Apostolok cselekedetei 6:1-7.

„Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodtak, támadott a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek a mindennapi szolgálatban.” (Ap. csel. 6:1) Ezek a görögök más vidékekről való lakosok voltak, ahol a görög nyelvet beszélték. A megtért zsidók legnagyobb része héberült beszélt, de ezek a római birodalom terülevet beszélték. A megtért zsidók legnagyobb része héberült beszélt, de ezek a római birodalom területén éltek, és csak görögül tudtak. Közöttük támadt zúgolódás, hogy a görög özvegyeket nem látják el olyan bőkezűen, mint az ínségben lévő héber személyeket. Minden ilyen részlehajlás sértő lett volna Istenre, és azonnali rendszabályokat hoztak volna, hogy helyreállítsák a békét és a rendet.

A Szentlélek az apostolokat felmentette a szegények gondozásának munkája és más hasonló terhek hordozása alól, úgyhogy szabadon hirdethették Krisztust. „Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén a tanítványok sokaságát, mondták: Nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk és asztalok körül szolgáljunk. Válasszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szentlélekkel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk. Mi pedig foglalatosak maradunk a könyörgésben és az igehirdetés szolgálatában.” (Ap. csel. 6:2–4)

A gyülekezet eszerint hét férfiút választott, akik teljesek voltak a hitben és a Szentlélek bölcsességében, hogy ellássák feladatukat. Először Istvánt választották meg, aki születésére és vallására nézve zsidó volt, de beszélt görögül, és ismerte a görögök szokásait és életmódját. Ezért őt tekintették a legalkalmasabb személynek, hogy az élen álljon, és felügyeljen az özvegyeknek, árváknak és az arra ráalkalmasabb személynek, hogy az élen álljon, és felügyeljen az özvegyeknek, árváknak és az arra rászoruló személyek részére kijelölt összeg kifizetésére. Ezen kiválasztással mindnyájan egyetértettek, így az elégedetlenséget és zúgolódást lecsillapították.

A hét kiválasztott férfiút ünnepélyesen felavatták kötelességeikre imádkozás és kézrátétel által. Azokat, akiket így felszenteltek, nem zárták ki a hitigazságok tanításából. Ellenkezőleg, a feljegyzés szerint „István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekedett a nép között.” (Ap. csel. 6:8) Minden képességük megvolt az ige tanítására. Megfontolt ítélőképességű, józan férfiak voltak, akiket alkalmasaknak láttak a nehéz tárgyalások, zúgolódás és féltékenység eseteinek megoldására.

Ezeket a kiválasztott férfiakat, akik a gyülekezet ügyeit intézték, az Úr nagyon megáldotta, ezért az apostolok az igazság tanításának szentelhették magukat. „És az Isten Igéje növekedett; és sokasodott nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követték a hitet.” (Ap. csel. 6:7)

Szükséges, hogy ugyanazt a rendet és rendszert most is fenntartsuk a gyülekezetben, akárcsak az apostolok napjaiban. A siker nagyban függ attól, hogy a mű különböző ágait tehetséges férfiak vezessék, akik tisztségüknek megfelelő képesítéssel bírnak. Azokat, akiket Isten kiválasztott, hogy művének vezetői legyenek, hogy a gyülekezet általános lelki érdekei felett felügyeletet gyakoroljanak, amennyire csak lehetséges, fel kell mentenünk a földi természetű gondok és bonyodalmak alól. Akiket Isten elhívott az igehirdetés és a tantételek tanításának szolgálatára, rendelkezzenek elegendő idővel az elmélkedésre, imára és a Szentírás tanulmányozására. Világos lelki megkülönböztető képességük elhomályosodik, ha a dolgok lényegtelenebb részeivel foglalkoznak, és azoknak különböző vérmérsékhomályosodik, ha a dolgok lényegtelenebb részeivel foglalkoznak, és azoknak különböző vérmérsékletével bánnak, akik összetalálkoznak a gyülekezetben. (…és különböző vérmérsékletű személyek ügyeivel foglalkoznak?) Helyénvaló, ha minden földi természetű ügyben a megfelelő tisztviselőkhöz jönnek a testvérek, hogy azt ők intézzék. Ha azonban az ügyek oly nehéz természetűek, hogy felülmúlják bölcsességüket, akkor azoknak tanácsa elé kell vinni őket, akik az egész gyülekezetre felügyelnek.