A természetes halhatatlanság tana előkészítette a legújabb kori spiritizmus útját. Ha a halottakat Isten és a szent angyalok elé engedik, és sokkal nagyobb ismerettel tüntetik ki, mint amivel előbb bírtak, akkor miért nem térnek vissza a földre, hogy megvilágítsák és oktassák az élőket? Hogyan tudják az isteni megvilágosítást – amelyet a megdicsőült lelkek közlése által nyernek – azoktól megtagadni, akik hisznek az ember halálban való öntudatában? Itt van egy mód, amely által Sátán munkálkodik, hogy keresztülvigye céljait. A bukott angyalok, akik az ő parancsát cselekszik, megjelennek a szellemi világ követeiként. Miközben azt állítják, hogy az élőket kapcsolatba hozzák a halottakkal, Sátán gyakorolja megrontó hatalmát lelkükön.

Hatalma van arra, hogy az emberek elé hozza elhunyt barátaik képét. Az utánzat tökéletes. Csodálatos világossággal adja vissza az emberek ismerős tekintetét, szavait, hangsúlyát. Sokakat vigasztal az a tudat, hogy szeretteik a menny áldásainak örvendenek, és anélkül, hogy gyanítanák a veszélyt, hallgatnak a félrevezető lelkekre és az ördögök tanításaira.

Amikor elhitették velük, hogy a halottak valóban visszatérnek, hogy kapcsolatba lépjenek az emberekkel, Sátán megjelenteti előttük azokat, akik készületlenül mentek a halálba. Ezek azt állítják, hogy boldogok a mennyben, sőt magas tisztséget viselnek ott. Így széles körben tanítják azt a tévtant, hogy a mennyben nem tesznek különbséget az igazak és a gonoszok között. A szellemi világ állítólagos látogatói néha óvó intelmeket és figyelmeztető szavakat szólnak, amelyek igazaknak bizonyulnak; és amikor megnyerték az emberek bizalmát, olyan tévtanokat tárnak eléjük, amelyek aláássák a Bibliába vetett hitüket. Földi barátaik jóléte iránti mély érdeklődéssel a legveszedelmesebb tévhitet hintik el. Az a tény, hogy némi igazságot is mondanak, és néha képesek kijelenteni a bekövetkezendő eseményeket, állításaikat látszólag igazolja. Hamis oktatásukat a tömegek éppen olyan készséggel fogadják el, és oly vakon elhiszik, mintha a Biblia legszentebb igazságai lennének. Isten törvényét félreteszik, a szövetség vérét tisztátalannak tartják, és a kegyelem Lelkét bántalmazzák. (vö. Zsid. 10:29) A gonosz szellemek megtagadják Krisztus istenségét és magát a Teremtőt egy színvonalra helyezik önmagukkal. Így a nagy lázadó új álarcban még mindig tovább vívja Isten elleni harcát, amelyet a mennyben megkezdett, és majdnem 6 ezer éve folytat a földön.

Sokan úgy igyekeznek megmagyarázni a szellemi megnyilvánulásokat, hogy teljesen a médiumok szemfényvesztésének tulajdonítják. Miközben igaz az, hogy a cselfogások és csalások eredményeit is gyakran valódi megnyilatkozásoknak állították be, a természetfeletti erő kifejezett megnyilatkozásai is megtörténhetnek. A titokzatos kopogtatások, amelyekkel a legújabb kori spiritizmus megkezdődött, nem emberi csalás vagy ravaszság következménye volt, hanem a gonosz angyalok közvetlen munkálkodása, akik így vezették be egyik legeredményesebb lélekromboló csalásukat. Sokan esnek tőrbe, mivel azt hiszik, hogy a spiritizmus csupán emberi ámítás. Amikor azonban szembe kerülnek azokkal a megnyilatkozásokkal, amelyeket csak természetfelettieknek tekinthetnek, akkor ezek a jelenségek megcsalják, és arra bírják őket, hogy úgy vegyék, mint „Istennek nagy erejét.”

