Kedves G. testvérem és nővérem!

Nyugtalan vagyok miattatok. Veszélyeket látok, amelyeket ti, úgy látszik, nem vesztek észre. Megfontoltátok-e alaposan és imádkozó szívvel gyermekeitek iránti kötelességeiteket, akiknek a világra hozásáért felelősséget vállaltatok? Meggondoltátok-e, vajon úgy nevelitek, fegyelmezitek-e őket, hogy tiszteljék a Teremtőt ifjúságuk napjaiban? Fontolóra vettétek-e, hogy ha nem tanítjátok tiszteletre őket önmagatok iránt, és arra, hogy engedelmeskedjenek nektek, akkor csak arra nevelitek őket, hogy gyalázatot hozzanak Istenre? Valahányszor engeditek hogy lábbal tapossák tekintélyeteket és az ő akaratuk uralja a tiéteket, olyan hibát tápláltok bennük, amelyet egész életükre magukkal visznek, és arra készteti őket, hogy semmibe vegyék és lábbal tapossák Isten tekintélyét is.

Válaszoljatok erre a kérdésre: „Azzal, ahogyan a gyermekeimet nevelem, a sötétség hatalmainak táborát, vagy Krisztus táborát erősítem?” Ha nem irányítjátok gyermekeiteket, ha nem alakítjátok jellemüket Isten követelményei szerint, akkor annál jobb lesz nektek és a társadalomnak is, minél kevesebb gyermeket vállaltok, hogy elszenvedjék hibás neveléseteket. Bűn lenne tovább növelni családotokat, ha a gyermekeket csecsemőkoruktól kezdve nem neveli és fegyelmezi egy bölcs és értelmes anya, lelkiismeretes és okos anya, aki az Úr félelmében kormányozza házát, s aki úgy alakítja jellemüket, hogy megüssék az igazság mértékét. Isten értelmet adott nektek, és elvárja, hogy használjátok is.

Tartsátok kötelességeteknek, hogy türelemmel, gonddal, s komoly, buzgó imával úgy alakítsátok gyermekeitek jellemét, hogy áldás legyenek otthon, áldás a gyülekezetben, áldás a társadalomban is. Nem jár elismerés munkátokért, ha megengeditek, hogy a minden igaz tettek ellensége uralja gyermekeiteket. Isten azért ígért jutalmat, ha lelkiismeretesen az Ő jellemének mintájára alakítjátok jellemüket. Ha elhanyagoljátok ezt a kötelességet, amelynek messzemenő következményei vannak, csak mert pillanatnyilag kényelmesebb így, akkor gyermekeitek erkölcsi nyomorékként nőnek fel, a halál széles útján járva, s Isten nem áldhatja meg munkátokat. Akik nem képesek a neveléshez szükséges tudást megszerezni, s minden erejükkel értelmesen arra törekedni, hogy Jézushoz hozzák gyermekeiket, azok ne is vállaljanak szülői felelősséget.

Az anyák legyenek készségesek, sőt feszítsék meg erejüket, hogy megtanulják gyermekeik erkölcsi nevelésének fontos munkáját, hogy irányítsák, tanítsák és fékezzék a rájuk bízott zsenge életeket. A szülők fogjanak össze kötelességeik teljesítésében. Az engedelmesség megkövetelésében tanúsított gyengeség; hamis szeretet és helytelen együttérzés; az a téves elgondolás, hogy az engedékenység és a szabadjára hagyás bölcs dolog – olyan nevelési elvek ezek, amelyek gyászba borítják az angyalokat. Sátán ellenben örül, mert a gyermekek százait és ezreit kergetik a soraiba. Ezért vakítja el a szülőket, ezért tompítja el eszüket, ezért zavarja meg gondolataikat. Látják ugyan, hogy fiaik és leányaik nem kedvesek, nincs bennük szeretet és engedelmesség, figyelmetlenek, mégis több gyermeket hoznak a világra, akik megkeserítik az életüket, bánatot hoznak rájuk, s azok számát növelik, akiket Sátán a pusztulásba csalogatásra használhat.

Mikor tanulnak meg a szülők józanon gondolkozni? Mikor jönnek rá, hogy mit tesznek olyankor, amikor nem követelik meg az engedelmességet és a tiszteletet, Isten utasítása szerint? A hanyag nevelés meglátszik a gyermekeken, amikor kilépnek a világba, s amikor maguk is családfők lesznek. Folytatják szüleik tévedéseit, torz jellemvonásaik előtt szabad út nyílik. Továbbadják rossz szokásaikat, indulataikat, ízlésüket, amelyeket a saját jellemükben hagytak kifejlődni. Így lesznek áldás helyett átokká a társadalom számára.

