Kevesen értik meg a ránk váró munkát: eljuttatni az igazságot minden emberhez. Széles terület vár a munkásokra mind külföldön, mind itt, Amerikában. Isten olyan embereket hív, hogy jussanak el ezekre a területekre, akik odaadók, tiszták, nemes lelkűek, megértőek és alázatosak. Milyen kevesen fogják fel ezt a hallatlanul nagy feladatot! Fel kell ébrednünk, magasabb nézőpontról szemlélnünk a munkát, mint idáig.

Akik most fogadják el az igazságot, azok minden kiváltsággal rendelkeznek, különösen a sajtónkban felhalmozódó világosság és tudás terén. Most érzékelhetjük igazi megvilágításban a múlt gazdag és sokrétű tapasztalatait. Tudjuk, milyen nehezen indult meg a munka. Tudjuk, mennyi akadály tornyosult eléje, milyen csekély eszközök álltak az úttörők rendelkezésére. De most minden megváltozott, és tiszta világosság ragyog. Ha az őskeresztény lelkület költözne mindenki szívébe, aki állítja, hogy hisz az igazságban, akkor ez új életet és erőt hozna életünkbe és munkánkba. Akkor a sötétségben élő emberek észrevennék az ellentétet igazság és tévedés, Isten szavának tanítása és a babonás mesék között.

Hibákat követtünk el azzal, hogy nem próbáltuk elérni az igazsággal más felekezetek lelkészeit és a magasabb társadalmi osztályok tagjait. Túlságosan kerültük a más hitűeket. Miközben nem szabad úgy összekapcsolódnunk velük, hogy átvegyük gondolkodásmódjukat, tudnunk kell, hogy mindenhol vannak becsületes emberek, akikért körültekintően, bölcsen és okosan, lelkük iránti szeretettel telve kellene dolgoznunk. Pénzalapot kellene létesítenünk, hogy munkásokat neveljünk a magasabb osztályok elérésére, külföldön és itthon is. Túl sok szó esik arról, hogy „szálljunk le” az egyszerű emberekhez. Isten azonban tehetséges, éles eszű embereket is el kíván küldeni, akik meg tudják fontolni az érveket, és kutatni tudnak az igazság mint rejtett kincs után. Ők majd elérhetik nemcsak a magasabb rétegeket is. Az ilyen emberek örökre a Biblia kutatói maradnak. Teljesen felfogják a rájuk háruló felelősség szentségét, s igeszolgálatuk tökéletes bizonyítékát tudják majd nyújtani.

Túl kevés tehetséges embert alkalmazunk a különböző területeken. Új vállalkozásokba kellene fognunk. Tehetségekre van szükség a tervek elkészítésére, amelyek segítségével elérhetnénk a sötétben és tévedésben veszteglőket. Különféle adottságú emberekre van szükségünk, de ne tekintsük őket alkalmatlanoknak csak azért, mert elgondolásaik nem pontosan egyeznek a miénkkel. Átfogó terveket kell kidolgoznunk az üzenetet közvetítő munkások nevelésére. Akik hiszik és szeretik az igazságot, azok nemes bőkezűséggel adják javaikat intézményeink fenntartására. De a rátermett munkások hiánya égető. Nem bölcs dolog új és új területek megnyitására költeni a pénzt, amíg ilyen keveset teszünk azoknak a képzéséért, akik megművelhetnék az új területeket. Isten munkájának nem szabad fennakadnia ügyintézők hiányában. Az Úr olyan művelt emberek toborzására hív fel, akik kutatják a Bibliát, szeretik az igazságot, amelyet azután másoknak is feltárnak, de beépítik a saját életükbe és jellemükbe is; szeretik Jézust és ragaszkodnak hozzá, értékelik az elesett emberiségért hozott végtelen áldozatot. Szent tűz érintette ajkak, bűn szennyétől mentes, tiszta szívek kellenek. Semmi szükség azokra, akiknek az istenfélelme sekélyes, akikben nagy a hajlandóság arra, hogy elsőknek és legjobbaknak tartsák őket.

