G. testvér!

…-ban néhány kérdést vetettél föl, melyek azóta is erősen foglalkoztatnak. Beszélgetésünkből meggyőződtem, hogy nem döbbentél rá milyen szerepet játszottál,

s nem hagytad, hogy vezessenek. Az Úr segítséget küldött, de visszautasítottad. Mit tehetett volna még érted a menny? Mikor azt képzelted, hogy másokat többre becsülnek, mint téged, elégedetlen és ingerlékeny lettél, duzzogtál és visszahúzódtál, mint az elkényeztetett gyerek. Szeretted volna, ha nagyra becsülnek, mégis olyan utat választottál, mely igen lealacsonyított azok szemében, akiknek helyeslését kívántad.

Már vakbuzgóságod előtt irigykedtél a battle creekiekre, és gyanút érlelő célzásokat tettél. Irigykedtél férjemre meg rám, és rosszat feltételeztél. Összefogott benned az irigység és a gyanúsítás. A lelkiismeretesség leple alatt kétség árnyékát vetetted azok lépésére, akik a mű terhét viselik Battle Creekben, s olyan ügyekről tettél célzásokat, melyekről halvány fogalmad sem volt, és amiket közelről sem tudtál helyesen megítélni. A mű terhe nem a te válladon nyugodott. Láttam, hogy az Úr sem választana valakit olyan értelemmel, mint a tied. Nem fektetne rá súlyos terheket, nem hívna el a legfelelősségteljesebb állásokra, mert az önbecslés annyira felülkerekedne benned, hogy romlást hozna rád és Isten népére. Ha kevésbé önérzetes lennél, kevésbé irigykedtél és gyanakodtál volna.

G. testvér, ha teljesen egyesültél volna a testülettel, ha egységben és egyetértésben álltál volna azok mellett, akiket Isten jónak látott a mű élére helyezni; ha elfogadtad volna az ajándékokat, melyeket Isten a gyülekezetbe helyezett, s ezekkel teljesen elkötelezted volna magadat; ha határozottan megalapoztad volna magad a jelen igazság minden pontján, és egyenletesen feszített hámmal együtt húztál volna az ügy tapasztaltjaival, akkor te és tieid teljesen szabadok és védettek lettetek volna e tévhittől. Lett volna horgonyod, ami megtartson. Te azonban felemás állást foglaltál el, mert attól tartottál, hogy elégtételt szolgáltatsz azoknak, akiknek teljes lelke a munkában és Isten ügyében él. Isten elvárja, hogy szilárdan, határozottan állj ki a talapzaton testvéreid mellett. Isten és a szent angyalok elégedetlenek viselkedéseddel, s nem voltak türelmesek többé balgaságoddal. Magadra hagytak, követni nézetedet, melyet oly nagyra becsültél, míg kívánni nem fogod, hogy tanítsanak, és irigység, konokság, másokra panaszkodás és bírálat nélkül tanulj azoktól, akik átérzik Isten ügyének felelősségét és súlyát. Eredetieskedő álláspontot kerestél, a testülettől függetlenül kívántál vezetni, ahol körülrajongnának s helyeselnének, míg – láttam – Isten le nem mondott rólad, hogy állj a magad lábán, tedd nyilvánvalóvá mások fölött állónak tartott bölcsességedet. Magadra hagyott, vak ítéletedre, hogy eljátszd szerepedet a legésszerűtlenebb, legbutább, vad vakbuzgóságban, mely valaha is átkot hozott Wisconsinra.

Láttam, hogy nem jöttél rá utadnak ügyre tett hatására, jelen álláspontodra, s e vakbuzgósággal kapcsolatos kötelességedre. Ahelyett, hogy teljes erődből igyekeznél megszabadulni, és ellensúlyozni előbbi hatásodat, úgy jössz ki, hogy mentegeted magadat, vádolva, akiket az Úr hozzád küldött. Kész vagy feltételeket szabni, sőt olyan elgondolásokkal állsz elő, amely szerint az Úr megállíthatott volna, ha szolgái másképp jártak volna el. Sátán hatalma megrontotta ítéletedet, s míg sötétség vett körül, illetéktelen bírája voltál, hogy mi lett volna veled szemben a leghelyesebb eljárás. Ha pontosan tudtad, hogy Isten szolgáinak mint kellett volna segítségedre sietni, azt is jól tudtad, miként verekedd ki magadat. Isten szabad választást adott neked. hogy tanítható légy – szolgái az általa rendelt úton oktassanak – vagy haladj tovább, folytasd önfejű utadat, s beleessél a zavarba ejtő vakbuzgóságba.

