Holtig tanuljanak, akiket az Úr igéjének és hitének munkásaivá hívott el. Képezzék magukat megállás nélkül, hogy Isten nyájának példaképei lehessenek, s jót tudjanak tenni mindenkivel, akivel csak érintkeznek. Aki nem érzi az önképzés és az előrehaladás fontosságát, nem fog növekedni a kegyességben és Krisztus ismeretében.

Az egész menny szívén viseli a földi munkát, amely az emberek örök életre való felkészítéséért folyik. Isten terve az, hogy embereket érjen a megtiszteltetés, hogy Krisztus munkatársai legyenek embertársaik megmentésében. Isten világosan kijelenti a nagyszerű mentésben részt vevők kiváltságát: tudatában lehetnek annak, hogy Isten a jobb kezük felől áll. Minden őszinte igyekezetükben segítségre kész, hogy magasabb erkölcsi és lelki kiválóságot érjenek el a Mesterrel végzett munkában. Így lesz ez mindenkivel, aki segítségre szorulónak tartja magát. Tekintsék szentnek Isten munkáját, és hozzanak naponta öröm- és hálaáldozatot hatalmas irgalma viszonzásául. Ez a hatalom naponta segítségünkre siet az istenfélő élet kialakításában. Legyen a munkás mindenkor alázatos! Gondoljon a sok elfecsérelt időre, elszalasztott alkalomra, amelyet lustaságból és a munka kellő becsülésének hiánya miatt nem használt ki. Ne csüggedjen, hanem szüntelenül megújuló igyekezettel hozza be mulasztásait.

Akiket Isten lelkipásztorul választott, azok szívük vizsgálatával és a világ Megváltójával kiépített szoros kapcsolattal készüljenek fel hivatásukra. Ha eredménytelenek az emberek Krisztushoz vezetésében, az azért van, mert nincsenek élő kapcsolatban Istennel. Az ige hirdetői között túl sok a szándékosan tudatlan. Nincs képesítésük a munkára, mert nem értették meg alaposan a Szentírást. Nem fogják fel a jelennek szóló igazság fontosságát, s ezért az nem is élő valóság számukra. Ha megaláznák magukat Isten előtt, s a Szentírás szerint, szerény lelkülettel járnák életútjukat, akkor élesebben kirajzolódna a példa, akit követniük kell. Mégis elmulasztják, hogy a hit szerzőjére és bevégzőjére függesszék tekintetüket.

Nem elkerülhetetlen az, hogy bárki is behódoljon Sátán kísértéseinek, beszennyezze lelkiismeretét és megszomorítsa a Szentlelket. Isten szava mindenről gondoskodott, mindenki segítséget kaphat a győzelemre való törekvésében. Ha Jézust tartjuk szemünk előtt, képesek vagyunk hozzá hasonulni. Akiben hit által Krisztus él, az olyan erőt hordoz magában, amely egyre eredményesebbé teszi feladatai végzésében. A munkája felvirágzásában megmutatkozó isteni áldás bizonyítja majd, hogy valóban Krisztus munkatársa. De akármennyire is haladt előre valaki a lelki életében, sohasem ér el olyan pontra, ahol már nem lenne elengedhetetlen számára a Szentírás szorgos kutatása, mert abban találjuk hitünk bizonyítékait. Össze kell vetnünk hittételeink minden egyes pontját a törvénnyel és a bizonyságtétellel, akkor is, ha igazságnak fogadtuk el azokat, mert ha nem állnak helyt ezen a vizsgán, akkor „nincs világosságuk”.

Vizsgáljuk meg alaposan a megváltás nagyszerű tervét, amint az utolsó napokban egyre inkább feltárul. A mennyei szenthely jeleneteinek olyan mély benyomást kellene tenniük gondolkodásunkra és szívünkre, hogy másokra is nagy hatást gyakorolhassunk velük. Részletesebben kell ismernünk az elfedezés munkáját, amely most folyik a mennyei szenthelyen. Ha szemléljük és meg is értjük ezt a komoly igazságot, akkor Krisztussal összhangban tudunk tevékenykedni a gyülekezetben, hogy népet készítsünk fel helytállni Isten nagy napján. Akkor siker koronázza a munkánkat. A tanulmányozás, az elmélkedés és az ima segítségével Isten a közönséges világi gondolatok és érzések fölé emeli népét. Összhangba kerülnek Krisztussal és életmentő munkájával, hogy megtisztítsa a szenthelyet a nép bűneitől. Hitünk követi Őt a szenthelyre. Amikor mi itt a Földön imádkozunk, áttekintjük életünket és összehasonlítjuk jellemünket az igazságosság örök mércéjével, felfedezzük hibáinkat, és rádöbbenünk, hogy feltétlenül szükségünk van a Szentlélek segítségére, ha képessé akarunk válni a jelen nagy és ünnepélyes munkájára, amely Isten követeire hárul.

