Az 1865. december 25-én nyert látomásban láttam, hogy az egészségügyi megújulás a jelen igazsággal szorosan összefüggő, nagyszerű vállalkozás s hogy a hetediknapi adventistáknak otthont kell létrehozniuk a betegek számára, ahol kezeltethetik magukat. Láttam, hogy népünk ne vegye félvállról a kérdést, s hagyja, hogy népünk gazdagabbjai az ország közismert vízgyógyász intézményeibe járjanak gyógyulást keresni, ahol vallásos hitük miatt megértés helyett ellenzésre fognak találni. Akiket a betegség lesújt, nemcsak testi, hanem szellemi és erkölcsi gyöngeségben is szenvednek, és a lelkiismeretes beteg szombattartóknak nem válik oly mértékben javára a hely, ahol tudják, hogy folyton őrködniük kell, nehogy rossz hírbe keverjék hitüket, s nehogy szégyent hozzanak hitvallásukra, mint az olyan intézmény, ahol az orvosok és ápolók szívükbe zárták a harmadik angyal üzenetével összefüggő igazságokat.

Mikor valamely betegségtől sokat szenvedők, enyhülést találnak a kezelés értelmes módszerével, mely fürdőkből, egészséges étkezésből, a pihenés és testedzés megfelelő időszakaiból, és a tiszta levegő gyógyító hatásából áll, gyakran az a vélemény alakul ki bennük, hogy akik eredményesen gyógyítják őket, azoknak a vallásos hit dolgaiban is igazuk lesz, vagy legalább az igazság felől sem tévedhetnek nagyot. Tehát, ha népünknek olyan gyógyintézetekbe kell járnia, ahol az orvosok vallásos hite romlott, az a veszély fenyegeti testvéreinket, hogy kelepcébe esnek. Az …-i intézet, amelyet akkor (1865-ben) láttam, a legjobb volt az Egyesült Államokban. Ami a betegek kezelését illeti, kitűnő s jó munkát végeztek. Csakhogy azt szorgalmazták, hogy a gyöngélkedők táncoljanak és kártyázzanak, azt javasolják, hogy járjanak színházba és olyan világi szórakozóhelyekre, amelyek homlokegyenest ellenkeznek Krisztus és az apostolok tanításaival.

Akik most a Battle Creekben működő Egészség Intézetben dolgoznak, éljenek annak tudatában, hogy fontos, komoly munkát végeznek. A vallás és szórakozás területén semmiképpen se kövessék az …-i intézet orvosait. Láttam, hogy fennáll a veszély. hogy sok mindenben követjük őket szemünk elől veszítve a fontos tevékenység magasztos jellegét. Ha e vállalkozás résztvevői megszűnnek magas vallásos szempontból tekinteni munkájukat, ha leszállnak a jelen igazság magasztos elveiről, hogy azok elméletét s gyakorlatát kövessék, akik annak az intézetnek az élén állnak, ahol kizárólag egészségük helyreállítása érdekében kezelik a betegeket, Isten különleges áldása nem fog nagyobb mértékben megnyugodni intézetünkön, mint amelyekben romlott elméleteket tanítanak és gyakorolnak.

Láttam, hogy rövid idő alatt nem végezhetünk el igen széleskörű munkát, mivel nem lesz könnyű olyan orvosokat találni, akiket Isten jóváhagy, akik egyetértésben, önzetlenül és buzgón fáradoznának együtt a szenvedő emberiség javára. Mindig tartsuk szem előtt, hogy ezen az úton elérhető nagy célunk nem csak az egészség, hanem a lélek megújulása és megszentelődése, amit beteg testtel és beteg értelemmel lehetetlen elérni. Lehetetlen, kizárólag a világiak szempontja szerint. Isten támasztani fog férfiakat, s képesíti őket, hogy részt vegyenek a munkában, nemcsak a test, hanem a bűntől beteg lélek orvosaként, mint a fiatalok és a tapasztalatlanok lelki atyjai.