Gyülekezeteink nem részesülnek abban a nevelésben, amely megtanítaná őket, hogy tökéletes alázatban járjanak. Amely félretétetné velük a külsőségek büszke fitogtatását, s a belső szépség művelésére buzdítaná őket. A gyülekezet sikere pontosan azon a szinten áll, amelyre a lelkész buzgalma, tisztasága, lemondása és körültekintő munkája emeli fel. Minden gyülekezeti tagot tevékeny, missziós lelkületnek kellene jellemeznie. Mélységesebb istenfélelemre, erősebb hitre és szélesebb látókörre van szükségünk. A kötelességeit tágan értelmező ember sokat érhet el, ha Istennel tart fenn közösséget, ha Krisztusért lángol a lelke. Ha nem iszik sekély, zavaros, szennyezett pataktól, hanem csak a tiszta forrás vizéből, akkor erőt sugározhat. Ahogyan egyre növekszik a külső nyomás, Isten azt kívánja, hogy a szent és komoly igazság, amelyben hiszünk, életet leheljen a gyülekezetbe. A Szentlélek, Isten fiaival és lányaival együttműködve szétzúzza az akadályokat, és megvédi területeit az ellenségtől. Isten döntő győzelmeket tartogat igazságát szerető, parancsolatait megtartó népének. Megértek már a mezők az aratásra. Miénk a világosság. A gazdag, dicső mennyei hagyaték elérhető közelségbe kerül – az igazság képében –, mégsem képeztünk munkásokat a gyorsan érő aratás betakarítására.

Isten mindenkiről tudja, mennyire lehet számítani rá, milyen mértékben teljesíti megszentelt lélekkel a küldetését. Ebben a munkában nincs helye a restnek, sem az elpuhultnak, sem azoknak, akik az élet egyetlen területén sem tudnak helytállni. Nincs helyük a lanyháknak, akiknek nem lángol a lelkük, akik nem hajlandók elviselni Krisztusért a nehézségeket, az ellenkezést, a szidalmazást vagy a halált. Nincs helyük a keresztény lelkészi szolgálatban a resteknek. Olyan emberek próbálnak igehirdetők lenni, akik nemtörődömök és könnyelműek. Jobb lenne, ha a földet művelnék, Isten szent igazságának tanítása helyett.

Az idősek terhét nemsokára a fiataloknak kell átvenni. Időt vesztettünk, mert nem vontuk az élre a fiatalokat és nem neveltük őket magasabb, alaposabb műveltségre. A munkának folytatódnia kell. Engedelmeskedjünk a parancsnak: „Előre menjetek!” Sok jót tehetnek a hitben megalapozott fiatalok, akiket nem ingat meg egykönnyen a környezetük, hanem Istennel járnak, sokat imádkoznak, és a legbuzgóbb igyekezettel szívják magukba mindazt az igazságot, amit csak tudnak. A bibliamunkás álljon készen arra, hogy tevékenységébe a legmagasabb értelmi és erkölcsi erejét vigye, amivel a természet, a nevelés és Isten kegyelme ellátta. Sikere nem annyira természetes vagy megszerzett képességeivel, hanem a megszentelődés és önfeláldozás fokával lesz arányos. A lehető legbuzgóbban, megállás nélkül igyekezzenek megszerezni a hasznosságra képesítést, de ha Isten nem segíti az ember erőfeszítését, akkor a siker elmarad. Krisztus kijelentette: „Nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn. 15:5) A megmentő erő legfontosabb alkotórésze az isteni kegyelem. Nélküle semmivé foszlik az ember igyekezete. Az ember legteljesebb és legbuzgóbb törekvéséhez is az isteni kegyelem közreműködése kell, hogy az emberek szívébe és elméjébe vésődjön az igazság.

Isten ügyének tiszta erkölcsű, mások tanításában megbízható emberekre van szüksége, akiknek hite nem ingadozik, akik gyöngédek és türelmesek. Akik Istennel járnak, s a gonosznak még a látszatát is messze kerülik. Akik szorosan Isten mellett állnak, röviden szólva: becsületes keresztények. Az ilyen emberek által keltett jó benyomást nem törli ki semmi. Az így elnyert nevelés örökre megmarad. A hanyag nevelés következménye valószínűleg megmarad. Ki vállalkozik erre a feladatra? Szeretnénk, ha volnának erős fiatalok, hitben megalapozottak, akik már most olyan élő kapcsolatban állnak Istennel, hogy ha a vezető testvérek javasolnák, beiratkozhatnának az ország felsőbb iskoláiba, ahol sokoldalú műveltséget szerezhetnének. A különféle gondolkodású emberekkel való érintkezés, a nevelés módszereinek és a módszerek hathatóságának ismeretei, a hittudomány elsajátítása, amint azt az intézetekben tanítják, munkásaink nagy hasznára válnának. Megtanítaná őket a műveltebb rétegek közötti munkálkodásra és a korunk fő tévedéseivel szembeni érvelésre. Ez volt a hajdani valdensek módszere is. Fiataljaink, ha hűek Istenhez, az igazság magját vetve jó munkát végezhetnének addig is, amíg tanulnak.

