igazságra és kárt okoztatok a lelki életeteknek is. Elszigeteltétek magatokat a mértékletességi csoportoktól. Mindez arra késztette az embereket, hogy megkérdőjelezzék elveinket. Nem egyengetitek el az ösvényt a lábatok előtt, így a sánták belétek botolva a kárhozatba hullanak.

Nem értem, miként lehetséges, hogy Isten törvényének világossága ellenére vannak keresztények, akik nyugodt lelkiismerettel termesztenek komlót, vagy szőlő- és almamustot termelnek piacra. Ezeket a terményeket fel lehet használni jól, s ekkor áldásnak bizonyulnak, vagy pedig rosszul, de akkor átokká és kísértéssé válnak. Az almalevet és a mustot frissen palackozva hosszú ideig édesen lehet tartani. S ha erjedetlenül fogyasztják, akkor nem dönti le trónjáról az értelmet. Azonban akik eladásra termelnek almamustot, nem törődnek azzal, hogy milyen almát használnak fel, így gyakran romlott gyümölcs is kerül a sajtóba. Akiknek eszükbe sem jutna, hogy a mérgező, rothadt almákat felhasználják, megisszák az ebből készült mustot. De a mikroszkóp kimutatná, hogy ez a kellemes ital ártalmas az emberi gyomor számára. Ha felforralják és megpróbálják eltávolítani a szennyezést, akkor kevésbé kifogásolható.

Gyakran hallani: „Ó, hiszen ez csak édes almalé, teljesen ártalmatlan, sőt egészséges.” Néhány litert hazavisznek, sőt van, aki öt litert is. Néhány napig édes marad, aztán beáll az erjedés. Sokak számára a csípős íz kellemessé teszi az italt, s az édes must vagy almalé kedvelője nem szereti bevallani, hogy kedvenc itala szeszessé vált, megsavanyodott. Az ember ugyanolyan mámoros lehet a bortól és az almabortól, mint a töményebb italoktól. Szenvedélyeik ettől még romlottabbak lesznek, jellemük még erőszakosabb, még konokabb. Ez a néhány liter alma- vagy szőlőbor felébreszti az erősebb italok utáni vágyat. Akik megrögzött iszákosok lettek, gyakran így alapozták meg szokásukat. Vannak, akik számára nagyon is veszélyes, ha bor van a háznál. Örökölték az izgatószerek utáni vágyat, az ellenség pedig szüntelenül biztatja őket, hogy éljenek vele. Ha egyszer engednek a kísértésnek, akkor többé nem állnak meg. Szomjúságuk zajosan követeli a magáét, s ki is elégítik, romlásukra. Elzsibbasztják és beködösítik az agyukat. Már nem az értelem tartja kezében a gyeplőt, hanem a testi vágyak közé veti azt. Erkölcstelenséget, paráznaságot, s mindenféle gonoszságokat követnek el, mert kielégítették a bor és almabor utáni sóvárgásukat. Az a hitvalló, aki szereti ezeket az élénkítőszereket és hozzászokik az élvezetükhöz, sohasem növekszik a kegyességben. Eldurvul és érzékivé válik. Az állati szenvedélyek jutnak uralomra értelmének magasabb rendű erői felett, és nem is törekszik az erényességre.

Sokan a mérsékelt ivás iskolájában készülnek fel az iszákosságra. Az emberek ellensége lépésről lépésre vezeti el őket a mértékletesség erődjeitől. A szőlő- és almabor annyira észrevétlenül hat az ízlésükre, hogy gyanútlanul bár, de az iszákosság országútjára lépnek. Kezd kifejlődni bennük az izgatószerek utáni vágy, az idegrendszer összezavarodik. Sátán lázas nyugtalanságban tartja gondolkodásukat, s a szegény áldozat teljes biztonságban érezve magát, egyre tovább halad, míg csak minden gátlást félre nem rúg, minden elvet fel nem áldoz. A gonosz aláássa a visszafordulásra tett legerősebb elhatározást is, s az örök élet már nem elég nyomós ok arra, hogy az ésszerűség uralma alatt tartsa a megromlott kívánságot.

Van, aki sohasem részeg egészen, ám az almabor vagy az erjedt must hatása alatt áll. Gondolkodása kiegyensúlyozatlan, s bár nem teljesen mámoros, mégis ugyanolyan rossz állapotban van, mert értelmének nemes erőit már megrontotta. A savanyú almabor rendszeres fogyasztása következtében hajlamossá válik a különféle betegségekre: vízkórra, májbajokra, vértolulásra. Sokan élethosszig tartó betegséget okoznak maguknak. Némelyek tüdőbajban halnak meg, mások szélütést szenvednek – kizárólag emiatt. Ismét mások gyomorbajjal kínlódnak. Elveszítik életerejüket. Az orvos azt mondhatja nekik, hogy beteg a májuk, pedig ha széttörnék az almaboros hordót és nem vennének helyette másikat, visszanyernék egészségüket.