Ezek az egyének figyelmen kívül hagyják a Szentírásnak a csodákra vonatkozó bizonyságtételét, amelyeket Sátán és ügynökei művelnek. Sátán segítségével tudták utánozni fáraó varázslói Isten munkáját. János apostol az utolsó napokban megnyilatkozó csodatevő erő leírásakor kijelenti: „És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égb ől a földre, az emberek láttára. És elhiteti a föld lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki…” (Jel. 13:13–14) Itt nemcsak csalásról van szó. Az embereket megtévesztik azokkal a csodákkal, amelyeknek cselekvésére Sátán ügynökeinek hatalmuk van, és nem azokkal, amelyeknek keresztülvitelét hamisan állítják.

Manapság a boszorkányságot még csak meg sem említik. Azt az állítást, hogy az emberek érintkezhetnek a gonosz lelkekkel, a sötét korszakok meséjének tekintik. A spiritizmus azonban – amely híveinek száma százezrekre, sőt milliókra rúg – a tudományos körökbe is bejutott, az egyházakban és törvényhozó testületekben is népszerű, sőt a királyi udvarokban is, ez a nagy csalás nem más mint a régen tiltott és elítélt boszorkányságnak, varázslásnak új álruhában való megjelenése.

Sátán elámítja az embereket most is, mint Évát azáltal, hogy felcsigázza vágyukat a tiltott ismeret elnyerése után. Kijelenti: „Olyanok lesztek, mint Isten: jónak és gonosznak tudói.” (I. Móz. 3:5) A spiritizmus által közölt bölcsesség azonban Jakab apostol leírása szerint „nem felülről jő, hanem testi és ördögi.” (Jak. 3:15)

A sötétség fejedelme mesteri elmével bír, és ügyesen hoz kísértésbe minden fajta műveltségű embert. A gonoszságnak minden csalárdságával munkálkodik, hogy hatalmába kerítse az embereket, azonban csak akkor tudja megvalósítani szándékait, ha az emberek önként engednek kísértéseinek. Azok, akik hatalmába kerülnek azzal, hogy ápolják gonosz jellemvonásaikat, csak kevéssé ismerik fel, hol fog végződni eljárásuk. A kísértő romlásba sodorja, és azután mások megrontására használja fel őket.

Senkit sem kell, hogy megcsaljanak a spiritizmus hazug állításai. Isten elegendő világosságot adott a világnak, hogy képesek legyenek a tőrt felismerni. Ha nem volna más bizonyíték, csak az, hogy a szellemek nem tesznek különbséget az igazság és a bűn között, Krisztus legtisztább és legnemesebb apostolai és Sátán legromlottabb szolgái között, az is elég lenne a keresztény számára. Sátán azáltal, hogy a legaljasabb embert is magasra emelve, felmagasztalva mutatja be a mennyben, kijelenti a világnak: „Mindegy, milyen gonoszok vagytok, nem számít, hiszitek-e vagy megtagadjátok-e Istent és a Bibliát! Éljetek tetszésetek szerint. A menny mindenképpen otthonotok lesz.”

Azonkívül az apostolokat, akiket ezek a hazug szellemek megszemélyesítettek, ellentmondásba hozzák azokkal az írásokkal, amelyeket a Szentlélek sugallatára írtak a földön. Megtagadják a Biblia isteni eredetét, és így lerombolják a keresztény reménység alapját, és kioltják azt a fényt, amely mutatja a menny felé vezető utat.

