Miután Sátán befejezte kísértését, eltávozott Krisztustól egy időre. Angyalok készítettek neki eledelt a pusztában, akik erőt adtak neki, és Atyjának áldása megnyugodott rajta. Sátán kudarcot vallott leghevesebb kísértésével, de mégis várakozással tekintett előre Jézus szolgálatának idejére, különböző időkben majd kipróbálhatja ellene ravaszságát. Még mindig remélte, hogy erőt vesz rajta azzal, hogy ellene ingerli azokat, akik nem fogadják el majd, hogy gyűlöljék és igyekezzenek Őt megsemmisíteni.

Sátán tanácskozott angyalaival. Csalódtak és haragudtak, hogy semmit sem értek el Isten Fia ellen. Eldöntötték, hogy még ravaszabbnak kell lenniük, és a végsőkig fel kell használniuk hatalmukat, hogy hitetlenséget sugalljanak saját nemzetének lelkébe az iránt, hogy Ő a világ Megváltója, és ilyen módon elcsüggesszék Jézust küldetésében. Nem számít, hogy milyen pontosak a zsidók szertartásaikban és áldozataikban, ha vakságban tarthatja őket azon jövendölések iránt, és elhitetheti velük, hogy a Messiásnak hatalmas királyként kell megjelennie. Ily módon arra bírhatja őket, hogy megutálják és megvessék Jézust.

Láttam, hogy Sátán és angyalai nagyon tevékenyek voltak Jézus szolgálata alatt. Az embereket hitetlenségre, gyűlöletre és Jézus megvetésére indították. Amikor Jézus valamely éles igazságot tárt eléjük, és megdorgálta őket bűneikért, a nép gyakran haragra gerjedt. Sátán és angyalai arra ingerelték őket, hogy vegyék el Jézus életét. Többször ragadtak követ, hogy megkövezzék, de az angyalok védelmezték őt, és a feldühödött tömegből biztonságos helyre vitték. Amikor az egyszerű igazságok áradtak ajkairól, a sokaság megragadta Őt, és egy hegyoromra vezette azzal a szándékkal, hogy letaszítják. De viszály támadt köztük, hogy mit tegyenek vele, és ekkor az angyalok újra elrejtették a sokaság szemei elől, és így átmenve közöttük eltávozott.

Sátán még mindig remélte, hogy meghiúsítja a megváltás nagy tervét. Minden erejét megfeszítette, hogy megkeményítse az emberek szívét, és keserű érzéseket tápláljanak Jézus ellen. Azt remélte, hogy oly kevesen fogják Őt elfogadni Isten Fiának, hogy áldozatát és szenvedéseit túl nagynak fogja tekinteni ahhoz, hogy vállalja oly kicsiny csoportért. De láttam, hogy ha csak ketten fogadták volna el Jéteni ahhoz, hogy vállalja oly kicsiny csoportért. De láttam, hogy ha csak ketten fogadták volna el Jézust Isten Fiának, és hittek volna benne, mint lelküknek Megmentőjében, akkor is keresztülvitte volna tervét.

Jézus megkezdte munkáját azzal, hogy megtörte Sátán hatalmát a szenvedők felett. Helyreállította a betegek egészségét, visszaadta a vakok látását, meggyógyította a bénákat, úgyhogy az örömtől ugrándoztak, és dicsőítették Istent. Helyreállította azoknak egészségét, akik elgyengültek és Sátán sok éven át megkötözte őket kegyetlen hatalma által. Kedves szavakkal vigasztalta a gyengéket, remegőket és kétségbeesetteket. A gyenge szenvedőket, akiket Sátán az ő hatalmában tartott, Jézus kiragadta karjaiból, és egészséges testet, nagy örömet és boldogságot adott nekik. Életre támasztotta a halottakat, akik dicsőítették Istent, az Ő hatalmának csodálatos megnyilvánulásáért. Hatalmasat cselekedett mindazokért, akik hittek benne.

