Láttam, hogy az angyalok sietve felszállnak a mennybe, és leszállnak a földre, hogy elkészüljenek valamely fontos esemény bekövetkezésére. Azt is láttam, hogy egy másik, hatalmas angyal kapott megbízatást, hogy jöjjön le a földre, és együtt kiáltson a harmadik angyallal, hogy hatalmat és erőt adjon üzenetének. Ez az angyal amint leszállt, a föld fénylett dicsőségétől. Az őt kísérő világosság beragyogott mindent, amint erős, hatalmas hangon kiáltotta: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé.” (Jel. 18:2)

Babilon bukásának üzenetét megismétli, amint azt a második angyal hirdette, feltárja azokat a romlottságokat, amelyek 1844 óta uralják az egyházakat. Munkája összekapcsolódik a harmadik angyal utolsó nagy művével, azt hangos kiáltássá növeli, és így Isten népét előkészíti, hogy megálljon a kísértés órájában, amellyel nemsokára szembe kell szállnia. Nagy világosságot láttam rajtuk nyugodni, és ők félelem nélkül egyesültek a harmadik angyal üzenetének hirdetésében.

Angyalokat küldtek, hogy segítségére legyenek a mennyből jövő hatalmas angyalnak, és hangokat hallottam, amelyek mindenhova elhatottak: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból. Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (Jel. 18:4–5) Ez az üzenet úgy tűnt fel, mint a harmadik angyal üzenetének kiegészítése, csatlakozva hozzá, mint az éjféli kiáltás csatlakozott a második angyal üzenetéhez 1844ben. Isten dicsősége megnyugodott a türelmes, várakozó szenteken, és ők félelem nélkül hirdették az utolsó ünnepélyes üzenetet, kijelentve Babilon bukását. Felszólították Isten népét, hogy jöjjön ki belőle, hogy megmeneküljön félelmetes ítéletétől.

A várakozókat beragyogó világosság mindenhova behatolt, és az egyházakban azok engedelmeskedtek a hívásnak, akik bírtak némi világossággal, akik nem hallották, és így nem vetették meg a hákedtek a hívásnak, akik bírtak némi világossággal, akik nem hallották, és így nem vetették meg a három angyal üzenetét, és elhagyták az elbukott egyházat. Sokan elérkeztek a felelősségtudat éveihez, hogy az üzenetet hallották, a világosság rájuk ragyogott, és abban a kiváltságban részesültek, hogy válasszanak az élet vagy a halál között. Némelyek az életet választották, és azok mellett foglaltak állást, akik várták Urukat, és megtartották minden parancsolatát. A harmadik angyalnak el kellett vélást, akik várták Urukat, és megtartották minden parancsolatát. A harmadik angyalnak el kellett végeznie feladatát: mindenkit megvizsgált, megpróbált, és az igazakat kihívta a vallási közösségekből.

Egy kényszerítő hatalom hatotta át az őszintéket, miközben Isten hatalmának megnyilatkozása megfélemlítette és visszatartotta hitetlen rokonaikat, úgyhogy nem merték, és nem is akarták visszatartani azokat, akik érezték magukon Isten Lelkének munkáját. Az utolsó kegyelmi meghívást elvitték még a legszegényebb rabszolgákhoz is, és a közöttük levő istenfélők boldog szabadulásuk feletti elragadó örömüket hálaénekekben fejezték ki. Mesterük nem képes meggátolni őket. A félelemtől és megdöbbenéstől nem jön szó az ajkukra. Hatalmas csodák történtek, betegek meggyógyultak, és a hívőket jelek és csodák követték. Isten volt művével, és minden szent félelem nélkül követte lelkiismerete szavát, nem törődve a következményekkel, és egyesült azokkal, akik megtartották minden parancsolatát, és hatalommal hirdették minnyekkel, és egyesült azokkal, akik megtartották minden parancsolatát, és hatalommal hirdették mindenütt a harmadik angyal üzenetét. Láttam, hogy ez az üzenet sokkal nagyobb erővel fog lezárulni, mint az éjféli kiáltás.

Isten szolgái mennyei erővel felruházva, ragyogó és fénylő arccal mentek, hogy hirdessék a menynyei üzenetet. Azok a lelkek, akik szétszórva éltek minden vallási közösségben, eleget tettek a hívásnyei üzenetet. Azok a lelkek, akik szétszórva éltek minden vallási közösségben, eleget tettek a hívásnak, és az őszinték kijöttek gyorsan az elítélt egyházakból, amiképpen Lót is kimenekült Sodomából, mielőtt az elpusztult. Isten népe megerősödött a rajta bőségesen megnyugvó rendkívüli dicsőség által, amely előkészítette őket a kísértés órájának elviselésére. Hallottam, amint mindenütt sok hang mondta: „Itt van a szentek békességes tűrése, itt akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét.” (Jel. 14:12)