Mivel az emberek nem az Úrnak engedelmeskednek, hanem a maguk választotta utat járják, a saját romlott elképzeléseiket követik, megengedik Sátánnak, hogy kitűzze pokoli zászlaját családjukban, s érezhetővé tegye hatalmát a csecsemők, a gyermekek és ifjak által. A gyermekek féktelen akaratában és torzult jellemében jut kifejezésre az ördög hangja és akarata. Általuk uralkodik, velük hajtatja végre terveit. Istenre hoznak gyalázatot a megrontott jellem megnyilvánulásai, amelyek kizárják az Úr iránti tiszteletet és a Sátán sugallatainak való engedelmességre késztetnek. Minden képzeletet felülmúló a szülők bűne, mert eltűrik, hogy Sátán uralkodjék gyermekeik életében. Olyan magot vetnek el, amely csak tövist terem, s megfojtja a mennyei növényeket. Csak az ítéletkor derül ki, milyen aratása lesz ennek. Mégis, milyen szomorú arra gondolni, hogy amikor az örökkévalóság fényénél vesszük szemügyre az életet és a tévedéseket, akkor már túl késő lesz bármit cselekedni.

Állandósítja a gonoszságot, ha teljesen elhanyagoljuk a gyermekeket Istennek nevelni, s ezzel az ellenség soraiba vetünk sokakat, akik Krisztus munkatársai lehettek volna, ha okos és gondos nevelést kapnak. A hamis elképzelések, és a balga, rosszul értelmezett szeretet olyan vonásokat ápolnak, amelyek ellenszenvessé és boldogtalanná teszik a gyermekeket és megkeserítik a szülők életét, nemzedékről nemzedékre éreztetve ártalmas befolyásukat. Az a gyermek, akinek engedik, hogy a saját akarata szerint éljen, gyalázatot hoz Istenre, szüleire pedig szégyent. Világosság ragyogott és ragyog Isten szavából és Lelkének bizonyságtételeiből, ezért megtanulhatjuk kötelességeinket. Isten elvárja a szülőktől, hogy az Ő ismeretében neveljék gyermekeiket, arra tanítva őket, hogy tiszteletben tartsák az Úr követelményeit. Isten azt várja, hogy úgy oktassátok kicsinyeiteket, mint az Úr családjának ifjabb tagjait, hogy gyönyörű jellemük, szeretetreméltó természetük legyen, és ott ragyoghassanak majd a mennyben. Ha a szülők elhanyagolják kötelességüket, s megtűrik gyermekeikben a rosszat, ezzel bezárják előttük Isten városának kapuit.

Értessük meg a szülőkkel ezeket a tényeket. Ébredjenek fel, s lássanak régóta mellőzött kötelességeik teljesítéséhez! Vannak olyan szülők, akik vallják, hogy szeretik Istent, mégsem teljesítik akaratát. Mivel nem fegyelmezik és nem irányítják helyesen gyermekeiket, ezrek nőnek fel torzult jellemmel, laza erkölccsel, és ezrek állnak hiányos neveléssel az élet gyakorlati kötelességei elé. Magukra hagyják őket, hogy tegyenek, amit akarnak ösztöneikkel, idejükkel, szellemi erejükkel. Az apák és anyák lelkiismeretét terheli, hogy az elhanyagolt képességek elvesznek Isten ügye számára. Akikre Isten szent kötelezettséget helyezett, hogy neveljék a gondjaikra bízott lelkeket, hogy minden erejüket Teremtőjük dicsőségére fordítsák, milyen kifogással állnak majd megbízójuk elé?

Szeretett testvéreim! Bárcsak megnyitná az Úr a szemeteket, felébresztené értelmeteket, hogy felismerjétek és jóvátegyétek mulasztásaitokat! Egyikőtök sem él kizárólag Isten dicsőségére. Alig igyekeztek helytállni Jézusért, s annak a hitnek a védelmében, amelyet a szentek minden időre megkaptak. Semmibe veszitek kötelességeteket a családban, s a rátok bízott fiatalok nincsenek biztonságban. Így látja Isten a családotokat, így jegyezték fel a mennyei könyvekben. Sokakat hozhattatok volna Jézushoz, de az erkölcsi bátorság hiánya minden helyzetben hűtlenné tett titeket.

A családi kormányzatotok lazaságából fakadó hibák megmutatkoznak gyermekeitek jellemében. Nem neveltétek őket arra, hogy kövessék Isten igéjének útmutatásait. A kötelességeitek elhanyagolásából fakadó gonoszságok súlyos következményekkel járnak. G. nővérünknek nem megfelelő a befolyása. Behódol torzult gondolkodású gyermekei erős akaratának, s a kárukra kényezteti őket. Mindkettőtöknek tanítanotok kellett volna a gyermekeket csecsemőkoruktól kezdve, hogy nem uralkodhatnak rajtatok, hanem engedelmeskedniük kell nektek. Ha G. nővérünket megfelelően nevelték volna gyermekkorában, ha fegyelmezték és Isten szava szerint tanították volna, akkor más jellemmel bírna, jobban megértené a rá háruló kötelességeket, s tudná, hogyan nevelje gyermekeit, hogy kedvessé tegye őket Isten előtt. De most az ő nevelésében elkövetett hibákat ismétli meg gyermekeivel. Milyen szülők lesznek a gyermekei, ha majd saját családjuk élén állnak? A legidősebb sem ismeri kellőképpen a házi kötelességeket.

