Az első angyali üzenet jövendölése, amelyet Jelenések könyve 14. fejezete tár elénk, az 1840–44es advent mozgalomban teljesedett be. A hit és ima emberei mind Európában, mind Amerikában mées advent mozgalomban teljesedett be. A hit és ima emberei mind Európában, mind Amerikában mélyen megindultak, amikor figyelmüket felhívták a jövendölésekre, és az ihletett jelentéseket nyomon követve látták a meggyőző bizonyítékokat, hogy minden dolognak vége elérkezett. Isten Lelke arra késztette szolgáit, hogy közöljék másokkal is a figyelmeztetést. Az örökkévaló evangélium üzenete közel és távol elterjedt: „Féljétek az Istent és néki adjatok dicsőséget, mert eljött az Ő ítéletének órája.” (Jel. 14:7)

Ahova a misszionáriusok behatoltak, elvitték Krisztus gyors visszajövetelének örömhírét. A különböző országokban voltak elszigetelt keresztény közösségek, amelyek csak a Szentírás tanulmányozáböző országokban voltak elszigetelt keresztény közösségek, amelyek csak a Szentírás tanulmányozásának eredményeként jutottak el arra a hitre, hogy a Megváltó eljövetele közel van. Európa némely részében, ahol oly elnyomó törvények léteztek, hogy megtiltották Jézus második eljövetelének hirdetését, kisgyermekek hirdették, és sokan hallgattak az ünnepélyes figyelmeztetésre.

Miller Vilmosnak és munkatársainak Amerikában kellett hirdetniük az üzenetet, és a munkájuk által felgyulladt fény a távoli országokban is felragyogott. Isten elküldte angyalát, hogy felindítsa egy gazdálkodó férfi szívét, aki nem hitt a Bibliában, hogy tanulmányozza a jövendöléseket. Az angyalok ismételten meglátogatták Istennek e kiválasztott emberét, hogy vezessék gondolatait, és megnyissák értelmét a jövendölések megértésére, amelyek mindig homályban voltak Isten népe előtt. Az igazság láncolatának kiindulópontját megkapta, és láncszemről láncszemre kutatta azt. Ámulattal és csodálattal tekintett Isten igéjére, amelyben az igazságnak tökéletes láncolatát fedezte fel. Az az ige, amelyet ő nem tekintett ihletettnek, most feltárult előtte szépségében és dicsőségében. Látta, hogy a Szentírás egyik része megmagyarázza a másikat, és amikor egy szakasz homályos volt értelme előtt, a Szentírás másik részében megtalálta annak magyarázatát. A legnagyobb tisztelettel, csodálattal és áhítattal tekintett Isten igéjére.

Amikor végig követte a jövendöléseket, látta, hogy a föld lakói a föld történelmének záró jelenetei között élnek, bár ezt nem is sejtik. Az egyházakat szemlélve rájött, hogy megromlottak. Jézustól elvonták szeretetüket és a világhoz ragaszkodtak. A világi dicsőséget keresték a felülről származó divonták szeretetüket és a világhoz ragaszkodtak. A világi dicsőséget keresték a felülről származó dicsőség helyett. Világi gazdagság után törtettek, ahelyett, hogy mennyei kincseket gyűjtöttek volna. Mindenütt képmutatást, sötétséget és halált látott. Lelke felbuzdult. Isten felhívta őt, hagyja el gazdagságát, amiképpen Elizeust is elhívta, hogy ökreit és szántóföldjét elhagyva kövesse Illést.

