A szülők nagymértékben felelősek gyermekeik jellemének alakulásáért. Kiegyensúlyozottságra és arányosságra kell törekedniük. Kevés a kiegyensúlyozott gondolkodású gyermek, mert a szülők gonosz módon elhanyagolják kötelességüket, hogy megerősítsék a gyenge vonásokat, a helyteleneket pedig kijavítsák. Elfelejtik, hogy a legünnepélyesebb kötelezettség az övék: őrködni gyermekeik hajlamai felett. Feledik, hogy az ő kötelességük helyes szokásokra és helyes gondolkodásra nevelni gyermekeiket.

A szülők néha az Úrra várnak, hogy elvégezze helyettük, amit rájuk bízott. Ahelyett, hogy kellően fékeznék és ellenőriznék gyermekeiket, kényeztetik őket és elnézőek irántuk. Kielégítik minden szeszélyüket és kívánságukat. Így a gyermekek jelleme torz lesz az önzés, a féktelen vágyak és az akaratosság miatt. Emellett pedig hiányzik belőlük az udvariasság és a tisztelet a szülők iránt. Nem szeretik a vallásos igazságot, sem az istentiszteletet. Olyan vonásokkal nőnek fel, amelyek élethosszig tartó átoknak bizonyulnak mind maguk, mind mások számára. A családi otthont elkerüli a boldogság, ha a viszály, önzés, veszekedés, a szenvedélyek és a duzzogó makacsság gonosz magjait hagyjuk kihajtani a gyermekek elhanyagolt lelkében.

A szülők ne legyenek részrehajlók, hanem bánjanak minden gyermekükkel gyöngéden, nem feledve, hogy őket is Krisztus vére váltotta meg. A gyermekek utánozni fogják szüleiket, ezért nagyon kell vigyáznunk, hogy jó példát nyújtsunk nekik. Azok a szülők, akik szeretetteljesek és udvariasak a családi körben, de szilárdak és határozottak is, ugyanilyen vonásokat fedeznek majd fel gyermekeikben. Ha egyenesek, becsületesek és tisztességesek, nagyon valószínű, hogy gyermekeik is azok lesznek. Ha a szülők tisztelik és imádják Istent, a gyermekek, akiket erre neveltek, nem fognak megfeledkezni róla, hogy ők is Istennek szolgáljanak.

A szülők gyakran nem ügyelnek rá, hogy helyes hatások érjék gyermekeiket. Amikor lakóhelyet választanak, fontosabbak számukra világi érdekeik, mint az erkölcsi és társadalmi légkör. A gyermekek olyan barátságokat kötnek, amelyek nem segítik az istenfélelemben való fejlődést és az igaz jellem kialakítását. A szülők megengedik, hogy a világ lefoglalja az idejüket, erejüket és gondolataikat, amikor pedig megjön a szombat, annyira kimerültek, hogy nincs erejük az Urat szolgálni az Ő szent napján. Nincs édes istenfélelem az otthon ékesítésére, s arra, hogy gyermekeik örömévé tegyék a szombatot. A lelkész is csak ritkán látogatja meg őket, mert elszakították magukat a vallásos élet kiváltságaitól. Fásultság lopózik a lelkükbe. Rossz barátok rontják meg a gyermekeket. A gyöngéd lelkület, amely valamikor bennünk élt, eltűnik belőlük, sőt el is felejtik.

Mit cselekesztek, szülők, akik pedig elítélitek a kánaánitákat, amiért Molochnak áldozták gyermekeiket? A legbecsesebbet áldozzátok a pénz istenének! Miután a gyermekek szeretet nélkül nőttek fel és jellemük visszataszítóvá vált, amikor kiderül róluk, hogy határozottan gonoszkodók és hajlanak a hitetlenségre, akkor azt a hitet hibáztatjátok, amit vallotok, amiért nem tudja megmenteni őket. Pedig csak azt aratják, amit vetettetek: a világ önző szeretetének gyümölcsét, a kegyelem eszközei elhanyagolásának következményeit. A kísértés kellős közepére költöztetek családotokkal, s nem tartottátok fontosnak Isten szövetségládáját, pedig az a dicsőségetek és védelmetek. S az Úr nem tett csodát, hogy kimentse gyermekeiteket a kísértésből.

Ti, akik valljátok, hogy szeretitek Istent, járjatok mindenkor Jézussal! Akár a régi ősatyák, emeljetek oltárt az Úrnak, bárhol ütitek is fel sátratokat. Ezen a téren megújulásnak kell bekövetkezni, mélyreható, széles körű javulásnak. A szülőknek, a lelkészeknek meg kell újulniuk. Istenre van szükségük családi körükben. Fel kell építeniük Sion romjait, a kapuit, megerősíteniük falait is a nép védelmére.

