1 Mózes 12:1-5; 13; 15; 16; 17; 21 és 22:1-19.

Az Úr kiválasztotta Ábrahámot, hogy keresztülvigye akaratát. Utasítást adott, hagyja el a bálványimádó nemzetet, és különüljön el rokonságától. Az Úr megjelent Ábrahámnak ifjúságában. Értelmet adott neki, és megőrizte a bálványimádástól. A hit és az igazi átadás példájává akarta tenni népe számára, akik utána fognak élni a földön. Feddhetetlenség, bőkezűség és vendégszeretet jellemezte. A népb ől tiszteletet váltott ki maga iránt, mint hatalmas fejedelem. Isten iránti hódolata, szeretete és az Ő akarata végrehajtásában tanúsított alázatos engedelmességével elnyerte szolgáinak és szomszédainak megbecsülését. Istenfélő élete és igaz életmódja hűséges tanításával párosult, amelyet szolgáinak és háza népének adott. Ábrahám Istene iránti félelemre, szeretetre és tiszteletre ébresztették őket.

Az Úr megjelent Ábrahámnak, és megígérte neki, hogy annyi lesz a magva, mint az ég csillagai. Megjövendölte neki a nagy sötétség elrettentő ábrázolása által, utódainak Egyiptomban átélt hosszú rabszolgaságát.

Kezdetben Isten egy feleséget adott Ádámnak, így mutatva meg az Ő rendelését. Sohasem akarta, hogy az emberek többnejűségben éljenek. Lámek volt az első, aki ebben a tekintetben eltért Isten bölcs rendelésétől. Két felesége volt, akik engedetlenséget szítottak családjában. Mindkettő irigysége és féltékenysége boldogtalanná tette Lámeket. Amikor az emberek sokasodni kezdtek a föld színén, és leányaik születtek, és feleségül vették őket az ő saját választásuk szerint, ez volt a régi világ lakosainak egyik nagy bűne, amely rájuk hozta Isten haragját. Ezt a szokást gyakorolták a vízözön után, amely oly általánossá lett, hogy az igaz emberek a többnejűségben éltek. Bűnük ezáltal nem lett kisebb, mivel megromlottak és eltávoztak e dologban az úr rendelésétől.

Az Úr így szólt Noéról és családjáról, akiket megmentett a bárkában: „Mert téged láttalak igaznak ebben a nemzedékben.” (I. Móz. 7:1) Noénak azonban csak egy felesége volt, és Isten megáldotta egységes családi fegyelmét. Mivel Noé fiai is igazak voltak, Isten megőrizte őket atyjukkal a bárkában. Isten egyetlen esetben sem szentesítette a többnejűséget, mert ellenkezik akaratával. Tudta, hogy megsemmisítheti az ember boldogságát. Ábrahám békéjét is nagyon megrontotta Hágárral kötött boldogtalan házassága.

Miután Ábrahám elvált Lóttól, az Úr így szólt hozzá: „Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. És olyanná teszem a te magodat, mint a földnek pora, hogy ha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.” (I. Móz. 13:14–16) E dolgok után az Úr így szólt Ábrahámhoz látomásban: „Ne félj Ábrahám, én pajzsod vagyok neked és a te jutalmad felette igen bőséges… És monda Ábrám: Ímé énnekem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.” (I. Móz. 15:1, 3)

Mivel Ábrahámnak nem volt fia, először azt gondolta, hogy hűséges szolgája, Eliézer legyen az ő fia és örököse örökbefogadás útján. Isten azonban közölte Ábrahámmal, hogy szolgáját ne fogadja fiává és örökösévé, mert valóban lesz egy fia. „És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és monda néki: Így lészen a te magod.” (I. Móz. 15:5)

Ha Ábrahám és Sára bizakodó hittek vártak volna az ígéret beteljesedésére, hogy fiúk születik, sok boldogtalanságot elkerültek volna. Hitték, hogy úgy lesz, ahogyan Isten ígérte, csak éppen azt nem tudták elhinni, hogy Sárának idős korában lesz fia. Sára javasolt egy tervet, ami által azt gondolták, hogy Isten terve beteljesedhet. Sára kérte Ábrahámot, hogy vegye feleségül Hágárt. Ebben a dologban mindkettőjüknek hiányzott az Isten hatalmába vetett hitük és tökéletes bizalmuk. Ábrahám hallgatva Sára szavára, feleségül vette Hágárt, és így nem állta ki Isten hatalmába vetett hitének próbáját, ami miatt önmagára és Sárára is sok boldogtalanságot hozott. Az Úr ki akarta próbálni Ábrahám szilárd hitét és bizalmát ígéretében, amelyet tett neki.