Megmutatták nekem, hogy dr. E-nak a szórakozásokkal kapcsolatos álláspontja helytelen, s a testedzés felőli nézetei sem mind helytállók A szórakozások, amelyeket javasol, sok esetben akadályozzák annak gyógyulását, akin segíteni igyekeznek. Nagyrészt helyteleníti a gyöngélkedőknek adott testi munkát, és tanításai sokszor komoly kárt okoztak. Az olyan szellemi foglalkozás, mint a kártyázás, sakkozás és dámajáték, felizgatja és kifárasztja az agyat, akadályozza gyógyulásukat, míg a kellemes és könnyű testi munka leköti idejüket, javítja vérkeringésüket, pihenteti és helyrehozza az agyat, és határozottan elősegíti gyógyulásukat. De vedd el a lábadozótól az összes ilyen foglalkozást – nyugtalan lesz, s beteg képzeletével sokkal rosszabbnak véli esetét, mint amilyen valójában, ami gyöngeelméjűségre tesz hajlamossá.

Az elmúlt évek folyamán az Úr több ízben közölte velem, hogy helytelen arra tanítanunk a gyöngélkedőket, hogy gyógyulásuk érdekében szüntessenek be minden testi foglalkozást. Hisz ettől akaratuk szunnyadozik, vérük lomhán kering, és egyre tisztátalanabbá lesz. Ha az a veszély fenyegeti a beteget, hogy rosszabbnak képzelje esetét, mint amilyen, a semmittevés a legsúlyosabb következményekkel jár. A jól szabályozott tevékenység azt a gondolatot kelti a betegben, hogy nem teljesen hasznavehetetlen a világ számára, hogy legalább valami hasznot tud hajtani. Ez elégedetté teszi, bátorítja, és olyan erőt kölcsönöz neki, milyet a hiábavaló szellemi szórakozás soha el nem érhet.

Óriási tévedés azt hinni, hogy akik visszaéltek mind testi, mind szellemi erejükkel, vagy akiknek értelme vagy teste megtört, azoknak gyógyulásuk érdekében fel kell függeszteniük testi tevékenységüket. Ritka esetben szükségessé válhat, hogy valakinek rövid időre csakis pihennie kell, de ezek az esetek nagyon ritkák. Legtöbbször túl nagy lenne a változás. Akiket megtört a megfeszített szellemi munka, azoknak meg kellene pihenniük a fárasztó gondolatoktól; de ha arra tanítjuk őket, hogy helytelen, sőt veszélyen a mérsékelt szellemi foglalkozás, ez azt a véleményt kelti bennük, hogy állapotuk súlyosabb, mint valójában. Még idegesebbek lesznek, ami nagy vesződség és baj az ápolók számára. Ez az elmeállapot kétségessé teszi gyógyulásukat.

Akiket a testi munka tört meg, azok dolgozzanak kevesebbet, és csak könnyű és kellemes munkát. De ha az összes munkától és testgyakorlattól elszakítjuk őket, ez sok esetben pusztulásukat okozza. Akaratuk kezük munkájával jár, és akik testi munkához szoktak, csupán gépnek tartanák magukat, melyeket orvosok és ápolók igazgatnak. Képzeletük betegessé válna. A tétlenség a legnagyobb átok, ami érheti őket. Erejük annyira elszunnyad, hogy képtelenek ellenállni a betegségnek, holott ezt gyógyulásuk érdekében meg kell tenniük.

Dr. E. súlyos hibát követett el a testgyakorlással és szórakozással kapcsolatban, s még súlyosabbat a vallásos élet és vallásos izgalmak terén. A Biblia vallása nem káros a test és a gondolkodás egészségére. Isten Lelkének felemelő hatalma a beteg leghatásosabb gyógyszere. A mennyben tökéletes egység uralkodik, és minél inkább érezhető a menny hatása, annál bizonyosabb a hívő gyöngélkedő felépülése. Az afféle befolyások, mint amilyeneket Dr. E. javasol, bizonyos fokig hatottak népünkre is. A szombattartó egészségügyi újítóknak mindettől meg kell szabadulniuk. Minden igaz és valódi újjáéledés közelebb visz minket Istenhez és a mennyhez, közelebb Jézushoz. Növeli ismeretünket a lelki dolgok terén, és mélyíti bennünk a keresztény életszentséget.

