A hitvaló hívők …-ban és környékén nem sietnek a mű segítségére, nem gyakorolják a vallott igazságokat. Észak-Wisconsinban romboló hatás emészti az ügyet. Ha mindenki elkötelezte volna magát az Advent szemle és szombat hírnöknek, mint Isten tervezte, hasznukra vált volna, és tanulhattak volna a benne hirdetett igazságokból. Hitük helyénvaló lenne. Kialakult nézetük lenne a mai időre szóló igazságról, ami megóvta volna őket ettől a vakbuzgóságtól. Sokak lelki érzékenysége eltompult. Hamis izgalmak pusztítják felfogóképességüket és lelki látásukat. A legfontosabb számukra most, hogy értelmesen viselkedjenek, hogy Sátán célja ne valósuljon meg teljesen; ne, tudja maga alá taposni azokat akiket hatalmában állt megcsalni.

Mikor azok, akik tanúi voltak és átélték a hamis tapasztalatokat, rájönnek hibáikra, akkor Sátán kiaknázza tévedésüket, szüntelen szemük előtt lóbálva azokat, hogy visszariadjanak bármi lelki gyakorlattól. Ezzel igyekszik elpusztítani a valódi istenfélelembe vetett hitüket. Mivel egyszer már csalatkoztak, félnek buzgó, lelkes imában kérni Isten különleges segítségét, és győzelmet. Ne hagyják, hogy Sátán elérje célját, s üres formaságra és hitetlenségre hajszolja őket. Ne feledjék, hogy Isten erős építménye szilárdan áll. Isten igaz, még ha minden ember hazug is. Egyetlen biztonságuk, ha lábukat a szilárd alapra helyezik, hogy felismerjék, felfogják a harmadik angyal üzenetét – becsüljék, szeressék eme igazságokat, s engedelmeskedjenek nekik.

Krisztus népet vezérel, és hoz a hit egységére, hogy egyek legyenek, amint Ő is egy az Atyával. Fel kell adniuk véleménykülönbségeiket, hogy mind egyek legyenek a testülettel, egységesen gondolkodjanak, és egyformán ítéljenek. Korintus 1:10. „Kérlek titeket, atyámfiai, Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményen.” Róma 15:5–6. „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt, Krisztus Jézus szerint: Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, s a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.” Filippi 2:2 „Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén.”

Isten egész népének szívén kell viselnie Isten ügyét. Wisconsini testvéreinkből hiányzik az összetartozás. Hiányzik az életerő is, hisz néhányan nem tartják bűnnek a tétlen órákat, holott akik szeretik az igazság drága ügyét, takarékosan bánnak idejükkel, és Isten erejével megfeszítik erejüket, keményen dolgoznak, hogy családjuk rendezett, és ne nyomorgó legyen. Amellett legyen mit beruházniuk az ügybe, hogy megtegyék a rájuk eső részt Isten művének fejlesztésében, és kincset gyűjtsenek a mennyben. Ne legyen senki lusta, míg mások terheket hordanak. Isten elvárja az erős és egészséges emberektől, hogy minden tőlük telhetőt megtéve használják erejüket Isten dicsőségére, hiszen nem a magukéi. El kell számolniuk Istennek idejük és erejük felhasználásával, melyek a menny ajándékai.

Az igazság fejlesztésének kötelessége nemcsak a gazdagok vállán nyugszik. Mindenki vegye ki részét. Aki idejét és erejét ingatlanok megszerzésére fordítja, el kell számolnia, mire használta ingatlanját. Aki egészséges és erős, ezt a tőkét kell helyesen használnia. Ha órákig tétlen, feleslegesen látogat és tereferél, akkor hanyag a dolgában, pedig Isten ezt megtiltja. Az ilyenekre kötelesség vár. Gondoskodjanak családjukról, s tegyenek félre jótékony célokra, ahogyan Isten megáldotta őket.

Isten nem csak azért helyezett a világra, hogy magunkról gondoskodjunk, hanem segítenünk kell a mentés nagy munkájában, és ezzel kövessük Krisztus igénytelen, önfeláldozó, hasznos életét. Akik jobban szeretik kényelmüket, mint Isten igazságát, azok nem igyekeznek okosan és jól felhasználni idejüket és erejüket, hogy kivegyék részüket az igazság terjesztéséből. A wisconsini fiatalok jó része nem érzi át a mű felelősségét, vagy annak szükségét, hogy áldozathozatallal segítsék fejlődését. Míg meg nem változnak, soha meg nem erősödnek. Némelyek megtagadják magukat, szívükön viselik az ügyet, kettős munkát végeznek fáradhatatlan igyekezetükben, hogy támogassák a szívükön viselt ügyet. Isten ügye részeinek tartják magukat. Ha az ügy szenved, ők is szenvednek; ha az ügy virágzik, boldogok.

Példa 3:9–10 „Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűrjeid eleséggel, és musttal áradnak el sajtód vályúi.” A hanyagok azzal nyugtatják magukat, hogy Isten semmit sem vár el tőlük, mert nincs jövedelmük. Ez azonban nem menti őket; mert ha szorgosan használták volna idejüket, ha nem lettek volna hanyagok dolgaikban, lenne jövedelmük. Ha eltökélten nekifogtak volna, hogy keressenek valamit, amit Isten kincstárába helyezhetnének, akkor utak nyílnának előttük, lenne jövedelmük, melyet Isten ügyére szentelhetnek, kincset gyűjtve a mennyben.