Kedves C. testvér és testvérnő.

Az Úr látomásban elém tárta eseteteket. Amint életeteket szemléltem, mintha rettenetes hibát láttam volna. C. testvér, nem boldog a természeted. S magad nem lévén boldog, másokat is elmulasztasz boldogítani Nem ápolod a szeretetet és gyöngédséget. Feleséged egész házaséletében a szeretet hiányától szenved. Házasságtok nagyon hasonlít a sivatagra. Alig néhány üde foltra lehet visszatekinteni hálás emlékezéssel. Holott ennek nem kellene így lennie.

Szeretet nem létezhet anélkül, hogy fel ne fedje magát látható cselekedetekkel, mint a tűz sem éghet tüzelő nélkül. Te, C. testvér, rangodon alulinak érezted szeretetteljes cselekedetekkel gyöngédséget tanúsítani, s keresni az alkalmat, hogy gyöngéd szavakkal, nyájas magaviselettel bizonyítsd feleséged iránti szeretetedet. Érzelmeid változékonyak. A külső körülmények erősen hatnak rájuk. Nem tartod helytelennek, Isten előtt nem tetszőnek, megengedned, hogy a világ teljesen kitöltse gondolataidat, majd világi aggodalmaidat behozni a családba, így a családi körbe ereszteni az ellenséget. Könnyű számodra így kitárnod az ajtót de közel sem olyan könnyű bezárnod. Ha már egyszer behoztad, nehéz lesz kiűznöd az ellenséget. Mikor elhagyod üzletedet, hagyd ott aggodalmaidat s gondjaidat is. Jöjj családodba derűs arccal, gyöngéden, szeretettel. Ez hathatósabb lesz mint feleséged számára gyógyszerekre és orvosokra költened a pénzt. Egészség lesz ez a test, és erő a lélek számára. Nagyon boldogtalan az életed, amihez mindketten hozzájárultatok. Isten nincs megelégedve boldogtalanságotokkal. Magatok hoztátok ezt magatokra, az önuralom hiányával.

Megtűritek, hogy érzelmeitek kormányozzanak. C. testvér, méltóságon alulinak tartod kimutatni szeretetedet. Nyájasan és gyöngéden szólni. Szerinted a gyöngéd szavak puhaságot, gyöngeséget árulnak el, és nincs rá szükségetek. Ám helyükbe ideges szavak tolakodnak be, veszekedés, viszály és gáncsolás szavai. Ezeket tartod te férfiasnak és nemesnek? Nemed szigorúbb erényeinek? Bárminek véled is ezeket, Isten helytelenítőn tekint rá, bejegyzi könyvébe. Angyalok menekülnek a családi körből, ahol zsörtölődődő szavakat váltanak, ahol a hála és köszönet jóformán ismeretlen a szívnek, s a bírálat szavai fekete gombócként jönnek az ajakra, beszennyezve a keresztény jellemet.

Mikor feleségül vetted feleségedet, szeretett téged. Nagyon érzékeny volt, mégis részedről figyelmességgel, az ő részéről határozottsággal, egészsége jobb lehetne. De hidegséged jégheggyé tett tégedet, befagyasztva a szeretet és gyöngédség útjait. Bírálatod és hibakeresésed pusztító jégesőként hatott, mint egy gyönge növényre. Megdermesztette, csaknem kiölte a növény életét. A világ iránti szereteted kiöli jellemed jó vonásait. Feleséged más jellemű és nagylelkűbb. De mikor, akár kismértékben is, gyakorolta nagylelkű hajlamát, érzelmeid kihűltek iránta, és gáncsoltad őt. Ápolod magadban a kicsinyes, szűkkeblű szellemet. Érezteted feleségeddel, hogy ő adó és hátrány, teher a számodra, és nincs joga a te költségedre gyakorolni nagylelkűségét. Ezek a dolgok annyira csüggesztők számára, hogy reménytelennek és tehetetlennek érzi magát, s nincs ereje ellenállni, hanem meghajlik a vihar előtt. Betegsége idegfájdalom. Ha kellemes lenne a családi élete, jelentősen jó egészségnek örvendezne. De egész családi életeteknél az ördög volt a vendégetek, hogy ujjongjon nyomorúságotok, boldogtalanságtok felett.

