Az Úr megparancsolta népének, hogy a bálványimádó kánaánitákkal ne házasodjanak össze, nehogy bálványimádásra vezessék őket. Ábrahám idős volt, azért számított rá, hogy nemsokára meghal. Izsák még nőtlen volt.

Ábrahám féltette Izsákot az őt körülvevő megrontó befolyástól, azért olyan feleséget kívánt biztosítani részére, aki nem vezeti el őt Istentől. Ezt az ügyet rábízta tapasztalt, hűséges szolgájára, aki javainak intéz ője volt.

Ábrahám azt kívánta, hogy szolgája tegyen ünnepélyes esküt az Úr előtt, hogy nem vesz feleséget Izsáknak a kánaániták közül, hanem elmegy Ábrahám rokonságához, akik hittek az igaz Istenben, és azok közül választ feleséget Izsáknak. Meghagyta neki, hogy vigyázzon és ne vigye Izsákot arra a vidékre, ahonnan ő jött, mert majdnem mindnyájukat befolyásolta a bálványimádás. Ha nem tudna olyan feleséget találni Izsáknak, aki elhagyná rokonságát és eljöjjön hozzá oda, ahol ő van, akkor mentes lesz esküje alól.

Ezt a fontos ügyet nem bízták Izsákra, hogy atyjától függetlenül önmaga válasszon magának feleséget. Ábrahám megmondta szolgájának, hogy Isten elküldi angyalát, aki irányítja választásában. A szolga – akire Ábrahám e fontos küldetést rábízta – elindult hosszú útjára. Amikor megérkezett abba a városba, ahol Ábrahám rokonsága lakott, komolyan imádkozott Istenhez, hogy irányítsa választásában, amikor Izsáknak élettársat keres. Kérte, adjon megfelelő bizonyítékot, hogy ne tévedjen e dologban. Megpihent egy kútnál, amely a legforgalmasabb gyülekezőhely volt. Itt részletesen megfigyelte Rebeka megnyerő modorát és udvarias viselkedését és megkapta Istentől mindazt a bizonyítékot, amit kért, hogy Rebeka az, akit Isten helyese, hogy Izsák feleségének válassza. Rebeka meghívta a szolgát atyja házába. Ekkor a szolga elmondta Rebeka atyjának és testvérének azt a bizonyítékot, amelyet kapott az Úrtól, hogy Rebeka legyen gazdája fiának felesége.

Akkor Ábrahám szolgája így szólt hozzájuk: „Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak.” (I. Móz. 24:49) Atyja és testvére így felelt: „Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr elvégezte. És lőn, amint hallotta Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtotta magát a földi az Úr előtt.” (I. Móz. 24:50–52)

Miután mindent elvégeztek és elnyerte az apa és testvér beleegyezését, akkor megkérdezték Rebekát, hogy hajlandó-e elmenni Ábrahám szolgájával atyja családjától oly nagy távolságra, hogy Izsák felesége legyen. Rebeka hitte a megtörtént körülményekből, hogy Isten keze választotta ki őt Izsák feleségének, azért így szólt: „Elmegyek.” (I. Móz. 24:58)

Akkoriban a házassági ügyeket általában a szülők intézték, de nem alkalmaztak kényszert azoknak összeházasítására, akik nem szerették egymást. Azonban a gyermekek bíztak szüleik ítélőképességében és követték tanácsukat. Megajándékozták szeretetükkel azokat, akiket istenfélő, tapasztalt szüleik választottak számukra. Bűnnek tekintették az ezzel ellenkező eljárást.

Izsák engedelmes életet élt Isten félelmében. Negyven éves korában is alávetette magát atyja istenfélő, tapasztalt szolgájának, hogy élettársat válasszon számára. Hitte Isten irányítását abban, hogy feleséget kapjon.

Izsák esetét azért jegyezték fel, hogy követésre méltó például álljon a késői nemzedék gyermekei számára, különösen azoknak, akik félik Istent.

Ábrahám azt az eljárást követte Izsák nevelésében, amely azt eredményezte, hogy Izsák szerette a nemes engedelmesség életét – feljegyezték a szülők javára, azért indítsa őket arra, hogy „parancsoljanak házuk népének.” Tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy engedelmeskedjenek nekik és tiszteljék tekintélyüket. Érezzék a rajtuk nyugvó felelősséget, irányítaniuk kell gyermekeik hajlamait, hogy olyan személyekre legyenek bízva, akiket ítélőképességük megtanít arra, hogy alkalmas társai lehessenek fiaiknak és leányaiknak.