Te a magad útját választottad. Most csak magadat hibáztathatod. Vallod, hogy őrálló vagy Sion falán, a nyáj pásztora, mégis, mikor láttad, hogy széttépik, szétszórják a szegény juhokat, nem fújtál riadót. „Embernek fia! Őrállóul adtalak én téged Izráel házának, hogyha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted, és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen, az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent, és meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet. Ha pedig megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.” Ezékiel 3:17–19, 21.

A Wisconsinban vakbuzgóságba merültek bűne súlyosabban nehezedik rád G. testvér, mint bárki másra. Hűtlen őrálló voltál. Nem ismerted föl a gonoszságot, mert hitszegő voltál. Isten elküldte megbízható őrállóit, akik világosságban álltak, s felismerték a rosszat, hogy figyelmeztessenek téged és a tévelygő nyájat. Ha akkor hallgattál volna a figyelmeztetésre, sok gonoszság soha meg nem történt volna. Tekintélyed se szenvedett volna csorbát. Félreállhattál volna az útból. hogy Isten szolgáinak bizonyságtétele elérhesse a megzavart nyájat. A tévelygők nem akarták meghallgatni Isten hangját választott szolgái szájából. Megkeményítették lelküket a hozzájuk küldött őrállók ellen, s csökönyösek lettek ésszerűtlen, öncsaló útjukon. A pásztor bedugta fűlét. Megsértődött, mert határozottan bántak vele és a vakbuzgósággal. Nem látta meg a veszélyt. Nem tartotta sürgősnek a dolgot. Elég fényben részesült, hogy dönthessen, de túl csökönyös, és Isten szolgái iránt gyanakvó volt, hogy hallgasson bizonyságtevésükre.

G. testvér várni akart, míg a vakbuzgóság kifejlődik, és hagyni, amint Sátán szeretné, míg borzalmas következményei ki nem fejlődtek. Nem voltak ésszerű, világos megnyilvánulások, hogy azt Istentől származónak jelezzék. Isten szolgái végezték küldetésüket, megtisztították ruháikat a tévelygők vérétől, s távol tartották magukat az átkozott áramlattól. Neked azonban viselned kell e gyászos vakbuzgóság bűnének félelmetes súlyát. Mélyen megbántad ugyan, mégsem látod hibáidat ez ügyben. Bírálod és elítéled a gyönge, tévelygő birkákat, amiért félrevezettek téged. Mire jó az őrálló, ha nem arra, hogy vigyázza a gonoszt és figyelmeztessen rá? Mire való a pásztor, ha nem arra, hogy virrasszon minden veszély fölött, nehogy a farkasok megtámadják és megöljék a juhokat? A pásztor milyen kifogással élhet, ha tűrte, hogy nyája elszéledjen az igaz legelőről, s a farkasok tépjék, szétszórják, és felfalják őket? Hogyan állhat meg a pásztor kifogása, hogy a juhok rossz útra vezették; hogy elhagyták az igaz legelőt, s levezették őt az útról? Az ilyen mentség erősen elítélné a pásztor nyájőrző képességét. Nem bíznának többé benne, mint jó pásztorban, hogy gondoskodjék a juhokról, és visszaterelje őket, hisz felőle letérhetnek a helyes útról.

Az A. testvérnő miatt a műt ért szégyen felelőssége rád nehezedik. Te tartottad nagyra lelki gyakorlatait és tapasztalatát. Azelőtt gyönge volt, de bizonyos mértékig betöltötte helyét családjában, s összefogta gyermekeit; de alig, hogy elköltözött családjától; máris elveszítette az eszét. A hitvalló szombattartók …-i visszaeső, bűnös állapota arra késztetett, hogy rábeszéld A. testvérnőt, hagyja el gondoskodására szoruló családját, és költözzék …-ba, mert jó hatása talán segíteni fog az ott élő szombattartókon. Egészségtelen, beteges izgalom jelezte a testvérnő útját. A tapasztalatlanok közül néhányan tévútra tértek. A. testvérnő gondolkodása túl feszült volt, s betegség támadta meg az agyát. Isten ügye súlyos sérülést szenvedett, és rosszallás éri emiatt. Igazságtalanul jártatok el A. testvérrel, mert komoly bajjal kell küzdenie, gyermekeinek pedig szét kell szóródniuk. Akiknek a tevékenysége e szomorú eseményekre vezetett, lesz dolguk A. testvér megnyugtatásával a követett út, s a rajta esett sérelem bűnös voltának teljes és hű elismerésével a testvér előtt, s hogy amennyire lehet, helyrehozza a gonoszságot, a bajt.

