A vakbuzgóság, mely az elmúlt években keleten dühöngött, pusztulást hagyott hátra maga után. Láttam, hogy 1844-ben az időponttal Isten megvizsgálta népét, de azóta egyetlen kijelölt időpont sem viselte kezének félreérthetetlen jelét. 1844 óta egyetlen időpont sem vizsgálta népét. A türelmes várakozás idejét éltük és éljük. Az 1854-es időpont jelentős izgalmat támasztott, és sokan kijelentették, hogy a mozgalom Istentől származott, mert kiterjedt volt, és látszólag sokakat megtérített. De az ilyen következtetések nem elkerülhetetlenek. Az 1854-es időpontról sok értelmes és helyes dolgot hirdettek. Némely becsületes ember elfogadta az igazságot a tévedéssel, és sokat áldoztak vagyonukból a tévedés céljaira; a csalódás után feladták mind az igazságot, mind a tévedést; és most ott állnak, ahol az igazság csak nehezen érheti el őket. Némelyek, akik elviselték a csalódást, megvizsgálták a jelen igazság bizonyítékait, és elfogadták a harmadik angyal üzenetét. Most erejüket megfeszítve igyekeznek megvalósítani azt életükben. De ahol egy akad, akinek az 1854-es időpont javát szolgálta, ott tízet sebzett meg. Ezek közül sokan olyan helyre húzódtak, ahol az igazság akkor sem győzi meg őket, ha mégoly világosan tárják is eléjük.

Az 1854-es időpont hirdetésével nem Istentől származó lelkület járt. Zajos, durva, meggondolatlan és lobbanékony lelkület. Sokan az igazi vallásosság elengedhetetlen velejárójának tekintették a zajt. Az volt az irányzat, hogy mindent alacsony szintre hozzanak. Sokan ezt alázatosságnak tekintették. De ha valaki ellenezte sajátságos nézetüket, pillanat alatt fellobbantak, kimutatták erőszakos lelkületüket, és azzal vádolták a más nézetet vallókat, hogy büszkék, és ellenállnak az igazságnak és Isten hatalmának.

A tiszteletlen modor, amellyel Isten, a fenséges Úr nevét ajkukra vették, kiváltotta az angyalok nemtetszését és undorát. Az angyalok félelemmel vegyes, legnagyobb tisztelettel ejtik ki az Úr nevét. Amikor Isten nevét kiejtik, még arcukat is elfedik. Krisztus neve annyira szent előttük, hogy a legmélyebb tisztelettel említik. Mennyire ellenkezője ez az 1854-es időpont mozgalmának, lelkületének és hatásának. Akik még mindig ugyanazon hatás alatt állnak, úgy beszélnek Istenről, mintha lóról vagy bármely más, közönségen dologról szólnának. Imáikban nagyon közönségesen és tiszteletlen modorban mondják ki a „mindenható Isten” szavakat. Aki ezt teszi, fogalma sincs Isten, Krisztus, vagy a mennyei dolgok fenségéről.

Az Úr közölte, hogy mikor Isten az ősi időkben elküldte angyalait, hogy segítsenek, vagy beszéljenek valakivel, mikor az emberek rájöttek, hogy angyalt láttak, és angyallal beszélgettek, félelemmel vegyes tisztelet sújtotta le őket, s attól rettegtek, hogy meghalnak. Oly emelkedett nézetük volt Isten retteneten fenségéről és hatalmáról, hogy azt gondolták, ha közeli kapcsolatra léptek valakivel, aki közvetlen Isten szent jelenlétéből jött, akkor elpusztulnak. Fölhívta figyelmemet Bírák 13:21–22-re: „Ekkor tudta meg Manoah, hogy az Úrnak angyala volt az. És monda Manoah az ő feleségének: Meghalván meghalunk, mert Istent láttuk.” Bírák 6:22–23: „Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nekem, Uram Istenem! Mert az Úrnak angyalát láttam színről-színre. És monda neki az Úr: Békesség néked! Ne félj, nem halsz meg.” Józsué 5:l3–15: „Lőn pedig, amikor Józsué Jerikónál volt, felemelé szemét, s látá, hogy ímé egy férfi áll meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda neki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közül? Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arccal, és meghajtá magát és monda neki: Mit szól az én Uram, szolgájának? És mondá az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Old le sarudat lábadról, mert szent a hely, amelyen állasz. És úgy cselekedett Józsué.” Ha így félték és tisztelték az angyalokat, amiért Isten jelenlétéből jöttek, mennyivel nagyobb tiszteletben kellene tartanunk Istent.

