Megmutatták nekem, hogy némely hitvalló szombattartó a világhoz alkalmazkodik. Láttam, hogy ez meggyalázza hitvallásukat és Isten ügyét. Az ilyenek meghazudtolják hitvallásukat. Azt hiszik, hogy nem hasonulnak a világhoz, holott annyira azonosak a világiakkal ruházkodásban, beszédükben s teteikben, hogy nincs is különbség. Láttam, ahogy díszítgetik szegény, halandó testüket, melyet Isten ujja bármely pillanatban megérinthet, és a szenvedés ágyára fektethet. Ó, mikor közelednek az utolsó változáshoz, halálos kínoktól vonaglik testük, és elébük mered a nagy kérdés: „Készen vagyok-e a halálra? Készen állok-e megjelenni Isten előtt, és átesni a nagy felülvizsgálaton?” Akkor kérdezzétek meg, mit gondolnak személyük díszítgetéséről. Ha van fogalmuk, mit jelent megjelenni Isten előtt, azt felelik, hogy ha vissza tudnák hozni, ha újra élhetnék a múltat, akkor megjavulnának, kitérnének a világ dőreségei elől, nem lennének hiúk és büszkék, szerényen öltözködnének. Példával járnának mindenki előtt, aki körülöttük él. Isten dicsőségére élnének.

Miért oly nehéz igénytelen, lemondó, alázatos életet élni? Mivel a hitvalló keresztények nem haltak meg a világnak. Könnyű az élet, ha már meghaltunk. Sokan epekednek Egyiptom póréhagymái és hagymái után. Beállítottságuk, hogy amennyire lehet, úgy öltözködni és cselekedni, mint a világ, s mégis bejutni a mennybe. Ezek valahová máshová kapaszkodnak Nem lépnek be a szűk kapun, a keskeny útra.

Megmutatták nekem az értekezleten jelenlevők csoportját. Az angyal így szólt: „Van, aki a férgek tápláléka, van, aki az utolsó hét csapás tárgya, és van, aki élve a földön marad, hogy elragadtasson Jézus eljövetelekkor.”

Komoly volt az angyal szava. Megkérdeztem tőle, miért oly kevesen viselik szívükön örökjólétüket, miért készülnek oly kevesen a halálra? Így felelt: „A föld vonzza őket. A föld kincsei tűnnek értékesnek előttük.” Találnak eleget, ami lekösse értelmüket. Nincs idejük felkészülni a mennyre. Sátán mindig készen áll egyre mélyebbre vetni őket a nehézségekbe. Mikor az egyik gond és baj kimenne fejükből, azt a szentségtelen kívánságot ülteti beléjük, hogy többet kívánjanak a világ dolgaiból. Így múlik idejük, és csak későn veszik észre, hogy nem nyertek semmi érdemlegeset. Árnyékokat kergettek, az örök életet pedig elveszítették. Ezeknek nem lesz mentségük.

Sokan a világ szerint öltözködnek, hogy tekintélyük legyen. De ezzel szomorú és végzetes tévedést követnek el. Ha igaz és megmentő hatást szeretnének tenni, éljenek hitvallásuk szerint, igazságos tettek bizonyítsák hitüket, tegyék naggyá a különbséget a keresztény és a világ között. Láttam, hogy szavainknak, ruházatunknak és tetteinknek Istenről kell tanúskodni. Akkor majd szent hatás árad mindenkire, és mindenki tudni fogja, hogy Jézussal voltak. A hitetlenek látni fogják, hogy az igazságnak, melyet vallunk, szent hatalma van, s a Krisztus eljövetelébe vetett hit igazán hat a férfi vagy nő jellemére. Ha bárki azt kívánja, hogy viselkedése az igazság mellett tanúskodjék, éljen az igazság szerint, így kövessék az alázatos mintát.

Láttam, hogy Isten gyűlöli a büszkeséget, és minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma. Az a nap, mely elérkezik, lángra lobbantja őket. Láttam, hogy a harmadik angyal üzenetének még majd kovászként kell hatnia sok olyanra, aki állítja, hogy hisz abban. Ki kell tisztítani belőlük a megjelenés hiúságát, önzést, irigységet és a világ szerelmét.

Jézus hamarosan eljön, s világhoz alkalmazkodónak kell találnia a népét? Elismeri-e majd őket népének, akiket megtisztított magának? Szó sem lehet róla. Csakis a tisztát és a szentet ismeri majd el sajátjának. Azokat vallja majd övéinek, akik megtisztultak a szenvedések tűzében, és fehérré váltak, és akik elkülönültek, és tisztán őrizték meg magukat a világtól.