Igaz, hogy akadnak kiegyensúlyozatlan elmék, akik olyan böjtöket kényszerítenek magukra, melyeket a Szentírás nem tanít, oly imákat, s a pihenés és alvás oly szűkre szabását, amit Isten soha nem vár el. Ezeket nem fogja felvirágoztatni, nem támogatja az igazságosság önkényes tetteiben. Farizeusi a vallásuk, és hiábavalón azt remélik, hogy jó szándékú munkájukkal kiérdemlik a mennyet, ahelyett, hogy a megfeszített, feltámadott és megdicsőült Üdvözítő érdemeire támaszkodnának, amit a bűnösnek tennie kellene. Ezek csaknem elkerülhetetlenül betegek is lesznek. Azonban Krisztus és a valódi istenfélelem egészség a test, az erő és a lélek számára.

A betegek foglalatoskodjanak valamivel, ahelyett, hogy együgyű játékokkal kötnék le gondolataikat, ami lealacsonyító a maguk szemében, és arra a meggyőződésre vezeti őket, hogy haszontalan az életük. Tartsuk ébren az akaraterőt, mert az éber és helyesen irányított akarat erős idegcsillapító. A gyöngélkedők sokkal elégedettebbek, ha foglalkoztatják őket, s gyógyulásuk is sokkal inkább előmozdítható.

Láttam, hogy a legnagyobb átok, mely férjedet és F. testvérnőt sújtotta, azok az utasítások voltak, amelyeket …-ben kaptak. Vagyis maradjanak tétlenek, hogy felépüljenek. Mindkettőjük képzelete beteges volt, és tétlenségük oly gondolatokat és nézeteket szült, hogy ha testgyakorlást végeznek, különösen, ha fárasztó testgyakorlást, akkor egészségük és életük veszélyeztetve lesz. A szervezet gépezete, mivel oly kevéssé járatták, annyira elvesztette rugalmasságát és erejét hogy amikor később tornászni kezdtek, ízületük merev, izmuk erőtlen volt. Minden mozdulat erőfeszítésbe került, és persze fájt. Pedig éppen ez a fáradtság lett volna áldásukra, függetlenül érzékeiktől s kellemetlen velejáróiktól, ha kitartóan ellenálltak volna tétlenségi hajlamaiknak.

Láttam, hogy sokkal jobb lenne F. testvérre nézve is, ha családjával élne és érezné a ránehezedő felelősséget. Ez életre keltené szunnyadó erőit. Láttam, hogy családjának szétszórtsága, míg ő …-ben tartózkodik, kedvezőtlenül hat gyermekeik iskoláztatására és nevelésére. A gyermekeknek saját érdekükben meg kellene tanulniuk felelősséget vállalni a háztartásban, és át kellene érezni, hogy az életben felelősségek hárulnak rájuk. Az anya, mikor gyermekeit neveli és szoktatja, pontosan az Isten által rábízott feladatot végzi, s az Úr ezért könyörületesen meghallgatta a gyógyulásért felajánlott imákat. Bár mellőzniük kell a nehéz munkát, mindenek fölött a tétlenséget kell kerülniük.

A new yorki Rochesterben látomást láttam, hogy sokkal jobb lenne, ha a szülők és gyermekek újra összekerülnének. Minden gyermek végezhetné a családi kötelességek egy-egy részét, s ezzel oly értékes nevelésre tennének szert, amit semmi más úton meg nem szerezhetnek. Az ..-ben vagy bárhol máshol való tartózkodás, ahol kiszolgálók és segítők veszik körül őket, az anyának és gyermekeknek legnagyobb kárára van. Jézus meghívja F. testvérnőt, hogy benne találjon nyugalmat, így gondolatai egészséges frissességre tennének szert, ha a mennyei dolgokon időzne, és ha lelkiismeretesen az Úr fegyelmében és intelmeivel igyekezne nevelni kisded nyáját. Ezzel segítheti leginkább a férjét mert megszabadítaná férjét a gondtól, hogy feleségének kell figyelme, gondoskodása és együttérzése főtárgyának lennie.