Bölcs, határozott igazgatással a gyermekek a társadalom hasznos tagjai lettek volna. Most csak átok lettek, s hitünk szégyenei. Hiúk, léhák, akaratosak, fényűzők. Alig tisztelik a szüleiket, és a lelkiismeretük egy csöppet nem érzékeny. Kikövetelték, hogy a maguk útján járhassanak, s kívánságaik igazgatták a szüleiket, míg csak lehetetlenné nem vált, hogy bárki felébressze erkölcsi érzékenységüket. A szülők természetes hajlamai – különösen a kifogásolható vonásaik – fejlődtek ki erőteljesen a gyermekekben is. Az egész család, a szülők és a gyermekek egyaránt Isten bírálata alá esnek. Egyikük sem remélheti, hogy beléphet a békés hajlékba, hacsak hozzá nem kezdenek régóta mellőzött kötelességeik teljesítéséhez, és Krisztus lelkülete szerint olyan jellemet nem építenek, amelyet Isten jóváhagyhat.

A szülők felelősek a kezük alól kikerülő gyermekekért. Legyenek szilárdak és bölcsek, hogy hűségesen és helyes lelkülettel végezzék kötelességüket. Úgy neveljék gyermekeiket a hasznosságra, hogy Istentől kapott képességeik kibontakozzanak. Ne hunyjatok szemet, ha nem teljesítik kötelességeiket! Tegyétek ezt a gyülekezeti fegyelem dolgává, mert Isten átkát hozza a szülőkre, a gyülekezetre pedig csak szégyent, súlyos próbákat és nehézségeket. Ragályos erkölcsi lepra ez, amely beszennyezi a fiatalok testét és lelkét. Gyakran a fegyelmezés, a fékentartás elmulasztásából származik. Ideje, hogy tegyünk valamit e poklosság pusztítása ellen.

A Biblia pontos utasítást ad a gyermeknevelés fontos feladatáról: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet, szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben.” (V. Móz. 6:4–6) A szülőknek összeköttetésben kell lenniük Istennel. Nem szabad elfeledniük az Úr félelmét, ismerniük kell Isten akaratát. Azután így szól az ige a feladatukról: „Vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz, s amikor úton jársz, amikor lefekszel s amikor felkelsz. Igen, jelként kösd azokat a kezedre, legyenek ék a homlokodon. Írd fel azokat házad ajtófélfájára és kapujára!” (V. Móz. 6:7–9)

Az Úr utasította Izraelt, hogy ne kössenek házasságot a körülöttük élő bálványimádó nemzetekkel. „Lányodat ne add egyhez se feleségül közülük, és egyikük lányát se vedd fiadnak feleségül. Mert fiad elidegenedik tőlem és más isteneket fog imádni. Akkor felgerjed ellenetek az Úr haragja és elpusztít benneteket… Mert te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népei közül a maga népének. Nem azért hajolt le hozzátok és választott ki titeket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett.” (V. Móz. 7:3–4, 6–8)

Ezek kifejezett parancsok, amelyek napjainkban is érvényesek. Isten szól hozzánk ezekben az utolsó időkben, nekünk pedig meg kell értenünk, amit mond és engedelmeskednünk kell neki. Isten a szolgáin keresztül szólt Izraelhez. „Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon: fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne le van írva. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban...” (Józs. 1:8) „Az Úr törvénye tökéletes, átformálja a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi.” „Szavad lámpás a lábaim előtt, világosság az utamon.” (Zsolt. 19:8; 119:105)

Ezek a kijelentések félreérthetetlenül meghatározzák a szülők kötelességeit. Legyen Isten szava a mindennapi tanítójuk. Olyan utasításokat közöl, hogy a szülőknek nem kell a sötétben tapogatózniuk gyermekeik nevelését illetően, de nem tűri meg a közömbösséget vagy hanyagságot. A gyermekek gondolkodásának homlokterében kell tartaniuk Isten törvényét, az élet fenséges szabályát, bele kell szőniük az elveit egész életükbe. Tanítsák gyermekeiket, hogy becsületesek, igazmondók, mértékletesek, takarékosak és szorgalmasak legyenek, s hogy szeressék Istent teljes szívükből. Ezt jelenti az, hogy az Úr kegyelmében és intelmeivel neveljük őket, ezzel helyezzük lábukat a kötelességteljesítés és a béke ösvényére.