Ha te Isten tanácsa szerint jártál volna, ha elismerted volna Lelkének ajándékait, mint amik a megfelelő helyet töltik be a gyülekezetben: ha szíveddel és elveddel összetartottál volna az Advent Szemlével, melyet a jelen időnek szóló erőteljes igazságokra alapoztak, ha idején enni adtál volna Isten népének, egész más lett volna tetteid eredménye …-ban és környékén. Félreérthetetlen bizonyságtételt hordoztál volna, karöltve azokkal, akik elől járnak a nagyszerű munkában. Megfeddted volna az egyének hibáit. Hű munkásságod felemelte volna a szombattartókat, nem maradtak volna más gyülekezetek mögött. De csaknem mindent ezután kell megtanulniuk. Neked kellett volna félreérthetetlen bizonyságot tenned, elméjükbe vésned, hogy áldozatot kell hozniuk, s mindenki tegye meg a magáét a mű terhének viselésében. Nevelned kellett volna őket a rendszeres adakozásra, mindenkit rávezetned, hogy vállalják a rájuk eső részt, és törekedjenek tenni valamit az igazság ügyének fejlesztéséért. Bizonytalankodó álláspontod, és hogy lazán és lanyhán hagytad folyni az ügyeket …-ban, rossz hatást tett az ügyre. Ellene voltál, és ellene szóltál a szervezésnek, Isten népe fejlődésének, s ez most rossz gyümölcsöt termett, ami Észak-Wisconsinban sokfelé láthatóvá vált.

Ha gyors és alapos munkás lettél volna, ha együtt meneteltél volna Isten gondviselése utat nyitásával, a most láthatóvá váló gyümölcs egészen másfajta lenne. Az emberek vagy teljesen Isten parancsolatai s a harmadik angyal üzenetével összefüggő igazságok mellett döntöttek volna, vagy azok ellen. Nem csüngnének Sion peremén, hogy kolonc legyenek azok nyakán, akik megfelelnének. De te megbízhatatlanul viselkedtél. Nem végeztél világos, alapos munkát. Nem buzdítottad a gyülekezetet, az igazság következetes alkalmazásával arra, hogy mindenki ültesse át a gyakorlatba, és az igazsággal összhangban valósítsa meg hitvallását. Sokan félannyira sem hajlandók megerőltetni magukat az ügy fejlesztéséért, mint amennyire hallani szeretik az igazságot. Szóval és hitvallással szeretik, tettel és igazsággal viszont nem.

Álláspontod …-ban és környékén sokakat arra vezetett, hogy kevésbé tiszteljék az Advent Szemlét, mint máskülönben tették volna. S igen könnyen veszik a benne foglalt világosságot. Így az Advent Szemle nem teszi meg rájuk az Isten által tervezett hatást. A maguk útját követik, és azt teszik, ami helyesnek látszik előttük; ezért mind messzire lemaradtak. S ha valaki nem végez alapos munkát értük, megmérik, és híjával fogják találni őket.

Az Úr megmutatta, hogy másokra igyekszel hárítani hibáid következményét, holott Isten téged, az őrállót tart felelősnek. A legalázatosabban be kell vallanod bűneidet …-ban, …-ban, s más helyeken, ahol tevékenységed szembeszegült Isten szolgáiéval. E vakbuzgóság igen súlyos sebet ejtett a B. házaspáron. Anyagi s lelki zavarba jutottak; Sátánnak ez az ámítása csaknem tönkretette őket. G. testvér, messzire mentél eme szomorú vakbuzgóságban. Testedre is kihatott, de értelmedre is, s most mindent másokra igyekszel hárítani. Nem érted meg igazán múlt álláspontodat s eljárásodat. Nyíltan bevallod, amit mások tettek, és amit te nem tettél, de amit te követtél el, még nem vallottad be.