Hágár kevély és kérkedő volt, és fennhéjázón viselkedett Sára előtt. Azzal áltatta magát, hogy neki kell lennie ama nagy nemzet anyjának, amit Isten ígért Ábrahámnak. Ábrahám kénytelen volt meghallgatni Sára panaszait Hágár viselkedése ellen, aki helytelenséggel vádolta e dologban. Ábrahám szomorúan mondta Sárának, hogy Hágár az ő szolgája, és azért uralkodhat rajta, de nem akarja elküldeni, mert gyermekének anyja, aki által elgondolásuk szerint az ígéretnek be kell teljesednie. Közölte Sárával, hogy nem vette volna feleségül Hágárt, ha nem az ő különleges kérése lett volna.

Ábrahám kénytelen volt meghallgatni Hágár panaszait is Sára visszaéléseiről. Ábrahám zavarba jött. Ha igyekszik elsimítani Hágár hibáját, akkor növeli Sára féltékenységét és boldogtalanságát, aki az ő első hőn szeretett felesége. Hágár elmenekül Sára orcája elől, és egy angyallal találkozik, aki megvigasztalja őt, de meg is dorgálja fennhéjázó magaviseletéért, és megparancsolja neki, térjen vissza, és alázkodjék meg úrnője el őtt, és alázza meg magát kezei alatt.

Ismáel születése után az Úr újra kijelentette Ábrahámnak: „És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül.” (I. Móz. 17:7) Ekkor az Úr újra megújította ígéretét angyala által, hogy Sárának fiat ad és sok nép anyjává lesz. Ábrahám még nem értette meg Isten ígéretét. Gondolata azonnal Ismáelre terelődött, mintha általa kellene beteljesednie a megígért sok népnek, azért fia iránti ragaszkodásában felkiált: „Vajha Ismáel élne te előtted.” (I. Móz. 17:19)

Az Úr most még határozottabban megismétli ígéretét Ábrahámnak: „Kétség nélkül a te feleséged Sára szül neked fiat és nevezd annak nevét Izsáknak és megerősítem az én szövetségemet örökkévaló szövetségül és az ő magvával ő utána.” (I. Móz. 17:19) Második alkalommal angyalokat küldettek Ábrahámhoz, amikor útban voltak Sodoma felé, hogy elpusztítsák azt. Ekkor még világosabban megismételték azt az ígéretet, hogy Sárának fia lesz.

Az a nagy öröm, amelyet Izsák születése után nyilvánított Ábrahám és Sára, nagyon féltékennyé tette Hágárt. Ismáelt anyja arra tanította, hogy Isten különösen megáldja őt mint Ábrahám fiát, és örököse lesz annak, amit megígért neki. Ismáel osztozott anyja érzéseiben és haragudott azon érzések miatt, amelyet Izsák születésekor kinyilvánítottak. Megvetette Izsákot, mivel azt gondolta, hogy ő előbbre való nála. Sára látta Ismáel magatartását fia, Izsák iránt, azért nagyon felindult. Elmondta Ábrahámnak Ismáel tiszteletlen magaviseletét iránta és Izsák iránt és így szólt Ábrahámhoz: „Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.” (I. Móz. 21:10)

Ábrahám nagyon szenvedett. Ismáel az ő fia volt, akit szenvedett. Hogyan tudná őt elküldeni? Zavarában Istenhez imádkozott, mert nem tudta, mit tegyen. Az Úr közölte Ábrahámmal angyala által, hogy hallgasson felesége szavára, és ne engedje, hogy Ismáel és Hágár iránti vonzalma megakadályozza, hogy engedjen feleségének. Így az egyetlen követendő eljárás csak az lehetett, hogy újra helyreállítsa családjában a boldogságot és összhangot. Ábrahám hallotta az angyal vigasztaló ígéretét, hogy habár Ismáel elválik atyjának házától, nem hal meg és Isten nem hagyja el, hanem megőrzi, mert Ábrahám fia. Isten megígérte, hogy Ismáelt is nagy nemzetté teszi.

Ábrahám nemes, jóakaratú természet volt, ami megnyilvánult Sodoma népéért való komoly könyörgésében. Erős lelke sokat szenvedett. Megtört a bánattól és atyai érzései mélyen megindultak, amikor elküldte Hágárt és Ismáelt, hogy mint idegenek vándoroljanak idegen földön.

Ha Isten szentesítette volna a többnejűséget, akkor nem utasította volna Ábrahámot, hogy küldje el Hágárt és fiát. Ezáltal mindnyájunk számára tanítást akar adni, hogy a házassági viszony jogát és boldogságát mindenkor tisztelni és védelmezni kell még nagy áldozatok árán is. Sára volt Ábrahámnak első és egyetlen igazi felesége. Ő olyan jogokat formálhatott a családban, mint feleség és anya, mint senki más. Tisztelte férjét és urának nevezte őt, de féltékeny volt, hogy Ábrahám ne ossza meg érzéseit Hágárral. Isten nem feddte meg Sárát eljárásáért. Ábrahámot megdorgálta az angyal, hogy kételkedett Isten hatalmában, amely arra indította őt, hogy Hágárt feleségül vegye, és azt gondolta, hogy általa fog beteljesedni az ígéret.

