„Ezután láttam új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt; és a tenger többé nem volt.” (Jel. 21:1) Az a tűz, amely megsemmisíti a bűnösöket, megtisztítja a földet is. Az átok minden nyoma megsemmisült. Semmilyen örökkévaló pokol nem fogja emlékeztetni a megváltottakat a bűn következményeire. Csak egyetlen emlék marad: Megváltónk örökké hordozza majd megfeszítésének sebhelyeit. A hajdan megsebzett fején, oldalán, kezein és lábain megmaradnak a bűn okozta cselekmények nyomai.

„És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.” (Mik. 4:8) Azt a birodalmat, amely valaha elveszett a bűn miatt, Krisztus visszaszerezte újból és a megváltottak örök lakhelyévé lett. „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.” (Zsolt. 37:29) Az attól való félelem miatt, hogy a jövő örökség nehogy túl anyagiasnak nézzen ki, ezért sokan szimbolikusan mutatják be éppen azokat az igazságokat, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy ezt az örökséget saját örök otthonunknak tekintsük. Krisztus meggyőzte tanítványait arról, hogy elmegy és helyet készít nekik az Atya házánál. Azok, akik elfogadják Isten Szavának tanításait, nem maradnak tudatlanságban a mennyei otthont illetőleg. Az apostol azt mondja nekünk: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (I. Kor. 2:9) Emberi nyelv nem tudja leírni az igazak jutalmát, csak azok tehetik, akik majd meglátják. Egyetlen romlott elme sem képes felfogni Isten dicsőségének titkát.

A Biblia az igazak örökségét hazának nevezi. (Zsid. 11:14–16) Ott a mennyei Pásztor vezeti nyáját az élő vizeknek forrására. Az életnek fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, levelei pedig a népek gyógyulására szolgálnak. Az örökké csörgedező patakok olyan tiszták lesznek, mint a kristály, partjaikon a babér fák árnyékolják azokat az utakat, amelyeket az Úr készített a megváltottaknak. Kies síkságok és gyönyörű halmok közül kiemelkednek Isten hegyének magasztos ormai. Ezeknél a csendes hegyvonulatoknál és az élő vizek folyamainál él majd Isten népe, amely oly sokáig volt itt vándor és jövevény, ott majd otthonra fog lelni.

Itt lesz az új Jeruzsálem, a gyönyörű újföld székhelye, amely ragyog mint a „legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz” hasonlóan. (Jel. 21:11) Az Úr azt mondja: „És vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött.” (Ésa. 65:19) „Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük.” (Jel. 21:3)

Isten városában nem lesz éjszaka. Senkinek sem lesz szüksége pihenésre, és azt nem is kívánják majd. Isten akaratának cselekvésében és az Ő nevének dicséretében nem fáradnak el. A reggel frissességét mindig érezni fogják, és annak bevégződésétől örökké távol állnak majd. „És nem lesz szükséségét mindig érezni fogják, és annak bevégződésétől örökké távol állnak majd. „És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket…” (Jel. 22:5) A nap fényességét olyan ragyogás teszi feleslegessé, amely nem okoz fájdalmas szemkáprázást, mégis mérhetetlenül felülmúlja azt. Istennek és a Báránynak dicsősége elárasztja a szent várost el nem halványuló fényességével. A megváltottak az örökké tartó nappalnak fényességében járnak.

„Templomot nem láttam abban, mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma és a Bárány.” (Jel. 21:22) Isten népe nyilvános társalgást folytathat az Atyával és Fiával. Isten képét most mintegy tükörből visszatükröződve látjuk a természet művein és az emberekkel való eljárásán keresztül, akkor azonban színről színre fogjuk látni, ködfátyol nélkül. Jelenlétében állunk, és szemlélhetjük arcának dicsőségét.

Ott a halhatatlan lények soha el nem múló gyönyörűséggel tanulmányozzák a teremtői hatalom csodáit, és a megváltó szeretet titkait. Ott nem lesz kegyetlen, csaló ellenség, aki arra kísértse őket, hogy Istenről megfeledkezzenek. Minden képességük fejlődni, minden tehetségük gyarapodni fog. Az ismeret megszerzése nem fárasztja el elméjüket, és nem meríti ki életerejüket. Ott a legnagyszerűbb vállalkozásokat is keresztülvihetik, a legmagasabb célokat is elérhetik, és a legnagyszerűbb törekvéseket is megvalósíthatják, mégis új magasságokba emelkedhetnek, hogy felülmúlják azokat; új csodák felett álmélkodnak, új igazságokat értenek meg, új célok tűnnek eléjük, amelyek kiváltják testi, lelki és szellemi erőiket.

Amint az örökkévalóság évei egymást követik, Isten és Krisztus felől mindig nagyobb és gazdagabb dicsőség tárul eléjük. Amilyen mértékben halad előre ismeretük, olyan mértékben növekszik szeretetük, tiszteletük és boldogságuk. A megváltottak minél többet tanulnak Istenről, annál jobban csodálják jellemét. Amikor Jézus feltárja előttük a megváltás gazdagságát és a Sátán ellen vívott nagy küzdelemben véghez vitt bámulatos tetteit, a megváltottak szívét buzgóbb ájtatosság hatja át és elragadóbb örömmel játszanak arany hárfáikon. A dicséretet zengedező hatalmas énekkarban tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang egyesül.

„Minden teremtett lény, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és diden, ami ezekben van, ezt mondja: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.” (Jel. 5:13)

Bűn és bűnös már nincs többé. Istennek egész világegyeteme tiszta. A nagy küzdelem örökre véget ért.