Figyelmemet ismét a földre irányították. A gonoszok megsemmisültek, és testük a föld felszínén hevert. Isten haragja a hét csapás alakjában látogatta meg a földet, úgyhogy nyelvüket rágták a kíntól, és átkozták Istent. A hamis pásztorokon különösen megnyilvánult Isten haragja. Szemük elrothadt üregükben, nyelvük megrothadt szájukban még életükben. Miután Isten szava által megszabadította a szenteket, a gonoszok tömege egymás ellen fordította haragját. A földet elöntötte a vér, és a holttestek a föld egyik végétől a másik végéig szanaszét hevertek.

A föld kopár pusztasághoz hasonlított. A városokat és a falvakat ledöntötte a földrengés, romokban hevertek. A hegyek elmozdultak helyükről, és nagy üregek keletkeztek. A szikladarabok, amelyeket a tenger vetett ki magából vagy a földből szakadtak ki, szétszórva hevertek az egész föld színén. Gyökerestől kitépett hatalmas fák szanaszét. Ez a föld lesz Sátán és gonosz angyalai otthona ezer éven át. Ide zárják, hogy fel és alá bolyongjon a föld megrepedezett felszínén, és szemlélje Isten törvénye elleni lázadásának következményeit. Ezer éven át élveznie kell az átok gyümölcseit, amelyek ő miatta teremtek.

Sátán a föld birtokában nem részesül abban a kiváltságban, hogy elmenjen más bolygókra, hogy megkísértse és kínozza azokat, akik nem buktak el. Ez idő alatt Sátán rendkívül szenved. Bukása óta állandóan gyakorolta gonosz cselekedeteit. Most azonban hatalmától megfosztva ott kell elmélkednie, ahol tevékenykedett bukása óta. Remegve és reszketve kell előre tekintenie a borzalmas jövőre, amikor meg kell szenvednie mindazokért a gonoszságokért, amelyeket cselekedett, és megbűnhődik mindazokért a bűnökért, amelyeknek elkövetésére csábított másokat.

Hallottam az angyalok és a megváltott szentek győzelmi kiáltásait, amelyek tízezernyi hangszerhez hasonlítottak, mivel Sátán többé nem gyötörte és kísértette őket, és mivel a többi világ lakói is megszabadultak jelenlététől és kísértéseitől.

Ekkor trónokat láttam, amelyeken Jézus és a megváltott szentek ültek, akiket „tett királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának.” (Jel. 1:6) Krisztus népével együtt megítélte a halott gonoszokat, összehasonlítva cselekedetüket a törvény könyvével, Isten igéjével, és ítélkeztek minden esetben, aszerint, amint e testben cselekedtek. Azután a gonoszok büntetését, amit el kell szenvedniük cselekedeteik szerint, és ezt odaírták nevük mellé a halál könyvébe. Jézus és a szentek megítélték Sátánt és angyalait is. Sátán büntetése sokkal nagyobb volt, mint azoké, akiket megcsalt. Szenvedése annyira felülmúlta azokét, hogy nem is lehet velük összehasonlítani. Miután mindazok megsemmisültek, akiket megcsalt, Sátánnak még sokkal tovább kell élnie és szenvednie.

Miután a halott gonoszok ítéletét befejezték, az ezer év végén Jézus elhagyta a szent várost. Az angyalok és az angyalok serege elkísérték Őt útján. Jézus leszállt egy nagy hegyre, amely mihelyt lábaival érintette, kettévált és egy nagy völggyé lett. (Zak. 14:4) Ekkor feltekintettünk, és láttuk a gyönyörűséges nagy várost, amelynek 12 alapja és 12 kapuja volt, minden oldalán három, és minden kapun egy angyal állt. Ekkor felkiáltottunk: „A szent város! A nagy város lejön Istentől, a mennyből!” Valóban leszállt a szent város minden ragyogásával, és fényes dicsőségével arra a hatalmas síkságra, amelyet Jézus elkészített számára.