Sokaknak, akik az l854-es mozgalomban tértek meg, újra meg kell térniük. Most tízszeres munka szükséges helyrehozni a hibát, a zavart okozó nézeteket, melyeket tanítóiktól átvettek, és arra tanítani őket, hogy befogadják a tévedéstől mentes igazságot. Már az első ízben ennek kellett volna elvezetni őket a harmadik angyal üzenetéhez. E csoportnak el kell felejteni, amit tanult, mielőtt megtanulhatnák, mi a helyes, máskülönben a tévedés mérgező gyomai buján felnőnének és elfojtanák az igazság nemes magját. Először ki kell irtaniuk a tévedést, majd megművelni a talajt a jó magnak, hogy az kikeljen, és gyümölcsöt teremjen Isten dicsőségére.

Kelet egyetlen gyógyszere az alapos fegyelem s a gyülekezet-szervezet. A szombattartók egy csoportját a vakbuzgóság lelke vezette. Alig ittak az igazság forrásából, és nem ismerik a harmadik angyal üzenetének lelkületét. Mit sem tehetünk a csoportért, míg ki nem lábalnak vakbuzgó nézetükből. Az 1854-es mozgalom résztvevői közül némelyek magukkal hozták téves nézeteiket, mint például a gonosz halottak fel nem támadását, és az eljövendő kor felfogását. S most azon igyekeznek, hogy összeegyeztessék e nézeteiket s előbbi élményeiket a harmadik angyal üzenetével. Ez tiszta lehetetlenség. Krisztusnak semmi köze Béliálhoz. A gonoszok fel nem támadása és az eljövendő kor fura nézetei vaskos tévedések, melyeket Sátán csempészett be az utolsó idők eretnekségei közé, hogy elérje lélekpusztító célját. E tévedéseknek semmi köze a mennyei eredetű üzenethez.

Némelyek úgynevezett ajándékokat gyakorolnak, és azt mondják, hogy az Úr helyezte ezeket a gyülekezetbe. Ismeretlen nyelvnek nevezik badar beszédüket, amelyet nemcsak az ember, de még az Úr és a menny se ismer. Az efféle ajándékokat az emberek hozzák létre a nagy csaló segítségével. Vakbuzgóság, hamis izgalom, hamis nyelveken szólás, zajos vallásgyakorlatok – ezeket tekintik olyan ajándékoknak, melyeket Isten helyezett a gyülekezetbe. Ezek segítségével némelyeket félrevezettek. Mindennek a gyümölcsei élvezhetetlenek. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” E vakbuzgóságot és a zajt a hit különleges bizonyítékának tartják. Némelyek elégedetlenek az összejövetellel, ha nem felszabadultan, és fesztelenül töltötték az időt. Erre törekednek és izgalomba hajszolják magukat. Az ilyen összejövetelek hatása azonban nem áldásos. Mikor az érzések boldog szárnyalása tovaröppent, mélyebbre süllyednek, mint az összejövetel előtt, mert boldogságuk nem a helyes forrásból buzog. A lelki fejlődés számára leghasznosabb, legáldásosabb összejöveteleket komolyság és szívünk elmélyült kutatása jellemzi. Mindenki törekszik megismerni magát, és buzgón, mély alázattal tanulni Krisztustól.

Portlandban (Main állam) Lunt testvér sokat szenvedett. Érezte, hogy az összejöveteleket gyakran uraló lelkület nem egyezik meg a harmadik angyal szellemével. Már volt tapasztalata a vakbuzgóságról, mely pusztítást hagyott maga után keleten, ezért bizalmatlanul tekint mindenre, ami vakbuzgóságnak tűnik. Figyelmeztetésként áll előtte a múlt, félre szeret húzódni, és szigorúan beszélni azokkal, akikben a vakbuzgóság bármely mértékét észleli, mert szerinte mind ők, mind Isten ügye veszélyben forog. Nagyjából a helyes megvilágításban látta a dolgokat.