A fiatalok tudatlanok és tapasztalatlanok, s a Biblia szent igazságainak szeretete nem természetes számukra. Ha nem teszünk komoly erőfeszítéseket, hogy korlátokat építsünk köréjük, s megvédjük őket Sátán cseleitől, akkor a kísértések játékszereivé lesznek, és a gonosz tetszése szerint hurcolja őket a fogságba. Már zsenge éveikben tanítsuk meg a gyermekeket Isten törvényének követelményeire, s arra, hogy higgyenek Jézusban, Megváltónkban, aki megtisztít a bűn szennyétől. Napról napra, elvről elvre kell beléjük nevelnünk ezt a meggyőződést.

A szülőkön komoly felelősség nyugszik. Hogyan kaphatnának áldást, ha kifejezetten elhanyagolják ezt a kötelességüket? Addig lehet formálni a gyermekeket, amíg fiatalok. Azonban évek múlnak el, míg a szívük lágy és fogékony az igazságra, és a szülők mégis alig szenteltek időt erkölcsi képességeik művelésére. Naponta szívükbe kell ültetni az igazság és a kötelességek értékes leckéit. Meg kellene ismerniük Istent a teremtett világból is – ez értékesebb lesz számukra, mint bármilyen könyvből szerzett ismeret.

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való” – ezek az Üdvözítő szavai (Mt. 4:4). Sokasodnak a téves hittételek, és kígyóként csavarodnak az emberek gondolkodására. Nincs a Bibliának olyan tanítása, amelyet meg ne tagadtak volna. A papság megfosztotta szépségétől és erejétől a jövendölések létfontosságú igazságait, amelyek meghatározzák helyünket a világ történelmében. Igyekeznek elhomályosítani és érthetetlenné tenni ezeket az igazságokat. Sok esetben a gyermekek elsodródnak a régi tájékozódási pontoktól. Az Úr megparancsolta népének, Izraelnek: „Ha holnap megkérdezi a fiad, melyek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr, a mi Istenünk szabott nektek, akkor így válaszolj fiadnak: A fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kivezetett Egyiptomból. Az Úr szemünk láttára nagy és félelmetes jeleket és csodákat vitt végbe Egyiptomban a fáraón és egész háza népén, bennünket azonban kivezetett onnan, hogy elvezéreljen, s nekünk adja azt a földet, amelyet atyáidnak esküvel ígért. S az Úr megparancsolta nekünk, hogy ezeket a törvényeket mind tartsuk meg, s féljük az Urat, a mi istenünket, hogy jól menjen a sorunk, és életben tartson minket, ahogy ez máig is van. Javunkra szolgál majd, ha vigyázunk, hogy az egész törvényt megtartsuk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, ahogy megparancsolta nekünk.” (V. Móz. 6:20–25)

Olyan elvek ezek, amelyeket nem szabad félvállról vennünk. Akik felismerték az igazságot, tudatára ébredtek fontosságának, sőt tapasztalatokra tettek szert Istennel, azok tanítsanak megcáfolhatatlan hittételeket a gyermekeiknek. Ismertessék meg velük hitünk oszlopait, mindazt, amiért szombatünneplő adventisták vagyunk – hogy miért hívott el minket Isten, mint Izrael gyermekeit, hogy választott nép, szent nemzet legyünk. Magyarázzuk meg egyszerű szavakkal ezeket gyermekeinknek, hogy könnyen megértsék. S amikor növekednek, szabjuk a tanításokat is növekvő képességeikhez, míg szélesen és mélyen le nem rakjuk bennük az igazság alapjait.

Szülők, Isten gyermekeinek valljátok magatokat? Engedelmes gyermekek vagytok-e? Cselekszitek-e mennyei Atyátok akaratát? Követitek-e utasításait, vagy a saját elképzeléseitek szerint jártok? Törekedtek-e különb hadvezérekké válni, mint az ellenség, s megvédeni gyermekeiteket a csalásaitól? Megnyitjátok-e előttük Isten szavának értékes igazságait, elmagyarázva nekik hitünk alapjait, hogy már fiatalon megállhassanak az igazságban?

Az igazság drágaköveit tartalmazó Bibliát nem kizárólag tudósok számára írták, éppen ellenkezőleg: Isten a köznépnek szánta. S a köznép értelmezése – amikor a Szentlélek segítségét kérik – felel meg a legjobban az igazságnak, ahogyan az Jézusban él. A Szentírásban annyira világosak az üdvösséghez szükséges nagy igazságok, akár a déli verőfény. Senki nem tévedhet el, senkit nem vezet félre – kivéve azokat, akik Isten világosan kijelentett akarata helyett a saját elgondolásaikat követik.