Krisztus így szólt: „Ha nem eszitek az emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom azt az utolsó napon. Az én testem valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él.” (Jn. 6:53–57) Hányan eszik Krisztus testét, hányan isszák Krisztus vérét azok közül, akik Igéjének és hitének munkásai? Hányan értik meg ezt a titkot? Pedig maga a Megváltó magyarázza meg: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet.” (Jn. 6:63) Isten szavának bele kell szövődnie azok jellemébe, akik hisznek abban. Csak az a hit élő, amely felfogja és magába szívja az igazságot, míg lényének részévé, életének és tetteinek indítékává válik. Jézus az Isten Igéje. Elfogadta Atyja törvényeit, a törvények elveit életébe szőtte, a törvény lelkületét kinyilvánította, és bebizonyította annak jótékony hatalmát a szíven. „Az Ige testté lett és közöttünk lakozott. Láttuk dicsőségét, az Atya egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság töltött be” – jelentette ki János apostol (Jn. 1:14). Krisztus követőinek részt kell venniük Krisztus tapasztalataiban. Magukba kell szívniuk Isten szavát, Krisztus ereje által az igével kell azonosulniuk. Tükrözniük kell Isten jellemvonásait. Isten Fiának testével és vérével kell táplálniuk magukat, másként nincs bennük élet. Krisztus lelkülete és munkája váljon tanítványai lelkületévé és munkájává!

Nem elég hirdetnünk az igazságot, életünkben is meg kell valósítanunk. Ahhoz, hogy végezni tudjuk Isten munkáját, feltétlenül Krisztusnak kell lakoznia bennünk, s nekünk Őbenne. Egyénileg kell fáradoznunk az emberek megnyerésén. Isten elvárja, hogy az Ő munkájára fordítsuk minden erőnket. Neveljük magunkat lankadatlanul az Istennek tetsző munkavégzésre. Isten valamennyiünktől elvárja, hogy szívünkbe fogadjuk Krisztus kegyelmét, hogy ragyogó világosság legyünk a világban. Akik Istennek végzett munkával teszik kiműveltté képességeiket, azok minden bölcsességgel gazdagon dolgozhatnak. Akkor Isten segíti igyekezetüket, hogy felemeljék, megtisztítsák és megmentsék embertársaikat. Krisztus munkása legyen sokoldalú, s képességeit Isten Lelkének irányítása alá helyezze. Tartsa kötelességének az Írás kutatását, figyeljen Istenre, amint könyve lapjain szól hozzá, figyelmeztetőn, tanítón vagy bátorítón. Akkor a Szentlélek megerősíti majd, hogy Isten munkásaként fejlődni tudjon vallásos életében. Így vezeti lépésről lépésre, egyre feljebb, s öröme is teljes lesz.

Akiket az Istentől kapott kötelességeik végzése köt le, azoknak nem marad idejük, sem hajlandóságuk önmaguk dicsőítésére, sem a zúgolódásra és panaszkodásra, mert szeretetük az égiekre összpontosul, nem a földiekre. Akkor majd szívük, lelkük és testük a Mesterért fáradozik. Nem önzőn, hanem megtagadva magukat Krisztusért. Felveszik keresztjét, mert igaz tanítványai. Napról napra táplálkozni fognak Isten szavának éltető igazságaival, amelyek megerősítik őket kötelességteljesítésükben, felkészítik őket a megpróbáltatásokra. Így lesznek a mennyei király igaz fiaivá és leányaivá, így válnak erős, valóban felnőtt férfiakká és nőkké. Ha szeretik és tanulmányozzák az igazság mélységeit, értelmük, ítélőképességük fejlődik, jellemük nemesedik. Nem maradnak újoncok a lelkek megmentéséért folyó munkában, mert Istentől nyert bölcsességgel dolgoznak. Lelki életük is fejlődik Krisztus által. Ha pedig az igazság ellenségével kell csatározniuk, csak annál szilárdabbá válnak reményeikben. Értékes győzelmeket aratnak, mert az a mindenható segítő a szövetségesük, aki sohasem okoz csalódást annak, aki alázatosan kér. Ha igyekezetük sikerrel jár, minden dicsőséget Istennek adnak. Valóban a világmindenség, az angyalok és az emberek látványosságává válnak. Isten nemesei ők – kimagasló jellemük, tiszta szívük és életük, határozott céljaik, szilárdságuk, hasznos munkájuk eredményeképp.