Csalódott reménységetek mindkettőtöket boldogtalanná tett. Nem lesz jutalom szenvedésetekért, mert magatok okozzátok. Tulajdon szavaid hatnak méregként idegre, agyra, csontra és izomra. Azt aratjátok, amit elvettek. Nem törődtök egymás érzéseivel és szenvedésével. Isten helyteleníti kemény, érzéketlen, világszerelmese szellemedet. C. testvér, a pénz szeretete minden gonoszság gyökere. Szereted a pénzt, szereted a világot. Feleséged betegségét súlyos, borzalmas adónak tekinted. Nem érted meg, hogy nagymértékben a te hibád, hogy nejed beteg. Nincs benned elégedettség. Bajaidon rágódsz; képzelt ínség és szegénység várakozik rátok a jövőben. Lesújtottnak, kétségbeesettnek, gyötrődőnek érzed magadat. Agyad tüzelni látszik, lelked levert, csüggedt. Nem ápolod az Isten iránti szeretetet, a hálát a sok-sok áldásáért, melyet szerető mennyei Atyád rátok árasztott. Csak az élet kellemetlenségeit érzed. Világi elmebaj zár be, mintegy sűrű felleg, sűrű sötétségbe. Sátán ujjong, mert a boldogtalanságot választjátok. holott béke s boldogság áll rendelkezésetekre.

Meghallgatod az igehirdetést, az igazság hat rád, megérint, s értelmed nemesebb erői felélednek, hogy ellenőrizzék cselekedeteidet. Látod, mily keveset áldoztál Istennek, mennyire melengeted önzésedet, énedet, s az igazság a helyes irányba hajlít. De mikor kijutsz a szent, megszentelő, csillapító hatás alól, nem rendelkezel vele a szívedben, s ismét belezökkensz a sivár, kellemetlen kedélyállapotba. Munka, munka, dolgoznod kell. Végsőkig terheled agyadat, csontodat, izmodat, hogy pénzt keress, melyről képzeleted azt mondja, hogy meg kell keresned, máskülönben ínség és éhség lesz a sorsod. Ez Sátán ámítása, ravasz csapdája, hogy kárhozatba vezessen. „Elég minden napnak a maga baja.” Te mégis időnap előtt a nyomorúság idejét hozod magadra.

Nincs hited, szereteted és bizalmad Istenben. Ha lenne, megbíznál benne. Kiaggódod magadat Krisztus karjából, félve, hogy nem gondoskodik rólad. Feláldozod egészségedet. Isten nem dicsőül meg testedben, lelkedben, holott mindkettő az övé. Nincs édes, vidító családi légköröd, hogy lecsillapítson, s ellensúlyozza természeted fő vonását. Jellemed magasabb, nemesebb erőit legyűrik az alantas szervek; jellemed gonosz vonásai kifejlődnek.

Önző, követelőző és lehengerlő vagy. Ennek nem lenne szabad így lennie. Üdvösséged elvek szerinti cselekvésedtől függ, nem érzéseidtől, ösztöneidtől. Isten segíteni fog, mikor belátod a segítség szükségét, s iparkodni kezdesz, eltökélten, teljes szívvel, az Úrban bízva. Gyakran különösebb ok nélkül elcsüggedsz. Gyűlölethez közel álló érzéseket tűrsz meg. Erősen szeretsz vagy nem szeretsz valamit, vagy valakit. Fékezd meg érzéseidet. „Aki nyelvével nem vét, az tökéletes ember, s egész testét is féken tudja tartani.” Arra lett helyezve a segítés feladata, aki mindenható. Ő lesz erőd és támaszod, elő és utóvéded.

Milyen előkészületeket teszel az eljövendő életre? Sátán késztet a gondolatra, hogy teljes erődre szükség van a világon érvényesülésre. Félsz a jövőtől, reszketsz ezért az életért, közben elhanyagolod jövő, örök életedet. Hol az aggodalmad, buzgalmad, lelkesedésed, nehogy elbukj ott, és roppant veszteség érjen? Súlyos szerencsétlenségnek tűnik előtted elveszteni valamit e világból, mely életedbe kerül. Ám a menny elvesztése fele félelmet sem kelt benned. Gondos erőfeszítéseddel, hogy megmentsd ezt az életet, azt a veszélyt támasztod, hogy elveszítsd az örök életet. Nem engedheted meg magadnak az örök élet, a menny, a dicsőség örök mértékének elvesztését. Nem engedheted meg. magadnak mindezen kincsek, a túláradón értékes, mérhetetlen boldogság elvesztését. Miért nem viselkedsz épeszű módon, miért nem vagy buzgó, lelkes, és kitartó a jobb élet, a hervadhatatlan korona, az örök elpusztíthatatlan kincs utáni igyekezetedben? Mint ahogy e szegény, nyomorult élet, szegény, veszendő, földi kincsek után törsz?

