Lucifer a mennyben lázadása előtt egy magas rangú, felmagasztalt angyal volt, aki rangban legközelebb állt Isten egyszülött Fiához. Arca a többi angyaléhoz hasonlóan szelídséget és boldogságot fejezett ki. Homloka magas és széles volt, ami nagy értelméről tanúskodott. Alakja tökéletes, magatartása nemes és fenséges volt. Arcán különleges fény ragyogott, amely körülötte fényesebben és szebben ragyogott, mint a többi angyal körül, mégis Krisztus, Isten egyszülött Fia kivált Isten minden angyala közül. Ő egy volt az Atyával, mielőtt az angyalokat teremtette. Lucifer irigykedett Krisztusra és fokozatosan magának irigyelte a parancsnokságot, amely Krisztus illette.

A nagy Teremtő összehívta a mennyei sereget, hogy az összes angyal jelenlétében különleges tiszteletben részesítse Fiát. Az Atya együtt ült Fiával a királyiszékben, és a szent angyalok mennyei serege köréjük gyülekezett. Az Atya ekkor tudatta velük, hogy úgy rendelkezett, hogy Fia, Krisztus egyenlő legyen vele, úgyhogy bárhol jelent meg Fia, úgy kellett tekinteni, mintha Ő jelent volna meg. A Fiú szavának ugyanúgy kellett engedelmeskedni, mint az Atya szavának. Isten tekintéllyel ruházta fel fiát, hogy parancsoljon a mennyei seregeknek. Fiának különös mértékben kellett együttmunkálkodnia Vele a föld előre tervezett megteremtésében és minden élőlény megteremtésében, amelyek létezni fognak a földön. Fia fogja véghezvinni akaratát és céljait, de semmit sem tesz önmagától. Az Atya akarata fog beteljesedni Őbenne.

Lucifer irigy és féltékeny volt Jézus Krisztusra. Mégis, mikor az angyalok meghajoltak Jézus előtt, hogy elismerjék felsőbbségét, nagy tekintélyét és jogos uralmát. Lucifer is meghajolt velük, de szíve tele volt irigységgel és gyűlölettel. Isten bevette Jézust terveinek különleges tanácsába, de Lucifer nem ismerte tervét. Ő nem értette meg és nem is kapott engedélyt Isten szándékainak megismerésére. Krisztust azonban a menny legfőbb hatalomnak ismerte el, akinek hatalma és tekintélye ugyanaz, mint az Atyáé. Lucifer azt gondolta, hogy közkedveltségnek örvend a menny angyalai előtt. Rendkívül felmagasztalták őt, ami azonban nem indította fel Teremtője iránti hálára és dicséretre. Magának Istennek magasságára törekedett. Dicsőséget talált saját fenségében. Tudta, hogy az angyalok tisztelik. Egy különleges küldetést kellett végrehajtania. Közel volt a nagy Teremtőhöz és az örökkévaló Istent körülvevő dicső fényesség szüntelenül ragyogó sugarai különösen reá áradtak. Arra gondolt, hogy milyen nagy örömmel engedelmeskedtek neki az angyalok. Ruhái nem ragyogóan szépek? Miért kell így tisztelni Krisztust önmaga felett?

Ekkor elhagyta az Atya közvetlen jelenlétét és Krisztus iránt irigységgel telt meg. Valódi céljait elrejtve összehívta angyalait, az angyali seregeket. Ismertette célját, amely önmaga volt. Mint akit megbántottak, Istennek Jézus iránti tiszteletét, mint az ő elhanyagolását állította be előttük, azért az angyalok édes szabadságának, amelynek eddig örvendtek, szerinte vége van. Avagy nem egy olyan uralkodót rendeltek-e föléjük, akinek mostantól fogva szolgai engedelmességgel tartoznak? Előadta, hogy ezért hívta össze őket, hogy tovább nem egyezik bele, hogy beleavatkozzanak jogaikba, és hogy többé nem hajol meg Krisztus előtt. Elmondta nekik, hogy elfogadná azt a tiszteletet, amiben részesíteni kellett volna őt, és parancsnoka lesz mindazoknak, akik követik őt és engedelmeskednek szavainak.

Az angyalok között most nézeteltérés támadt. Lucifer és a vele rokonszenvező angyalok igyekeztek megreformálni Isten kormányzatát. Elégedetlenek és boldogtalanok voltak, mivel nem tekinthettek bele Isten kikutathatatlan bölcsességébe, és nem érthették meg céljait Fiának felmagasztalásában, hogy ily korlátlan hatalmat és parancsnokságot adott neki. Fellázadtak a Fiú tekintélye ellen.

