Abban a sötétségben, amely a pápai felsőbbség hosszú időszaka alatt leszállt a földre, az igazság világosságát nem tudták teljesen elhomályosítani. Istennek minden korszakban voltak hűséges tanúi, akik ápolták Krisztusba, Isten és az emberek közötti egyetlen közbenjárójukba vetett hitüket, akik a Bibliát tartották hitük egyetlen szabályának, és a valódi szombatot szentelték meg. Utódaik sohasem tudják meg, hogy mivel tartozik a világ ezeknek a férfiaknak. Elégették őket mint eretnekeket, indítékaikat megtámadva, jellemüket megrágalmazva, írásaikat elnyomva, félremagyarázva, megcsonkítva. Mégis szilárdan álltak, és korszakról korszakra tisztán megőrizték hitüket, szent örökségként a következő nemzedékek számára.

Olyan ádáz harcot vívtak a Biblia ellen, hogy időnként csak nagyon kevés példány volt belőle, de Isten nem engedte meg, hogy igéjét teljesen megsemmisítsék. Igazságait nem rejthették el örökre. Isten ugyanolyan könnyen meg tudta szabadítani láncaitól az élet igéjét, mint ahogyan a börtön ajtót is képes volt megnyitni, és kitárni a vasajtókat, hogy megszabadítsa szolgáit. Isten Európa különböző országaiban férfiakat indított fel Szentlelke által, hogy elrejtett kincsként kutassák, keressék az igazságot. Habár nem láttak tisztán mindent, mégis képesek voltak megérteni sok, régen eltemetett igazsáságot. Habár nem láttak tisztán mindent, mégis képesek voltak megérteni sok, régen eltemetett igazságot. Mint mennyei küldöttek haladtak előre, széttépve a tévelygés és a babona láncait, felszólították azokat, akik oly régen sínylődtek a rabszolgaságban, hogy keljenek fel, és vívják ki szabadságukat.

Eljött a Biblia lefordításának ideje, hogy a különböző országok népeinek saját nyelvükön adják kezükbe. A világ éjjele elmúlt. A sötétség órái véget értek, és sok országban megjelentek az eljövendő hajnal jelei.

A XIV. században Angliában feltűnt a „reformáció hajnalcsillaga.” Wycliffe János a reformáció előhírnöke volt nemcsak Anglia, hanem az egész kereszténység számára. Ő volt a puritánok őse. Korszaka oázis volt a pusztaságban.

Az Úr úgy látta jónak, hogy a reformáció munkáját olyan személyre bízza, akinek szellemi képességei megadják munkájának jellegét és méltóságát. Elhallgattatta a megvetés hangját, és megakadáségei megadják munkájának jellegét és méltóságát. Elhallgattatta a megvetés hangját, és megakadályozta az igazság ellenségeit abban, hogy elrontsák hitelét azáltal, hogy nevetségessé teszik védőinek tudatlanságát. Mikor Wycliffe befejezte iskolai tanulmányait, a Szentírás tanulmányozásához fogott. Abban megtalálta azt, amit azelőtt hiába keresett. Itt látta kinyilatkoztatva a megváltás tervét, amely Krisztust az ember egyetlen védőjeként, közbenjáróként mutatja be. Látta, hogy Róma eltért a Biblia ösvényétől az emberi hagyományok kedvéért. Krisztus szolgálatára bízta magát, és elhatározta, hogy hirdeti az igazságot, amelyet felfedezett.

Életének legnagyobb munkája a Szentírás angol nyelvre való lefordítása volt. Ez volt az első angol fordítás, amelyet valaha készítettek. A nyomtatást akkor még nem ismerték, ezért csak lassú, fáradságos munkával sokszorosították az egyes példányokat. Mégis megtették, és Anglia megkapta saját nyelvén a Bibliát. Így Isten igéjének világossága kezdte szétárasztani ragyogó sugarait a sötétségen át. Egy isteni kéz elkészítette a nagy reformáció útját.