Szíved földi kincseden függ, ezért nincs szíved a mennyeiért epedni. A gyatra, földi dolgok eltakarják a mennyiek dicsőségét. Ahol a kincsed, ott a szíved is. Szavaid hirdetik tetteid mutatják, hogy hol a kincsed. Ha ezen a világon, a föld parányi rögén van, aggodalmaid erre irányulnak. De ha komolyan, erőteljesen s értékéhez mért buzgalommal a halhatatlan örökség után törekedsz, akkor méltán reményed lehet az örök életre. A dicsőség örököse lehetsz. Naponta újonnan meg kell térned. Naponta halj meg énednek. Tartsd nyelvedet megzabolázva. Uralkodj szavaidon. Szűnj meg zúgolódni s panaszkodni. Egyetlen gáncsoló szó se hagyja el ajkadat. Ha komoly erőfeszítés szükséges ehhez, tudd meg, hogy az Úr megjutalmaz érte.

Jelenleg boldogtalan az életed, tele gonosz sejtelmekkel. Borús képek merednek eléd. Sötét hitetlenség borít. Hitetlenségnek adva hangot, egyre sötétebbé növekedsz; kéjelegsz a kellemetlen tárgyakban. Ha mások reményteljesen mernek szólni, minden derűlátó érzületet kiölsz, még zordabbul és erélyesen szólva. Próbáid és bajaid szüntelen feleséged előtt tartják a lelket zaklató gondolatot, hogy betegsége miatt tehernek tartod őt. Ha szereted a sötétet és kétségbeesést, ha ezekről szólsz, ezeken időzöl, gyötörve lelkedet, felidézve mindazt, amiért zúgolódhatsz családod és Isten ellen, ezzel olyanná teszed szívedet, mint a felperzselt mező, elpusztítva minden növényt, szárazon, elfeketedve, felégve hagyva azt.

Beteges a képzeleted, sajnálatra méltó vagy. De senki sem segíthet rajtad úgy, mint te magad. Ha hitre vágyódsz, szólj hitet. Szólj reményteljesen, derűsen. Bárcsak Isten beláttatná veled utad bűnös voltát. Segítségre van szükséged ezen a téren, lányod és nejed segítségére. Ha megtűröd, hogy Sátán uralkodjék gondolataidon, mint eddig megtűrted, különösen hasznos alattvalója leszel, hogy felhasználjon. Tönkre fogod tenni lelkedet és családod boldogságát. Mily borzasztó légkört kell lányodnak elszenvednie. Az anya, nem részesülve tőled szeretetben és megértésben, lányára összpontosította szeretetét; őt eszményesíti. El lett kényeztetve, agyon becézve, csaknem tönkre téve a balga szeretettől. Nevelése sajnálatosan el lett hanyagolva. Ha tanítva lett volna a házi kötelességekre, tanítva a családi terhek ráeső részének hordozására, akkor most egészségesebb és boldogabb lenne. Az anya kötelessége megtanítani gyermekeit, hogy eleget tegyenek a rájuk eső kötelességeknek, kivegyék részüket a teherviselésből, s ne legyenek hasznavehetetlenek.

Lányod egészségesebb lenne, ha testi munkára lett volna nevelve. Izmai, idegei, gyöngék, lanyhák, ernyedtek. Hogyan is lehetne más ilyen kevés használattal? Alig van benne kitartás. Enyhe testmozgás is kifárasztja, és veszélyezteti egészségét. Izmai, idegei nem rugalmasak. Testi erői annyi ideje hevertek tétlenül, hogy élete csaknem hasznavehetetlen. Tévedő, hibázó anyák! Hát nem tudjátok, hogy lányaitok sok előjogban részesítésével: könyv tanulással, nem pedig hasznosságra és házi munkára nevelve őket, súlyos kárt tesztek bennük? A testgyakorlás megerősítette volna szervezetét, javította volna egészségét. A kíméletes bánásmód áldás helyett rémes átoknak bizonyul. Ha megosztottátok volna lányoddal a házi terheket, az anya nem nyűtte volna el magát, és sok szenvedést megtakarított volna magának; és lányának is javára vált volna minden időben. Most nem szabad egy csapásra nekiesnie a munkának, és viselni a terhet, melyet az ő korában viselnie kellene, mégis ránevelheti magát, hogy sokkal több testi munkát végezzen, mint valaha.