Miller Vilmos reszketve kezdte meg Isten országa titkainak feltárását az emberek előtt, hallgatóit végig vezetve a jövendöléseken át Krisztus második eljöveteléig. A Szentírás bizonyságtétele, amely Jézus Krisztus második eljövetelét 1843-ra jelölte meg, széles körű érdeklődést keltett. Sokan meggyőződtek róla, hogy a prófétai időszak érvei helyesek voltak, és büszke véleményüket feladva örömgyőződtek róla, hogy a prófétai időszak érvei helyesek voltak, és büszke véleményüket feladva örömmel fogadták az igazságot. Néhány lelkész félretette felekezeti nézetét és érzéseit, fizetését és gyülegyőződtek róla, hogy a prófétai időszak érvei helyesek voltak, és büszke véleményüket feladva örömmel fogadták az igazságot. Néhány lelkész félretette felekezeti nézetét és érzéseit, fizetését és gyülemel fogadták az igazságot. Néhány lelkész félretette felekezeti nézetét és érzéseit, fizetését és gyülekezetét ott hagyva, egyesült Jézus eljövetelének hirdetőivel.

De csak kevés lelkész fogadta el ezt az üzenetet, azért nagyrészt alázatos, laikus munkásokra bízták. A gazdálkodók elhagyták földjüket, a kézművesek szerszámaikat, a kereskedők üzletüket, a szakták. A gazdálkodók elhagyták földjüket, a kézművesek szerszámaikat, a kereskedők üzletüket, a szakmabeli emberek foglalkozásukat, de a munkások száma mégis kevés volt az elvégzendő munkához képest. Egy istentelen egyház és gonoszságban veszteglő világ terhe ránehezedett a hű őrállók lelkére. Szívesen eltűrték a nehéz munkát, nélkülözést, szenvedést, hogy az embereket bűnbánatra hívhassák fel üdvösségükért. Habár Sátán rájuk támadt, a munka mégis állandóan előre haladt, és az adventi igazságot ezrek fogadták el.

Mindenütt felhangzott az átható bizonyságtétel, amely figyelmeztette a bűnösöket, mind a világiakat, mind az egyháziakat, hogyan meneküljenek meg az eljövendő haragtól. Keresztelő Jánoshoz, Krisztus előfutárához hasonlóan az igehirdetők ráhelyezték a fejszét a fa gyökerére, és mindenkit sürgettek, hogy hozzanak megtéréshez illő gyümölcsöket. Megrázó felhívásaik éles ellentétben voltak a béke és biztonság ígéretével, amit a népszerű szószékről hallottak, és bárhol hangzott fel üzenetük, megindította a népet.

A Szentírás egyszerű, közvetlen bizonyságtétele, amelyet a Szentlélek ereje közvetített, oly meggyőző erőt képviselt, hogy csak kevesen tudtak ellenállni neki. Vallástanárok ébredtek fel hamis bizgyőző erőt képviselt, hogy csak kevesen tudtak ellenállni neki. Vallástanárok ébredtek fel hamis biztonságérzetükből. Meglátták visszaesésüket, hitetlenségüket, büszkeségüket és önzésüket. Sokan bűngyőző erőt képviselt, hogy csak kevesen tudtak ellenállni neki. Vallástanárok ébredtek fel hamis biztonságérzetükből. Meglátták visszaesésüket, hitetlenségüket, büszkeségüket és önzésüket. Sokan bűntonságérzetükből. Meglátták visszaesésüket, hitetlenségüket, büszkeségüket és önzésüket. Sokan bűnbánattal és alázattal keresték az Urat. Vonzalmaikat, amelyekkel oly sokáig csüngtek a földi dolgokon, most a mennyeiekre irányították. Isten Lelke megnyugodott rajtuk, és alzatos, meglágyult szívvel kiáltották: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget, mert eljött az Ő ítéletének órája.” (Jel. 14:7)

A bűnösök sírva kérdezték: „Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?” Azok, akik becstelen életet éltek, igyekeztek megjavulni. Mindazok, akik békét találtak Krisztusban, arra vágyakoztak, hogy mátek, igyekeztek megjavulni. Mindazok, akik békét találtak Krisztusban, arra vágyakoztak, hogy másokkal is megosszák az áldást. A szülők szíve gyermekeik felé fordult, a gyermekeké pedig a szülők felé. A büszkeség és a tartózkodás gátjait elseperték. Szívből fakadó bűnvallomásokat tettek, és a család tagjai munkálkodtak azoknak üdvösségéért, akik legközelebb álltak hozzájuk és a legdrágábbak voltak számukra.