A hűséges és igaz angyalok igyekeztek ezen hatalmas, lázadó angyalt összhangba hozni a Teremtő akaratával. Igazolták Isten cselekedetét, hogy Krisztust különleges tiszteletben részesítette és erőteljes érvelésekkel igyekeztek meggyőzni Lucifert, hogy most sem részesül kevesebb tiszteletben, mint mielőtt az Atya kijelentette azt a tiszteletet, amellyel felruházta Fiát. Világosan kifejtették, hogy Krisztus Istennek Fia, aki Vele együtt létezett, mielőtt az angyalokat teremtette. Mindig ott állt Isten jobbjánál, azért szelíd szeretettel gyakorolt tekin télye sohasem volt kérdéses. Kifejtették, hogy Ő csak olyan parancsokat adott, amelyeket örömmel hajtottak végre a mennyei seregek. Hangsúlyozták, hogy az a tény, hogy az Atya Krisztust különleges tiszteletben részesítette az angyalok jelenlétében, nem csökkentette azt a tiszteletet, amelyben Lucifer eddig részesült. Az angyalok sírtak. Aggódva igyekeztek őt rábírni, hogy adja fel gonosz szándékát, hogy engedelmeskedjenek Teremtőjüknek, mert mindeddig mindnyájan békességben és összhangban éltek. Mit idézhet elő még ez a viszálykodó, lázadó hang?

Azonban Lucifer nem hallgatott rájuk, és elfordult a hűséges, igaz angyaloktól, és rabszolgáknak nevezte őket. Ezek az Istenhez hűséges angyalok csodálkoztak, amikor látták, hogy Lucifernek sikerült lázadást szítani. Új és jobb kormányzást ígért nekik az eddiginél, amelyben mindnyájan szabadságot fognak nyerni. Sokan kifejezték azt a szándékukat, hogy elfogadják őt vezetőjüknek és főparancsnokuknak. Amikor Sátán látta, hogy sikert ér el, azzal áltatta magát, hogy az összes angyalt meg fogja nyerni és egyenlő lesz Istennel és tekintélyének szava által az az összes mennyei angyalnak parancsolni fog. A hűséges angyalok újra figyelmeztették őt makacs ellenállásának következményeire, és hangsúlyozták, hogy Ő, aki meg tudta teremteni az angyalokat, meg is tudja semmisíteni minden tekintélyüket, hatalmukat, és elrettentő módon megbünteti vakmerőségüket és rettenetes lázadásukat. Milyen megdöbbentő gondolat, hogy egy angyal ellenszegül Isten törvényének, amely olyan szent mint Isten! A hűséges angyalok figyelmeztették a lázadókat, hgoy ne hallgassanak Lucifer félrevezető érveléseire és azt tanácsolták Lucifernek és mindazoknak, akiket befolyásolt, hogy járuljanak Isten elé, vallják meg hibájukat, hogy gondolatban is kétségbe vonták tekintélyét.

A Luciferrel rokonszenvező angyalok közül sokan hajlandók voltak arra, hogy ügyeljenek a hűséges angyalok szavára és megtérjenek elégedetlenségükből, hogy újra befogadják őket az Atya és egyszülött Fia bizalmába. A hatalmas lázadó ekkor kijelentette, hogy ő ismeri Isten törvényét, és ha szolgai engedelmességet tanúsít, akkor az őt megillető tiszteletet elveszti. Többé nem bízzák rá magasztos küldetését. Elmondta nekik, hogy ő és ők maguk is túl messze mentek már ahhoz, hogy visszaléphessenek, azért bátran szembenéz a következményekkel, mert Istennek Fia előtt szolgai imádattal többé sohasem hajol meg. Azt mondta, hogy Isten úgy sem bocsátaná meg nekik, azért biztosítaniuk kell szabadságukat és erőszakkal is meg kell védeniük állásukat és tekintélyüket, amelyet önként nem adnak meg nekik.

A hűséges angyalok gyorsan Isten Fiához siettek és ismertették Vele, hogy mi történt az angyalok között. Az Atyát éppen tanácskozásban találták szeretett Fiával, hogy meghatározzák azokat az eszközöket, amelyek által a hűséges angyalok legnagyobb javát szolgálják, és amelyek által örökre megszabadulhatnának Sátánnak önkényesen megkövetelt tekintélyétől. A nagy Isten azonnal kivethette volna az őscsalót a mennyből, azonban nem ez volt a célja. Egyenlő esélyt akart adni a lázadónak, hgoy összemérje erejét és hatalmát Fiáéval és a hűséges angyalokéval. Ebben a küzdelemben minden angyal maga dönti el, hogy hova álljon, és nyilatkozzék meg mindenki előtt. Nem lett volna biztonságos eltűrni bárkit, aki egyesült Sátánnal lázadásában, hogy tovább is a mennyben maradjon. Mert megtanulnák volna mi módon lázadjanak a Isten változhatatlan törvénye ellen, és erre nincs gyógyír. Ha Isten azonnal felhasználta volna hatalmát a fő lázadó megbüntetésére, akkor az elidegenített angyalok nem nyilatkoztak volna meg, ezért Isten más eljárást követett, mert világosan ki akarta nyilatkoztatni a mennyei seregeknek az Ő igazságát és ítéletét.