Sok nyugtalan lélek nem hajlandó alávetni magát a fegyelemnek, a rendszerességnek és a rendnek. Azt hiszik, hogy szabadságuk lenne korlátozva, ha félretennék véleményeiket, és alávetnék ítélőképességüket a tapasztaltaknak. Isten műve nem fejlődik, ha nincs bennük készség alávetni magukat a rendnek, és kiűzni összejöveteleikről a vakbuzgóság nyugtalan, rendbontó lelkületét. Benyomások és érzések nem csalhatatlan bizonyítékai arra, hogy valakit az Úr vezet. Ha gyanútlanok vagyunk, Sátán ad érzéseket és benyomásokat. Ezek azonban megbízhatatlan vezetők. Valamennyiüknek alaposan meg kell ismerni hitünk bizonyítékait, és azt kell komolyan kutatniuk, miként ékesíthetik hitvallásukat, s hogyan teremhetnek gyümölcsöt Isten dicsőségére. Senki se viselkedjék úgy, hogy megutáltassák magukat a hitetlenekkel. Legyünk erkölcsösek, szerények, beszéljünk emelkedetten, életünk is legyen kifogásolhatatlan. Meg kell rónunk a semmiségekkel foglalkozó, tréfálkozó, nyugtalan lelkületet. Nem bizonyítja, hogy Isten kegyelme munkálkodik valaki szívében, ha tehetségesen beszél, imádkozik az összejövetelen, de az összejövetel után közönséges és meggondolatlan beszédnek és tetteknek adja át magát. Az ilyenek siralmasan képviselik hitünket. Szégyenfoltjai Isten ügyének.

…-ban a nézetek fura egyvelege él a szombattartók közt. Egyesek nem állnak összhangban a testülettel, s míg ragaszkodnak álláspontjukhoz, Sátán kísértéseinek célpontjai lesznek. Hatni fog rájuk a vakbuzgóság, s a tévelygés lelkülete. Némelyeknek fura nézeteik vannak, amelyek eltakarják előlük az igazság fontos, életbevágó pontjait, arra készteti őket, hogy bogaras nézeteiket egy szintre helyezzék a létfontosságú igazsággal. Ezek megjelenése, és a velük járó lelkület igen visszataszítóvá teszik a szombatot az értelmes hitetlenek előtt. A harmadik angyal üzenetének fejlődésére és sikerére nézve sokkal jobb lenne, ha az ilyenek elhagynák az igazságot.

Az Istentől nyert világosság szerint az Úr népes csoportot fog keleten támasztani, mely következetesen engedelmeskedik az igazságnak Akik követik a maguk választotta háborodott utat, azokat magukra hagyja, hogy oly tévedéseket fogadjanak el, melyek végül is pusztulásukat okozzák. De még egy ideig botlás kövei lesznek azok számára, akik elfogadnák az igazságot. Az igével és tanítással szolgáló lelkipásztorok legyenek lelkiismeretes munkások, és mutassák be világosan, mégis egyszerűen a jelenvaló igazságot. Etessék a nyájat szórólapáttal alaposan megtisztított eleséggel. Akadnak bolygócsillagok, akik Istentől küldött lelkészeknek vallják magukat, helységről helységre hirdetik a szombatot, de tévedéssel elegyítik az igazságot, és két kézzel szórják széthangzó, ellentétes nézeteiket. Sátán csempészte be őket, hogy undort keltsen a művelt és értelmes hitetlenek közt. Némelyikük meg nem szűnik szólni az ajándékokról, és sokszor, különösen foglalkoztatja őket a dolog. Átadják magukat vad, izgulékony érzéseknek, és értelmetlen hangokat hallatnak, s ezt a nyelvek ajándékának nevezik. Egyeseket megbűvölnek ezek a furcsa jelenségek. Idegen lelkület uralkodik e csoportnál, mely lecsapna és legázolna bárkit, aki helyteleníti őket. Isten Lelke nincs e tevékenységben, s nem járul az ilyen munkásokhoz sem. Idegen lelkület uralkodik rajtuk. Egyfajta emberekkel ezek az igehirdetők mégis eredményeket érnek el. Ami hatalmasan megnöveli Isten azon szolgáinak munkáját, akiket az Úr küld, s akik a helyes megvilágításban tudják hirdetni a szombatot, az ajándékokat, és akik befolyása és példája méltó a követésre.