A battle creeki egészség-intézet méretével kapcsolatban az Úr közölte, mint azt már meg is írtam, hogy előszór kicsiben kell elkezdenünk, majd óvatosan növelnünk, mikor szert tudunk tenni jó orvosokra és ápolókra, mikor elő tudjuk teremteni az anyagiakat, és amint a betegek igényei megkövetelik. Mindezt tegyük szigorúan összhangban a harmadik angyal üzenetének elveivel és szerény lelkületével. Mikor láttam, a nagy számításokat, melyet némelyik vezetőnk elhamarkodottan sürgetett, megriadtam. Számos magánbeszélgetésben és levélben óvatosságra intettem őket, mert Isten különleges áldása nélkül az intézet többféleképp zátonyra futhat, és kárt tehet ügyünkben. Ha az orvosok munkaképtelenné válnának betegség, halál vagy más okból, a munka akadozna, míg helyetteseket nem találnánk. Vagy nagyobb épületek emelésekor, ha az anyagiak nem gyűlnének be, a munka megállna, az összegek lekötve hevernének, s csüggedés szállna a résztvevőkre. Az is előfordulhat, hogy nincs elég beteg, ezért kevés lenne a pénz a költségek fedezésére. Az összes erőfeszítés, amit okosan és helyesen fejtünk ki valamennyi osztályon, és Isten áldása dicső sikerré teszi az intézetet, azonban egyetlen bukás, bármely irányban, előbb-utóbb súlyos veszteségnek fog bizonyulni. Ne feledjük, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt huszonöt évben indított egészség-intézményekből alig néhány működik.

Felhívtam testvéreinket a körünkben felállítandó intézmény érdekében. A legfélreérthetetlenebbül beszéltem Dr. F-el, aki Isten gondviselése folytán gyakorlatra tett szert, hogy ellássa az orvos teendőit. Ezt az Isten által ránk ruházott tekintéllyel tettem. Ha kell, a legkisebb habozás nélkül elismétlek mindent. Egyetlen szót sem kívánok visszavonni abból, amit írtam vagy mondtam. A munka Istené, és biztos, de óvatos kézzel kell végeznünk.

Az egészségügy megújulása szorosan összefügg a harmadik angyal üzenetével, de az üzenet mégsem ez. Lelkészeink hirdessék az egészségügy megújulását, mégse ez váljék az üzenet helyett a fő tárggyá. Ott a helye azok közt a tárgyak közt, melyek előkészítik az üzenet által vázolt eseményeket. Ezek közt viszont feltűnő helyet foglal el. Lelkesedéssel kell megragadnunk minden megújulást, de el kell kerülnünk olyan benyomás keltését, hogy ide-oda kapkodunk, és hajlunk a túlbuzgóságra. Népünknek elő kell teremteni a körünkben létrehozott egészség-intézet szükségleteit, amit meg is tehetünk anélkül, hogy kevesebbet adjunk az ügy más szükségleteire. Hadd nőjön fel soraink közt az egészség-megújulás és az egészség intézet, mint a többi érdemes vállalkozás, is növekedik. Vegyük figyelembe gyönge erőnket a múltban, s az azóta megnőtt képességünket. Most rövid idő alatt többet tehetünk. Az egészség-intézet hadd növekedjék, amint más vállalkozások felnőttek közöttünk, oly ütemben, mint biztonságosan megteheti, anélkül, hogy megrokkantaná a nagy mű ugyanolyan fontos, vagy most még fontosabb más ágait. Helytelen lenne, ha valamely testvér birtokának nagy részét az intézetbe ruházná, így nem tudna annyit tenni más irányban, mint másképp tehetne. Ha semmit sem tenne, az is helytelen lenne. Az Intézet támogatására tett minden megrázó felhívással, együtt kellene járnia az intésnek, hogy ne raboljuk meg a mű más ágait. Különösen figyelmeztetnünk kell a bőkezű szegényeket. Némely gyöngélkedő szegény családos testvér, akinek nincs saját háza, és túl szegény, hogy az intézetben kezeltesse magát, összes tulajdonának egy harmadtól egy ötöd részéig az intézetbe ruházta. Ez helytelen. Némelyik testvér és testvérnő több részvényt is vett, mikor egyet sem kellett volna. Rövid időre be kellene jutniuk az intézetbe, hogy költségeik egy részét, vagy az egészet a jótékony alap fedezze. Nem látom okosnak, ha nagy számításokat végzünk a jövőre nézve, s közben magukra hagyjuk a most segítségre szorulókat. Ne haladjatok előre gyorsabban, mint Isten félreérthetetlen gondviselése utat nyit előttetek.

