A kert közepén, közel az élet fájához állt a jó és gonosz tudásának fája. Isten ezt a fát arra szánt, hogy iránta való engedelmességük, hitük és szeretetük záloga legyen. Az Úr megparancsolta ősszüleinknek, hogy egyenek róla és ne érintsék, hogy meg ne haljanak. Megmondta, hogy egynek kivételével a kertnek minden fájáról bátran ehetnek, ha azonban arról a fáról esznek, bizonnyal meghalnak.

Midőn az Úr Ádámot és Évát a szép kertbe helyezte, mindenük megvolt boldogságukhoz, amit csak kívántak. Isten azonban mindentudó bölcsességében úgy döntött, hogy kipróbálja hitüket, mielőtt örök biztonságot ad nekik. Mindketten Isten kegyében voltak, beszélgettek egymással. A gonoszt mégsem helyezte el elérhető közelségükből. Sátán engedélyt kapott, hogy megkísértse őket. Ha kiállják a próbát, Istennek és a mennyei angyalok kegyében részesülnek.

Sátán ámulva eszmélt rá új állapotára. Boldogsága elillant. Rátekintett azokra az angyalokra, akik vele együtt egykor olyan boldogok voltak, és akiket vele együtt kiűztek a mennyből. Bukásuk előtt az elégedetlenségnek egyetlen árnyéka sem homályosította el tökéletes boldogságukat. Most minden megváltozott. Arcuk, amely azelőtt Teremtőjük képmását sugározta vissza, bánatos és kétségbee sett volt. Viszály, egyenetlenség és keserű vádolás uralkodott közöttük. Mindez lázadásuk előtt ismeretlen volt a mennyben. Sátán most szemlélhette lázadásának rettenetes következményeit. Remegve és félve nézett a jövőbe.

Volt idő, amikor örömteljes és boldog énekkel dicsérték Istent és Fiát. Lucifer vezette a mennyei kart. Ő adta meg az első hangot. Akkor az egész mennyei sereg együtt énekelt vele, és a dicsőséges zene dallama visszhangzott a mennyen át Istennek és egyszülött Fiának tiszteletére. Most azonban az édes dallamok helyett zavaros és haragos szavak jutottak a lázadó fülébe. Hol van ő? Nem egy rettenetes álom-e az egész? Kizárták a mennyből? Többé sohasem nyílnak meg a menny kapui előtte? Közeledik az imádás órája, amikor a fényes szent angyalok meghajolnak az Atya előtt. Ő azonban többé nem énekelhet együtt az angyalok karával. Többé nem fog meghajolni tiszteletben és szent áhítatban az örök Isten színe előtt.

Ha újra tiszta, igaz és hűséges lehetne, boldogan feladná hatalmát. Hiába, elveszett. Vakmerő lázadása megfosztja a megváltástól, és ez nem volt minden. Másokat is lázadásra szított és vesztükbe sodorta az angyalokat is, akik pedig sohasem gondoltak arra, hogy kétségbe vonják a mennyei akaratot, vagy hogy vonakodjanak engedelmeskedni Isten törvényének, amíg ő el nem hitette velük, hogy egy magasztosabb és dicsőségesebb szabadságnak örvendhetnének. Most olyan nagy felelősség nyugszik rajta, amelytől örömest szabadulna.

A bukott angyalok háborogtak csalódott reményeikben. A nagyobb szabadság helyett tapasztalhatták engedetlenségüknek és a törvény megszegésének szomorú következményeit. Ezeket a boldogtalan lényeket többé sohasem tudná irányítani Jézus Krisztus szelíd kormányzása. Lelkük többé sohasem buzdulna fel mélységes szeretetre, békére és örömre, amelyet az Ő jelenléte mindig felindított bennük, hogy megtérjenek hozzá vidám engedelmességgel és hódolatteljes tisztelettel.

Sátán remegett, amikor áttekintette munkáját. Egyedül elmélkedett a múltról, a jelenről és a jövő terveiről. Egész teste reszketett, mintha szélvihar rázta volna meg. Ekkor egy angyal érkezett a mennyből, aki szólította és felkérte őt egy Jézussal való beszélgetésre. Jézus ezt megengedte neki. Lucifer elmondta Isten Fiának, hogy megbánta lázadását, és újra kívánja elnyerni Isten kegyét. Kész volt visszafoglalni azt a helyet, amelyet Isten azelőtt jelölt ki számára, hogy alárendelje magát az Ő bölcs hatalmának. Krisztus sírt Sátán fájdalmán, de elmondta neki, mint Isten gondolatát, hogy sohasem fogadnák őt vissza a mennybe. A mennyet nem veszélyeztetheti. Az egész mennyet megrontaná, ha visszafogadnák, mert a bűn és lázadás tőle eredt. A lázadás magvait magában hordta. A lázadásra nem volt oka, és így reménytelenül megrontotta nemcsak önmagát, hanem az angyalokat is, akik boldogok lettek volna a mennyben, ha állhatatosak maradtak volna. Isten törvénye csak kárhoztatni tudott, megbocsátani nem.