A legnagyobb bűn az Isten kormányzása elleni lázadás volt. Úgy látszott, hogy az egész menny mozgásban van. Az angyalokat csoportokban rendezték, és minden csoport élén egy magasabb rangú parancsnokló angyal állt. Sátán Istennek törvénye ellen harcolt, mivel fel akarta magát magasztalni és nem rendelte alá magát Isten Fia tekintélyének, aki a menny nagy parancsnoka volt.

Az egész mennyei sereg felszólítást kapott, hogy jelenjék meg az Atya előtt, hogy eldöntsenek minden esetet. Sátán arcátlanul kifejezésre juttatta elégedetlenségét, hogy Krisztust fölébe helyezik. Büszkén felállt és hangoztatta, hogy legyen egyenlő és Istennel, és vonják be őt is az Atyával való tanácskozásba, hogy megértse terveit. Isten kijelentette, hogy egyedül Fiának jelenti ki titkos terveit és megkívánja az egész mennyei családtól – még Sátántól is –, hogy feltétlen és teljes engedelmességet tanúsítson iránta; Sátán azonban méltatlanná vált helyére. Ekkor Sátán ujjongva mutatott a vele rokonszenvezőkre, mivel majdnem az egész angyali sereg felét megnyerte, azért kijelentette: „Ők velem vannak. Őket is ki akarod űzni? Ilyen űrt akarsz csinálni a mennyben?” Ekkor kijelentette, hogy kész ellenszegülni Krisztus tekintélyének és erőszakkal megvédi mennyei helyét.

Isten angyalai sírtak, amikor hallották Sátán szavait és ujjongó kérkedését. Isten ekkor kijelentette, hogy a lázadó ne maradjon tovább a mennyben. Magasztos és boldog állapotát csak azzal a feltétellel tarthatta volna meg, ha engedelmeskedik a törvénynek, amelyet Isten adott a magasabbrendű lények kormányzására. Semmi engedményt sem tettek azoknak megmentésére, akik át merik hágni Isten törvényét. Sátán vakmerővé vált lázadásában és kifejezésre juttatta, hogy semmibe veszi Isten törvényét. Sátán nem tudta elviselni a törvényt. Azt állította, hogy az angyaloknak nincs szükségük törvényre, azért engedjék meg, hogy szabadon kövessék saját akaratukat, amely mindig helyesen fogja vezetni őket. A törvény csak korlátozza szabadságukat, azért az ő egyik nagy célja a törvény eltörlése. Úgy gondolta, hogy az angyalok helyzetében javulásnak kell beállnia, azonban Isten nem így gondolkodik, mert törvényeket alkotott, és azokat önmagával egyenlővé emeli. Az angyali seregek boldogsága azonban Isten törvénye iránti tökéletes engedelmességükben áll. Mindegyiknek megvolt a neki kijelölt munkája, és amíg Sátán fel nem lázadt, tökéletes rend és harmonikus együttműködés uralkodott a mennyben.

Ekkor háború tört ki a mennyben. Isten Fia, a menny fejedelme és hűséges angyalai harcba szálltak az őslázadó és mindazok ellen, akik egyesültek vele. Isten Fia és a hű, igaz angyalok győztek és Sátánt és a vele rokonszenvezőket kiűzték a mennyből. Az egész mennyei sereg elismerte és imádta az igazságosság Istenét. A lázadásnak nyoma sem maradt a mennyben. Mindenütt béke és összhang uralkodott, mint azelőtt. A mennyei angyalok gyászolták azokat, akik elveszítették a boldogságot és áldást. Hiányukat érezték a mennyben.

Az Atya tanácskozást tartott Fiával, hogy azonnal megvalósítsák céljukat, hogy embert teremtsenek a földre. Isten próbára akarta tenni az embert, hogy mennyire hűséges, mielőtt örök biztonságot ad neki. Ha kiállja a próbát, akkor egyenlővé válik az angyalokkal. Elnyeri Isten kegyét, társaloghat az angyalokkal és ők vele. Isten nem látta helyesnek, hogy felmentse az engedetlenség következményei alól. Mint szabad akarattal bíró lény elbukhat, ha nem engedelmeskedik.