„Láttál-e dolgában szorgalmas embert? A királyok előtt áll majd, nem marad meg az alsórendűek között… Szegénnyé lesz, aki rest kézzel cselekszik, a gyors munkások keze pedig meggazdagít.” (Péld. 22:29; 10:4) „Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek gyöngédek, tiszteletadás dolgában legyetek előzékenyek, igyekezetetekben ne lankadjatok, legyetek buzgó lelkűek; az Úr az, akinek szolgáltok.” (Rm. 12:10–11)

A szorgalomra intő számos íráshely mind az Ó-, mind az Újszövetségben világosan jelzi a szoros összefüggést szokásaink, vallásos meggyőződésünk és cselekedeteink között. Ahhoz, hogy képességeink helyesen fejlődjenek, gondolkodásunk és testünk megköveteli a bőséges foglalkoztatást. Egyesek túlságosan lekötik magukat a világ dolgaival, mások pedig az ellenkező végletbe esnek: nem dolgoznak eleget ahhoz, hogy eltartsák magukat és hozzátartozóikat. Ez utóbbiak egyike B. testvér. Bár a családfő szerepét tölti be, valójában mégsem az. Feleségére hárítja a legsúlyosabb terheket és felelősségeket, magának pedig nemtörődöm hanyagságot enged meg, esetleg olyan jelentéktelen apróságokkal tölti idejét, amelyek édeskevéssel járulnak hozzá családja eltartásához. Órákig üldögél fiaival vagy szomszédaival, jelentéktelen dolgokról fecsegve. Míg ő az időt fecsérli és szórakozik, a feleség és anya végzi el az étkezéshez és ruházkodáshoz szükséges munkát.

Szegény ez a testvér, és mindig is a társadalom terhe marad, hacsak el nem fogadja istenadta kiváltságát és férfiúvá nem lesz. Bárki találhat munkát, aki igazán keres, de ha figyelmetlen és nemtörődöm, azok kapkodják el orra elől az állásokat, akik szorgalmasabbak, figyelmesebbek, és fejlettebb az üzleti érzékük.

Testvérem, Istennek soha nem az volt a terve, hogy olyan szegénységben élj, mint jelenleg. Miért adta a testedet? Felelősség terhel fizikai erőd felhasználásáért. Sokan nyernének vele, ha elcserélhetnék veled testi erejüket. Ha cserélnének veled, akkor szellemi és fizikai energiáik felhasználásával rövidesen ki is verekednék magukat az ínségből, és nem tartoznának senkinek semmivel. A körülmények nem azért látszanak összejátszani ellened, mert Isten neheztel rád valamiért, hanem mert nem használod ki a kapott erőt. Nem az szándéka, hogy a tétlenség miatt megfogyatkozzanak képességeid, hanem hogy a használat során megerősödjenek.

A vallás, amelynek követőjeként tartod számon magadat, ugyanúgy megköveteli, hogy hat napot munkára fordíts, mint azt, hogy szombatonként gyülekezetbe járj. Lusta vagy. Órákat, napokat, sőt heteket hagysz elfolyni ujjaid között anélkül, hogy bármit is elvégeznél. A legjobb igehirdetés lenne a világ előtt, ha alaposan átrendeznéd életedet és eltartanád a családodat. Az apostol ezt mondja: „Aki pedig övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, megtagadta hitét, s rosszabb a hitetlennél.” (I. Tim. 5:8)

Isten ügyére hozol szégyent, ha megtűröd magadban a semmittevést és ha adósságok halmozásával süllyeszted egyre mélyebbre családodat. Ezeket az adósságokat nem mindig törleszted le, hanem máshová költözöl. Felebarátaid megkárosítása ez. A világ jogosan várja el, hogy a bibliai kereszténységet vallók szigorúan becsületesek legyenek. Ha egyetlen hívő félvállról veszi kötelessége teljesítését, egész népünket tartják majd megbízhatatlannak.

„Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük.” (Mt. 7:12) Egyaránt vonatkozik ez a kétkezi munkásokra, és azokra is, akiknek módjukban áll ajándékokat osztogatni. Isten erőt és ügyességet adott neked, mégsem használod ki azt.

Elég erős vagy, hogy családodról bőségesen gondoskodj: ha szükséges, kelj fel még napkelte előtt, tervezd meg a teendőket, és vidd véghez terveidet. Tégy eleget minden ígéretednek, hacsak betegség nem sújt. Jobb, ha megtagadod magadtól a betevő falatot és az alvást, mint hogy másoknak adós maradj.