Mikor láttam az ijesztő tényt, hogy Isten népe a világhoz igazodik, és sokak között, aki a szelíd és alázatos szívű Jézus tanítványainak vallják magukat, nincs más különbség, csak a nevük – mély gyötrelem vett erőt lelkemen. Láttam, hogy megsebezték, és nyílt szégyennek tették ki Jézust. Az angyal, látva Isten hitvalló népének világ iránti szeretetét, világi lelkületét s világot követő divatjait, szomorúan szólalt meg: „Szakadjatok el! Vágjátok el magatokat tőlük! Nehogy a képmutatók és hitetlenek sorsára jussatok kint a városon kívül. Hitvallástok csak nagyobb kínokat zúdít fejetekre, és büntetésetek szigorúbb lesz, mert ismertétek, de nem cselekedtétek akaratát.”

Akik állítják, hogy hisznek a harmadik angyal üzenetében, könnyelműséggel, tréfákkal, gúnyolódással sebzik meg Isten ügyét. Láttam, hogy ez a gonoszság teljesen átjárja sorainkat. Meg kell alázkodnunk az Úr előtt. Isten Izráelének nem ruháit, hanem szívét kell megszaggatnia. Ritkán látunk gyermeki egyszerűséget, őszinte odaadást. Többet gondolunk az emberek jóváhagyásával, mint Isten helytelenítésével. Az angyal így szólt: „Rendezzétek szíveteket, nehogy meglátogasson büntetése, elvágva életetek törékeny szálát. Nehogy védtelenül, ítéletre készületlenül szálljatok sírotokba. Vagy ha nem is vettek ágyat a sírban, ha rövidesen nem békültök ki Istennel, s nem szakítjátok el magatokat a világtól, szívetek egyre keményedni fog, s hamis támasztékra, képzeletbeli előkészületre számítotok, s tévedéseteket túl későn veszitek észre, hogy jól megalapozott reményt biztosítsatok magatoknak.”

Láttam, hogy sok szombattartó rosszabbul tölt el órákat, mintha elpazarolta volna, ezt vagy azt a divatot tanulmányozva, hogy szegény halandó testüket díszítsék. Míg olyanná teszitek külsőtöket, mint a világ, s oly széppé, amilyenné csak tudjátok, ne feledjétek, hogy testetek néhány napon belül férgek eledele lehet. Míg ízlésetek szerint cicomázkodtok, hogy tetszetősek legyetek a szemnek, addig lelkileg haldokoltok. Isten gyűlöli hiú, gonosz hiúságotokat. Meszelt síroknak tekint benneteket, kívülről ékeseknek látszónak, de belül holtak csontjaiva1, és mindenféle undoksággal telinek.

Az anyák példát mutatnak hiúságban gyermekeinek, így magot vetve el, mely kikel, s gyümölcsöt terem. Az aratás bő és elkerülhetetlen lesz. Amit vetnek, azt is aratják. A termés el nem marad. Szülők! Láttam, hogy könnyebb kevélységre, mint alázatra tanítanotok gyermekeiteket. Sátán és angyalai közvetlen mellettetek állnak, hogy tetteiteket, kiejtett szavaitokat hathatóssá tegyék a cicomázásra buzdításban, és hogy hiúságukban szentségtelen társaságba keveredjenek. Kedves szülők, olyan tövist ültettek kebletekbe, mely sokszor meg fog kínozni. Mikor majd ellensúlyozni szeretnétek a gyermekeiteknek tanított szomorú leckét, meglátjátok, milyen nehéz lesz. Sőt, lehetetlen. Megtagadhatjátok nekik, ami kevélységüket legyezgeti, a hiúság mégsem hal meg szívükben, hanem epekedni fog a kielégülés után. Semmi sem tudja megölni a kevélységet, csak Isten erős és hatalmas Lelke. Ha majd utat talál szívükbe, kovászként hat rájuk, és gyökerestül kiírtja a hiúságot.

Láttam, hogy a fiatal, és az idős is elhanyagolja a Bibliát. Nem teszik tanulmányuk tárgyává, és életük kormányzójává, mint kellene. Különösen a fiatalok vétkesek e hanyagságban. Legtöbbjük készen áll, bőven talál időt csaknem bármi más könyv olvasására. De az örök élet útjára mutató könyvet nem olvassák, nem kutatják naponta. Alig tanulmányozzák ezt a becses, fontos könyvet, mely az utolsó napon megítéli őket. Figyelmesen olvasnak hiábavaló történeteket, de hanyagul mellőzik a Bibliát. Közeledik a nap, a felhők és sűrű sötétség napja, amikor majd mindenki kívánni fogja, bárcsak alaposan ismernék Isten szavának érthető, egyszerű igazságait, hogy szelíden, mégis határozottan megindokolhassák reménységüket. Láttam, hogy ismerniük kell hitük indokait, hogy megerősítsék lelküket a tüzes összecsapásra. Enélkül elégtelenek; nem lehetnek szilárdak és határozottak.