Úgy kell hirdetnünk az igazságot, hogy vonzóvá tegyük az értelmesen gondolkodók előtt. Nem értik meg népünket, hanem úgy tekintenek ránk, mint szegény, félbolond, alantas és elfajult emberekre. Mily fontos tehát, hogy minden tanítóra s minden igazságot valló emberre úgy hasson az igazság megszentelő hatalma, hogy következetes, emelkedett életük megmutassa s bizonyítsa a hitetleneknek, hogy helytelenül ítélik meg népünket. Mily fontos megtisztítanunk az igazság ügyét minden hamis és vakbuzgó izgalomtól, hogy az igazság saját érdemeire támaszkodjék, felfedje eredeti tisztaságát és fenséges jellegét.

Láttam, hogy az igazság hirdetőinek igen fontos kifinomultan viselkedni, elkerülni a furcsa, bogaras dolgokat, és tisztán, érthetően hirdetni az igazságot. Felhívták figyelmemet Titusz 1:9-re: „Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket.” A 16. versben Pál apostol azokról beszél, akik hangoztatják ugyan, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják, mert „minden jócselekedetekre méltatlanok.” Majd inti Tituszt: „Te pedig azokat szóljad, amik az egészséges tudományhoz illenek, hogy a vén emberek józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek: a hitben, szeretetben, tűrésben épek. Az ifjakat hasonlóképpen intsed, hogy legyenek mértékletesek. Mindenben tenmagadat adván példaképül a jócselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván. Egészséges feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt nem tudván rólatok mondani.” Ezt az utasítást azok épülésére Írta, akiket Isten elhívott hirdetni az igét, és azok hasznára is, akik hallják.

Isten igazsága sosem alacsonyít le. Ellenkezőleg, fölemel. Finomítja az ízlést, megszenteli a gondolkodást, és tökéletesíti a tiszta és szent angyalok társaságára Isten országában. Akadnak, akiket az igazság durván, faragatlanul, bogarasan és nagyot mondónak talál, akik, ha tudják, a maguk céljaira használják ki embertársaikat; sokféle hibájuk van. Mégis, mikor szívből hisznek az igazságban, teljes változást munkál életükben. Azonnal tökéletesedni kezdenek. Az igazság tisztító hatása tetőtől talpig emelkedetté teszi az embert. Ha üzletet köt embertársaival, nem feledi Isten félelmét, szeretni fogja felebarátját, mint magát, és olyan igazságosan bánik velük, amilyen igazságosan szeretné, ha vele bánnának. Beszéde igaz, tiszta és oly felemelő lesz, hogy a hitetlenek nem tudják kihasználni, vagy jogosan rosszat mondani róla, nem riasztja el őket udvariatlanság és csúnya beszéd. Megszentelő légköre hatni fog családjára, és úgy ragyog előttük világossága, hogy az emberek látják jótetteit és dicsőítik az Istent. Bármi legyen is foglalkozása – példát fog adni Krisztus életéről.

Semmi más ki nem elégíti Isten törvényét, csak a tökéletesség, ami feltétlen és teljes engedelmesség összes parancsai iránt. Mit sem ér, ha csak félig teszünk eleget parancsainak, ha nem engedelmeskedünk tökéletesen és alaposan. A világi és a hitetlen csodálják a következetességet, és ha tetteik megegyeznek hitükkel, ellenállhatatlanul meggyőződik, hogy Isten igazán népével lakik. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” Minden, fát gyümölcséről ismernek. Szavaink és tetteink a gyümölcs, amit termünk. Sokan vannak, akik hallják, de nem cselekszik Krisztus szavát. Hitvallók, gyümölcseik mégis undorítók a hitetlenek szemében. Dicsekvők, önigazultan imádkoznak és beszélnek, dicsőítik magukat. Felsorolják jótetteiket, s akár a farizeusok, lényegében megköszönik Istennek, hogy nem olyanok, mint a többi ember. Holott pontosan ezek a ravasz emberek, akik mindenkit lóvá tesznek üzletkötéseikkel. Gyümölcsük élvezhetetlen. Szavaik s tetteik helytelenek, mégis, mintha vakok lennének, nem látják nyomorult, szánalomra méltó állapotukat.