Erőfeszítés nélkül nem mászhatod meg a fejlődés hegyét. Senki ne várja, hogy ingyen jut a díjhoz, erőfeszítéseitől függetlenül, akár világi, akár vallási dolgokban. Nem mindig a gyors nyeri meg a versenyt, sem az erős a csatát, de aki renyhe kézzel él, elszegényedik. A szorgosak és igyekvők nemcsak magukat boldogítják, de nagyban hozzájárulnak mások boldogságához is. A rendezett anyagi helyzetet és kényelmet rendszerint csak szorgos munka árán érjük el. A fáraó e jellemvonás iránti megbecsülését fejezte ki, amikor ezt mondta Józsefnek: „Ha pedig tudod, hogy vannak köztük (fivéreid között) arra termett emberek, tedd azokat jószágaim gondviselőivé.” (I. Móz. 47:6)

Nincs mentség B. testvér viselkedésére, hacsak a könnyű élet szeretete és a tervezés és munka iránti hajlandóság hiánya mentségnek nem tekinthetők. A legjobb, amit most tehet, hogy elmegy otthonról és olyan valaki keze alatt dolgozik, aki majd tervez helyette. Nemtörődömségében, renyheségében olyan sokáig volt a maga ura, hogy alig vitt véghez valamit. Azonkívül rossz példával járt gyermekei előtt, akik az ő jellemének lenyomatát viselik, s ők is anyjukra hagyják a terhek hordozását. Megteszik ugyan, amire kérik őket, de nem táplálják magukban azt a készséget, amelyet pedig minden gyermeknek kellene: észrevenni, mi a tennivaló, és kérés nélkül segíteni.

Komoly hibát követ el önmaga és családja ellen az az asszony, aki nemcsak a saját munkáját végzi el, hanem a család többi tagjáét is. Vizet és fát hord, de még a fejszét is forgatja, míg a férje és fiai a tűzhely körül beszélgetnek és henyélnek. Nem Isten terve, hogy a feleség és az anya a család rabszolgája legyen. Sok anya túlterhelt, mert nem neveli gyermekeit a házimunkák megosztására. Időnap előtt megöregszik és meghal, akkor hagyva ott gyermekeit, amikor legnagyobb szükség lenne botladozó lépteik irányítására. Ki a felelős ezért?

A férj kövessen el mindent, hogy könnyítse felesége terheit és felüdítse lelkét. Ne bátorítsák a gyermekek tétlenségét, sőt el se tűrjék, mert ez hamar rossz szokássá válik. Ha hosszabb időn át nem dolgoztatjuk tagjainkat, nem használjuk képességeinket, akkor vagy elsorvadnak, vagy a gonoszságban válnak tevékennyé.

Cselekvő igyekezetre van szükséged, testvérem. Húzódozol a nehéz munkától, nem akarod a kenyeredet arcod verítékével megkeresni, pedig ez Isten utasítása.

Amihez hozzáfogsz, félbehagyod. Nem neveled magadat rendszeretővé, pedig rend a lelke mindennek. Ne fogj egyszerre több munkába, hanem amit elkezdtél, jól végezd el, s fejezd be, mielőtt másba kezdenél. Kelj fel, imádkozz és reggelizz rendes időben. Sokan értékes órákat pazarolnak el ágyban fekve, mert jólesik, mert nem kerül erőfeszítésbe. Az elpazarolt reggeli órákat nem hozod be. Azt mondja a bölcs: „Lusta ember földje mellett jártam és ostoba ember szőlőjénél. Már teljesen fölverte a gaz, az egész felszínét bozót borította, és romokban hevert a kőkerítés. Jól megnéztem, aztán eltöprengtem rajta, és ezt a tanulságot szűrtem le belőle: Csak egy kicsit aludj, csak egy kicsit szunnyadj még, csak egy kicsit pihentesd karodat, akkor a szegénység, mint az útonálló, és a nélkülözés, mint a pajzsos férfiú, rád tör.” (Péld. 24:30–34)

Aki egy kicsit is istenfélőnek tartja magát, annak ékesítenie kell a hitét, nem pedig arra adni alkalmat, hogy meggondolatlan tettei miatt leszólják azt. „Ne tartozzatok senkinek semmivel” – mondja az apostol (Rm. 13:8). Testvérem, most kellene megragadnod az alkalmat, és lustaságodat lerázva jóvá tenned mulasztásaidat. Hadd lássa a világ, hogy az igazság új életet lehelt beléd.