A szülők jobban tennék, ha elégetnék a divatos, üres történeteket és regényeket amint azok házukba áramlanak, holott ezzel könyörületesek lennének gyermekeik iránt. Ha buzdítják őket e történetek olvasására, varázslatként hatnak rájuk. Megzavarják, megmérgezik gondolataikat. Szülők! Láttam, hogy ha nem döbbentek rá gyermekeitek örökkévaló javára, kétségkívül elvesznek hanyagságotok miatt. Elenyésző a lehetősége, hogy a hűtlen szülők maguk is megmeneküljenek. A szülők legyenek példaadók. Legyenek szent hatással családjukra. Ruházkodjanak szerényen, üssenek el a körülöttük élő világtól. Ha értékesnek tartják gyermekeik örök javát, helytelenítsék bennük a kevélységet, hűségesen faragják le azt, és ne bátorítsák azt szóval és tettel. Jaj, Isten hitvalló népének mily nagy hiúságát mutatták meg nekem! A hiúság minden múló évvel növekedett, míg lehetetlenné nem vált különbséget tenni a hitvalló, szombattartó adventisták, és a körülöttük élő világ között. Láttam, hogy e hiúságot feltétlenül ki kell irtanunk családjainkból.

Sokat költünk kalapok szalagjaira és csipkéire, cifra gallérokra és más felesleges cikkekre, magunk díszítgetésére, holott Jézus, a dicsőség királya, aki életét adta megváltásunkért, töviskoronát hordott. Ez díszítette Mesterünk szent fejét. A „fájdalmak férfia volt, aki tudta, mi a szenvedés.” „A mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” Mégis pontosan azok öltöznek ki, díszítgetik szegény, halandó testüket, és merészelik állítani, hogy a szent, igénytelen, alázatos példakép követői, akik vallják, hogy megmosódtak Jézusnak értünk ontott vérében. Ó, bárcsak mindenki úgy látná ezt, amint Isten látja, és mint nekem megmutatta! Alig-alig bírtam elviselni lelkem kínját, mikor e látványon járt a szemem. Az angyal így szólt: „Isten népe, választott nép. Az Úr, magának tisztogatja őket.” Láttam, hogy a külső megjelenés belsőnk tükre. Mikor a külsőre szalagokat, gallérokat, fölösleges holmikat aggatnak, ez világosan mutatja, hogy ezek szeretete lakik belül. Ha nem tisztulnak meg romlottságuktól, soha meg nem látják Istent, mert ez csak a tiszta szívűek kiváltsága lesz.

Láttam, hogy fejszét kell helyeznünk a fa gyökerére, ilyen hiú kevélységet nem szabad megtűrnünk a gyülekezetben. Ezek a dolgok választják el Istent az ő népétől, ezek zárják el előlük a szövetség ládáját. Isten népe nem őrködik ébren saját soraiban a hiúság, a divat, a világhoz igazodás ellen. Havonta növekszik köztük a hiúság, büszkeség, irigykedés, önzés és a világ szeretete. Amikor majd megérinti szívüket az igazság, meg fognak halni a világnak. Ki fogják dobni a szalagokat, csipkéket és díszgallérokat. Ha énjük halott lesz, a hitetlenek kacaja, csúfolódása és megvetése nem fogja zavarni őket. Aggódva igyekeznek majd elkülönülni a világtól, mint Mesterük tette. Nem fogják utánozni a világ hiúságát, divatját vagy szokásait. Az a nemes cél lebeg majd szüntelen előttük, hogy Istent dicsőítsék, és elnyerjék a halhatatlan örökséget. Ez a kilátás elnyeli majd az összes, mellékes világi jellegű dolgot. Isten népe elkülönül majd a világtól, és megkülönböztethető lesz. Amikor bárkiben feltámad a vágy a világ divatjainak követésére, és nem zabolázza meg azonnal, Isten már nem is ismeri el őt gyermekének. A világ és a sötétség gyermeke. Epekednek az egyiptomi póréhagyma és hagyma után, vagyis vágynak a lehető legjobban hasonlítani a világra. A divat követésével, akik állítják, hogy magukra öltötték Krisztust, valójában levetik őt; nyilvánvalóvá teszik, hogy idegen nekik a kegyesség, a szentség, és idegen a szelíd és alázatos szívű Jézus is. Ha megismerték volna, hozzá méltóan járnának.