C. testvérnőnek beteges a képzelete. Elzárta magát a levegőtől, míg csak nem bírja elviselni kellemetlenség nélkül. A szoba hője nagyon ártalmas az egészségre. Vérkeringése nyomott. Olyan sokáig élt forró levegőn, hogy nem bírja elviselni a szabad levegőn kocsizást, hogy meg ne érezné a változást. Gyöngélkedésének egyik oka a kinti levegő kizárása. Annyira érzékeny lett, hogy lebetegedés nélkül nem tudja elviselni a friss levegőt. Ha továbbra is megtűri beteg képzeletét, alig bír majd elviselni leheletnyi friss levegőt. Szobájában egész napra ki kell tárnia az ablakot, hogy legyen levegőmozgás. Isten helyteleníti, hogy így gyilkolja magát. Erre semmi szükség. Beteges, képzelt meghűléstől lett ilyen érzékeny. Levegőre van szüksége, feltétlenül levegőznie kell. Nemcsak a maga egészségét pusztítja ezzel, hanem a férjéét, lányáét látogatóiét. Szobája levegője határozottan szennyezett és halott. Így senki sem lehet egészséges. Addig kényeztette magát, míg látogatóba sem mehetett testvéreihez, hogy meg ne fázzék. Maga és környezete javáért változtatnia kell ezen. Szoktassa magát friss levegőre, minden nap kissé többre, míg ártalom nélkül nem tudja szívni a tiszta éltető levegőt. Bőrfelülete csaknem halott, mert nincs levegő, amit szívhatna. Millió parányi száj zárva van, mert eltömítik a szervezet szennyezései s a levegőhiány. Balgaság lenne egyszerre sok kinti levegőt beengedni. Eresszed fokozatosan, napról-napra egyre többet. Egy héten belül éjjel és nappal nyolc-tíz centire nyitva tarthatod ablakodat.

Tüdeje és mája beteges, mert megfosztja magát az éltető levegőtől. A levegő, az ég ingyen ajándéka, az egész szervezetet felvillanyozza. Enélkül a szervezet tele lesz betegséggel, lankadttá, gyöngévé, pangóvá válik. Ti mégis évek óta nagyon korlátolt mennyiségű levegővel éltek. Így a feleség a többieket is ebbe a mérgezett légkörbe rántja magával. Egyiktöknek sem lehet tiszta, felhőtlen agya, míg ezt a mérgező légkört szívjátok. C. testvérnő fél bárhova menni, mert megsínyli a változást, meghűl. Most még jobb állapotba hozható, ha helyesen bánik magával. Heti kétszer fürödjék meg, amilyen hidegen bírja, minden alkalommal kissé hidegebben, míg bőre fel nem újul.

Nem kell így vonszolnia magát, mint most, mindig tengődnie. Ha családotok hallgatna az Úr utasítására, hogy „aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkát, hogy ne szóljon álnokságot. Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse a békességet, és kövesse azt Mert az Úr szeme az igazakon és füle azok könyörgésein; az Úr orcája pedig a gonoszt cselekvőkön.” Az elégedett gondolkodás, a derűs szellem, egészség a testnek, és erő a léleknek. Semmi sem tesz oly könnyen beteggé, mint a levertség, nyomott hangulat, szomorúság. Borzalmas a kedélybetegség. Mindnyájan ebben szenvedtek A lány ideges, nyugtalan, az apja szellemében részes, majd a fűtött, leverő légkör, megfosztva éltető erejétől, elzsibbasztja az érzékeny agyat. A tüdő összeszűkül, a máj tétlen, nem működik.

A levegő, a levegő, a menny különleges áldása, melyben mindnyájan részesülhetünk, éltető hatással áld meg benneteket, ha beengeditek. Lássátok szívesen, ápoljatok iránta szeretetet – az idegek becses csillapítójának fog bizonyulni. A levegőnek állandóan keringnie kell, hogy tiszta legyen. A tiszta, friss levegő egészséges keringésre készteti a vért. Felfrissíti, erőssé, egészségessé teszi a testet, de erősen kihat az agyra is, s nyugtat, higgadtságra késztet. Jó étvágyat teremt, tökéletesebbé teszi az emésztést, mély, édes alvást ad.