Sátán elhiteti a világgal, hogy a Biblia merő kitalálás vagy legfeljebb az Emberfia gyermekkorához illik, de most könnyedén kell vennünk vagy el kell vetnünk, mint elavultat. Sátán Isten igéje helyett szellemi megnyilatkozásokat tart készenlétben. Ez az irányzat teljesen az ő uralma alatt áll, mert ily módon elhiteti a világgal mindazt, amit csak akart. Árnyékba helyezi azt a könyvet, amely megítéli őt és követőit. A világ Üdvözítőjét egy közönséges embernek állítja be. Amiképpen a Jézus sziklasírját őrző római katonák elterjesztették azt a hazug hírt, amelyet a papok és vének átvettek, hogy cáfolják feltámadását, úgy a szellemi megnyilatkozásokban hívők igyekeznek úgy beállítani a dolgot, hogy Jézus életének körülményeiben semmi csodálatos nincs. Miután így Jézust igyekeznek a háttérbe szorítani, a saját csodáikra hívják fel a figyelmet, és kijelentik, hogy ezek messze felülmúlják Jézus cserítani, a saját csodáikra hívják fel a figyelmet, és kijelentik, hogy ezek messze felülmúlják Jézus cselekedeteit.

Így szól Ésaiás próféta: „Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-e a nép? az élőkért a holtaktól kell-e tudakozni? A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok.” (Ésa. 8:19–20) Ha az emberek elfogadták volna az igazságot, amelyet a Szentírás oly világosan eléjük tárt, hogy „a halottak semmit sem tudnak”, akkor a spiritizmus állításaiban és megnyilatkozásaiban felismernék Sátánnak hatalommal, jelekkel és hazug csodákkal való munkálkodását. Ahelyett azonban, hogy feladnák érzéki szívük számára oly kellemes szabadságukat, és feladnák dédelgetett bűneiket, a tömegek bezárják szemüket a világosság előtt, egyenesen mennek előre a tévelygés útján, és semmibe veszik a figyelmeztetéseket, miközben Sátán szövi hálóját, és prédává lesznek. „Mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak.” (II. Thess. 2:10–11)

Azok, akik ellenzik a spiritizmus tanításait, nemcsak embereket támadnak, hanem Sátánt és angyalait is. Harcba szállnak a fejedelemségek, hatalmasságok és a magasságban levő gonosz szellemek ellen. Sátán egy tapodtat sem enged, kivéve, ha a mennyei küldöttek hatalma visszaszorítja. Isten népének Jézushoz hasonlóan szembe kell szállnia vele e szavakkal: „Meg van írva!” Sátán most is idézni tudja a Szentírást mint Jézus napjaiban, és megrontja tanításait, hogy támogassák csalásait. De a Biblia egyszerű állításai hatalmas fegyvert szolgáltatnak minden küzdelemben.

Akik a veszedelem idején élnek majd, azoknak meg kell érteniük a Szentírás bizonyságtételét az ember természetére és a halottak állapotára vonatkozólag, mert a közeljövőben az ördögi lelkek sokakat szembesítenek megszemélyesített, szeretett, elhalt rokonaikkal vagy barátaikkal, és a legveszedelmesebb tévtanokat fogják kijelenteni. Ezek a látogatók utalnak leggyengébb rokonszenvünkre, és hamis állításaik igazolására csodákat művelnek. Fel kell készülnünk arra, hogy a Biblia igazságaival ellenálljunk nekik, hogy a „halottak semmit sem tudnak”, és hogy azok, akik megjelennek, ördögi lelkek.

Sátán sokáig készült végső erőfeszítésére, hogy megcsalja a világot. Munkája alapját az Édenben fektette le az Évának adott kijelentésben: „Bizony nem haltok meg…, amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint Isten: jónak és gonosznak tudói.” (I. Móz. 3:4–5) Lassanként készítette el az utat csalásának mesterműve számára a spiritizmus kifejlesztése által. Terve még nem érte el teljes kifejlődését, de eléri az idők végén, és a világot csalásainak árjába sodorja. Gyorsan a végzetes álbiztonság állapotába ringatja az emberiséget, amelyből csak Isten haragjának kitöltésekor ébrednek fel.