Minden olyan ember lelki életében, aki végül is győzedelmet arat, nyomasztó bizonytalanságok és megpróbáltatások zajlanak le. De mert ismerik a Szentírást, eszükbe jutnak Isten bátorító ígéretei. Ezekre gondolva megnyugszik a szívük, a Mindenható hatalmába vetett hitük pedig megerősödik. „Ne veszítsétek el bizodalmatokat. Hiszen nagy jutalom jár érte.” (Zsid. 10:35) „Hogy kipróbált hitetek, mely értékesebb a tűzben próbált veszendő aranynál, dicséretre, dicsőségre és tiszteletre méltó legyen Jézus Krisztus megjelenésekor. Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most láthatatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd.” (I. Pt. 1:7–8) A hit próbája értékesebb az aranynál. Mindenki értse meg, hogy ez Krisztus iskolája fegyelmének szerves része, elengedhetetlen a világosság a salaktól való tisztogatás és finomítás folyamán. Viseljék bátran az ellenség ijesztését és támadásait. Gyűrjenek le minden akadályt, amit az ellenség elébük torlaszol, hogy elállja az utat. Megkísérli majd rávenni őket, hogy hanyagolják el az imát. Megkísérli kedvüket szegni, mikor az írást tanulmányozzák. Keresztbe veti ösvényükön gyűlöletes árnyékát, hogy elfedje tekintetük elől Krisztust és a menny vonzerejét.

Senki se haladjon az útján ijedezve, reszketve, szűnni nem akaró kétségektől gyötörten, s a panaszok magvát vetve. Felfelé nézzen Istenre, lássa meg jóságát és örvendezzék szeretetének. Szedd össze minden erődet, hogy felfelé tekints, ne alá, a nehézségekre. Akkor majd nem alélsz el az úton. A felhő mögött nemsokára megpillantod Jézust, amint segítségedre nyújtja a kezét. Akkor nem lesz más dolgod, mint egyszerű hittel odanyújtanod a kezed s a vezetésére hagyatkoznod. Amikor a Jézusba vetett hited által bizakodóvá válsz, akkor megtanulsz remélni is. A keresztről ragyogó fény azt hirdeti, hogy Isten hallatlanul fontosnak tartja üdvösségünket. Ha igazán értékeled ezt a fényt, akkor tükrözni kívánod a világnak. A nagy hírnév az emberek között olyan, akár a homokba írt jel, de a szeplőtlen jellem örökre megmarad. Isten adta az értelmedet, amellyel megértheted ígéreteit. Jézus készen áll, hogy segítsen neked erős, kiegyensúlyozott jellemet formálni. Akiknek ilyen a jellemük, sohasem kell aggódniuk, ha nem sikeresek a világi ügyekben. „Ők a világ világossága.” Sátán nem tudja sem elpusztítani, sem hatástalanítani a belőlük áradó világosságot.

Isten mindenki számára szabott munkát. Nem az a terve, hogy az élet küzdelmeiben emberek rokonszenve és dicsérete éltessen minket. Azt akarja, menjünk a táboron kívülre s viseljük el a szidalmakat (Zsid. 13:11–13). Harcoljuk meg a hit nemes harcát, s minden nehézségben Isten erejével álljuk a sarat. Isten elérhetővé tette számunkra a menny összes kincsét, amikor nekünk ajándékozta Fiát, aki képes arra, hogy – jellemének tökéletessége által – fölemeljen, megnemesítsen, és felkészítsen minket a hasznos földi és mennyei életre. Krisztus eljött a mi világunkba, s úgy élt, amint azt követőitől elvárja. Élete szüntelen önfeláldozás volt. Ha tápláljuk magunkban az önzést, a kényelem szeretetét és hajlamaink kielégítését, s nem feszítjük meg Istennel együttműködve minden erőnket felemelésünk, nemesedésünk és megtisztulásunk csodálatos munkájában, hogy Isten fiaivá és lányaivá váljunk, akkor nem felelünk meg az Üdvözítő követelményeinek. Akkor az életünk szüntelen vereség lesz, végül pedig elveszítjük az örök életet is. Isten azt akarja, hogy tevékenyen élj. Nem magadat lebecsülve, sem csüggedezve, hanem a legerősebb hittel és reménnyel, derűsen és örömmel képviselve Krisztust a világon. Jézus vallása öröm, béke és boldogság, ha kutatjuk az Írást, ha felismerjük az Atya végtelen kegyelmét abban, hogy lehajolt hozzánk és a világnak adta Jézust, hogy ha valaki hisz Őbenne, örök élete legyen. Ez a felismerés késztessen tevékenységre, hogy dicsérjük, tiszteljük és magasztaljuk Őt az emberek iránti kimondhatatlan szeretetéért.