Krisztus életét jóakaratú segítőkészség, részvét és szeretet szavai és cselekedetei jellemezték. Nagy figyelemmel hallgatta meg, és enyhítette azoknak fájdalmait, akik hozzá jöttek. A sokaság saját személyében hordozta isteni hatalmának bizonyítékait. Miután munkájukat elvégezték, sokan megszémélyében hordozta isteni hatalmának bizonyítékait. Miután munkájukat elvégezték, sokan megszégyenültek az alázatos, mégis hatalmas Igehirdető által. Mivel a vezetők nem hittek benne, az emberek nem akarták elfogadni Jézust. A fájdalmak férfia volt Ő, aki ismerte a szomorúságot. Nem tudták elviselni, hogy tiszta, önmegtagadó élete kormányozza őket. A világ által nyújtott tiszteletnek akartak örvendeni. De mégis sokan követték Isten Fiát, és hallgattak tanításaira. Táplálkoztak azon igékből, amelyek oly kegyelmesen áradtak ajkairól. Habár szavai mély értelműek voltak, mégis oly egyszerűek, hogy a legegyszerűbb ember is megérthette őket.

Sátán és angyalai elvakították a zsidók látását, elhomályosították értelmüket, és felingerelték a nép vezetőit és fejedelmeit, hogy elvegyék Jézus életét. Másokat küldtek el, hogy Jézust hozzák eléjük, amikor azonban közel értek Jézushoz, nagyon elcsodálkoztak. Látták, milyen együttérzéssel és részvéttel kezelte a szenvedő embereket. Hallották, milyen szeretettel és gyengédséggel bátorította az erőtleneket és szenvedőket. Hallották azt is, amikor tekintélyének tudatában megdorgálta Sátánt, és megparancsolta neki, hogy foglyait engedje szabadon. Hallották az ajkairól áradó bölcs szavakat, és foglyaivá lettek. Nem voltak képesek rátenni kezeiket. Visszatértek a papokhoz és vénekhez Jézus nélkül.

Amikor megkérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok el őt?” – elmondták a csodákat, amiket láttak, bölcsességének szent szavait, szeretetét és ismeretét, amelyet hallottak, és beszámolójukat e szavakkal fejezték be: „Sohasem szólt ember úgy, mint ő.” Ekkor a főpapok azzal vádolták őket, hogy Jézus őket is elvakította és a tisztviselők közül némelyek szégyellték magukat, hogy nem hozták el Őt. A papok gúnyos hangon kérdezték tőlük, hogy a vezetők közül hitt-e benne valaki. Láttam, hogy a hatósági személyek és vének közül sokan hittek Jézusban, de Sátán visszatartotta őket attól, hogy ezt megvallják. Jobban féltek az emberek szemrehányásától, min t Istentől.

Így tehát Sátán ravaszsága és gyűlölete nem hiúsította meg a megváltás tervét. Közeledett azon cél megvalósításának ideje, amelyért Jézus a földre jött. Sátán és angyalai együtt tanácskoztak, és elhatározták, hogy Krisztus saját népét ingerlik fel, hogy mohón követeljék Jézus vérét, és kegyetlenséggel, megvetéssel bánjanak vele. Azt remélték, hogy Krisztus zokon veszi ezt a bánásmódot, és elveszti alázatosságát és szelídségét.

Miközben Sátán lefektette tervét, Jézus komolyan feltárta tanítványai előtt azokat a szenvedéseket, amelyeken át kell mennie; keresztre feszítik, de a harmadik napon feltámad. Értelmük eltompult, azért nem tudták felfogni azt, amit mondott nekik.