Az almabor fogyasztása töményebb italok kívánásához vezet. A gyomor elveszíti természetes erejét, és erősebb italt követel, ami működésre serkenti. Egyszer a férjemmel utaztam valahová, s várnunk kellett a csatlakozásra. Míg az állomáson tartózkodtunk, vörös, püffedt arcú ember toppant be az állomás vendéglőjébe, s nagy hangon, nyersen kérdezte: „Van-e jóféle pálinkátok?” Amikor igennel válaszoltak neki, fél pohárral kért. „Van-e paprikaszószotok? – kérdezte újra. – Két jó nagy kanállal kérek bele.” Ezután két kanál tiszta szeszt kért, és jókora adag fekete borsot. A pincér megkérdezte: „Mit csinál ezzel a keverékkel?” Így válaszolt: „Ez majd hatni fog!” Szájához emelte a poharat és kiitta a tüzes keveréket. Ez az ember addig fogyasztott élénkítőszereket, míg érzéketlenné tette gyomrának finom bevonatát.

Sokan, amikor ezt olvassák, kinevetnek, amiért a veszedelemre figyelmeztetem őket. Azt mondják majd, hogy az a kevéske bor, amit fogyasztanak, nem árthat nekik. Pedig Sátán már megjelölte őket mint zsákmányait. Lépésről lépésre vezeti őket, és észre sem veszik, míg annyira megvastagodnak az étvágy és a szokás láncai, hogy nem bírják eltépni őket. Látjuk, mekkora hatalmuk van az erős italoknak a férfiakon. Látjuk, hogy az összes felekezetből, a súlyos felelősségek hordozói közül, és magas állású, ragyogó tehetségű, jóérzésű, erős idegzetű férfiak közül is sokan feláldoznak mindent kívánságuk kielégítésére, míg csak le nem aljasodnak. Nagyon sok esetben a bor vagy az almabor fogyasztása indította el őket a lejtőn.

Elfog a szomorúság, amikor értelmes férfiak és nők, akik kereszténynek vallják magukat, azzal a kifogással állnak elő, hogy nem tesznek rosszat, ha mustot vagy almabort készítenek eladásra, mert az erjedetlenül nem részegít le. Önzésük bezárta szemüket a borzalmas következmények előtt, amelyek ezeknek az italoknak a fogyasztásából származnak. Nem tudom elképzelni, hogyan óvakodhatnak testvéreink a gonosznak még a látszatától is, ha komlótermesztéssel foglalkoznak, hiszen jól tudják, hogy azt mire használják fel. Akik segítenek ezeknek az italoknak a készítésében, amelyek erősebb élénkítőszerekre nevelik és serkentik az ízlést, azok tetteik szerint kapnak majd jutalmat. Megszegik Isten törvényét, Isten pedig felelőssé teszi őket bűnükért, s azokért a bűnökért is, amelyek elkövetésére másokat késztetnek, mert kísértésekkel torlaszolják el az utat előttük.

Mindaz, aki állítja, hogy hisz a jelenvaló igazságban, legyen az egészségügyi megújulás híve is, és amit tesz, tegye hitével összhangban. Ha valakinek a neve szerepel a gyülekezet névsorában, de bort vagy almabort termel eladásra, azt komolyan meg kell intenünk, s ha tovább folytatja, a gyülekezet fenyítéke alá kell helyeznünk. Akiket nem lehet lebeszélni erről a foglalkozásról, azok nem méltók arra, hogy Isten népéhez tartozzanak. Legyünk Krisztus követői, forduljunk szembe minden ártalmas szokással! Hogyan éreznénk magunkat azon a napon, amikor Isten kitölti csapásait, ha olyan emberekkel kerülnénk szembe, akik miattunk lettek részegesek? Abban az időben élünk, amelynek előképe az engesztelési nap volt: cselekedeteink rövidesen ítéletre kerülnek Isten elé. Milyennek találtatik majd életed a mennyei bíróság előtt, ha hozzájárultál az élénkítőszerek fogyasztásához, amelyek kioltják másokból az erényt, a tisztaságot és az Isten iránti szeretetet?

A törvénytudó megkérdezte Krisztust: „Mester, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Ő megkérdezte: „Mit szab meg a törvény? Hogyan olvasod?” Az így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat. Helyesen feleltél – dicsérte meg Jézus. – Tégy így és élni fogsz.” (Lk. 10:25–28) Örök életünk forog kockán, ezért Krisztus tudtunkra adja, hogyan nyerhetjük el azt. Az írott igéhez utasít: „Hogyan olvasod?” Abban jelölte ki az utunkat. Szeressük Istent mindenekfelett, felebarátunkat pedig, mint magunkat. S ha úgy szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, akkor nem viszünk a piacra semmit, ami csapda lehet számára.