A zárt, rosszul szellőztetett szoba hatása ez: A szervezet legyöngül, egészségtelen, a vérkeringés nyomott, a vér lanyhán áramlik át a szervezeten, mivel nincs megtisztítva az ég tiszta, éltető levegője által. A gondolkodás levert, borongós, míg az egész szervezet egyre gyöngül. Lázak, s más idült betegségek a valószínű következmény. A szabadlevegő gondos kizárása, s a kiadós szellőztetéstől való félelmed a romlott, egészségtelen levegő szívására szorít, melyet mások kilélegeztek, s mely mérgező – alkalmatlan az élet fenntartására. A test elernyed, a bőr sápadt lesz, az emésztés renyhe, s a szervezet igen hajlamossá válik a megfázásra. S az enyhe levegőnek, hűvösnek kitettség súlyos betegségeket okoz. Nagyon kell vigyázni, hogy ne ülj huzatban vagy hűvös szobában, mikor fáradt vagy izzadt vagy. Úgy hozzá kell szoktatnod magadat a friss levegőhöz, hogy nem kell huszonegy foknál melegebb szobában ülnöd.

Boldog család lehettek, ha azt teszitek, amit Isten tenni adott nektek, s kötelességként megparancsolt. Ám az Úr nem teszi meg értetek, amit rátok bízott, hogy megtegyétek. C. testvér megérdemli a sajnálatot. Oly régen boldogtalan, hogy teher neki az élet. Ennek nem kell így lennie. Beteges a képzelete. Annyi ideje a sötét képet nézi, hogyha ellenzéssel vagy csalódással találkozik, azt képzeli, hogy minden ellene van, hogy neki a legnehezebb az élete. Ezzel nyomorulttá teszi az életét. Holott nincs oka, így éreznie. Ez mind Sátántól ered. Ne tűrje, hogy az ellenség így uralkodjék gondolatain. Fordítson hátat a sötét és borongós képnek. Tekintsen a szerető Üdvözítőre, a menny dicsőségére, s a gazdag örökségre, mely az alázatosnak, engedelmesnek s hálás szívűnek készíttetik. Ezek mindenkor bíznak Isten ígéreteiben. Ez erőfeszítésbe kerül, de meg kell tennie. Jelen boldogságotok és jövő, örök boldogságotok függ attól, hogy derűs dolgokra függeszted-e tekintetedet, elfordulsz-e a sötét képtől, mely képzelt, a jó dolgokra, áldásokra, melyeket az Úr ösvényedre hintett. S ezen is túl, a láthatatlanra és örökkévalóra.

Nem eléggé kiegyensúlyozott értelmű, borús és levert gondolkodású, a környezet hatása alatt álló, s könnyen befolyásolható család sarja vagy. Hacsak derűs, boldog, hálás elmeállapotot nem tartasz fönn, Sátán végül kénye-kedve szerint hurcol fogságba. Segítség, erő lehetsz a gyülekezetben, ha engedelmeskedsz az Úr utasításának, ha nem érzéseid szerint lépsz, hanem elvek kormányoznak. Sohse ejts ki bíráló, gáncsoló szót, mert ez pusztító jégeső környezeted számára. Hulljanak boldog, vidám, nyájas szavak ajkadról.

C. testvér, lelki alkatod nem a legalkalmasabb lelki fejlődéshez. Isten kegyelme mégis sokat tehet jellemhibáid kijavítására, s hogy megerősítse és tökéletesebben kifejlessze értelmed azon erőit, melyek most gyöngék, és erőre van szükségük. Így uralkodni fogsz alantasabb vonásaidon, melyek eddig legyőzték a magasabbakat. Olyan vagy, mint akinek elzsibbadt a finomabb fele, érzékenysége. Arra van szükséged, hogy az igazság megragadjon, s alapos javítást érjen el életedben. „Ne szabjátok magatokat a világhoz, hanem változzatok el elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek kedves, jel és tökéletes akarata.” Erre van szükséged, ezt kell megtapasztalnod – az átalakulást, melyet az igazság általi megszentelődés ér el benned.

Hiszed-e, hogy minden dolog vége elérkezett, hogy a történelem eseményei sebesen lezárulnak? Ha igen, cselekedeteiddel bizonyítsd hitedet. Az ember mindig kimutatja egész hitét, mellyel rendelkezik. Némelyek úgy vélik, hogy jókora fokú hittel rendelkeznek, holott, ha egyáltalán van hitük, az halott mert nem éltetik a cselekedetek. „A hit, ha cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában.” Kevésnek van valódi hite, mely szeretet által munkálkodik, szeretetből fakad, s megtisztítja a lelket. Holott, akiket méltónak találnak az örök életre, feltétlen el kell érniük az erkölcsi alkalmatosságot arra. „Szeretteim, most hogy Isten gyermekei vagyunk, még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk őhozzá, mert meg fogjuk látni őt, amint van. Akiben megvan ez a reménység őiránta, az megtisztítja magát, amiképpen ő is tiszta.” Ez a feladat áll előtted, s nincs túl sok időd, hogy teljes lelkeddel hozzáfogj.

