„Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” (Rm. 12:1)

Az ősi Izrael idején a pap figyelmesen megvizsgálta az áldozatra hozott állatokat. Ha akár a legkisebb hibát találta benne, nem fogadta el, mert az Úr azt az utasítást adta, hogy az állat ép legyen. Ajánljuk testünket élő áldozatul Istennek, s törekedjünk olyan tökéletessé tenni azt, amennyire csak tudjuk. Isten elénk tárta mindazt, ami testi, szellemi és erkölcsi jólétünkhöz szükséges. Egyéni kötelességünk, hogy életünk szokásait összhangba hozzuk az isteni mértékkel, az isteni utasítások minden részletével. Örülne-e az Úr kevesebbnek, mint a legjobbnak, amit felajánlhatunk? „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből.” (V. Móz. 6:5) Ha teljes szívedből szereted az Urat, akkor azt kívánod majd, hogy neki add életed legjava szolgálatát. Lényed minden erejével törekedni fogsz arra, hogy összhangba jöjj törvényeivel, amelyek segítik képességeidet, hogy teljesíthesd akaratát.

Azért kaptuk képességeinket, hogy elfogadhatóan szolgáljuk Teremtőnket. Amikor bűneinkkel megrontottuk Isten ajándékait, és eladtuk tehetségeinket a sötétség fejedelmének, Krisztus akkor a vérével fizetett váltságot értünk. „Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek.” (II. Kor. 5:15) Ne kövessétek a világ szokásait, „ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által” (Rm. 12:2).