Láttam, hogy míg az istenfélő szülők megfékezik gyermekeiket, kísérjék figyelemmel jellemüket, vérmérsékletüket; gondoskodjanak szükségleteikről. Egyes szülők messzemenően gondoskodnak gyermekeik testi szükségletéről, szeretőn és hűségesen ápolják őket, ha betegek, s azt gondolják, hogy ezzel megtették kötelességüket. Holott ebben tévednek. Feladatuk éppen csak elkezdődött. Gondoskodniuk kell szellemi szükségleteikről. Hozzáértést kíván, hogy megfelelő gyógyírt alkalmazzunk a megsebzett értelem gyógyítására. A gyermekeknek ugyanolyan nehezen elviselhető, ugyanolyan súlyos megpróbáltatásaik vannak, mint az idősebbeknek. A szülők sem érzik mindig egyformán magukat. Gyakran kétségekkel küzdenek. Téves nézetek és gondolatok fészkelnek agyukban. Sátán ostromolja őket, s ők engednek kísértéseinek. Idegesen szólnak, és oly modorban, mely haragot vált ki gyermekeikből. Olykor követelődzők és ingerlékenyek. A szegény gyerek átveszi a hangulatot, és a szülők nem készek segíteni neki, mert ők a baj okozói. Néha mintha minden a feje tetejére állna. Mindenki ideges, mindenki neki keseredett, boldogtalan. A szülők a szegény gyerekeket hibáztatják, és igen engedetlennek tartják őket, a legrosszabb gyerekeknek a világon, holott ők maguk a háborgás okai.

Némely szülő számos vihart támaszt, mert nem tud uralkodni magán. Ahelyett, hogy szeretetteljesen megkérnék a gyerekeket, hogy tegyék meg ezt vagy azt, zsémbes hangon parancsolgatnak nekik, és már az ajkukon is a meg nem érdemelt bírálat és szidás. Szülők, a gyermekeitekkel való ilyen bánásmód megöli bennük a vidámságot és a törekvést. Engedelmeskednek, de nem szeretetből, hanem a félelem miatt. Szívük nincs a szófogadásban. Ahelyett, hogy szívesen tennék, kelletlenül végzik, s ettől gyakran elfelejtik az utasításotokat, amiből még nagyobb idegeskedés lesz, és még kellemetlenebbé teszi a gyermekek életét Az akadékoskodás megismétlődik, élénk színekkel ecsetelitek előttük rossz magaviseleteiket, míg csüggedés nem vesz rajtuk erőt, s nem nagyon bánják, hogy kedvetekre tesznek-e, vagy sem. Nemtörődöm szellem veszi őket hatalmába, szüleiktől távol keresik azt az örömet, és a kellemes időtöltést, amit nem találnak meg otthon. Utcai társaságba keverednek, s rövidesen oly romlottak lesznek, mint a legrosszabbak.

Kire hárul a súlyos bűn? Ha családi körük vonzóbb lett volna, ha a szülők kimutatták volna szeretetüket gyermekeik iránt és nyájasan foglalkozást találtak volna nekik, ha szeretettel megtanították volna őket, hogyan engedelmeskedjenek nekik, olyan húrokat pendíthettek volna meg szívükben, ami visszhangot kelt bennük. S a láb, a kéz és szív, mind készségesen engedelmeskednének nekik. Ha a szülők uralkodtak volna magukon és szeretettel, nyájasan szóltak volna, ha megdicsérték volna erőfeszítéseiket, igen boldoggá tették volna őket, és oly vonzerőt kölcsönöztek volna a családi körnek, mely elűz minden árnyékot, és vidám napsugarat áraszt.