Tevékenységed …-on ártalmas volt. Ellenezted az egyházszervezetet, és homályos szavakkal szóltál ellene. Nem álltál ki ellene határozottan, mint talán némelyek tették, de annyira igen, amennyire mertél. Aztán sokszor kielégítetted féltékenységedet; bizalmatlanságot és bizonytalanságot élesztettél sokak gondolataiban, holott ha nyíltan állást foglaltál volna, világosan értették volna, amit mondasz, s csak keveset árthattál volna. Mikor megvádoltak hogy a testület hitével ellenkező elgondolásokat hirdetsz, nem ismerted be, hanem ködbe burkoltad álláspontodat. Olyan színben tüntetted fel a dolgokat, hogy a testvérek félreértettek. Pedig jól tudtad, hogy a vád igaz volt. Jelenlegi állapotodban a gyülekezet nem támaszkodhat rád. Mikor nyilvánvalóvá lesznek benned a teljes megújulás gyümölcsei, mikor bebizonyítod, hogy megtértél, s legyőzted féltékenységedet, akkor Isten újra gondjaidra bízza nyáját. De míg alaposan helyre nem jössz, legjobb, ha otthon maradsz, s dolgaidban lelkiismeretes vagy.

Semmire sem elkötelezett álláspontoddal, s e vakbuzgóságban játszott szerepeddel többet ártottál Isten ügyének Wisconsinban, mint amennyit egész életedben használtál. Hitünket undorítóvá tettétek a hitetlenek szemében, sebet, gyógyíthatatlan sebet ütöttetek Isten ügyén, mégis sokan, téged is beleértve, elképedni látszotok, amiért sokat emlegetjük, s komolyan vesszük e vakbuzgóságot. Egyetlen ártalmas mag is gyökeret ver, e1burjánzik, gyümölcsöt terem, s bő aratást hoz. A gonoszság magától virágzik – nincs szüksége művelésre. Az elültetett jó mag öntözésre, gondos vigyázásra és szüntelen táplálásra szorul, a becses növények máskülönben elpusztulnak. Sátán, a gonosz angyalok és a rossz emberek ki akarják tépni, és elpusztítani a jót. A legnagyobb éberség és szüntelen gondoskodás szükséges, hogy a jó éljen és viruljon. Nem könnyű kiirtani az elvetett rossz magot. Terjed az magától, és mindenfelé felbukkan, hogy megfojtsa a becses magot; ha békében hagyják megerősödik, elzárja a napsugarakat a becses növények előtt, míg ezek el nem gyöngülnek, ki nem pusztulnak.

Szemtől szembe állunk áldatlan hatásoddal …-on. Nem lett volna ott szakadás, ha te a helyes álláspontra helyezkedsz, s befogadod az Úr, szolgái által küldött, helyesbítését. Erre nem voltál hajlandó. Isten szolgáinak félreértést kizárón kellett bánniuk helytelen eljárásoddal. Ha határozottabban álltak volna ki, s szigorúbban bántak volna eljárásoddal, Isten azt is helyeselte volna. Jobb lett volna, ha soha be nem tetted volna lábad …-ra, mert valahányszor Isten szolgái leleplezték a vakbuzgóságot, a megrovás lesújtotta G. testvért, s te visszahozódtál, sértve, mellőzve, stb. érezted magad. Vak ösvényedet követted az …-i családok közt. Rokonszenvet koldultál, s C., D. és E. testvérnek ellenző gondolatokat sugalltál. Helytelenítettnek, mellőzöttnek tartottad magadat: szellőztetted elképzeléseidet, s tettekkel is alátámasztottad. Ezzel irigységet és bizalmatlanságot keltettél Istennek egyenesen hozzád küldött szolgái ellen. Eljárásod némelyekben aláásta bizonyságtételük erejét. Mások viszont hálásak voltak a nyert világosságért, – hogy megtört Sátán csapdája, s kimenekülhettek. Mások csökönyösek voltak, és ellenszegültek a hozott bizonyságtételnek. Így a testület kettészakadt. Ezért te vállalhatod a felelősséget. …-ban gyötrődő lélekkel kellett fáradoznunk a gyülekezetért, hogy megszabadítsuk rossz hatásodtól és a benyomásoktól, melyeket tettél. E helyen kötelesség vár rád.

