1 Mózes 4:1-15.

Kain és Ábel Ádám fiai nagyon különböző természetű volt. Ábel félte Istent. Kain lázadó érzéseket ápolt magában, és zúgolódott Isten ellen az átok miatt, amelyet kimondott Ádámra és a földre az ő bűne miatt. Ezek a testvérek oktatást nyertek az emberiség megváltására tett gondoskodásról. Megkívánták tőlük, hogy hajtsák végre az alázatos engedelmességnek egy rendszerét, kinyilvánítva Isten iránti tiszteletüket és a megígért Megváltóban való hitüket és bizalmukat azáltal, hogy megölik a nyáj elsőszülöttjét és annak vérét ünnepélyesen bemutatják Istennek égőáldozatul. Az áldozatnak állandóan arra kellett vezetnie őket, hogy elméjükben tartsák bűnösségüket és a Megváltó eljövetelét, aki a nagy áldozat lesz majd az emberiségért.

Kain zúgolódással és a megígért áldozat iránti hitetlenséggel hozta áldozatát Istennek. Nem akarta pontosan követni az engedelmesség tervét és nem akart gondoskodni egy bárányról, hogy megáldozza a föld gyümölcsével. Csak kivette a földből a gyümölcsöt, és megvetette Isten követelményét. Isten tudatta Ádámmal, hogy vérontás nélkül nem nyerhet bűnbocsánatot. Kain még arra sem ügyelt, hogy a gyümölcsök legjavát hozza. Ábel tanácsolta bátyjának, hogy ne jöjjön az Úr elé az áldozat vére nélkül. Kain – mivel idősebb volt – nem akart hallgatni öccsére. Megvetette tanácsát és a szertartási áldozat szükségessége iránti kétellyel és zúgolódással mutatta be áldozatát, azért nem fogadta el Isten.

Ábel nyájának elsőszülötteit hozta zsírjával együtt, amint Isten megparancsolta és a Messiás eljövetelében való teljes hittel és alázatos tisztelettel mutatta be az áldozatot. Isten figyelt áldozatára. Egy fény villanik fel a mennyből és megemészti az áldozatot. Kain semmi jelét sem látja annak, hogy az ő áldozatát is elfogadta az Úr, azért haragszik az Úrra és testvérére. Isten leszáll, hogy egy angyalt küldjön Kainhoz, hogy beszélgessen vele.

Az angyal megkérdezte tőle haragjának okát és közli vele, hogy ha jót cselekszik s követi az Istentől kapott utasításokat, Ő elfogadja és értékeli áldozatát. Ha azonban nem veti alá magát Isten rendelésének alázattal, hogy higgyen és engedelmeskedjék neki, akkor nem fogadhatja el áldozatát. Az angyal megmondja Kainnak, hogy nem volt igazságtalanság Isten részéről és nem volt részrehajló Ábel iránt, hanem Isten kifejezett parancsa iránti engedetlensége és bűne miatt nem fogadta el áldozatát. Ha azonban jót cselekszik, Isten elfogadja őt és testvére is hallgat rá, és ő veszi át a vezetést, mivel ő az idősebb.

Azonban Kain ilyen hűséges tanítás után sem tért meg. Ahelyett, hogy megrótta volna magát és visszariadt volna hitetlenségétől, még mindig Isten igazságossága és részrehajlása miatt panaszkodik. Féltékenységében és gyűlöletében verseng Ábellel, és korholja őt. Ábel szelíden mutat rá testvére tévedésére és megmutatja neki, hogy a rossz őbenne van. Kain azonban gyűlöli testvérét attól a pillanattól fogva, amikor Isten kinyilvánítja annak jelét, hogy elfogadta őt. Ábel igyekszik lecsillapítani Kain haragját, utalva Isten részvétére, amellyel megmentette szüleinek életét, amikor azonnali halállal sújthatta volna őket. Elmondja Kainnak, hogy Isten szereti őket, mert különben nem adta volna oda ártatlan és szent Fiát halálra, amelyet az embernek kellene elszenvednie engedetlensége miatt.