A szülők néha azzal mentegetik helytelen viselkedésüket, hogy rosszul érzik magukat. Idegesek, s bebeszélik maguknak, hogy nem tudnak türelmesek lenni, szeretettel, nyájasan szólni. Ezzel ámítják magukat, és megörvendeztetik Sátánt, aki ujjong, hogy a szülők nem tekintik Isten kegyelmét elégségesnek bűnös gyöngeségeik legyőzésére. Tudnak, és mindig is uralkodniuk kell magukon. Isten ezt várja el tőlünk. Tudniuk kell, hogy mikor leteszik a fegyvert a türelmetlenség és ingerlékenység előtt, másokat szenvedésre kényszerítenek. Rossz lelkületük kihat környezetükre, és ha azok is azt a lelkületet veszik át, a gonoszság szaporodik, és minden balul üt ki.

Szülők, ha ingerlékenyek vagytok, nem szabad akkora bűnbe esnetek, hogy ezzel a veszedelmes türelmetlenséggel megmérgezitek az egész családot. Ilyenkor kétszeresen ügyeljetek magatokra. Tökéljétek el, hogy senkit sem fogtok megbántani nyelvetekkel, s csakis kellemes, vidám szó hagyja el ajkatokat. Tökéljétek el, hogy nem teszitek tönkre ingerlékeny szóval gyermekeitek boldogságát. Ha uralkodtok magatokon, megedződtök. Idegrendszeretek nem lesz olyan érzékeny. Az igazság elvei megacéloznak majd. A tudat, hogy hűségesen teljesítitek kötelességeiteket, kitartóvá tesz. Isten angyalai mosolyogni fognak igyekezetetek láttán, és segítségetekre sietnek. Ha türelmetlenség akar úrrá lenni rajtatok, gyakran azzal mentegetőztök, hogy gyermekeitek az oka, és őket hibáztatjátok, mikor meg sem érdemlik. Más alkalommal, ha ugyanúgy viselkednek, semmi kifogásolni valót sem találtok bennük. A gyerekek tudják, megjegyzik s érzékelik ezeket az egyenetlenségeket. Azon kívül ők sem mindig egyformák. Néha készek elviselni a változó hangulatot, máskor viszont idegesek, nyugtalanok; nem viselik el a bírálatot. Föllázadnak ellene. A szülők mindig elvárják, hogy tekintettel legyenek hangulatukra, mégsem mindig tartják szükségesnek, hogy ugyanúgy tekintettel legyenek szegény gyermekeikre. Ha maguk teszik, kifogást találnak arra, amit – ha a gyerekekben észlelnek – szigorúan kifogásolnak. Holott a fiataloknak nem áll évek tapasztalata és fegyelme a hátuk mögött. Némely szülő ideges természetű, és belefárad a munkába. Ha gondterheltek, nem őrzik meg nyugodt gondolkodásukat, hanem akadékoskodók, türelmetlenek azokkal, akik a legkedvesebbek nekik a földön. Ez nem Istennek tetsző. Szomorúságot hoz a családra is. A gyermekek, mikor bajokkal küzdenek, gyakran igénylik a csillapító, gyöngéd szeretetet. Kölcsönős, nyájasság és türelem paradicsommá varázsolja a családi kört, és angyalokat vonz közéjük.

Az anya sokat tehet, és kell is tennie. Tartsa kordában rossz kedvét és idegességét. Még ha beteg is, ha fegyelmezi magát, szeretetteljes és vidám lehet, és több zajt el tud viselni, mint valaha lehetségesnek tartott. Ne éreztesse gyermekeivel gyöngeségeit, s lehangoltságaival ne borítsa búba gyermekei fiatal, érzékeny értelmét. Ne tegye rájuk azt a benyomást, hogy sírbolt az otthon, s az anya szobája a legkomorabb hely a világon. Értelmük és idegeik erőre kapnak és felfrissülnek, ha akaraterejüket gyakorolják. Az akaraterő sok esetben hatásos idegcsillapító.

