D. testvér és testvérnő!

Szombat délután igehirdetés közben, alig bírtam ki, hogy neveteken ne szólítsalak, s el mondjak némely dolgokat, melyeket az Úr elém tárt felőletek. Láttam, hogy a kedves testvérem nem tölti be családjában a helyet, melyet Isten akar, hogy betöltsön. D. testvérnő tölti be a vezető szerepet. Erős az akarata, melyet nem csillapított le, mint Isten elvárja. Hogy felesége kedvében járjon, D. testvér enged neki. A testvérnő nézete uralkodik rajta, s már évek óta nem szabad ember.

Mikor D. testvér először az igazság tanításába lépett, kicsiny volt a maga szemében, s Isten az ő eszközének használta őt. De, láttam, hogy a testvér jó ideje nem alázta magát Isten keze alá. A maga bölcsességében és gyönge ítéletében bízik, s a Sátán előnyre tett szert felette. Ahelyett, hogy kizárólag Istenre támaszkodna, az Ő erejére bízná magát hagyja, hogy felesége megrontsa ítélőképességét. Felesége olyan helyzetben volt hogy mindent lásson, halljon, értsen, ami történik körülötte. Ha megszentelt belátással s mennyei bölcsességgel rendelkezne, akkor megszentelt szemmel látna, megszentelt füllel hallana. Helyesen használná szemét és fülét. De nem ezt teszi. „Kicsoda olyan vak, mint az én szolgám?” Isten nem akarja, hogy minden láthatót meglássunk. Nagy áldás bezárni fülünket, s nem hallanunk, szemünket, hogy ne lássunk. A tiszta látás legyen legfőbb vágyunk, hogy felismerjük gyarlóságainkat. Legyen gyors fülünk, hogy meghalljuk a szükséges intést és utasítást, nehogy figyelmetlenségünk és hanyagságunk miatt elmulasszuk azokat. Nehogy feledékeny hallgatók legyünk, s nem cselekvői, az igének.

D. testvér, egy ideje nem úgy végzed munkádat, olyan bölcsen és eredményesen, mint régebben. Viselkedésed nem viseli magán Isten pecsétjét. Míg te távol voltál, feleséged igazgatta világi ügyeidet, s hordozta a terheket, melyek túl nehezek számára. Ez felkeltette sajnálkozásodat, s megontotta ítélőképességedet. Mivel jól intézte ügyes-bajos dolgaidat, túl nagyra becsülöd feleséged képességeit. Sátán észrevette az alkalmat, hogy előnyére használja ki feleséged iránti bizalmadat, s behálózzon, elpusztítson mindkettőtöket. Jórészt feleségedre hárítottad intézőségedet, sáfárságodat. Ez helytelen. Épp elég hordoznia a felelősség ráeső részét, anélkül, hogy a te részedet is viselné, melyért Isten téged von számadásra.

D. testvérnő némely dologban elámított. Azt képzeli, hogy Isten különleges értelemben oktatja őt. Ebben mindketten hittetek és aszerint cselekedtetek. Az ítélőképesség, a felismerés, melyről úgy vélte, hogy különös mértékben rendelkezik vele, az ellenség ámítása. Természettől gyors felfogású, gyorsan észrevesz, gyorsan megért valamit, gyorsan következtet, és végsőkig érzékeny. Sátán kiaknázta e jellemvonásait, s mindkettőtöket félrevezetett. D. testvér, jó ideje rabságban élsz. Amiről D. testvérnő azt hitte, hogy felismerés, jórészt féltékenység volt. Hajlamos mindent féltékeny, irigy szemmel tekinteni, gyanakodni, csaknem mindenben gonoszt gondolni, bizalmatlankodni. Ettől boldogtalan a gondolkodása, s csüggedő és kételkedő ott, ahol hitnek és bizalomnak kellene élnie. Boldogtalan jellemvonásai borongóvá teszik gondolatait, ahol belemerül a gonosz várásába, rossz előérzetbe. Túlérzékeny természete elhanyagoltság képzelésére vezeti, arra, hogy sértést, bántást képzeljen ott, ahol ilyen nincs. Ez elállja lelki fejlődésetek útját, s másokra is kihat épp oly mértékben, amilyennel Isten ügyével kapcsolatban állsz. Kötelesség var rád. Alázd magadat Isten hatalmas keze alá, hogy kellő időben felmagasztaltathass. Eme erős akarattal párosult, boldogtalan jellemvonásait helyesbíteni, javítani kell, máskülönben mindketten hajótörésre viszitek hiteteket.

