Sátán mintegy bénultan szemléli Krisztus dicsőségét és fenségét. Ő, aki valamikor oltalmazó kérub volt, visszaemlékezik, honnan esett le. „A fényes csillag (szeráf), hajnal fia” mennyire megváltozott, mennyire lealacsonyodott!

Sátán látja most, hogy önkéntes lázadása által kizárta magát a mennyből. Hatalmát Isten elleni harcra használta fel, azért a tisztaság, béke és összhang rettenetes kínzást, gyötrelmet jelentene számára. Isten kegyelme és igazságossága elleni vádja most elnémult. Teljesen átitatja az a szemrehányás, amelyet Jehovára igyekezett hárítani. Sátán most meghajol, és elismeri, hogy az ítélet igazságos.

Az igazság és a tévelygés minden kérdése világossá vált a hosszú küzdelem alatt. Isten igazságossága teljes mértékben igazolódott. Az egész világegyetem előtt világosan feltárult az a nagy áldozat, amelyet az Atya és Fiú hozott az emberiség érdekében. Eljött annak az órája, amikor Krisztus elfoglalja jogos tisztségét, és felmagasztalják Őt „felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és uraságon és minden néven, amelyet neveztetik.” (Ef. 1:21)

Habár Sátán kénytelen volt elismerni Isten igazságosságát, és kénytelen volt meghajolni Krisztus felsőbbsége előtt, jelleme nem változott. Lázadó lelkülete ismét hatalmas viharként tör elő. Dühhel telve elhatározza, nem adja fel a harcot. Elérkezett a mennyei király elleni utolsó, kétségbeesett küzdelem ideje. Alattvalói közé rohan, és igyekszik őket feltüzelni saját haragjával, hogy azonnali harcra lázítsa őket. De a megszámlálhatatlan milliók között, akiket ő indított lázadásra, most egy sem akad, aki elismerné felsőbbségét. Hatalma véget ért. A gonoszokat is ugyanazon gyűlölet tölti be Isten iránt, de belátják, hogy ügyük reménytelen. Jehova felett nem győzhetnek. Haragjuk most Sátán és azok ellen irányul, akik eszközök voltak félrevezetésükben. Démoni dühhel fordulnak ellenük, s ezt általános viszály követi.

Ekkor beteljesednek a próféta szavai: „Mert haragszik az Úr, minden népekre, és megbúsult minden ő seregükre; megátkozá, halálra adta őket.” (Ésa. 34:2) „Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük!” (Zsolt. 11:6) Istentől a mennyből tűz száll alá. A föld megrepedezik, és előtörnek azok a fegyverek, amelyeket a mélység magában rejt. Megemésztő lángok csapnak ki minden tátongó üregből, szakadékból. Még a sziklák is lángban állnak. Elérkezett az a nap, amely „lángoló mint a sütőkemence.” (Mal. 4:1) Az elemek a rettenetes hőségben megolvadnak, „és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.” (II. Pt. 3:10) Tophet tüze (Tophet más néven Ge Hinnom völgye, Jeruzsálemtől délre fekvő völgy, ahol gyermekeket áldoztak fel a Molochnak, annak a tűznek a jelképe, amelyben az istentelenek örökre elégnek. fordító) „készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata nyújtja meg azt, mint kénköves patak.” (Ésa. 30:33) A föld felszíne megolvadt tömeghez hasonló, olyan mint egyetlen roppant nagy lángtenger. Ez az „ítéletnek és a istentelen emberek romlásának napja.” (II. Pt. 3:7) „Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnal ügyéért.” (Ésa. 34:8)

A gonoszok e földön nyerik el büntetésüket. (lásd: Pld. 11:31) „Olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Mal. 4:1) Némelyek egy pillanat alatt elpusztulnak, mások napokon át szenvednek. Mindenkit cselekedete szerint fognak megbüntetni. Az igazak bűneit Sátánra fogják helyezni, a bűn okozójára, akinek el kell szenvednie az ő büntetésüket is. Így Sátánnak nemcsak saját lázadásáért kell megszenvednie, hanem mindazoknak a bűnöknek a büntetését is le kell töltenie, amelyeknek elkövetésére rávednie, hanem mindazoknak a bűnöknek a büntetését is le kell töltenie, amelyeknek elkövetésére rábírta Isten népét. Miután mindazok megsemmisültek már, akik csalásai által elbuktak, ő még mindig élni és szenvedni fog. A tisztító lángokban azonban a gonoszok végül mindnyájan elpusztulnak, mind a gyökér, mind az ágak. Így Isten igazságossága elégtételt nyer. A szentek és az egész mennyei sereg hangos szóval kiáltja: „Ámen!”

Mialatt a földet az Úr igazságos haragjának pusztító tüze borítja, az igazak biztonságban lakoznak a szent városban. A második halálnak nincs hatalma azokon, akik résztvettek az első feltámadásban. (Jel. 20:6) Mialatt Isten megemésztő tűz a gonoszok számára, „nap és pajzs az Úr Isten” (Zsolt. 84:11) az igazaknak.