Elragadtattam abba az időbe, amikor Jézus a húsvéti vacsorát elfogyasztotta tanítványaival. Sátán megcsalta Júdást, és arra bírta, hogy azt gondolja, hogy egyike Krisztus hű tanítványainak, pedig szíve a földi élet felé hajlott. Látta Jézus hatalmas cselekedeteit, vele volt szolgálata alatt, és engedett azon meggyőző bizonyítéknak, hogy Ő a Messiás. De Júdás szűkmarkú és kapzsi volt. Szerette a pénzt. Felrótta a drága olajat, amelyet Jézusra öntöttek.

Mária szerette urát, aki megbocsátotta sok bűnét, feltámasztotta hőn szeretett testvérét, és úgy érezte, hogy semmi sem drága, hogy Jézusnak adja. Minél drágább az olaj, annál jobban ki tudja fejezni háláját Megváltója iránt, ha felajánlja neki.

Júdás kapzsisága mentségeként azt hangoztatta, hogy a kenetet eladhatták volna, a szegényeknek adhatták volna. De ezt nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, mert önző volt, és gyakran eltulajdonította azt, amit gondjaira bíztak, hogy adja a szegényeknek. Júdás nem ügyelt Jézus kényelmére, sőt még szükségleteire sem azért, hogy mentegesse kapzsiságát, gyakran hivatkozott a szegényekre. Mária bőkezű cselekedete a legélesebben megdorgálta kapzsi természetét, amely előkészítette az utat Sátán kísértései számára, hogy készséges fogadtatásra találjon Júdás szívében.

A zsidó papok és főemberek gyűlölték Jézust, de tömegek tolongtak körülötte, hogy hallgassák bölcs szavait, láthassák hatalmas cselekedeteit. Jézus felébresztette az emberek legmélyebb érdeklődését, azért vágyakozva követték, hogy hallgassák a csodálatos tanító oktatásait. A főemberek közül is sokan hittek benne, azonban nem merték nyíltan megvallani hitüket, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából. A papok és vének ekkor elhatározták, valamit tenniük kell, hogy a nép figyelmét elvonják Jégából. A papok és vének ekkor elhatározták, valamit tenniük kell, hogy a nép figyelmét elvonják Jézusról. Attól féltek, hogy minden ember hinni fog benne. Nem érezték magukat biztonságban. Vagy elvesztik tisztségüket, vagy Jézust halálra kell ítélniük. De ha halálra is ítélnék Őt, még mindig ott lennének hatalmának élő emlékoszlopai.

Jézus feltámasztotta Lázárt a halálból, azért attól féltek, hogy ha meg is ölik, Lázár tanúskodni fog hatalmas erejéről. Az emberek Lázárhoz özönlöttek, hogy meglássák őt, aki feltámadt a halálból. Azért a főemberek elhatározták, hogy Lázárt is megölik, és megszüntetik az izgalmat. Azután a nép figyelmét az emberi dogmák felé fordítják, hogy megtizedeljék a mentát és rutát, és újra befolyást nyerjenek felettük. Megegyeztek abban, hogy Jézust akkor fogják el, amikor egyedül lesz, mert ha a tömeg között akarnák elfogni – amikor a nép gondolatai érdeklődéssel fordulnak feléje –, akkor megköveznék őket.

Júdás tudta, a papok és vének mennyire szerették volna elfogni Jézust, azért felajánlotta nekik, hogy elárulja Őt néhány ezüst pénzért. Kapzsiságában beleegyezett abba, hogy elárulja Urát legelkeseredettebb ellenségeinek. Júdás révén Sátán munkálkodott. A hitszegő Júdás az utolsó vacsora megseredettebb ellenségeinek. Júdás révén Sátán munkálkodott. A hitszegő Júdás az utolsó vacsora megható jelenetei közepette eszelte ki tervét, hogy elárulja Mesterét. Jézus szomorúan közölte tanítványaseredettebb ellenségeinek. Júdás révén Sátán munkálkodott. A hitszegő Júdás az utolsó vacsora megható jelenetei közepette eszelte ki tervét, hogy elárulja Mesterét. Jézus szomorúan közölte tanítványaható jelenetei közepette eszelte ki tervét, hogy elárulja Mesterét. Jézus szomorúan közölte tanítványaival, hogy azon éjjel mindnyájan megbotránkoznak rajta. Péter azonban buzgón er ősítette, hogy ha mindnyájan megbotránkoznak is rajta, ő nem. Jézus ekkor így szólt Péterhez: „Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited. Azért idővel megtérvén, erősítsed a te testvéreidet.” (Lk. 22:31–32)