Tudtomra adták, hogy a következő szöveg alkalmazható az ilyen állításban élőkre: „Nem minden, aki azt mondja nekem: Uram, uram! jut be a mennyek országába. Csak aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek titeket: Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”

Ez a legsúlyosabb ámítás, mely valakit érhet. Ezek az emberek, miközben gonoszak, azt hiszik, hogy helyesen cselekszenek. Azt képzelik, hogy nagy léptekkel fejlődnek vallásos életükben, de Jézus végül letépi önigazultságuk palástját, és élénk színekben elébük tárja valódi állapotukat, összes gonoszságukat, s vallásos jellemük minden nyomorékságát. Könnyűnek találja őket, mikor már örökre későn lesz helyrehozni hiányosságaikat. Isten lehetőségeket nyújtott, hogy e tévelygő megjavuljon. De ha a maguk belátásának követését választják, és megvetik a tévelygésük kijavítására és az igazsághoz térésükre rendelt eszközöket, abba a helyzetbe kerülnek, amit az Úr feljebb írt le.

Isten népet vezet és készít elő, hogy egy emberként álljanak, egyformán szóljanak, és megvalósítsák Krisztus tanítványaiért mondott imáját. „De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd én bennem. Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.”

Folyton kis csoportok támadnak, akik azt hiszik, hogy Isten csak a nagyon kevesekkel, a nagyon szétszórtakkal van, és igyekeznek lerombolni és eltékozolni, amit Isten szolgái felépítettek. Szüntelen támadnak nyugtalanok, akik folyton valami újat akarnak látni s hinni, néhány az egyik helyen, néhányan másutt. Valamennyien kifejezetten az ellenségnek segítenek, mégis azt állítják, hogy náluk az igazság. Elhúzódnak a néptől, melyet Isten vezet és virágoztat fel, és akik által el fogja végezni nagy munkáját. Folyton hangoztatják nézetüket, mely szerint a szombattartók testülete egyre inkább a világhoz válik hasonlóvá. De kettő, ha akad, aki egy véleményen van. Szétszórtak és zavarodottak, mégis azzal áltatják magukat, hogy Isten különös módon velük jár. Azok közül némelyek azt állítják, hogy soraik közt lelhetők a lelki ajándékok, holott ezek az ajándékok arra késztetik és tanítják őket, hogy kételkedjenek azokban, akikre Isten munkájának fő terhét helyezte, s hogy csoportot hasítsanak ki a testületből. Azokra .pedig, akik Isten igéjével összhangban, minden igyekezetüket az egység megteremtésére fordítják, akik megalapozták a harmadik angyal üzenetét, gyanakodva néznek, mivel tevékenységüket kiterjesztik, és lelkeket gyűjtenek az igazsághoz. Világinak tekintik őket, mert hatnak a világra, s mert tetteikkel bizonyítják várakozásukat, hogy Isten még határozott, hatalmas munkát fog végezni a földön – népet vezet ki, s készít fel Krisztus megjelenésére.

Ez a csoport nem tudja, mit is, vagy miért hisz valójában. Szüntelenül tanulnak, mégsem tudnak soha eljutni az igazság ismeretére. Valaki feláll vad, téves nézetekkel, állítja, hogy Isten új és dicső világosságot küldött neki, és mindenkinek hinnie kell abban, amit hozott. Némelyek, akiknek nincs megalapozott hitük, hanem horgony nélkül hánykolódnak, befogadják e tanítás szelét. Fényük oly modortalanul világít, hogy a világ undorodva fordul el tőlük, s gyűlöli is őket. Majd istenkáromlón Krisztus mellé emeli magát, azt állítva, hogy ugyanazért gyűlöli őt a világ, amiért Krisztust gyűlölték. Majd másik támad, állítva, hogy Isten vezeti, és hirdeti a gonoszok fel nem támadásának tévtanát, amely Sátán egyik legnagyobb megtévesztő mesterműve. Megint másik téves álláspontot melenget az eljövendő korról. A negyedik lángolón sürgeti az amerikai viseletet. Valamennyien teljes vallásszabadságot követelnek, és valamennyien egymástól függetlenül cselekszenek, mégis azt állítják, hogy Isten különlegesen munkálkodik közöttük.