Szeretni Istent és szeretni az embereket is – ez a keresztény összes kötelessége. A szeretet törvénye áll szívének tábláin, Krisztus Lelke él benne, jelleme pedig jótettekben nyilvánul meg. Jézus szegény lett, hogy szegénysége által gazdagok lehessünk. Az a kérdés, hogy milyen áldozatra vagyunk hajlandóak az Ő kedvéért? Kegyelettel őrizzük-e szívünkben az iránta való szeretetet? Szeretjük-e felebarátunkat, amint Ő szeretett minket? Ha ez a szeretet él bennünk az emberek iránt, az arra fog késztetni, hogy alaposan megfontoljuk: vajon a szavaink, tetteink kísértést jelentenek-e azok számára, akiknek kevés az erkölcsi erejük? Akkor majd nem ítéljük meg a gyengéket és szenvedőket, mint a farizeusok, hanem törekszünk eltávolítani minden botránykövet testvéreink ösvényéről, nehogy letérítsük őket a helyes útról.

Mint nép azt állítjuk, hogy egészségügyi reformot hirdetünk. Azt mondjuk, hogy a világosságot képviseljük a világban, s hogy Isten megbízható őrállói vagyunk, akik vigyázzák az összes utat, ahol Sátán betörhetne kísértéseivel, s megronthatná vágyainkat. Példánkat és tekintélyünket a megújulás oldalán kell latba vetnünk. Távol kell tartanunk magunkat mindentől, ami tompítaná a lelkiismeretet, vagy bárkinek kísértést jelentene. Nem szabad olyan ajtót nyitnunk, amelyen át ellenségünk hozzáférhetne kísértéseivel akár egyetlen, Isten képmására alkotott emberhez is. Ha mindnyájan virrasztanánk és hűségesen őrködnénk az apró réseken, amelyeket az ártalmatlannak mondott must és almalé fogyasztása ütött, akkor elrekesztenénk az iszákosság országútját. Minden közösségben uralkodjék határozott szándék és akarat: ne kóstolgassuk, ne ízleljük, ne is érintsük! Akkor a mértékletesség elveinek megújulása erős, állandó és alapos lesz köreinkben.

A pénz szeretete ráveszi az embereket, hogy erőszakot kövessenek el a lelkiismeretükön. Talán pontosan a bor árát hozzák el az Úr kincstárába. Isten azonban nem fogadja el, sértésnek tekinti az ilyen áldozatot. Törvényének megszegése által szerezték, hiszen a törvény azt parancsolja, hogy szeressük embertársunkat, mint magunkat. Nem menti a törvényszegőt, ha ő maga nem készített bort, hiszen mustját valaki más erjesztheti, s felebarátja ugyanúgy részegessé válhat. Azért, mert vannak olyanok, akik embertársaik ajkához emelik a poharat, egy kereszténynek mégsem szabad arra vetemednie, hogy elkárhozók vérével szennyezze be a ruháját – s magára zúdítsa a kárhozottakra kimondott átkot, akik kísértéseket gördítenek a tévelygők útjába. Jézus felszólítja követőit, hogy segítsenek megakadályozni Sátán terveit.

A világ Megváltója, aki jól ismeri a társadalom állapotát az utolsó időkben, úgy festette le az evést és ivást, mint korunk bűneit. Azt mondta, hogy úgy lesz az Emberfiának eljövetelekor, mint Noé napjaiban volt: az emberek „ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába; és nem vettek észre semmit, amíg el nem jött az özönvíz és el nem sodorta valamennyit” (Mt. 24:38–39). Ugyanilyen állapotok uralkodnak majd az utolsó időkben, s akik hisznek ebben a figyelmeztetésben, a lehető legóvatosabbak lesznek, nehogy olyat tegyenek, ami kárhoztatná őket.

Testvéreim, a Szentírás világosságánál vegyük szemügyre ezt a kérdést, s teljes erőnkkel lépjünk fel a mértékletesség mellett. Az alma és szőlő Isten ajándékai. Kitűnően fel lehet használni őket az egészséges ételek készítéséhez, de vissza is élhetünk velük. Isten máris betegségeket bocsátott a szőlő- és almatermésre, mert az ember bűnös dologra használja. Testi-lelki megújulást hirdetünk a világnak, ne adjunk hát alkalmat a hitetleneknek és a kételkedőknek, hogy gyalázzák hitünket. Krisztus így szólt a tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld sója... a világ világossága.” (Mt. 5:13–14) Bizonyítsuk be, hogy szívünk és lelkiismeretünk Isten kegyelmének átalakító hatása alatt áll, és Isten törvényének tiszta elvei igazgatják az életünket, még akkor is, ha ezek az elvek anyagi érdekeink feladását követelik.