D. testvér, kötelesség vár rád. Vállald ismét a letett intézőséget, s Isten félelmében töltsd be családfő tisztedet. Rázd le feleséged befolyását, s teljesebben támaszkodjál Istenre. Tőle várd a vezetést és irányítást. Isten nem részesítette feleségedet különös módon világosságban, hogy kötelességükre tanítson másokat. Míg így állnak az ügyek, egyikőtök sem tudja betölteni az Isten által számára kijelölt tisztet. Sosem leszel, sosem lesztek megalapozottak, megerősödöttek és megállapodottak, míg nem hagyod feleségednek, hogy a feleség szerepét töltse be. Míg a kellő helyét foglalja el, tiszteld véleményét, beszéld meg vele terveidet, de magától értetődőn nagyon óvakodjál Isten nézetének venni feleséged nézetét. Testvéreiddel beszéld meg az ügyeket, akikre Isten a munka terhét fektette. Ha így tanácskoztad volna meg azokkal, akiknek tanácsát keresned kellene, nem követted volna el a súlyos tévedést, a szomorú ballépést E. esetében. Isten ügye sérülést szenvedett; gyalázat érte emiatt. Feleséged azt hitte, világossággal rendelkezik ez ügyben, de benyomásai nem Istentől, hanem az ellenségtől származtak, mert az látta, hogy ártalmadra lehet ezzel. Feleséged véleményében való ily teljes bizakodás ellenkezik a menny rendelésével. Sátán tervezte, hogy ez úton nagymértékben elvág munkatársaid és más testvéreid áldásos hatásától.

Próbáid voltak, melyek nem lettek volna, ha nem állítottad volna feleségedet olyan helyzetbe, melybe Isten nem helyezte őt. Tökéletesen megbíztál ítéletében és bölcsességében, holott nem volt Istennek szentelt. Nem boldog nő, s boldogtalan gondolkodása melyről maga tehet, nagyon kárára volt testi és szellemi egészségének. Sátán terve, hogy megingasson, és elveszítsd testvéred bizalmát. Le akar győzni. Mikor Isten külön meghívja feleségedet az igazság tanítására, akkor bízzál meg tanácsában, javaslataiban s utasításaiban. Isten mindkettőtöknek megadhatja ezt, mint akik egyformán szívükön viselitek a lélekmentés legfontosabb munkáját, s a munka iránti odaadást. Feleséged előtt álló nagy feladat hogy szorgosan iparkodjék bizonyossá tenni elhívatását és kiválasztását. Szűnjön meg másokat szemmel tartani, s kezdje nagyon szemmel tartani magát. Törekedjék mások áldására lenni istenfélő példájával, vidámságával, lelki erejével, bátorsággal, hittel, reményteljességgel, örömmel, s azzal az Isten iránti tökéletes bizalommal és ráhagyatkozással, mely az igazság általi megszentelődés eredménye lesz. Teljesen Isten akaratához kell igazodnia. Krisztus így szól hozzá: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

A fentieket 1867. október 4-én írtam. Nem volt időm befejezni és lemásolni, ezért félretettem, s csak 1868. január 30-án, keletről való visszatérésünk után vettem újra kézbe.

Kedves D. testvér és testvérnő! Régen meg kellett volna kapnotok e sorokat, de olyan keményen kellett dolgoznunk, hogy sehogy sem tudtam időt szakítani rá. Ahova ellátogattunk, minden helység sok mindent eszembe juttatott, amit az Úr egyéni esetekről közölt velem, s összejövetelek alatt, sőt férjem igehirdetése alatt is írtam.

Két éve részesültem ebben a látomásban. Az ellenség akadályozott engem minden módon, hogy késleltesse, hogy a lelkek az Istentől számukra jött világosságban részesüljenek Először féljem esete annyira zavaró, olyan szomorító volt, hogy nem bírtam írni. Aztán a testvéreim által rám zúdított csüggedés tartott szomorúságban és feszültségben, alkalmatlanná téve bármi munkára. Tavaly nyáron, mikor utazni kezdtünk, írni kezdtem, de helyről-helyre utaztunk oly gyorsan, hogy pusztán összejövetelek tartására maradt időnk. Sok munkát kellett elvégeznünk. Rendszerint hajnali négykor kelek írnivalóm végzéséért. De az összejövetelen az állandó feszült munka annyira igénybe vette agyamat hogy nem vagyok képes írni, olyan fáradt a fejem.

Sajnálom, hogy nem tudtam előbb közölni veletek ezeket, de még most is, bárcsak Isten áldássá tenné számotokra. Ez imám. Te, kedves testvérem, talán észre is vetted ezeket, és helyesbítettél rajtuk. Legalább is ezt remélem. Feleségeddel együtt szeretetünkbe és imáinkba foglalunk. Szívünkön viseljük nejedet is, csakúgy mint tégedet. Az ő üdvössége is becses. Krisztus nevében kérleljük őt, törekedjék a szelíd és csendes lelkületre, ami nagy érték Isten szemében. Egy angyal D. testvérnőre mutatott, s így szólt: „Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” Ez az egészséges gondolatsor az értelem számára. Mikor elkalandozik más irányban, tereld vissza. Uralkodj értelmeden.

Rátok bízom ezeket, s esedezem Istenhez, hogy áldjon meg benneteket, s mindketten eljussatok az alkalmasságra, melyet örök életre méltónak számlál az Úr.