Szemléltem Jézust tanítványaival a kertben. Mély szomorúságában felszólította őket, hogy vigyázzanak és imádkozzanak, hogy kísértésbe ne essenek. Tudta, hogy hitük próbára lesz téve, reményeikzanak és imádkozzanak, hogy kísértésbe ne essenek. Tudta, hogy hitük próbára lesz téve, reményeikben csalódni fognak, azért minden erejükre szükségük lesz, amit csak elnyerhetnek, állandó éberség és buzgó ima által. Erős kiáltásokkal és sírással imádkozott Jézus: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied.” (Lk. 22:42) Isten Fia imádkozott haláltusájában. Nagy vércseppek gyűltek össze arcán, és a földre hullottak. Az angyalok azon hely felett lebegtek, de csak egy kapott megbízatást, hogy Isten Fiát megerősítse haláltusájában. Mély szomorúság uralkodott a mennyben. Az angyalok letették koronájukat, félretették hárfájukat és a legmélyebb részvéttel, néma csendben figyelték Jézust. Szerették volna oltalmukba venni, de a parancsnokló angyal nem engedte, hogy elárulását szemlélve megszabadítsák Őt, mert a megváltás tervét – amelyet lefektettek – végre kellett hajtania.

Miután Jézus imádkozott, tanítványaihoz ment, de ők aludtak. Abban a rettenetes órában Jézus nem részesült még tanítványai rokonszenvében és imájában sem. Péter, aki oly buzgó volt rövid id ővel azelőtt, most mélyen aludt. Jézus emlékeztette őt határozott kijelentésére, és így szólt hozzájuk: „Így nem bírtatok vigyázni egy óráig sem?” (Mt. 26:40) Isten Fia háromszor imádkozott haláltusájában.

Ekkor megjelent Júdás felfegyverzett férfiak csoportjával. Közeledett Mesteréhez, és szokása szerint üdvözölte Őt. A csoport körülvette Jézust, aki azonban most kinyilvánította isteni hatalmát, amikor így szólt: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték. „Én vagyok az.” Ekkor hátra estek a földre. Jézus azért tette fel ezt a kérdést, hogy megláthassák, és bebizonyítsa előttük, hogy meg tudná magát szabadítani kezükből, ha akarná.

A tanítványok ekkor reménykedni kezdtek, amikor látták, hogy a botokkal és kardokkal felfegyverkezett tömeg oly hirtelen a földre esett. Amikor felkeltek, és újra körülfogták Isten Fiát, Péter kiverkezett tömeg oly hirtelen a földre esett. Amikor felkeltek, és újra körülfogták Isten Fiát, Péter kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta fülét. Jézus ekkor megparancsolta Péternek, tegye vissza kardját hüvelyébe, és így szólt: „Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet 12 sereg angyalnál?” (Mt. 26:53) Én láttam, hogy amikor e szavakat kimondta, az angyalok arca reménytől sugárzott. Szerették volna azonnal körülvenni Parancsnokukat, hogy szétszórják a feldühödött csőcseléket. De újra szomorúság töltötte be szívüket, amikor Jézus így folytatta: „De akkor mi módon teljesednének be az Írások, hogy így kell lennie?” (Mt. 26:54) A tanítványok szívét is kétségbeesés és keserű csalódás töltötte be, amikor Jézus eltűrte, hogy ellenségei elvezessék.

A tanítványok féltették saját életüket, azért mindnyájan elhagyták Őt, és elmenekültek. Jézust egyedül hagyták a gyilkos csőcselék kezében. Óh, hogyan ujjongott ekkor Sátán, és milyen bánat és szomorúság fogta el Isten angyalait! Isten elküldte a szent angyalok seregét, hogy tanúi legyenek e jeleneteknek. Mindegyik sereg élén egy hatalmas par ancsnokló angyal állt. Fel kellett jegyezniük minden bántalmazást és kegyetlenkedést, amelyet elkövettek Isten Fia ellen. Fel kellett jegyezniük minden fájdalmat, amit Jézusnak el kellett szenvednie, mert ugyanazoknak az embereknek, akik részt vettek ezekben a rettenetes bántalmazásokban, újra meg kell azokat látniuk élő jelenetekben.