Az emberek értelméhez intézett felhívása felébresztette őket a pápai dogmák iránti tehetetlen alárendeltségükből. A magasabb rendű osztályok is kedvezően fogadták a Szentírást, mivel abban a korrendeltségükből. A magasabb rendű osztályok is kedvezően fogadták a Szentírást, mivel abban a korban csak egyes leveleket ismertek. Wycliffe most tanítja a protestantizmus jellegzetes tantételeit: a hit általi megigazulást Krisztusban, és a Szentírás egyedüli tévedhetetlenségét. Sok pap csatlakozott hozzá a Biblia terjesztésében és az evangélium hirdetésében. Munkájuk és Wycliffe írásai olyan nagy hatást gyakoroltak, hogy az új hitet Anglia népének majdnem a fele elfogadta. A sötétség országa reszketett.

Az ellenségnek az az erőfeszítése, hogy Wyliffe munkáját meggátolja, és életét kioltsa, egyformán eredménytelen volt. Békességben halt meg 61 éves korában, az oltár melletti szolgálatban.

Wycliffe írásai rábírták a cseh Husz Jánost (egyetemi tanár), hogy Róma sok tévelygését feladva csatlakozzon a reformáció munkájához. Husz nemes lelkű keresztény, tanult ember volt, aki rendíthetetlenül ragaszkodott az igazsághoz. A Szentírásra való hivatkozásai „a papság botrányos és erkölcstetetlenül ragaszkodott az igazsághoz. A Szentírásra való hivatkozásai „a papság botrányos és erkölcstelen életéről tett bátor nyilatkozatai széles körű érdeklődést ébresztettek, és ezrek fogadták el boldogan a tisztább hitet. Ez felingerelte a pápa, a prelátusok, a papok és kolduló barátok haragját, azért Huszt felszólították, hogy jelenjen meg a konstanzi zsinaton, és feleljen az eretnekség vádjára. A német fejedelem menedékjogot adott Husz számára, és személy esen biztosította, hogy Konstanzba érkezésekor a pápa által nem követnek el ellene igazságtalanságot.

Hosszú megpróbáltatás után, amely alatt nem tagadta meg az igazságot, Husztól megkívánták, hogy válasszon: vagy visszavonja tanait, vagy meg kell halnia. Ő a vértanú sorsot választott, és miután végig kellett néznie könyvei elégetését, őt is elégették a máglyán. Az összegyűlt egyházi és állami méltóságok jelenlétében Istennek e hűséges szolgája határozott tiltakozást intézett a pápai uralom romlottsága ellen. Kivégzése, amely a legünnepélyesebb és nyilvános védekezés mellett történt, feltárta az egész világ előtt Róma hitszegő, álnok kegyetlenségét. Az igazság ellenségei azonban, habár nem tudták, előbbre vitték az ügyet, amelyet hiába akartak megsemmisíteni.

Az üldözés ellenére a nyugodt, komoly tiltakozás továbbra is megvolt Wycliffe halála után is az uralkodó vallás romlottsága ellen. Az apostoli kor hívőihez hasonlóan sokan önként feláldozták földi vagyonukat Krisztus ügyéért.

Komoly erőfeszítéseket tettek a pápaság hatalmának kiterjesztésére, de miközben a pápák Krisztus képviselőinek vallották magukat, olyan romlott életet éltek, hogy a nép megundorodott tőlük. A könyvnyomtatás feltalálásának segítségével a Szentírás szélesebb körben is elterjedt, és így sokan meglátták, hogy Isten igéje nem támasztja alá a pápai tanokat.

Amikor az egyik hívőt arra kényszerítették, hogy kiejtse kezéből az igazság fáklyáját, más ragadta ki a kezéből, és rettenthetetlen bátorsággal emelte magasra. A küzdelem nemcsak egyének, egyházak, hanem nemzetek felszabadulását eredményezte. Egy évszázad szakadékán át az emberek kinyújtották kezüket, hogy Wycliffe korától kezdve megragadják a lollardoknak (Wycliffe követőinek) kezét. Luther vezetése mellett megkezdődött a reformáció Németországban. Kálvin Franciaországban hirdette az evangéliumot, Zwingli Svájcban. A világ felébredt a korszakok szendergéséből, amikor országról országra felhangzott e szó: „Vallásszabadság!”