Kedves B. testvér!

Az Úr elém tárta, hogy nem a szilárd elvek, hanem érzésed szerint cselekszel. Nincs mély és alapos tapasztalatod Isten dolgaiban. Teljes igazsághoz térésre van szükséged. Mikor az emberek szíve teljesen megtért, mindenét, amije van, Istennek szenteli. Ezt az odaszentelődést még nem tapasztaltad meg. Szóval szereted az igazságot, mégsem tanúsítod ezt a szeretetet tetteiddel és gyümölcseiddel. Cselekedeteid, lépéseid bizonyítják szereteted őszinteségét, vagy közönyödet Isten; az Úr ügye, és embertársaid iránt.

Krisztus miért tanúsított szeretetet a szegény halandó iránt? Feláldozta dicsőségét, gazdagságát és legdrágább életét. Vállalta a megaláztatás és súlyos szenvedés életét. Alávetette magát a felbőszült, gyilkos csőcselék gúnyolódásának, s a legkínosabb halálnak a keresztfán. Krisztus mondta: „Az a parancsolatom, hogy egymást szeressétek. Nagyobb szeretete nincs senkinek, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azt cselekszitek, amit parancsolok nektek.” Akkor bizonyítjuk, hogy szeretjük Krisztust, mikor pontosan engedelmeskedünk akaratának. Nem bizonyíték mondanunk, de nem cselekednünk; hanem cselekedni és engedelmeskedni – ez bizonyíték. Kicsoda engedelmeskedik a parancsnak, hogy szeressük egymást, mint Krisztus szeretett minket? B. testvér, szilárdabb, mélyebb önzetlenebb szeretettel kell rendelkezned Isten ügye iránt, mint eddig.

Hiányzik belőled a jótékonyság szelleme. Azon fáradozol, hogy megszabadulj gondjaidtól, bajaidtól, vagy költségeidtől. Alig valamit ruháztál a műbe. Beruházásaid bizonyítják, melyik vállalkozást becsülöd legtöbbre. Ha valaki többre becsüli az örökkévalókat a földieknél, azt cselekedeteivel bizonyítja. Oda ruház be legtöbbet, arra kockáztat legtöbbet, amelyiket a legtöbbre becsüli, s mely végül a legnagyobb hasznot hajtja, vagy legfőbb áldására lesz.

Igazságot valló emberek földi vállalkozásokba fognak, és sokat ezekbe ruháznak. Nagy kockázatot vállalnak. Ha csaknem minden vagyonukat elveszítik, mélyen bánkódnak mert érzik veszteségük kellemetlenségeit. Azt viszont nem érzik, hogy balga viselkedésük javaktól fosztotta meg Isten ügyét, s hogy mint az Úr intézői, elszámolással tartoznak pénzének elpazarolásáért. Ha megkérnék őket, hogy kockáztassanak valamit Isten ügyére, ruházzák be csupán egynegyedét annak, amit a földiekbe ruházás folyamán elvesztettek, úgy éreznék, hogy a menny túl sokba kerül.

Nem becsülöd nagyra az örökkévalókat. Nem vagy gazdag, szíved mégis azon a kevesen csügg, amid van. Úgy ragaszkodsz hozzá, mint a milliomos a kincseihez. Földi vállalkozásodba fektetett beruházásod kevés, nagyon kevés hasznot fog hajtani. Másrészt, ha Isten ügyébe ruházod, ha az ügyet teszed részeddé, ha szereted, mint magadat szereted, s kész vagy áldozni előrehaladásáért, bebizonyítva bizalmadat és hitedet az ügy végső diadalában, akkor drága, értékes aratást fogsz begyűjteni. Ha nem ebben, akkor az ennél jobb életben. Örök jutalmat fogsz learatni, mely annyival, értékesebb minden földi nyereségnél, amint a halhatatlan értékesebb a romlandónál.

