Az Úr közölte, hogy Isten népe túl sokat tartózkodik a homályban. Nem Isten akarata, hogy hitetlenségben éljenek. Jézus a világosság, s benne nincs semmi sötétség. Isten gyermekei a világosság gyermekei. Az ő képmására változnak át, és a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívja ki őket. Ó a világ világossága, és azok is, akik követik őt. Ezek nem járnak a sötétben, hanem övék lesz az élet világossága. Isten népe minél pontosabban törekszik követni Krisztust, az ellenség annál szívósabban üldözi őket. Krisztushoz való közelségük azonban megerősíti őket, hogy ellenállhassanak ravasz ellenségük abbeli igyekezetének, hogy elvonja őket Krisztustól.

Megmutatták nekem, hogy túl sokat hasonlítják magukat egymáshoz, tévelygő halandókat vesznek mintául, amikor biztos, tévedhetetlen példaképünk van. Ne szabjuk magunkat a világhoz, sem az emberek véleményéhez, vagy ahhoz, amik az igazság elfogadása előtt voltunk. Hitünket s állapotunkat a világban – ahol most állunk – azzal vessük össze, ami lehetett volna, ha mióta Krisztus követőinek valljuk magunkat, folyton előre és fölfelé haladtunk volna. Ez az egyetlen biztonságos összevetés, amit tehetünk. Minden más összehasonlítás öncsalás lesz. Ha Isten népének erkölcsi jellege és lelki állapota nem áll arányban a rájuk árasztott áldásokkal, előnyökkel és világossággal, akkor megmérik őket a mérlegen, és az angyalok azt a jelentést teszik: könnyűnek találták őket.

Némelyek előtt mintha elrejtve állna valódi állapotuk. Látják a világosságot, de nem fogják fel sem fontosságát, sem követeléseit. Hallják az igazságot,de nem egészen értik, mert nem szabják hozzá életüket Ezért nem szenteli meg őket – engedelmesség által a világosság – és mégis oly nyugodtak és elégedettek, mintha Isten tetszésének jelei, nappal felhő, éjjel pedig tűzoszlop járna előttük. Állítják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják őt. Az Úr választott, különleges népének tartják magukat, mégis ritkán nyilvánul meg közöttük jelenléte és mérhetetlen megmentő hatalma. Mily nagy is ezek sötétsége, s még csak nem is tudják. A világosság ragyog, de nem érik fel ésszel. Ennél erősebb érzékcsalódás nem érheti az embert, mint ami elhiteti velük, hogy rendjén vannak, Isten elfogadja cselekedeteiket, holott vétkeznek ellene. Az istenfélelem látszatát összetévesztik az istenfélelem lényegével és lelkületével. Azt képzelik, hogy gazdagok és semmiire nincs szükségük, holott szegények, nyomorultak, vakok meg mezítelenek és mindenben szűkölködnek.

Némelyek Krisztus követőinek vallják magukat, mégsem igyekvők a lelki dolgokban. Bármely földi vállalkozásba igyekezetet visznek, és nagyra törők, hogy elérjék céljukat, és elnyerjék az óhajtott eredményt. De az örök életre való igyekezetükben, ahol minden kockán forog, és örök boldogságuk függ a sikertől, oly közömbösek, mintha nem is lennének erkölcsi lények, mintha más játszaná helyettük az élet játszmáját, s nekik csak annyi lenne a dolguk, hogy kivárják az eredményt. Jaj, micsoda dőreség! Mily lázálom! Ha valamennyien annyira nagyravágyók, lelkesedők és buzgók lennénk az örök életért, mint világi céljainkért, akkor diadalmasan győznénk. Láttam, hogy mindenkinek magának kell kipróbált erényre szert tennie. Jól és megbízhatóan kell részt vennie az élet játszmájában. Sátán várva-várja az alkalmat, hogy mikor nem vigyázunk, elragadja a becses kegyességeket, és tüzes harcban lesz részünk a sötétség hatalmaival, hogy megtarthassunk vagy visszanyerhessünk valamely mennyei kegyességet, ha hanyag szendergésünk miatt elveszítettük.

Azt is megmutatták nekem, hogy a keresztény előjoga erőt nyerni Istentől, hogy megtarthassa az ég valamennyi becses ajándékát. A buzgó és hathatós imát a menny figyelembe veszi. Mikor Isten szolgái védelmül magukra öltik a hit pajzsát és a Lélek kardját a viaskodásra, akkor veszély fenyegeti az ellenség táborát, és valamit tenniük kell. Üldözés és szidalmazás csak azokat éri, akiket erő tölt el a magasságból, hogy tettre hívják őket. Mikor az igazság egyszerűsége – őszinte odaadása és ereje uralkodik a hívők között, ha szembeszegezik azt a világ lelkületével, szemmel látható lesz, hogy nincs közösség Krisztus és Béliál közt. Krisztus tanítványai legyenek Mesterük életének és lelkületének életerős példái.

Küzdelem, harc vár a fiatalokra és az öregekre. Nem szabad elszunnyadniuk, egyetlen pillanatra sem. Ravasz ellenségük szüntelen résen áll, hogy rossz útra vezesse és legyőzze őket. A jelen igazság hívőinek éppen olyan ébereknek kell lenniük, és okosan ellen kell állniuk Sátánnak. Kitartóak lesznek-e a háborúban? Készen állnak-e erre? Gondosan elszakadnak-e minden bűnözéstől? Sokféleképpen tagadhatjuk meg Krisztust. Ha az igazsággal ellentétesen szólunk, ha rosszat mondunk másokról, ha bolondozunk, ha tréfálkozunk, vagy üres szavakat fecsegünk. Ezekben a dolgokban igen kevés bölcsességről és eszességről teszünk tanúságot. Gyöngítjük magunkat. Erőtlenül állunk az ellenség elé, és így legyőz bennünket „A szívnek teljességéből szól a száj”, és éberségünk hiányával eláruljuk, hogy Krisztus nem él bennünk. Akik haboznak feltétel nélkül Istennek szentelni magukat, azok siralmas látványt nyújtanak Krisztus követéséről. Oly messziről követik őt, hogy fele életükben nem nagyon tudják, hogy vajon Krisztus lába nyomát követik-e, vagy hatalmas ellenségükét. Miért mondunk le oly lassan a világ dolgai iránti szeretetünkről, és miért választjuk oly lassan Krisztust a sorsunkul? Miért akarjuk megtartani Urunk ellenségeinek barátságát? Miért kívánjuk követni Urunk ellenségeinek szokásait? Teljesen, fenntartás nélkül át kell adnunk magunkat Istennek. Hátat kell fordítanunk a világ és a földi dolgok szeretetének, máskülönben nem lehetünk Krisztus tanítványai.

Krisztus élete és lelkülete a kiválóság és tökéletesség egyetlen mértéke. Az egyedüli biztonságos út előttünk, ha követjük példáját. Ha ezt tesszük, irányítani fog tanácsával, s később befogad minket dicsőségébe. Szorgalmasan kell törekednünk, és álljunk készen sokat szenvedni, hogy Megváltónk nyomdokain járhassunk. Isten szívesen fáradozik értünk, ingyen adja nekünk Lelkét, ha törekszünk rá, ha érte élünk, ha hiszünk benne. Akkor a világosságban járhatunk, amint ő is a világosságban van. Táplálkozhatunk szeretetéből, s ihatunk gazdag tökéletességéből.