A következő tanulmány két testvérnek szólt …-ban. De mivel másokra is vonatkozik, leírom a gyülekezet javára:

Kedves testvérek!

A házatokban nyert látomásban mindkettőtöket érintő ügyeket láttam. Az angyal rátok mutatott, és így szólt: „Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul rátok ne jöjjön az a nap.”

Láttam, hogy mindketten nehéz küzdelmek előtt álltok. Állandóan küzdenetek kell hogy kirekesszétek szívetekből a világot, mivel szeretitek. Annak a nyitjára kell most rájönnötök, miként szeressétek jobban Jézust és szolgálatát, mint a világot. Ha a világot szeretitek a legjobban, tetteitek tanúskodni fognak róla. Ha Jézust és szolgálatát szeretitek jobban, tetteitek erről tanúskodnak. Láttam, hogy a világban sokan figyelnek titeket. Sokan ujjongnának ha elesnétek; mások akkor örvendeznek, ha előretörtök. Sátán és gonosz angyalai elétek tárják a világ országainak dicsőségét. Ha készek vagytok őt vagy a világ kincseit imádni, akkor magasra emeli előttetek, minden oldalról kivilágítva, s rávesz, hogy azt szeressétek és imádjátok.

Jézus és őrző angyalaitok gazdaságotok, marháitok és világi kincseitek fölé mutatnak; Isten országába, a halhatatlan örökségre, és örök jólétre a dicsőség országában. Az angyal így szólt: „Haljatok meg a világnak. Ne szeressétek a világot. Aki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.”

Láttam, hogy ha Isten gondviselése folytán gazdagság halmozódott fel, akkor nem bűn a birtoklás, és ha nem nyílik lehetőség a gazdagságot Isten ügye fejlesztésére fordítani, nem bűn, ha továbbra is megmarad. De ha testvérek előtt lehetőség kínálja magát javaikat Isten dicsőségére fordítani, s visszatartják, akkor bukásuk okozója lesz. Harácsolt kincsük a veszedelem napján botránkozás lesz számukra. Addigra már az összes lehetőség tovaszállt, hogy gazdagságukat Isten dicsőségére használják, és lelkük kínjában odavetik majd a vakondoknak és a denevéreknek. Aranyuk-ezüstjük azon a napon nem mentheti meg őket. Megsemmisítő súllyal zuhan majd rájuk a tudat, hogy számot kell adniuk intézőségükről – mire fordították Uruk pénzét. Az önszeretet beszélte be nekik, hogy mind az övék, és hogy mindezt kívánhatják. Gazdagságuk félrevezette őket. Szegénynek tartották magukat, és maguknak éltek. Végül rájönnek, hogy a rész, melyet Isten ügyére fordíthattak volna, csak rémítő teher.

Isten angyala így szólt: „Fektessetek mindent az oltárra, élő, megemésztő áldozatul. Ha nem tudjátok másképp ott tartani, kössétek oda kötelekkel. Adjátok át magatokat az imára. Éljetek az oltárnál. Isten ígéreteivel erősítsétek meg szándékotokat. Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát, szerezzetek magatoknak olyan erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. Gyűjtsetek kincset a mennyben.”

Láttam, hogy ha Isten több gazdagságot adott, mint a legegyszerűbbeknek, és legszegényebbeknek, tegyen ez alázatossá benneteket, mert súlyosabb kötelezettség elé állít. Aki többet kap – akár a világi gazdaságból is – attól többet várnak el. Ennek az elvnek az alapján kötelességetek a nemes, nagylelkű beállítottság. Keressétek az alkalmakat, hogy vagyonotok segítségével jót tehessetek. „Gyűjtsetek kincset a mennyben.”

Láttam, hogy az elmúlt időkben a legkevesebb, amit keresztényektől elvártak, hogy nagylelkűek legyenek, hogy összes jövedelmük bizonyos hányadát az Úrnak szenteljék. Minden igaz keresztény előjognak tekintette ezt, de néhányan, akinek csak neve keresztény, tehernek tartották. Isten kegyelme nem munkálta bennük a jótetteket, másképp örömmel elősegítették volna Üd¬vözítőjük ügyét. De az utolsó időben élő, és Urukat váró keresztényektől ennél is többet várnak el. Isten áldozathozatalt vár tőlük.

Az angyal így szólt: „Jézus ragyogó nyomot hagyott maga után, melyet követnetek kell. Lépjetek pontosan a lába nyomába. Osszátok meg igénytelen, önfeláldozó életét, s örököljétek vele a dicsőség koronáját.”