Gyakran hallhatták az imában való közbenjárás komoly hangját. Mindenütt akadtak személyek, akik lelki gyötrelmet álltak ki, és könyörögtek Istenhez. Sokan egész éjjel küzdöttek imában azért, hgoy bűneikre bocsánatot nyerjenek, vagy rokonaik, szomszédaik megtéréséért. A komoly, határozott hit elérte célját. Ha Isten népe állandóan sürgetően imádkozna, és kéréseivel a kegyelem trónjához járulna, akkor sokkal gazdagabb tapasztalattal bírn ának, mint most. A túl kevés ima, a bűneikről való túl kevés valódi meggyőződés, és az élő hit hiánya okozza, hogy sokan nélkülözik a kegyelmet, amelyet kedves Megváltónk oly gazdagon nyújtott.

Minden osztály oda gyülekezett az adventista összejövetelekre. Gazdag és szegény, magas és alacsonyrangú egyének különféle okokból hallani akarták Jézus második eljövetelének üzenetét. Az Úr visszatartotta az ellenkezést, amíg szolgái megmagyarázták hitük alapját. Néha az eszköz gyenge volt, de Isten Lelke erőt adott az igazságnak. A szent angyalok jelenlétét érezhették ezeken az összejöveteleken, és naponta sokan csatlakoztak a hívőkhöz. Amikor Krisztus közeli eljövetelének bizonyítékait megismételték, a nagy tömegek lélegzetüket visszafojtva hallgatták az ünnepélyes szavakat. Úgy látszott, hogy a menny és a föld közeledik egymáshoz. Isten erejét érezték öregeken, fiatalokon és köszott, hogy a menny és a föld közeledik egymáshoz. Isten erejét érezték öregeken, fiatalokon és középkorúakon egyaránt. Az emberek ajkukon dicsérettel keresték fel otthonukat, és boldog énekük felszott, hogy a menny és a föld közeledik egymáshoz. Isten erejét érezték öregeken, fiatalokon és középkorúakon egyaránt. Az emberek ajkukon dicsérettel keresték fel otthonukat, és boldog énekük felzépkorúakon egyaránt. Az emberek ajkukon dicsérettel keresték fel otthonukat, és boldog énekük felcsendült az éjszakában. Senki sem tudta elfelejteni azt a legmélyebb érdeklődést keltő jeleneteket, aki ezeken az összejöveteleken részt vett.

Jézus eljövetelének ideje minden osztályban sokak ellenállását felkeltette, a szószéken álló lelkésztől a leggondtalanabb, istenkáromló bűnösig. „Egy ember sem ismeri sem a napot, sem az órát” – hantől a leggondtalanabb, istenkáromló bűnösig. „Egy ember sem ismeri sem a napot, sem az órát” – hangoztatták a képmutató lelkészek és a vakmerő gúnyolódók. Bezárták fülüket a prófétai időszak lezárutől a leggondtalanabb, istenkáromló bűnösig. „Egy ember sem ismeri sem a napot, sem az órát” – hangoztatták a képmutató lelkészek és a vakmerő gúnyolódók. Bezárták fülüket a prófétai időszak lezárugoztatták a képmutató lelkészek és a vakmerő gúnyolódók. Bezárták fülüket a prófétai időszak lezárulására és a jelekre utaló igék világos és összefüggő magyarázata előtt, amelyeket Krisztus maga jelentől a leggondtalanabb, istenkáromló bűnösig. „Egy ember sem ismeri sem a napot, sem az órát” – hangoztatták a képmutató lelkészek és a vakmerő gúnyolódók. Bezárták fülüket a prófétai időszak lezárugoztatták a képmutató lelkészek és a vakmerő gúnyolódók. Bezárták fülüket a prófétai időszak lezárulására és a jelekre utaló igék világos és összefüggő magyarázata előtt, amelyeket Krisztus maga jelengoztatták a képmutató lelkészek és a vakmerő gúnyolódók. Bezárták fülüket a prófétai időszak lezárulására és a jelekre utaló igék világos és összefüggő magyarázata előtt, amelyeket Krisztus maga jelenlására és a jelekre utaló igék világos és összefüggő magyarázata előtt, amelyeket Krisztus maga jelentett ki előre, mint az Ő eljövetelének, adventjének előjeleit.