Az egészségügyi megújulás Isten különleges munkájának része, melyet népe javára végez. Láttam, hogy a köztünk alapított intézmény legnagyobb veszélye lenne, ha vezetői eltávolodnának a jelen igazság lelkületétől, és attól az egyszerűségtől, őszinte odaadástól, melynek Krisztus tanítványait kell jellemeznie. Figyelmeztettek, hogy az intézményben semmi módon se szállítsuk le az igazság mértékét azért, hogy kíméljük a hitetlenek érzékenységét, és így növeljük látogatottságát. A hitetlenek intézményünkbe fogadásának célja, hogy az igazság elfogadására vezessük őket. Ha leszállítjuk a színvonalat, azt a benyomást nyerik, hogy az igazság nem nagyon fontos, és úgy távoznak majd, hogy még nehezebben lehet megközelíteni őket, mint azelőtt.

De az ilyen lépés legnagyobb hátránya a szegény, lesújtott, hívő betegekre, tett hatása lenne, ami szélesen érintené az ügyet. Arra tanítottuk őket, hogy bízzanak a hívő imában, és sokakat lelkileg leterhel, hogy imáik csak részben találnak meghallgatásra. Láttam, hogy Isten azért nem hallgatta meg teljesebben a köztünk levő betegekért elhangzott imákat, mert nem szolgálhatta ez Úr dicsőségét, míg a testvérek megsértették az egészség törvényeit. Azt is láttam, hogy azért tervezte az egészségügyi megújulást és az egészség-intézményt, hogy egyengesse a hívő ima előtt a teljes meghallgatás útját. A hitnek és jó tetteknek karöltve kell tevékenykedniük a köztünk élő lesújtottak enyhítése, s annak érdekében, hogy felkészítse őket Isten dicsőítésére itt, és az üdvösségre Krisztus eljövetelekor. Isten őrizzen, hogy a lesújtottaknak valaha is csalódniuk s bánkódniuk kelljen, ha azt látják, hogy az intézet vezetői ahelyett, hogy a gyógyító módokhoz hozzáadnák Izráel atyáinak és anyáinak áldásait és erényeit, csak világi szempontok szerint tevékenykednek.

Senki se vegye fejébe az eszmét, hogy az intézet az a hely, ahova el kell jönniük, hogy hittel mondott imára talpra álljanak. Az intézetben kezeléssel és helyes szokásokkal gyógyítják a beteget, és a betegség megelőzésére tanítják őket. De ha van hely az ég alatt, mely jobban megfelel a többinél, hogy odaszentelt és hívő férfiak és nők felajánlhatják enyhülést hozó és szerető imáikat, az az ilyen intézetben van. A betegápolóknak fontos munkájukban erősen Istenre kell támaszkodni azon eszközök eredményességéért, amelyeket az Úr adott, s melyekre könyörületében felhívta népünk figyelmét, mint például a tiszta, friss levegő, tisztaság, egészséges étrend, munka és pihenés megfelelő. váltakozása és a víz felhasználása. A fontos és komoly munkán kívül ne legyen önző érdekük, mert osztatlan figyelmüket követeli meg, hogy megfelelően tudjanak gondoskodni Isten lesújtott népének testi s lelki javáról, akik csaknem korlátlanul bíznak bennük, és nagy költséggel gondjaikra bízták magukat. Senkinek sincs akkora szellemi képessége, senki sem olyan szakképzett, hogy tökéletes munkát végezzen, még ha a lehető legjobban végzi is.

Akire Isten lesújtott népének testi, és nagymértékben lelki jólétét bízták, vigyázzanak, nehogy világi elgondolással, személyes érdekből, vagy kívánságból, hogy nagyszerű és híres munkában vegyenek részt, az Isten helytelenítését hívják ki magukra, és az ügy eme ágára. Nem szabad kizárólag szakértelmükre támaszkodniuk. Ha Isten helytelenítése helyett áldása száll az intézetre, angyalok szolgálják majd a betegeket, ápolókat és orvosokat, hogy segédkezzenek a gyógyításban, hogy végül Istené legyen a dicsőség, és nem a gyönge, rövidlátó emberé. Ha ezek az emberek világi szempontok szerint dolgoznának, ha fejükbe szállna a dicsőség, ha azt gondolnák, hogy a maguk erejével és kezük munkájával teremtették meg a jólétet, akkor Isten magukra hagyná őket, hogy súlyos hátrányok közt vergődjenek, mivel a többi intézményhez képest gyöngébb a tudásuk, tapasztalatuk és felszerelésük. Felét sem tudnák elvégezni annak, amit más intézmények végeznek.