A tanítványok hite nagyon megerősödött Krisztus megdicsőülésekor, amikor szemlélhették dicsőségét, és hallották a mennyei hangot, amely bizonyságot tett Isten jelleméről. Isten erős bizonyítékot akart adni Krisztus tanítványainak, hogy Ő a megígért Messiás, hogy keresztrefeszítése miatti keserű bánatukban és csalódásukban ne adják fel teljesen bizodalmukat. A megdicsőüléskor Isten elküldte Mózest és Illést, hogy beszéljenek Jézussal szenvedéseiről és haláláról. Isten angyalok helyett azokat választotta, a Fiával való beszélgetésre, akik maguk is átélték a földi próbákat.

Illés Istennel járt. Munkáját szenvedések és próbák közepette végezte, mert az Úr általa feddte meg Izraelt. Illés Isten prófétája volt, mégis helyről helyre kellett menekülnie, hogy megmentse életét. Saját népe is úgy vadászott rá, mint egy vadra, hogy elpusztítsák. De Isten elragadta Illést a mennybe. Az angyalok örömujjongással és dicsőségben vitték fel a mennybe.

Mózes nagyobb volt mindazoknál, akik előtte éltek. Isten rendkívül nagyra becsülte őt, azért abban a kiváltságban részesítette, hogy szemtől szembe beszélt vele, amint ember beszél a barátjával. Szemlélhette az Atyát körülvevő fényes világosságot, és rendkívüli dicsőségét. Az Úr Mózes által szabadílélhette az Atyát körülvevő fényes világosságot, és rendkívüli dicsőségét. Az Úr Mózes által szabadította meg Izrael népét Egyiptom rabszolgaságából. Mózes népének közbenjárója volt. Gyakran állt közéjük és Isten haragja közé. Amikor Isten haragja nagyon felgerjedt Izrael ellen hitetlenségük, zúgolódásuk és súlyos bűneik miatt, Mózesnek irántuk érzett szeretete nagy próbának volt kitéve. Isten javasolta, hogy kiirtja őket és őt teszi hatalmas nemzetté. Mózes bebizonyította Izrael iránti szeretetét, értük mondott könyörgése által. Gyötrelmében Istenhez imádkozott, hogy fordítsa el tőlük heves haragját, és bocsásson meg népének, vagy pedig törölje ki az ő nevét könyvéből.

Mózes átment a halálon, de Mihály (Micha – elos = olyan mint Isten, Jézus) lejött a mennyből, és életre keltett őt, mielőtt teste rothadást látott volna. Sátán igyekezett megtartani Mózes testét, és magának követelte, de Mihály (Jézus) feltámasztotta és felvitte a mennybe. Sátán ekkor keservesen szidalmazta Istent. Kijelentette, hogy igazságtalan, ha megengedi, hogy zsákmányát elvegyék tőle. Krisztus nem dorgálta meg ellenfelét, holott kísértései miatt esett el Isten szolgája. Szelíden Atyjához utasította őt e szavakkal: „Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán.” (Júd. 9)

Jézus megmondta tanítványainak, hogy némelyek az ott állók közül nem érzik meg a halált addig, amíg meg nem látják Isten országát eljönni hatalommal. Ez az ígéret a megdicsőüléskor teljesedett be, amikor Jézus ábrázata elváltozott és fénylett, mint a nap. Ruhája fehér és ragyogó volt. Ekkor megjelent Mózes, hogy képviselje, jelképezze azokat, akik feltámadnak majd a halálból Jézus második eljölent Mózes, hogy képviselje, jelképezze azokat, akik feltámadnak majd a halálból Jézus második eljövetelekor. Megjelent Illés, aki elragadtatott a mennybe anélkül, hogy halált látott volna. Illés azokat ábrázolja, akik Jézus második eljövetelekor átváltozva halhatatlanságba öltöznek anélkül, hogy halált látnának. A tanítványok ámulattal és félelemmel szemlélték Jézus rendkívüli fenségét, és az Őt beburkoló felhőt, és hallották Isten hangját félelmetes dicsőségben: „Ez az én szerelmes Fiam, Őt hallgassákoló felhőt, és hallották Isten hangját félelmetes dicsőségben: „Ez az én szerelmes Fiam, Őt hallgassátok.”