Láttam, hogy sokan féltettek, attól tartottak, hogy lelkésztestvéreid szigorúan és igazságtalanul bánnak veled. Ezeknek félre kell állniuk az útból, becsületesen bevallani saját helytelenségeiket, s hagyni, hogy gonoszságaid bírálatának teljes súlya a te fejedre szálljon. Isten szándéka, hogy a te fejeden száradjon, míg bűnbánattal és szívből jövő vallomással teljesen le nem mosod onnét. Akik helytelenül sajnálkozva melletted állnak, nem segíthetnek rajtad. Buzgólkodjanak visszaeséseik megbánásán, s hagyják, hogy te vállald magadért a felelősséget. Egészen letértél az útról, s ha alapos vallomást nem teszel, ha testvéreid hibáztatása nélkül be nem vallod bűneidet, és taníthatóvá nem válsz, nem lehet közösséged Isten népével.

Félrehúzódtál azoktól, akikre Isten a mű súlyos terhét helyezte. Noha férjem már eddig is annyi munkát végezett, és oly súlyos terhet hordott, amennyit három férfinak kellett volna megosztania, mégis megsebezted megjegyzéseiddel és célzásaiddal, és segítettél még több terhet róni rá. Ezt be kell ismerned. Neked nem kellett különösebb terhet hordoznod, maradt időd elmélyedésre, tanulásra, pihenésre és alvásra. Ugyanakkor férjem kénytelen volt nap-nap után fáradozni, gyakran késő éjfélekig. S néha még mikor le is feküdt pihenni, nem tudott elaludni, hanem csak sírt és kesergett az igazság ügyéért, és testvérei ellene elkövetett igazságtalansága miatt, aki pedig minden idejét, és egész életét az ügyre szentelte.

Övé a kiadó gondja és felelőssége. Ő szerkeszti a lapot, s a különböző államok gyülekezeteinek sok gondja mind az ő vállán nyugszik. Ráadásul némelyik lelkésztestvére balga viselkedésével segít zavarba és kétségbe ejteni őt. Te, és még néhányan olyan üzletembernek tekintettétek White testvért, aki nem törődik a vallásossággal. Aki ezt gondolja, nem ismeri őt. Sátán sokakat megcsal vele kapcsolatban. Isten jónak látta őrá bízni művének felelősségét, őt választotta úttörőül számos vállalkozásban. Olyan valakit választott, aki lelki behatásokra érzékeny, és együtt érez a szerencsétlenekkel, aki lelkiismeretes, mégis független; aki nem takarja el a bűnt, hanem gyorsan meglátja és érzékeli a gonoszt; aki megfeddi azt, és nem ad helyet annak, még ha emiatt magára is marad. Ezért is szenved oly mélyen. Legtöbb testvére mit sem tud terheiről, és akad, aki nem törődik ezzel. Sőt, balga s görbe útjukkal súlyosbítják gondjait és tanácstalanságát. A menny megjegyzi ezeket. Akiket nem terhel gond és felelősség, akiknek üres óráik vannak, amikor semmi fontos dolguk; akik elmélyedhetnek, tanulhatnak, képezhetik magukat s nagyon lanyhák lehetnek. Mit sem látnak, ami különösebb buzgalomra serkentené őket, s készek órákat eltölteni magánbeszélgetésekkel. Van, aki ezeket tekinti a legjobb és legszentebb embereknek. Isten azonban nem az ember szemével néz, hanem a szívet tekinti. Akiknek ilyen könnyen megy dolguk, azok a szerint is kapnak majd jutalmat.

Férjem helyzete nem irigylésre méltó. Igen figyelmesnek, gondosnak kell lennie, és megfeszített aggyal dolgoznia. Ez ítélőképességet és bölcsességet követel tőle. Az ügyek rendes kerékvágásban haladása önmegtagadást, lemondást, teljes szívet és szilárd akaratot követel. E fontos állásban Isten olyan férfit kíván, aki merész, aki kockáztat, aki határozottan kiáll azért, ami helyes, bármi legyen a következménye. Aki legyűri az akadályokat, nem ingadozik, még ha élete forog is kockán.