Nem azért tért meg, mert látta Isten jóságát, amellyel visszaélt. Lehetetlen, hogy Isten iránti szeretete annyira megerősödött volna bukása óta, hogy készséges megadásra és boldog engedelmességre vezette volna Isten törvénye iránt, amelyet megtagadott. Bánatának oka nyomorúsága volt, amelyet felismert a drága mennyei világosság elvesztésében, és a bűnnek érzete, amely ránehezedett és a csalódás, amelyet akkor tapasztalt, amikor várakozása nem teljesült. A mennyen kívül uralkodni merőben különbözött attól a tisztelettől, amely a mennyben körülvette. Túl soknak tűnt fel előtte a menny összes kiváltságának elvesztése, hogy elviselhesse. Szerette volna visszanyerni őket.

Helyzetének e nagy megváltozása nem növelte Isten és bölcs, igazságos törvénye iránti tiszteletét. Amikor meggyőződött róla, hgoy nincs lehetőség arra, hogy visszajusson Isten kegyébe, rosszindulatát növekvő gyűlölettel és bosszúvággyal nyilvánította ki.

Isten tudta, hogy ilyen elszánt lázadás nem marad tétlenül. Sátán eszközöket talál majd ki a mennyei angyalok bosszantására és megveti az Ő tekintélyét. Ha nem nyerhetne bemenetelt a menny kapuin, a bejáratnál várna, és kicsúfolná az angyalokat, viszályt szítana köztük, amikor ki- és bejárnak. Meg akarja semmisíteni Ádám és Éva boldogságát. Lázadásra ingerelné őket, tudva, hogy ezzel bánatot okoz a mennynek.

Követői felkeresték Sátánt, és ő ingerülten és kihívó tekintettel közölte velük tervét, hogy elragadja Istentől Ádámot és társát, Évát. Ha bármilyen módon engedetlenségre csábítaná őket, Isten engedményt tehetne. Ők is bocsánatot nyerhetnének, és akkor ő és a bukott angyalok osztozhatnának velük Isten kegyelmében. Mert ha Ádám és Éva egyszer is megszegnék Isten törvényét hozzájuk hasonlóan, őket is Isten haragja sújtaná. Törvényszegésükkel szintén lázadókká válnának. Így együtt birtokolhatnák az Édent velük, és otthonukká tehetnék. Ha pedig eljutnának a kert közepén álló életnek fájához, akkor talán erejük egyenlő lenne az el nem bukott, szent angyalokéval, és Isten maga sem tudná kiűzni őket.

Sátán tanácsot tartott a bukott angyalokkal. Nem mindnyájan jöttek el szívesen, hogy egyesüljenek a kockázatos és rettenetes célért. Elmondta, hogy egyikükre sem bízza tervének végrehajtását, ehhez az ő bölcsessége szükséges. Azt mondta, fontolják meg a dolgot addig, míg ő visszavonul, és megérleli tervét. Igyekezett hatást gyakorolni rájuk, hogy ez az utolsó és egyetlen reményük. Ha megbuknak, nincs többé remény, hogy visszanyerjék és uralják a mennyet vagy Isten művének valamely részét.

Sátán elvonult tehát, hogy megérlelje tervét, hogyan buktathatja el Ádámot és Évát. Félt attól, hogy célja kudarcot vall, sőt ha Ádámot és Évát sikerül is rábírnia Isten parancsai iránti engedetlenségre és törvényeinek megszegőivé válnak is, attól tartott, hogy abból számára semmi jó sem származik, helyzete nem javulna. Ez csak bűnét súlyosbítaná.

Reszketett arra a gondolatra, hogy a szent párt is nyomorúságba és bűnbe taszítja, mint ahova ő maga került. Habozott és tétovázott. Angyalai már keresték, döntésére vártak. Közölték, hogy hajlandók véghezvinni tervét, hordozzák a felelősséget és vállalják a következményeket.

Sátán legyőzte a kételkedését és gyengeségét. Meggyőzte magát, hogy keresztülviszi tervét és erejétől telhetőleg mindent megtesz, hogy dacoljon Isten tekintélyével. Megismertette az angyalokkal terveit. Ha nyíltan közeledik Ádámhoz és Évához, és panaszkodna Isten Fia ellen, egy pillanatig sem hallgatnának rá, inkább felkészítené őket a védekezésre. Ha megfélemlítené őket erejével, mit sem érne el vele. Elhatározta, hogy ravaszsághoz és cselhez folyamodik, és így viszi véghez azt, amire a hatalom vagy erőszak nem lenne képes.

