Arra az időre irányították figyelmemet, amikor a harmadik angyal üzenete lezárult. Isten ereje nyugodott meg népén; elvégezték munkájukat, és előkészültek az előttük álló megpróbáltatás órájára. Elnyerték a késői esőt, vagyis a felüdülést az Úrnak színétől, és az élő bizonyságtételt felelevenítették. Az utolsó komoly figyelmeztetés mindenütt felhangzott, ami felingerelte és felbőszítette a föld lakosait, akik nem akarták elfogadni az üzenetet.

Láttam, hogy az angyalok ide-oda futkosnak a mennyben. Egy angyal oldalán tintatartóval visszatért a földről, és jelentette Jézusnak, hogy munkáját elvégezte, a szenteket megszámolta és megpecsétért a földről, és jelentette Jézusnak, hogy munkáját elvégezte, a szenteket megszámolta és megpecsételte. Jézus a Tízparancsolatot tartalmazó frigyláda előtt szolgált, letette a tömjénezőt. Kezét felemelve, hangos szóval mondta: „ Meglett!” (Jel. 16:17) Majd az egész angyali sereg levette koronáját, amikor Jézus ezt az ünnepélyes kijelentést tette: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.” (Jel. 22:11)

Minden esetet életre vagy halálra ítéltek. Jézus a szentélyben szolgált, és az ítéletet megkezdte a meghalt igazakon, majd folytatta az élő igazakon. Krisztus elnyerte országát, miután elvégezte engesztelő szolgálatát a népért, és eltörölte bűneiket. Országának alattvalói elkészültek. A bárány mennyegzője bevégz ődött, és az országot és annak nagyságát az egész ég alatt átadták Jézusnak és az üdvösség örököseinek, és Jézus megkezdte uralkodását, mint a „királyok Királya és uraknak Ura.”

Amikor Jézus kijött a szentek szentéből, hallottam a ruháján levő csengők csilingelését, és ahogy eltávozott, sötét felhő borította be a föld lakóit. Nem volt közbenjáró a bűnös ember és a megsértett Isten között. Amíg Jézus Isten és a bűnös emberek között állt, egy korlátozott hatalom uralta az embereket, de amikor kilépett az emberek és az Atya közül, az a hatalom megszűnt, azért Sátán teljes uralreket, de amikor kilépett az emberek és az Atya közül, az a hatalom megszűnt, azért Sátán teljes uralmat nyert a megátalkodottak felett.

A csapásokat addig nem lehetett véghezvinni, amíg Jézus a szenthelyen szolgált. Azonban amikor munkáját befejezi, és közbenjárói szolgálatát bevégzi a szentek szentében, akkor semmi sem állhat meg Isten haragja előtt. Teljes dühhel tör rá az istentelen bűnösök fedetlen fejére, akik könnyelműen vették üdvösségüket, és gyűlölték a dorgálást. Abban a rettenetes időben, amikor Jézus befejezi közbenjárói szolgálatát, az igazak közbenjáró nélkül élnek a szent Isten jelenlétében. Minden esetet elbenjárói szolgálatát, az igazak közbenjáró nélkül élnek a szent Isten jelenlétében. Minden esetet eldöntöttek, minden ékszert összeszámoltak. Jézus egy pillanatra még a mennyei szentély külső részébenjárói szolgálatát, az igazak közbenjáró nélkül élnek a szent Isten jelenlétében. Minden esetet eldöntöttek, minden ékszert összeszámoltak. Jézus egy pillanatra még a mennyei szentély külső részédöntöttek, minden ékszert összeszámoltak. Jézus egy pillanatra még a mennyei szentély külső részében időzött, és az addig bevallott bűnöket – amíg Ő a szentek szentében szolgált – Sátánra, a bűn okobenjárói szolgálatát, az igazak közbenjáró nélkül élnek a szent Isten jelenlétében. Minden esetet eldöntöttek, minden ékszert összeszámoltak. Jézus egy pillanatra még a mennyei szentély külső részédöntöttek, minden ékszert összeszámoltak. Jézus egy pillanatra még a mennyei szentély külső részében időzött, és az addig bevallott bűnöket – amíg Ő a szentek szentében szolgált – Sátánra, a bűn okodöntöttek, minden ékszert összeszámoltak. Jézus egy pillanatra még a mennyei szentély külső részében időzött, és az addig bevallott bűnöket – amíg Ő a szentek szentében szolgált – Sátánra, a bűn okoben időzött, és az addig bevallott bűnöket – amíg Ő a szentek szentében szolgált – Sátánra, a bűn okozójára helyezték, akinek el kellett szenvednie büntetésüket.