Láttam a szabadtéri foglalkozás jó hatását azokra, akiknek gyönge az életereje és rossz a vérkeringése. Különösen olyan nőkre, akik négy fal közt éléssel szerezték a bajokat. A szabad levegő és a testmozgás hiánya megmérgezte vérüket. A szórakozás helyett, ami a négy fal között tartja őket, szabad levegőn kell gondoskodnunk kellemes időtöltésről. Láttam, hogy az intézetnek jókora területtel kell rendelkeznie, virágokkal díszítve, zöldséggel és gyümölcsfákkal beültetve. Itt a gyöngélkedők nemüknek és erejüknek megfelelő munkát találnának, megfelelő időszakokra. Bízzuk e területet jártas kertész gondjaira, hogy mindent ízlésesen rendezzen.

A műhöz kötő kapcsolat megköveteli, hogy kertelés nélkül kifejtsem nézeteimet. Szókimondón beszélek, és ezt az utat választom, hogy az összes érdekelt félhez szóljak. Amíg le nem tudtam írni mindent, amit ezzel kapcsolatban láttam, addig nem kellett volna megírnom, amit az egészség-intézetről a bizonyságtétel tizenegyes számában megjelentettem. A tizenegyes számban nem volt szándékomban írni e tárgyról, s Ottawa Co.-ból, ahol akkor dolgoztam, a battle creeki kiadóba küldtem az összes kéziratot, melyet be terveztem foglalni a tizenegyes bizonyságtételbe. Azt írtam nekik, hogy siessenek kiadni a kis művet, mert nagy szükség van rá, és amilyen gyorsan csak tudom, megírom a tizenkettes számot. Ebben volt szándékom kötetlenül, és minden szempontot megvilágítva írni az intézetről. A battle creeki testvérek, akik szívükön viselik az intézetet, már tudták, hogy népünknek hozzá kell járulni javaikkal egy ilyen intézmény alapításához. Ezért azt válaszolták, hogy azonnal szükség van bizonyságtételeim tekintélyére az intézettel kapcsolatban, hogy tettekre serkentse a testvéreket ez ügyben, és hogy várnak a tizenegyes szám kiadásával, amíg írni tudok erről.

Ez súlyos próba volt számomra, mert tudtam, hogy képtelen vagyok leírni mindent, amit láttam, mert akkoriban hetenként hétszer, vagy nyolcszor szóltam a testvérekhez, házról-házra jártam, és százszámra írtam a bizonyságtételek és magánlevelek oldalait. Ez a munkamennyiség, s a feleslegesen rám rótt terhek és próbák miatt képtelen voltam bármi másra. Gyengélkedtem, és szellemi kínjaim is kimondhatatlanok voltak. Ilyen körülmények közt alávetettem ítélőképességemet mások véleményének és megírtam az egészség-intézettel kapcsolatban azt, ami a tizenegyes számban napvilágot látott, mivel képtelen voltam közölni mindazt, amit láttam. Helytelenül cselekedtem. Be kell látnotok, hogy jobban ismerem kötelességemet, mint mások, különösen azzal kapcsolatban, amit Isten feltár előttem. Némelyek kárhoztatni fognak, mert ezt írom. Mások meg azért, hogy miért nem szóltam hamarább. Az egyik legnehezebb próbám, melyet valaha is viselnem kellet, az a hajlam volt, amint az intézet ügyét sürgették. Ha akik a testvérek megmozdítására használták bizonyság tételemet, maguk is olyan mértékben megmozdultak volna, elégedettebb lennék. Ha továbbra is agyonhalogatnám nézeteimet, ez esetben mindkét csoport hibáztatna. Azok is, akik szerint hamarább kellett volna szólnom, s azok is, akik szerint nem kellene óvatosságra intenem. A mű vezetői, az ügy és a testvérek javára, és hogy súlyos próbákat takarítsak meg magamnak, kimondtam, amit gondoltam.