Sokan, akik azt vallották, hogy szeretik a Megváltót, kijelentették, hogy nem szállnak szembe eljövetelének tanításával, csak a meghatározott időt kifogásolták. Isten mindent látó szeme olvasott szívetelének tanításával, csak a meghatározott időt kifogásolták. Isten mindent látó szeme olvasott szívükben. Nem kívántak hallani Krisztus második eljöveteléről, hogy megítélje a világot igazságban, mert hűtlen szolgák voltak. Munkájuk nem viselte magán a szíveket kutató Isten felülvizsgálatának eredményét, azért féltek találkozni Urukkal. A Krisztus első eljövetelének idejében élő zsidókhoz hasonlóan nem készültek fel Jézus fogadására. Sátán és angyalai ujjongtak, csúfolták Krisztust és a szent angyalokat, hogy állítólagos népe oly kevéssé szerette Őt, hogy nem óhajtotta eljövetelét.

A hűtlen őrállók gátolták Isten munkájának előrehaladását. Amikor az emberek felébredtek, és tudakozódni kezdtek az üdvösség útja felől, ezek a vezetők is az igazság felé fordultak, és félelmüket igyekeztek megnyugtatni az ige magyarázatával. Ebben a munkában Sátán és a megszenteletlen lelkész egyesült erővel kiáltotta: „Béke, béke!”, pedig Isten nem beszélt békéről. A Krisztus napjaiban élő farizeusokhoz hasonlóan sokan nem akartak bemenni Isten országába, akik pedig be akartak menni, azokat megakadályozták ebben. E lelkek vérét az ő kezükből fogják megkövetelni.

Bárhol hirdették az igazság üzenetét, az egyházakban a legalázatosabbak és legodaadóbbak fogadták el először. A jövendölés népszerű magyarázatának biblia-ellenes jellegét csak azok láthatták meg, akik tanulmányozták a Szentírást. Ahol az embereket nem tévesztették meg a papság ama törekvései, hogy téves alapokra helyezzék és megrontsák hitüket, bárhol kutatták Isten igéjét és a Jézus második eljövetelének tanát, csak a Szentírással kellett összehasonlítaniuk, hogy megalapozzák isteni tekintélyét.

Sok hívőt üldöztek hitetlen testvéreik azért, hogy megtartsák az egyházban viselt tisztségüket. Némelyek hallgattak reménységük felől, mások azonban úgy érezték, hogy Isten iránti hűségük megtiltja nekik a rájuk bízott igazságoknak ily módon való elrejtését. Nem kevesen szakadtak el az egyházakkal való közösségtől csupán azért, mert kifejezték Jézus második eljövetelébe vetett hitüket. Azok számára, akik kiállták hitük próbáját, nagyon becsesek voltak a próféta eme szavai: „Így szólnak a ti testvéra, akik kiállták hitük próbáját, nagyon becsesek voltak a próféta eme szavai: „Így szólnak a ti testvéreitek, akik gyűlölnek titeket, és nevemért elszakítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket, de ők megszégyenülnek.” (Ésa. 66:5)

Isten angyalai a legmélyebb érdeklődéssel figyelték a figyelmeztetés eredményét. Amikor az egyházak, mint egyetlen közösség, megvetették az üzenetet, az angyalok szomorúan fordultak el tőlük. De sokan voltak az egyházakban, akik még nem vizsgálták meg az adventi igazságokat. Sokakat megcsalt férjük, feleségük, szüleik vagy gyermekeik, és elhitették velük, hogy bűn még hallgatni is ilyen eretnekségeket, amilyeneket az adventisták tanítanak. Az angyalok parancsot kaptak, hogy hűségesen őrizzék ezeket a lelkeket, mert még más, új világosság is rájuk árad Isten trónjáról.