Komoly munka vár ránk, ezért a szülők úgy neveljék a gyermekeiket, hogy ők is részt vegyenek abban. Márdokeus szavai alkalmazhatók a mai felnőttekre és fiatalokra, amelyeket Eszternek mondott: „…ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” (Eszter 4:14) A fiatal férfiaknak most kell szert tenniük erős jellemre, hogy hasznos életre lehessen nevelni őket. Dániel és József szilárd, elvhű férfiak voltak, akiket Isten felhasználhatott tervei megvalósítására. Figyeljétek meg a történetüket, s lássátok, hogyan küzdött értük Isten. József életében olyan nehézségek adódtak, amelyek a végsőkig próbára tették bátorságát és becsületességét. Miután eladták Egyiptomba, először kedvező körülmények közé került s nagy felelősségeket bíztak rá. Majd hirtelen, anélkül, hogy hibát követett volna el, igazságtalanul megvádolták és börtönbe vetették. Mégsem csüggedt el. Bízott Istenben. Nyilvánvalóvá vált szívének szándéka és indítékának ártatlansága. Isten vigyázott rá, az Ő keze vezette. Amikor kiszabadult a börtönből, Egyiptom trónján osztozhatott.

József változatos élete nem a véletlenek következménye, a gondviselés rendelte, hogy így alakuljon. De hogyan vált alkalmassá arra, hogy a jellemszilárdság, egyenesség és bölcsesség feljegyzéseit olvashassuk róla? Az ifjúkori gondos nevelés eredménye volt ez. Hajlamai helyett inkább a kötelességtudatára hallgatott. S a fiú ártatlansága és egyszerű bizalma a férfi tetteiben hozta meg gyümölcseit. A legragyogóbb tehetség sem ér semmit, ha kihasználatlanul hever. Gyakorlással teszünk szert a szorgalomra és jellemünk erejére. A nagyszerű erkölcsi jellem és a kifinomult szellemi képesség sem a véletlen műve: elérésükhöz Isten lehetőségeket ad, s a siker attól függ, hogyan aknázzuk ki ezeket. Gyorsan fel kell ismernünk és sietve meg kell ragadnunk a gondviselés kínálta alkalmakat.

Ifjak, ha erősek akartok lenni, ha rendelkezni akartok József és Dániel bölcsességével és feltétlen becsületességével, akkor tanulmányozzátok az Írásokat! Szülők, ha Isten szolgálatára akarjátok nevelni gyermekeiteket, s arra, hogy jót tegyenek a világban, tegyétek tankönyvükké a Bibliát! A Biblia leleplezi Sátán gonoszságait. A Biblia az embert fölemeli, az erkölcsi gonoszságokat megrója és helyreigazítja. Vészjelző az Ige, amellyel különbséget tehetünk igaz és hamis között. Bármi mást tanítunk is otthon vagy az iskolában, első a Biblia legyen, a nagy tanító. Ha megadjuk neki ezt a helyet, Istent tiszteljük meg, aki fáradozni fog érted, hogy segítsen gyermekeid megtérítésében. Ebben a szent könyvben az igazság és szépség gazdag tárnái rejtőznek. A szülők csak magukat hibáztathatják, ha nem teszik különösen érdekessé gyermekeik számára.

Sokak szemében a nevelés csupán könyvek ismeretét jelenti. Pedig „az Úrnak félelme a bölcsesség kezdete” (Zsolt. 111:10). A nevelés valódi célja az, hogy visszaállítsuk az emberben Isten képmását. Krisztus ismerete a legfőbb és legértékesebb tudás. A bölcs szülők mindig emlékeztetik erre gyermekeiket. Ha kicsinyeik csontjukat törnék, a szülők mindent megtennének, amit a szeretet és bölcsesség diktál, hogy a törött tagot szépségében és erejében állítsák helyre. Ez helyénvaló, ez a kötelességük is. De az Úr még nagyobb tapintatot, türelmet, kitartó erőfeszítést kíván a lélek hibáinak gyógyításánál. Az apa nem méltó nevére, ha nem válik gyermekei keresztény tanítójává, irányítójává és barátjává, ha nem köti őket szívéhez a megszentelt szeretet erős köteleivel – olyan szeretettel, amely a hűségesen teljesített kötelességen alapul.

A szülőkre nagyszerű és felelősségteljes munka vár, ezért jogosan kérdezik: „Ki az, aki erre alkalmas?” (II. Kor. 2:16) Isten azonban megígérte, hogy bölcsességet ad azoknak, akik hittel kérik, s pontosan teljesíti is az ígéretét. Az olyan hittel elégedett, amely a szaván fogja Őt. Augustinus anyja imádkozott fia megtéréséért. Bár semmi jelét sem látta, hogy Isten Lelke munkálkodna fia szívében, mégsem csüggedt el. Rátette ujját a Biblia-versekre, Isten elé helyezte, amit megígért, és úgy könyörgött, ahogyan csak egy anya tud. Mély alázata, komoly, lankadatlan könyörgése, rendíthetetlen hite győzelmet aratott, s az Úr megadta neki szíve óhaját. Isten ma is ugyanolyan készségesen meghallgatja népe kéréseit. „Nem rövid az Úr keze: meg tud szabadítani, s a füle sem süket a hallásra…” (Ésa. 59:1) Ha a keresztény szülők komolyan keresik Őt, megtölti szájukat meggyőző érvekkel, és az Ő nevéért hatalmasan munkálkodik majd gyermekeik megtéréséért.