Isten összegyűjtötte az angyali sereget, hogy rendszabályokat fog anatosítsanak a fenyegető gonoszság elhárítására. Elhatározták a mennyei tanácsban, hogy angyalok látogassák meg az Édent és figyelmeztetik Ádámot, hogy ellenség fenyegeti. Két angyal sietett ősszüleink meglátogatására. A szent pár szelíd ártatlansággal fogadta őket, hálásan megköszönték Teremtőjüknek, hogy ilyen túláradó bőkezűséggel bánik velük. Minden gyönyörűség és szépség az övék volt, örvendezhettek neki. Az Úr mindent bölcsen elrendezett, és amit minden más áldásnál többre becsültek, az Isten Fiának és a mennyei angyaloknak a társasága volt. Mert sok mondanivalójuk volt számukra minden látogatásnál új felfedezéseikről, a természet szépségeiről, amiket édeni otthonukban láttak. Sok kérdésük volt sok dolog felől, amelyeket csak homályosan fogtak fel.

Az angyalok kedvesen és szeretettel megadták nekik a kívánt felvilágosításokat. Elmondták Lucifer lázadásának és bukásának szomorú történetét is. Világosan tudtukra adták, hogy a jó és gonosz tudásnak fáját azért helyezték a kertbe, hogy záloga legyen Isten iránti engedelmességüknek és szeretetüknek. Elmondták, hogy az angyalok is csak az engedelmesség feltétele mellett tarthatták meg magasztos és boldog állapotukat, és hogy ők hasonló helyzetben vannak. Ha engedelmeskednek Isten törvényének, kimondhatatlanul boldogok lesznek; ha engedetlenek, elveszítik magasztos állapotukat, és a reménytelen kétségbeesésbe zuhannak.

Az angyalok elmondták Ádámnak és Évának, hogy Isten nem kényszeríti őket engedelmességre, hogy nem fosztotta meg őket attól, hogy döntsenek, szabadon engedelmeskednek-e vagy ha úgy akarják, engedetlenek legyenek. Isten csak egy tilalmat állított eléjük. Ha ellenszegülnek Isten akaratának, bizonnyal meghalnak. Elmondták Ádámnak és Évának, hogy a legmagasabb rangú angyal, aki a rangsorban legközelebb állt Krisztushoz, megtagadta az Isten törvénye iránti engedelmességet. Elmondták, hogy az a lázadás háborút okozott a mennyben, a lázadókat kiűzték onnan, és minden angyalnak távoznia kellett, aki Sátánnal egyesülve kétségbevonta a nagy Jehova tekintélyét, és hogy ez az elbukott ellenség mindazoknak ellensége, akik Istennek és Fiának érdekeit szolgálják.

Elmondták, hogy Sátán ártani akar nekik, azért vigyázniuk kell, mert kapcsolatba kerülhetnek vele, de nem árthat nekik, ha engedelmeskednek Isten parancsainak. Ha szükséges, minden angyal a segítségükre siet, hogy ne árthasson nekik. De ha engedetlenek lesznek Isten parancsolatai iránt, akkor Sátán hatalmat nyer, hogy mindig bosszantsa, zavarja és bántsa őket. Ha állhatatosan szembeszegülnek Sátán első alattomos sugalmazásának, akkor ugyanolyan biztonságot nyernek, mint a mennyei angyalok. De ha engednek a kísértőnek, akkor Isten nem kíméli őket. El kell szenvedniük törvényszegésük büntetését, mert Isten törvénye olyan szent, mint Őmaga, azért feltétlen engedelmességet követel mindenkitől a mennyben és a földön.

Az angyalok figyelmeztették Évát, hogy foglalatosságában ne távolodjék el Ádámtól, mert kapcsolatba kerülhet az ellenséggel. Egymástól elkülönülve nagyobb veszélyben lennének, mintha mindketten együtt vannak. Az angyalok meghagyták nekik, hogy szigorúan kövessék Isten utasítását a tudás fáját illetően, mert tökéletes engedelmesség esetén biztonságban vannak, az elbukott ellenségnek nincs hatalma rajtuk. Isten nem engedi meg Sátánnak, hogy a szent párt megkísértse. Csak a jó és gonosz tudásának fájánál közeledhez hozzájuk.

Ádám és Éva biztosította az angyalokat, hogy sohasem fogja megszegni Isten kifejezett parancsát, mert legnagyobb élvezetük az ő akaratának teljesítése. Az angyalok harmonikus zene szent dallamában egyesültek Ádámmal és Évával. Midőn énekeik felcsendültek az áldott Édenből, Sátán hallotta az Atya és Fiú örömteljes imádásának hangját. Irigysége, gyűlölete és rosszindulata növekedett, és kifejezte azt az óhaját követői előtt, hogy Ádámot és Évát engedetlenségre csábítja, és azonnal rájuk zúdítja haragját, hogy dicséneküket a Teremtőjük iránti gyűlölet és átok énekévé változtassa.