„Legyetek bátrak és legyetek férfiak.” (I. Sám. 4:9) Kérdezzétek meg azt, aki gáncsot, sértést, gúnyolódást szenvedett értetek: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Ap. csel. 9:6) Senki sem túl művelt ahhoz, hogy Krisztus alázatos tanítványává ne válhatna. Aki megtiszteltetésnek veszi, hogy Krisztusnak adja élete és tudása legjavát, az nem ijed meg sem a munkától, sem az áldozathozataltól, hogy a legmagasztosabb szolgálatban rója le adóját a rábízott talentumokért. Az élet fárasztó küzdelmeiben sokan szem elől veszítik hivatásuk komolyságát és szentségét. A bűn halálos átka továbbra is tönkreteszi és kitörli belőlük Isten erkölcsi mását, mert nem dolgoznak úgy, ahogyan Krisztus dolgozott.

Nagy szükség van a magasabb színvonalú nevelésre, s arra, hogy több képzett lelkészt állítsunk munkába. Akik nem szerzik meg a megfelelő képesítést, mielőtt Isten szolgálatába lépnének, azok nem alkalmasak e szent megbízatás elfogadására és a reformáció előbbrevitelére. A művelődésnek a munkába lépés után is folyamatosnak kell lennie. Isten igéjének kell lakoznia a lelkészekben. Pallérozottabb elmét, kifinomultságot és lelki nemességet várunk el munkásainktól, s e magas színvonal elérésének eredményei megmutatkoznak majd az örökkévalóságban.

„Írtam nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok: él bennetek Isten tanítása és legyőztétek a gonoszt.” (I. Jn. 2:14) Az apostol összekapcsolja az apák tapasztalatát a fiatalokéval. Ugyanilyen kapcsolat van a régi és az új tanítványok között, akik nem élték át az üzenet korábbi eseményeit. Akik akkor voltak fiatalok, amikor az üzenet hirdetése elkezdődött, azoknak az idősebb zászlóvivőktől kellett tanulniuk. Ezek a tanítók ne felejtsék, hogy a fiatalok szent bizalomra való nevelése megér minden fáradságot, amíg a zászló hordozói még mindig magasan tudják lobogtatni a zászlót. Akik régóta edződnek a harcban, azok még mindig új győzelmeket vívhatnak ki. Ők már annyira ismerik Sátán fortélyait, hogy nem egykönnyen térnek le a régi ösvényekről. Nem felejtették el a régmúlt időket. Ismerik Őt, aki kezdettől van. Mindig a világosság hordozói, Isten hűséges tanúi, élő levelek maradnak, amelyeket ismer és olvas minden ember.

Köszönjük meg hát Istennek, hogy néhányan még közöttünk vannak – ahogyan János hosszú életet élhetett –, s elmondhatják tapasztalataikat. Sajnos egyre kevesebben maradnak. Ezért bölcs dolog, ha másokat képezünk ki, hogy ott folytassák a munkát, ahol az idős testvérek abbahagyják.

Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy fiatalokat készítsünk fel a munkára. Előtérbe kell lépniük, terheket és felelősségeket hordozniuk. A mai fiataloknak erős férfiakká kell válniuk. Tudniuk kell terveket készíteni, és tanácsot adni. Isten bennük lakozó Igéje majd megtisztítja és megtölti őket hittel, reménnyel, bátorsággal és igyekezettel. A munka igen lelassult, mert vannak, akik olyan felelősségeket vállalnak, amelyekhez nincsenek meg a képességeik. Véget vetünk-e most a súlyos hiánynak, vagy pedig hagyjuk tovább növekedni? A régi, tapasztalt munkások után olyanok kezére bízunk majd súlyos felelősséget, akik nem értenek hozzá? Nagyon fontos területet hanyagolunk el, amikor elmulasztjuk arra képesíteni és nevelni a fiatalokat, hogy felelős állásokat tölthessenek be.

A munkások képezzék magukat, de maradjanak szelídek és alázatos szívűek. Végezzük a munkát a lehető legmagasabb szinten, s ne feledjük, hogy ha megtesszük a mi részünket, Isten is megteszi a magáét.