Miközben Ágel igazolja Isten tervét, Kain haragra gerjed. Haragja növekszik és fellángol Ábel ellen, míg végül dühében megöli őt. Isten ekkor tudakozódik testvére után és Kain bűnös hazugságot mond: „Nem tudom, avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” (I. Móz. 4:9) Is ten közli Kainnal, hogy tud bűnéről és minden cselekedetéről, és ismeri szívének gondolatait, azért így szól hozzá: „A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.” (I. Móz. 4:10–12)

Az átok a földön először csak enyhén volt érezhető, de most kétszeres átok nyugodott rajta. Kani és Ábel a két osztályt ábrázolja, az igazakat és gonoszokat, a hívőket és hitetleneket, akiknek az ember bukásától kezdve Krisztus eljöveteléig létezniük kell. Kain testvérgyilkossága ábrázolja a gonoszokat, akik irigykednek az igazakra, üldözik és megölik őket, mivel jó cselekedeteik kárhoztatják bűnös életmódjukat.

Ádám élete szomorúság, megalázkodás és állandó bűnbánat volt. Amikor gyermekeit és unokáit tanította az Úrnak félelmére, gyakran keserű szemrehányásokat tettek neki bűneiért, amely oly sok nyomorúságot hozott utódaira. Amikor elhagyta a szép Édent, iszonyattal töltötte el a gondolat, hogy meg kell halnia. A halált borzalmas szerencsétlenségnek tekintette. Először ismerkedett meg a halál szörnyű valóságával az emberi családban, mikor saját fia, Kain megölte testvérét, Ábelt. Saját törvényszegésének keserű bűntudatával és fiától, Ábeltől megfosztottan tekintett gyilkos fiára. Ismerte az átkot, amelyet Isten kimondott rá. Ádám szíve megtört a bánattól. A legkeserűbb szemrehányással illette magát első nagy törvényszegéséért. Bocsánatért könyörgött Istenhez a megígért áldozat által. Mélyen átérezte Isten haragját a Paradicsomban elkövetett bűnéért. Látta a nagy romlottságot, amely Istent végül arra indította, hogy vízözön által megsemmisítse a föld lakóit. A halálos ítélet kimondása után először olyan rettenetesnek tűnt fel előtte, de miután még élt néhány száz évet, Isten igazságosnak és irgalmasnak tetszett előtte, hogy véget vessen nyomorult életének.

Ádám szemlélte a természetben a rothadás első jeleit a lehulló falevelekben és a hervadó virágokban és mélyen gyászolt, mint ahogyan ma az emberek halottaikat gyászolják. A hervadó virágok nem okoztak neki olyan mély bánatot, mert gyengédek és kicsinyek, de a magas, sudár, hatalmas fák leveleinek lehullása, elkorhadása bemutatta előtte a szép természet általános pusztulást, amelyet Isten az ember különös áldására teremtett.

Gyermekeinek és azok gyermekeinek a kilencedik nemzedékig elbeszélte édeni otthonának tökéletességét, bukását és annak rettenetes következményeit és a bánat terhét, amelyet a családjában való szakadás hozott rá, amely Ábel halálával végződött. Elmondta nekik azokat a szenvedéseit, amelyeket Isten mért rá, hogy általa megtanítsa a törvény iránti szigorú engedelmesség szükségességére. Elmondta nekik, hogy a bűn elnyeri büntetését bármilyen formában nyilvánul is meg. Kérte őket, hogy engedelmeskedjenek Istennek, aki kegyelmesen fog bánni velük, ha szeretik és félik Őt.

Az angyalok fenntartották a kapcsolatot Ádámmal bukása után is, és közölték vele a megváltás tervét, és hogy az emberi fajnak van reménye a megváltásra. Habár félelmetes elkülönülés, szakadás állt be Isten és az ember között, Ő mégis gondoskodott szeretett Fiának feláldozása által az ember megmentéséről. Egyedüli reményük azonban csak alázatos bűnbánat és hit élete által teljesedhetett. Mindazok, akik így elfogadják Krisztust, mint egyedüli Megváltójukat, újra visszajutnak Isten kegyelmébe az Ő Fiának érdemei által.