Láttam Jézust, amint levetette papi ruháját, és felvette legünnepélyesebb királyi öltözetét. Fején sok korona ragyogott, egyik korona a másikon. Ekkor a csapások rázúdultak a föld lakosaira. Némelyek megtagadták és átkozták Istent. Mások Isten népéhez rohantak, és kérték, hogy tanítsák meg őket, hogyan menekülhetnek meg az Úr ítéletétől. A szentek azonban semmit sem tehettek értük. Már elsírták utolsó könnyeiket is a bűnösökért, felajánlották utolsó aggódó imájukat, elviselték az utolsó terhet is, és elhangzott utolsó figyelmeztetésük is. A kegyelem lágy, édes hangja többé nem hívta őket. Amikor a szentek és az egész menny érdeklődött üdvösségük iránt, akkor ők nem tanúsítottak érdeklődést önmaguk iránt. Eléjük tárták az életet és a halált. Nem választották az életet, és most már többé nem volt engesztelő vér, hogy megtisztítsa a bűnösöket. A részvétteljes Megváltó már többé nem kiáltotta könyörögve az Atyának: „Kíméld, kíméld a bűnöst még egy kissé!” Az egész menny egyesült Jézussal, amint elhangzottak a félelmetes szavak: „Meglett!” A megváltás terve befejeződött, de kevesen fogadták el. Amikor kegyelmének gyengéd szavai elnémultak, félelem és rettegés fogta el a gonoszokat. Rettenetes világossággal hallották a szavakat: „Túl késő! Túl késő!”

Akik nem értékelték Isten igéjét, ide-oda futkostak, az egyik tengertől a másikig vándorolva, napkelettől napnyugatig, hogy keressék az Úrnak igéjét. Az angyal azonban így szólt: „Nem fogjátok megtalálni!” Éhség lesz majd a földön, de nem kenyér után való éhség, sem víz után való szomjúság, hanem az Úr beszédének hallgatása után! Mit nem adnának most az Úrnak egyetlen helyeslő szaváért! De nem! Éhezniük és szomjazniuk kell. Nap-nap után könnyedén vették üdvösségüket. Többre értékelték a földi gonoszságot és a múló élvezeteket, mint a mennyei kincseket és felhívást. Elvetették Jézust és megutálták szentjeit, azért „a fertelmes maradjon fertelmes örökre.”

A gonoszok közül sokan nagyon feldühödtek, amikor szenvedniük kellett a csapások miatt. Félelmetes halálküzdelem jeleneteit élték át. A szülők keserű szemrehányással illették gyermekeiket, a gyermekek pedig szüleiket, a fitestvérek nőtestvéreiket, a nőtestvérek fitestvéreiket. Hangos jajveszékelő sírás hallatszott minden irányból: „Te tartottál vissza az igazság elfogadásától, amely megmentett volna e félelmetes órában!” Az emberek elkeseredett gyűlölettel fordultak papjaik ellen, és szemrehányó szavakkal illeték őket: „Ti nem figyelmeztettetek bennünket! Azt mondtátok, hogy az egész vinyó szavakkal illeték őket: „Ti nem figyelmeztettetek bennünket! Azt mondtátok, hogy az egész világnak meg kell térnie, és így kiáltottatok: Béke, béke, hogy eloszlassátok minden félelmünket! Nem beszéltetek nekünk erről az óráról, és azokat, akik figyelmeztettek bennünket, vakbuzgó, rajongó, gonosz embereknek bélyegeztétek, akik meg akarnak rontani bennünket. Láttam, hogy a papok nem menekültek meg Isten haragjától. Szenvedésük tízszer nagyobb volt, mint híveiké.