Azok, akik elfogadták az üzenetet, kimondhatatlan vágyakozással várták Megváltójuk eljövetelét. Elközeledett az az idő, amikorra a Vele való találkozást várták. Nyugodt ünnepélyességgel haladtak ez óra felé. Édes közösségben nyugodtak Istennel. A béke előízét érezték, amely Isten országában várt rájuk. Senki sem képes elfelejteni a várakozásnak ezeket a drága óráit, aki tapasztalta ezt a reménységet és bizalmat. Néhány hétre félretették a világi munkák nagyobb részét. A hívők gondosan megvizsget és bizalmat. Néhány hétre félretették a világi munkák nagyobb részét. A hívők gondosan megvizsgálták minden gondolatukat és szívüknek minden indulatát akárcsak halálos ágyukon, hogy néhány órára bezárják szemeiket a földi jelenetek előtt. Nem készítettek „mennybemenetelre való ruhákat” (amint csúfolták őket), de mindnyájan érezték a belső bizonyíték szükségességét, hogy készek legyenek a Megváltójukkal való találkozásra. Fehér ruhájuk lelki tisztaságuk volt, a Jézus Krisztus engesznek a Megváltójukkal való találkozásra. Fehér ruhájuk lelki tisztaságuk volt, a Jézus Krisztus engesztelő vére által megtisztult jellemük.

Isten meg akarta próbálni népét. Keze eltakart egy hibát a prófétai időszak számításában, amit az adventisták sem fedeztek fel, sőt még legtanultabb ellenfeleik sem. Az utóbbiak így szóltak: „A prófétai időszakra vonatkozó számításaitok helyesek. Valami nagy eseménynek kell megtörténnie.”

A várakozás ideje elmúlt, és Krisztus nem jelent meg népe megszabadítására. Azok, akik őszinte hittel és szeretettel várták Megváltójukat, keserű csalódáson mentek át. Az Úr azonban keresztülvitte célját. Megpróbálta azoknak szívét, akik azt állították, hogy várják Uruknak megjelenését. Sokan voltak közöttük, akik nem cselekedtek magasabb indítékból, mint a félelem. Hitvallomásuk nem változtak közöttük, akik nem cselekedtek magasabb indítékból, mint a félelem. Hitvallomásuk nem változtatta meg szívüket vagy életüket. Amikor a várt esemény nem következett be, ezek a személyek kijetak közöttük, akik nem cselekedtek magasabb indítékból, mint a félelem. Hitvallomásuk nem változtatta meg szívüket vagy életüket. Amikor a várt esemény nem következett be, ezek a személyek kijetatta meg szívüket vagy életüket. Amikor a várt esemény nem következett be, ezek a személyek kijelentették, hogy ők nem csalódtak, mert sohasem hitték, hogy Jézus eljön. Az els ők között nevették ki az igazi hívők szomorúságát.

Jézus és az egész mennyei sereg szeretettel és rokonszenvvel szemlélte a megpróbált és mégis hűséges csalódottakat. Ha félrehúzhatták volna a látható világot a láthatatlan világtól elválasztó fügséges csalódottakat. Ha félrehúzhatták volna a látható világot a láthatatlan világtól elválasztó függönyt, láthatták volna, hogy az angyalok közel jönnek ezekhez az állhatatos hívőkhöz, és megóvják őket Sátán nyilaitól.