1865-ben láttam, hogy némelyek féltékenykedésből veszik maguknak a bátorságot, hogy tiszteletlenül beszéljenek a battle creeki gyülekezetről. Egyesek gyanakodva figyelik, ami ott történik, és örülnek, ha bármibe beleköthetnek, és valamivel Battle Creek becsületébe gázolhatnak. Az ilyen lelkület és viselkedés nem Istennek tetsző. Szétszórt gyülekezeteink honnan veszik a világosságot, és az igazság ismeretét? Az Isten rendelte eszközökön át, melyek Battle Creekben összpontosulnak. Ki viseli a mű terhét? Akik buzgón fáradoznak Battle Creekben. A terhet azok viselik, és a súlyos megpróbáltatások szükségszerűen azokat érik, akik a legközelebb, az ütközet első vonalában állnak. Kételyek és zaklató gondok kísérik azokat, akik fontos döntéseket hoznak Isten munkájában. Szerteszét élő testvéreink mentesek ezektől. Legyenek hát hálásak, és dicsőítsék Isten jóságát. Legyenek a legutolsók, ha féltékenység, irigység, akadékoskodás, és az az álláspont támad, hogy jelentsétek, s mi majd továbbadjuk.

A battle creeki gyülekezet hordozza az egyházterületek terhét, mely igen megerőltető csaknem mindenkire. A többletmunka következtében sokan hónapokig tartó kimerültséget hoztak magukra. Vidáman viselik a terheket, de elszomorítja és csüggeszti őket egyesek szívtelen közönye, és mások kegyetlen féltékenysége, miután visszatértek a gyülekezetbe, ahonnét jöttek. Meggondolatlan megjegyzéseket tesznek – némelyek szándékosan, némelyek elhamarkodottan – a terhek viselőiről, és a mű élén állókról. Isten megjegyzi ezeket a beszédeket, a féltékenységet s irigységet, melyek kiváltották. Pontos feljegyzéseket vezetnek róluk. Sokan hálát adnak Istennek az igazságért, majd megfordulnak, kérdésessé tesznek, és épp azokban találnak hibákat, akiket Isten rendelt, hogy azzá tegyék őket, amik, vagy aminek lenniük kellene. Mennyivel jobban tetszene Istennek, ha Áron és Húr szerepét vállalnák, ha támogatnák, erősítenék azok kezét, akik az Isten ügyével kapcsolatos munka nagy és súlyos terheit viselik. A mormogók és panaszkodók maradjanak otthon, ahol nem állnak a kísértés útjában, ahol nem találnak tápot féltékenykedésüknek, rosszindulatú rágalmaiknak és gáncsoskodásuknak. Mert ezek jelenléte csak kolonc a gyűlések nyakán. Felhők, melyekben nincs csapadék.

Akik veszik a bátorságot, hogy csomót keressenek a kákán, és bírálják azokat, akiknek Isten fontos feladatokat jelölt ki ebben az utolsó nagy munkában, jobban tennék, ha törekednének megtérni, és Krisztus lelkületét elsajátítani. Emlékezzenek Izráel gyermekeire, akik mindig készen álltak belekötni Mózesbe, akit Isten bízott meg, hogy kivezesse népét Kánaánba. Készek morogni, még maga az Isten ellen is. Ezek a zúgolódók az utolsó emberig elhulltak a pusztában. Könnyű lázadozni, könnyű viadalra robogni, mielőtt ésszerűen, nyugodtan megfontolnánk a dolgokat, s megállapítanánk, van-e mi ellen lázadnunk. Izráel gyermekeinek történetét a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk.

Sokaknak könnyebb kérdésessé tenni, s hibát találni a battle creeki ügyvezetésben, majd megmondani, mi a teendő. Némelyek odáig merészkednek, hogy vállalnák a felelősséget. Holott hamar rájönnének, hogy elégtelen a tapasztalatuk, s tönkretennék a munkát. Ha a fecsegők és szőrszálhasogatók is terhek viselőivé válnának, és imádkoznának a munkásokért, maguk is áldásban részesülnének. Istenfélő példájuk, megszentelt légkörük, s életük mások áldására válna. Sokak számára könnyebb fecsegni, mint imádkozni. Hiányzik belőlük a lelkiség, s megszentelődés. Lelkületük kárt tesz Isten ügyében. Ahelyett, hogy tudatában lennének, hogy Battle Creek tevékenysége az ő tevékenységük, és szívükön viselnék felvirágzását, félrehúzódnak. Nézők csupán, hogy kérdésessé tegyenek, s a kákán is csomót találjanak. Épp azok művelik ezt, akik járatlanok a munkában, és akik alig szenvedtek az igazságért.