Az Úr újra jónak látta, hogy Ábrahám hitét a legsúlyosabb próba által próbálja meg. Ha kiállta volna az első próbát és türelmesen várt volna, míg az ígéret beteljesedik Sárában, és nem vette volna feleségül Hágárt, akkor az Úr nem vetette volna alá a legszigorúbb próbának, amelyet ember valaha kiállt. Az Úr megparancsolta Ábrahámnak: „Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeret, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok néked.” (I. Móz. 22:2)

Ábrahám nem kételkedett Istenben és nem ingadozott, hanem kora reggel maga mellé vette két szolgáját és Izsákot, az ő fiát és az égőáldozathoz való fát és elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott neki. Utazásának igazi célját nem mondta meg Sárának, mivel tudta, hogy Izsák iránti szeretete Isten iránti bizalmatlanságra bírná őt és visszatartaná fiát. Ábrahám nem engedte meg, hogy apai érzései uralják őt és Isten elleni lázadásra indítsák. Isten parancsolatának célja az volt, hogy felkorbácsolják lelkének érzéseit, mélységeit. „Vedd most a te fiadat.” Majd, hogy egy kissé mélyebben megpróbálja szívét az Úr, hozzátette: „a te egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot”, az ígéret egyetlen fiát, „és áldozd meg őt égőáldozatul.”

Az apa három napig utazott fiával, mialatt elég ideje lett volna az okoskodásra és kételkedésre, ha hajlama lett volna az Istenben való kételkedésre. De ő nem kételkedett Istenben. Most nem érvelt azzal, hogy az ígéret Ismáel által teljesedik majd, mert Isten világosan megmondta neki, hogy az ígéret Izsák által fog beteljesedni.

Ábrahám hitte, hogy Izsák az ígéret fia. Azt is hitte, hogy Isten azt gondolja, amit mondott, amikor megparancsolta neki, hogy menjen el és áldozza meg őt égőáldozatul. Nem kételkedett Isten ígéretében, hanem elhitte, hogy Isten – aki gondviselése által fiút adott Sárának idős korában, és aki megkívánta, hogy vegye el annak a fiúnak az életét – újra életet adhat neki, és feltámaszthatja Izsákot a halálból.

Ábrahám ott hagyta a szolgákat az úton, és azt mondta, hogy egyedül mennek el fiával, hogy tőlük bizonyos távolságra imádkozzanak. Nem engedte meg szolgáinak, hogy elkísérjék őt Isten parancsolatának végrehajtásában. Elvette a fát szolgái kezéből, és fia vállára helyezte. Átvette a tüzet és a kést is. Elkészült, hogy végrehajtsa a legborzalmasabb megbízatást, amit Isten adott. Az apa és fia együtt haladtak.

„És szólt Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához és mondta: atyám! Az pedig mondta: Ímhol vagyok, fiam. És mondta Izsák: Ímhol van a tűz és a fa, de hol van az égő áldozatra való bárány? És mondta Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam; és mentek ketten együtt.” (I. Móz. 22: 7–8) A komor, szerető, szenvedő apa szilárdan haladt fia oldalán. Amikor oda értek arra a helyre, amelyet az Úr kijelölt Ábrahámnak, oltárt épített oda, rendben rá rakta a fát készen az áldozathoz, s azután közölte Izsákkal Isten parancsolatát, hogy meg kell áldoznia őt égőáldozatul. Megismételte előtte Isten ígéretét, amelyet többször tett neki, hogy Izsák által nagy nemzetté lesz és ha Istennek parancsolatát végrehajtva meg is áldozza őt, Isten akkor is beteljesíti ígéretét, mert képes őt feltámasztani a halálból is.

Izsák hitt Istenben. Atyja megtanította a feltétlen engedelmességre, szerette és tisztelte atyjának Istenét. Ellenállhatott volna atyja akaratának, ha akart volna. Azonban miután szeretetteljesen megölelte atyját, megengedte, hogy megkötözze és feltegye a fára az oltáron. Az atya pedig, amikor felemelte kezét, hogy megölje fiát, Istennek egy angyala, aki figyelemmel kísérte Ábrahámnak minden hűségét a Mórija felé vezető úton, szólította őt a mennyből e szavakkal: „Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felelt: Ímhol vagyok. És mondta: Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.” (I. Móz. 22:11–12)

„És felemelte Ábrahám az ő szemeit és látta, hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Odament tehát Ábrahám, és elhozta a kost és azt áldozta meg égőáldozatul az ő fiat helyett.” (I. Móz. 22:13)

Ábrahám most teljesen és nemesen kiállta a próbát és hűséges által jóvátette Istenben való tökéletes hitének hiányát, amely hit hiánya miatt feleségül vette Hágárt. Miután Ábrahám bebizonyította Istenbe vetett hitét és bizalmát, Isten megújította neki adott ígéretét: „És kiáltott az Úrnak angyala Ábrahámnak másodszor is az égből. És mondta: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, mivelhogy e dolgot cselekedted és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.” (I. Móz. 22:15–18)