Testvérem, meg akarod tudni, hogy mi a nézet a gyülekezeti helyzetedről, s mit gondolunk felőled. Pontosan az, amit írok. Féltettelek az miatt; amit kötelességedről az Úr megmutatott nekem. Ösztönösen cselekszel. Imádkozol, ha ahhoz van kedved, beszélsz, ha az esik jól. Elmész a gyülekezésekre, ha olyan a hangulatod. S otthon maradsz, ha más. Nagyon hiányzik belőled az önfeláldozás szelleme. A magad óhajával, érzésével, kényelmével törődsz, ahelyett, hogy Istennek tetszőn cselekednél. Kötelesség, kötelesség! Állj őrhelyeden, minden időben. Jelentkeztél-e Krisztus keresztjének katonájául? Ha igen, hajlamaid nem mentenek fel kötelességed alól. Állj készen elviselni a nehézségeket, mint a jó katonák. Menj a táboron kívül, elviselve a gyalázatot, hiszen üdvösséged parancsnoka is ezt tette. Ha valaki püspök, vén vagy diakónus, legyen „feddhetetlen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő. Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, maga türtőztető. Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenszegülőket.”

Pál felsorolja az értékes ajándékot, melyek megkívántatnak, s inti a testvéreket: „Akár intő az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal művelje. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak; a szentek szükségleteire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.” „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent a mi tápláltatásunkra, hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jócselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők (osztók). Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.” Ez a bölcs és biztonságos beruházás. Jótetteket jelöl meg és javasolja a cselekvésüket nekünk, neked. Itt vannak az értékes hasznok. Itt nem fenyeget veszteség. Kincset biztosíthatnak a mennyben, állandó felgyülemlést, mely a beruházónak jogot ad az örök életre. Mikor az élet bezárul, s a próbaidő véget ér, akkor övé lehet az örök élet.

B. testvér, nem szereted gyakorolni a vendéglátást. Kibújsz a terhek alól. Úgy érzed, nyűg a szenteket táplálni, szükségleteikről gondoskodni; hogy veszteség, amit csak teszel ez irányban. Kérlek, olvasd el a fenti szövegeket, s adjon Isten értelmet és tisztánlátást, ez imám. Családod gyakorolja a nagylelkűséget. Legyetek kevésbé magatokkal törődők. Szeressétek meghívni Isten népét családi körötökbe, s amint az alkalom megköveteli, örömmel megosztani velük azt, aminek intézőjévé az Úr tett. Ne add kelletlenül e kis kedvezéseket. Amint ezeket Krisztus tanítványaival teszitek, ővele teszitek; ám ha kelletlenül látjátok vendégül Isten szentjeit, Jézust látjátok vendégül kelletlenül.

Az egészségügy megújulása elengedhetetlen a testednek. B. testvérnő messze lemaradt a jócselekedetekben, s eltűrte, hogy ellenérzés szülessen benne, mikor azt sem tudta, mit ellenez. Ellene szegült Isten tanácsának tulajdon teste kárára. A mértéktelen étvágy legyöngülést s betegséget hozott az erkölcsi erőkre, s alkalmatlanná tette őt, hogy nagyra értékelje a szent igazságot, az elfedezés és megszentelődés értékét, holott ez elengedhetetlen az üdvösséghez. B. testvérnő szereti a világot. Nem fejtette le szeretetét a világról, nem adta át magát fenntartás nélkül Istennek. Minden, minden, minden Istené, s az Úr tökéletes szolgálatot vár el tőlünk. Pál mondja: „Kérlek, azért titeket, atyámfiai az Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda testeteket élő, (nem halott) szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves, és tökéletes akarata.” Mily előjogban részesít bennünket, hogy gyakorlatilag megtapasztaljuk az Úr irántunk való gondolatait és akaratát! Magasztaljuk szent nevét ezért az ajándékért! Az Úr feltárta, hogy B. testvérnő ragaszkodását le kell fejteni a világról, mielőtt biztosan, igazán megragadhatná a jobb világot.

B. testvér! Viselkedj megfontoltan, s ne adj teret énednek. Légy türelmes, szelíd és alázatos szívű. A szelíd és csöndes lélek igen becses az Úr előtt. Ápoljátok azt, amit Isten nagy értéknek nevez. Benső lelki munkát kell elvégeznetek értetek, mielőtt megütnétek Isten mértékét. Munkálkodjatok, míg nappal van, mert eljő az éj, amikor senki sem munkálkodhat. Álljatok a tiszta világosságban, akkor fényleni fog világosságtok az emberek előtt, mert látják jótetteiteket, s ez mennyei Atyátok dicsőítésére készteti őket.

Greenville, Michigan

1868. január 23.