Némelyek örvendeznek, és fejükbe száll a dicsőség, hogy olyan ajándékkal rendelkeznek, mely másnak nincs. Isten őrizze népét az ilyen ajándékoktól. Mit használnak nekik azok az ajándékok? Eljuttatja-e őket a hit egységére? Meg tudják-e győzni a hitetleneket, hogy Isten igazán velük van? Mikor a széthúzók, más-más nézeteikkel összejönnek, s jókora izgalommal, és az ismeretlen nyelv közepette, úgy fénylik világosságuk, hogy a hitetlenek azt mondják, hogy ezek az emberek esztelenek, hamis izgalom ragadja őket hatalmába, s tudjuk, hogy nincs náluk az igazság. Az ilyenek elállják a bűnösök útját. Hatásuk távol tartja az embereket a szombat elfogadásától. Ezek tetteik szerint fogják elnyerni jutalmukat. Adná Isten, hogy vagy megjavuljanak, megváltozzanak, vagy feladnák a szombatot. Akkor nem állnák el a hitetlenek útját.

Isten embereket vezetett ki, akik évekig fáradoztak, akik szívesen hoztak bármi áldozatot, nélkülözéseket szenvedtek el, és próbákat álltak ki, hogy a világ elé tárják az igazságot és következetes viselkedésükkel lemossák a vakbuzgók által Isten ügyére hozott gyalázatot. Szembeszálltak mindenfajta ellenzéssel. Mikor hitünk bizonyítékait kutatták, éjjel, nappal fáradoztak, hogy világosan tárhassák az emberek elé az igazságot, összefüggően, hogy bármi ellenzést kibírjon. E főfontosságú fáradozással kapcsolatos szüntelen munka és szellemi erőfeszítés nem egynek elnyűtte szervezetét, s hintett időnap előtt ősz hajszálakat a fejükre. Nem hiába nyűtték el magukat, Isten megjegyezte buzgó, könnyekkel öntözött, gyötrődő imáikat, hogy az igazság világosan ragyogjon mások előtt. Feljegyezte önföláldozó igyekezetüket, és munkájuk szerint jutalmazza majd őket.

Másrészt, akik nem ástak mélyre, hogy kibányásszák a drága, becses igazságot, eljöttek, átvettek néhány tételt, mint például a szombat igazságát, melyet készen kaptak, s az lett az összes hála, amit kimutatnak azért, ami nekik semmibe, de másoknak oly sokba került, hogy fellázadnak, akár Koré, Datan és Abirám, s gyalázzák azokat, akikre Isten a művének terhét helyezte. Így szólnak: „Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyáj an szentek, és közöttük van az Úr. Miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?” „Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?” Hírből sem ismerik a hálát. Nyakasak, nem hajlandók hallgatni az érvekre, pedig csökönyösségük pusztulásba fogj a vinni őket.

Isten megáldotta népét, amely halad, s követi a gondviselés nyújtotta lehetőségeket. Az Úr népet vezetett ki minden osztályból, hogy megálljanak az igazság széles talapzatán. Hitetleneknek vált meggyőződésévé, hogy Isten az ő népével jár, s ők megalázták szívüket, hogy engedelmeskedjenek az igazságnak. Isten munkája egyenletesen halad előre. Mégis, az összes bizonyíték ellenére, hogy Isten vezeti a gyülekezet testületét, vannak s lesznek, akik vallják a szombatot, mégis a testülettől függetlenül tevékenykednek, és azt hiszik, és azt teszik, ami nekik tetszik. Nézeteik zavarosak. Szétszórtságuk szüntelen bizonyítéka, hogy Isten nem jár velük. A világ egy szintre helyezi a szombatot és tévedéseiket, és mindkettőt elveti. Isten haragszik azokra, akik olyan utat rónak, ami meggyűlölteti őket a világgal. Ha jótettei vagy Krisztus követése miatt gyűlölik a keresztényt, jutalma nem marad el. De ha azért gyűlölik, mert nem olyan úton jár, hogy szeressék, ha azért gyűlölik, mert műveletlen a modora, és mert az embertársaival való civakodás okává teszi az igazságot, s oly bosszantóvá teszi a szombatot előttük, amilyenné csak tudja, akkor botránkozás köve a bűnösöknek, a szent igazság gyalázata, s ha meg nem tér, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák.