Munkájának súlya és felelőssége igen körültekintővé teszi, álmatlan éjszakákat okoznak, és komoly, buzgó, gyötrelmes imát váltanak ki belőle. Az Úr vezette férjemet, hogy egyik felelős állást a másik után foglalja el. Testvéreinek bírálata meggyötrik, még sem szabad meginognia munkájában. Istenfélelem látszatát keltő munkatársai ellenzik minden előretörését, melyre Isten vezeti. S azzal kénytelen eltölteni drága idejét, hogy helységről-helységre utazik, és kétségbeejtő gondok közt munkálkodik a gyülekezetekben, hogy jóvátegye, amit állítólagos testvérei elkövettek. Szegény halandók! Félreismerik a dolgokat. Nincs valódi fogalmuk, hogy mi az igazi kereszténység. Akiket arra köteleztek, hogy félreérthetetlen, éles bizonyságot tegyenek Isten népének, és megalapozzák őket a jelen igazság fontos pontjain – nagyon gyakran bírálatban részesültek a megértés, a segítő kéz helyett. Másrészt, akik – akár te – felemás álláspontra helyezkedtek, azokat odaadónak és szelídnek tartják. Isten nem tekinti őket annak. Krisztus első eljövetelének előfutára igen szókimondó férfi volt. Megrótta a bűnt, és nevén nevezte a dolgokat. Fejszét fektetett a fa tövére. Így szólt az állítólag megtértek egy csoportjához, mikor keresztelkedni jöttek hozzá: „Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket… A fejsze immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”

Ezekben a félelmetes időkben, közvetlen Krisztus második eljövetele előtt Isten hű igehirdetőinek még Keresztelő Jánosnál is élesebb bizonyságot kell tenniük. Felelős, fontos munka áll előttük. Akik simán szólnak, azokat Isten nem ismeri el pásztorainak. Félelmetes gyász következik rájuk.

Wisconsinban ez az érthetetlen vakbuzgóság a K. testvér által hirdetett szentségről szóló hamis elméletből nőtte ki magát. Szentség, mely független a harmadik angyal üzenetétől és kívül esik a jelen igazságon. G. testvérnő átvette tőle, gyakorlatba ültette át, és lelkesen terjesztette a hamis elméletet. Ez csaknem megsemmisítette a szeretetet a jelen szent, fontos igazságai iránt. Ha a testvérnő ezeket az igazságokat szerette volna, s engedelmeskedett volna nekik. Horgonynak bizonyultak volna, amely megtartotta volna őt a helyes alapzaton. De a testvérek, és sokan mások, az egyetlen szent kérdésnek ezt a szentség vagy megszentelődés elméletet tették, Isten szavának jelentős igazságai viszont alig számítottak, „ha a szívük helyes beállítottságú”. Szegény lelkek maradtak horgony nélkül, hogy érzéseik hányják-vessék őket. Sátán betört, átvette a parancsnokságot a gondolatok felett, s olyan benyomásokat tett, s oly gondolatokat ébresztett, melyek neki tetszettek. Az ésszerűség és a bölcsesség elvesztette trónját, s Isten ügyét nagy szégyen érte.

A vakbuzgóság, melybe beleestél, arra kellene vezetnie téged és másokat, hogy mielőtt döntenétek a megszentelődés e látszata felett, vegyétek szemügyre a dolgokat. A látszat nem bizonyítéka a keresztény jellemnek. Te és a többiek féltek, hogy több bírálatban lesz részetek, mint érdemlitek. Komolyan veszed mások látszólagos hibáját vagy tévedését, ha pedig átnéznek rajtad, elhanyagoltnak, sértve érzed magad. Túl sokat vársz el másoktól. Hibát követtél el, és áltatod magadat. Ha némely dologban rosszul ítélnek meg, ez nem több, mint amit elvárhatsz, ha figyelembe veszed a körülményeket. A legmélyebb szomorúsággal és alázattal kellene gyászolnod sajnálatos letérésedet a helyes útról, mely különféle gondolatokra, nézetekre s megjegyzésekre adott okot felőled. Nyelj egyet, és ne bírálj másokat. Mások hibáztatása nélkül valld be hibáidat, s ne panaszkodj, ha testvéreid elhanyagolnak. Többet törődtek veled, mint érdemled, ha meggondoljuk, hogy évek óta milyen álláspontra helyezkedtél. Ha Isten szemével látnád ügyedet, örökre megutálnád panaszaidat, és megaláznád magadat Isten előtt. „Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert mint a varázslásnak bűne olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás, az ellenszegülés.”