Ne hagyd, hegy gyermekeid felhős homlokkal lássanak. Ha engednek a kísértésnek, s később belátják és megbánják tévedésüket, bocsáss meg nekik, épp oly nagylelkűen, amint mennyei Atyád bocsánatában reménykedsz. Tanítsd őket nyájasan, és kösd őket szívedhez. Sorsdöntő időszak ez a gyermekek számára. Külső hatások ragadják meg őket, hogy elvonják tőled, s ezeket ellensúlyoznod kell. Tanítsd őket, hogy téged válasszanak bizalma-suknak. Hadd susogják füledbe bajaikat és örömeiket. Erre bátorítva, megóvod őket Sátán számos csapdájától, melyeket gyanútlan lábuknak készített. Ne tanítsd őket kizárólag szigorral, feledve gyerekkorodat, és hogy még gyermekek. Ne várj el tőlük tökéletességet, és ne igyekezzél úgy, hogy egy csapásra érett férfi és nő módjára viselkedjenek. Ha ezt teszed, elvágod a közeledés lehetőségét, mely máskülönben nyitva lenne. Arra kényszeríted őket, hogy káros hatások előtt nyissák meg az ajtót, hogy mielőtt ráébrednél a veszélyre, mások mérgezhetik meg fiatal gondolataikat.

Sátán és seregei a legnagyobb erőt fejtik ki, hogy megnyerjék a gyerekek értelmét. Elfogulatlanul, keresztény gyöngédséggel és szeretettel kell bánnunk velük. Ezzel erősen hatásunk alá fogjuk őket. Tudni fogják, hogy határtalan bizalmat vethetnek belétek. Vedd körül gyermekeidet a családi kör és társaságod igézetével. Ha ezt teszed, nem fognak annyira elvágyni fiatal társaik körébe. Hisz Sátán tevékenykedik általuk, ráveszi őket, hogy rosszra vezessék és megrontsák egymást. Ez a legeredményesebb mód, mellyel elérheti célját. A fiatalok igen tudnak hatni egymásra. Társalgásuk nem mindig jól megválogatott és emelkedett. Gonoszságokat susognak egymás fülébe, ami, ha nem állnak határozottan ellene, befészkeli magát szívükbe, gyökeret ver, felnő és gyümölcsöt terem – megrontja a jó nevelést. Mivel kétszeresen gonosz a világ, és korlátokat kell helyeznünk gyermekeink köré, a szülőknek kétszeresen igyekezniük kell magukhoz láncolni őket, és megláttatni velük, hogy a boldogságukra törekednek.

A szülők ne feledjék el gyermekkorukat mennyire vágyódtak a megértésre és a szeretetre, hogy mily boldogtalanokká tette őket a bírálgatás és a gáncsoskodó szidás. Legyenek újra fiatalos érzésűek, gondolataikkal hajoljanak le, hogy megértsék gyermekeik szükségleteit. Mégis szeretettel vegyített szilárdsággal várják el gyermekeiktől az engedelmességet. A szülők szavának fönntartás nélkül engedelmeskedniük kell.

Isten angyalai a legmélyebben szívükön viselik a gyermekeket, hogy lássák, milyen jellemet fejlesztenek. Ha Krisztus úgy bánna velünk, amint sokszor mi bánunk egymással és gyermekeinkkel, megtántorodnánk és elesnénk a teljes csüggedés miatt. Láttam, hogy Jézus ismeri gyöngeségeinket és osztozott életünk minden részében, kivéve a bűnt. Ezért erőnkhöz és képességünkhöz mérten utat készített nekünk, és akár Jákob, lassan, nyugodtan ment a gyerekekkel, amint járásuknak megfelelt, hogy megnyugtasson minket társaságával, és szüntelen vezetőnk lehessen. Nem nézi le, nem hanyagolja el, és nem hagyja maga mögött a nyáj gyermekeit. Nem utasított minket arra, hogy előre siessünk, és magunk mögött hagyjuk őket. Az Úr nem halad olyan sebesen, hogy maga mögött hagyjon minket gyermekeinkkel. Ó, dehogy! Egyenletessé tette az élet útját, a gyermekek számára is. Elvárja a szülőktől, hogy helyette vezessék gyermekeiket a keskeny úton. Isten olyan ösvényt jelölt ki nekünk, mely megfelel a gyermekek erejének és képességének.