Nem szabad a hitetleneknek alkalmat adnunk hitünk gyalázatára. Bogarasnak s különcöknek tartanak minket, és nem lenne szabad olyan utat járnunk, mely azt a véleményt kelti a hitetlenekben, hogy bogarasabbnak tartsanak, mint hitünk megkívánja tőlünk.

Némely, igazságban hívő azt gondolhatja, hogy nővéreinknek egészségesebb lenne átvenni az amerikai viseletet, de ha a ruházkodásnak ez a módja megbénítaná a hitetlenekre tett áldásos hatásunkat, és így nem tudnánk oly könnyen hozzájuk férkőzni, akkor semmi esetre sem szabad átvennünk, még ha sokat szenvedünk is e miatt. Némelyek mégis álltatják magukat, hogy sok jó származna, ha elfogadnánk ezt a viseletet. Lehet, hogy némelyeknek javára válna, másoknak azonban ártana.

Láttam, hogy akik elfogadták az amerikai viseletet, feje tetejére állították Isten rendeletét, és semmibe vették határozott utasításait. Felhívták figyelmemet 5Mózes 22:5-re: „A nők ne hordjanak férfi ruhát, és a férfiak se női ruhát. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében.” Isten nem akarja, hogy népe átvegye az úgynevezett új viseletet. Szemérmetlen ruházat ez, egyáltalán nem felel meg Krisztus szerény, alázatos követőinek.

Egyre növekszik az irányzat, hogy a nők ruházata s megjelenése, a lehető legjobban hasonlítson a másik nemhez, s hogy a férfiakéhoz igen hasonlóan alakítsák ruháikat. Holott Isten ezt utálatosságnak, undorítónak jelenti ki: „Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhában járjanak, szemérmesen és szerényen díszítsék magukat.” 1Timóteus 2:9.

Akik úgy érzik, hogy hivatásuk csatlakozni a nők jogainak kivívásához, és az úgynevezett új ruházkodáshoz, jobban tennék, ha megszakítanák összes kapcsolatukat a harmadik angyal üzenetével. Az egyikkel járó lelkület nem állhat összhangban a másikkal. A Szentírás világosan szól a férfiak és nők kapcsolatáról és jogairól. A spiritiszták már jól előre haladtak e különcködő ruházkodás elfogadásában. Gyakran spiritisztáknak tartják azokat a hetedik napi adventistákat, akik hisznek az ajándékok visszaállításában. Csak fogadják el e viseletet, s jó hatásuk halott lesz. Az emberek egy szintre helyeznék őket a spiritisztákkal, s nem lesznek hajlandók hallgatni rájuk.

Az úgynevezett öltözködési megújulással együtt jár a léhaság és szemérmetlenség, csakhogy a ruhával összhangban legyenek. Sokakból mintha eltűnne a szemérmesség és a tartózkodás, mikor átveszik a ruházkodás e módját. Megmondták nekem Isten akaratát – utunk legyen következetes és megmagyarázható. Nővéreink, ha elfogadják az amerikai viseletet, elpusztítják a maguk s férjük jó hatását. Szállóigévé s nevetség tárgyává lennének. Üdvözítőnk mondja: „Ti vagytok a világ világossága.” „Úgy fényljék világotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, s magasztalják mennyei Atyátokat.” Fontos munka vár ránk a világon, s Isten nem akarja, hogy oly utat válasszunk, amely csökkenti vagy elpusztítja ott áldásos hatásunkat.