Meg kell tapasztalnod éned meghalását, s Istennek kell élned. „Ha feltámadtatok Krisztussal, az odafölvalókat keressétek, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.” Nem szabad az ént megkérdezni, figyelembe venni. Kevélységet, hiúságot, önzést, irigységet, másé kívánását, világ szeretetét, gyűlölködést, gyanúsítást, féltékenykedést, gonosz gondolatokat, mindet féken kell tartanunk, és örökre fe1áldoznunk. Mikor Krisztus megjelenik, nem helyesbíteni jön ezeket a gonoszságokat, sem erkölcsi alkalmasságot adni eljövetelére. Az előkészületeket feltétlenül megjelenése előtt kell elvégeznünk. Az legyen gondolatunk, tanulmányunk, és őszinte, buzgó tudakozódásunk: Mit tegyek, hogy üdvözülhessek. Hogyan viselkedjek, hogy Isten által jóváhagyottnak bizonyuljak?

Mikor kísértés ér, hogy zúgolódjunk, ítélkezzünk, idegeskedjünk, megsebezve a körülöttünk levőket, s ezzel tulajdon lelkünket, akkor, ó, az legyen minden lélekből a felfakadó, mély, buzgó, őszinte tudakozódás, hogy szeplő nélkül állok-e Isten királyi széke előtt? Csak a hibátlan lesz ott. Az Úr senkit sem változtat el a menny számára, aki tele van a föld szemetjével. Előbb feltétlenül helyesbítenünk kell erkölcsi jellemünk összes hibáját, Krisztus tisztító vére által minden foltot eltávolítanunk, s legyőznünk jellemünk összes undorító, visszataszító vonását.

Mennyi idő múlva számítasz belépni a dicsőségben a mennyei angyalok társaságába? Jelenlegi állapototokban elcsúfítanátok az egész mennyet, ha be fogadnának benneteket. A föld az alkalmassá válás helye. Egyetlen elvesztegetni való perced sincs. A mennyben minden csupa egyetértés, béke és szeretet. Nincs viszály, egyenetlenség, bíráskodás, rideg szavak, felhős homlok, civódás. Senki sem teheti be oda a lábát, akiben ilyen hibák vannak, melyek megrontják a békés boldogságot. Iparkodjatok gazdagodni a jócselekedetekben, legyetek szíves adakozók, közlők (osztogatók), kincset gyűjtvén magatoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjétek az örök életet.

Örökre szüntessétek be zúgolódásaitokat e szegényes élet felől, hanem az legyen lelketek terhe, hogyan biztosítsatok ennél jobb életet – jogot a mindvégig igazaknak és hűeknek készített lakhelyekhez. Ha ebben hibát követtetek el, mindent elveszítetek. Ha földi kincsek szerzésére szentelitek életeteket, s elvesztitek a mennyei kincset, meglátjátok, hogy borzalmas hibát követtek el. Nem nyerhetitek el mindkét életet. „Mit használ az embernek, ha az egész világot elnyeri is, ha lelkében kárt vall? Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?” Az ihletett Pál írja: „Mert a mi pillanatnyi, könnyű szenvedésünk igen-igen nagy, örök dicsőséget szerez nekünk. Mivel nem a láthatókra tekintünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

Az élet megpróbáltatásai Isten eszközei, hogy eltávolítsák a tisztátalanságokat, nyomorékságokat, gyöngeségeket és durvaságot jellemünkből, s alkalmassá tegyenek az ártatlan, tiszta mennyei angyalok társaságára a dicsőségben. De amint átmegyünk ezeken a próbákon, amint a szenvedés tüzei meggyúlnak alattunk, ne a lángokat nézzük, melyek láthatók, hanem rögzítsük tekintetünket a láthatatlanra, a dicsőség örök mértékére. Míg ezt tesszük, a tűz nem emészt meg bennünket, hanem eltávolítja a salakot, s hétszer tisztábban kerülünk ki belőle, Isten pecsétjét viselve magunkon.

1868. március 7.