1867. október 2l-től december 22-ig

A battle creeki gyülekezettel való fáradozásunk éppen csak lezárult, s kimerültségünk ellenére testileg annyira felüdültünk, amint láttuk a jó eredményt, hogy vidáman utazhattunk Andrews testvérhez a hosszú maine-i útra. Az úton Rooseveltben összejövetelt tartottunk. A tizenhármas számú bizonyság végezte munkáját; az általános elhidegülésben részt vett testvérek valódi megvilágításban kezdték látni a dolgokat. Az összejövetel kemény tusa volt, melyen éles bizonyságtételek hangzottak el. Bűnvallomások történtek, amit a visszaesők és bűnösök Úrhoz fordulása követett.

Maine-i munkásságunk a Norvidgewack-i értekezlettel kezdődött november elsején. Népes összejövetel volt ez. Mint rendesen, férjem és én hordoztunk érthető és határozott bizonyságot az igazság és a helyes fegyelem mellett, s a tévelygés, zűrzavar, vakbuzgóság és fejetlenség ellen, mely magától értetődőn nőtt ki az ilyen fegyelmezetlenségből. Ez a bizonyság különösen érvényes volt a maine-i állapotokra. Szombattartást valló fegyelmezetlen lelkek fellázadtak és az egész értekezlet alatt törekedtek elidegenedést terjeszteni. Sátán segítette őket s bizonyos fokig sikerrel jártak. A részletek túl fájdalmasak és nincs általános fontosságuk, hogy felsoroljam őket.

Elég azt mondanom, hogy a lázadás, hibakeresés szelleme következtében, s gyerekes féltékenykedés, zúgolódás és panasz miatt maine-i munkásságunk, melyet két hét alatt elvégezhettünk volna, hét hetet igényelt, a leg próbára tevőbb, fárasztóbb és kellemetlenebb szolgálatból. Öt hét elveszett, igen, rosszabb, mint elveszett az ügynek Maineben. S művünk Új Anglia többi részén, New York, és Ohio államban meg lett fosztva öt általános értekezéstől, mivel Maineben feltartottak minket. De elhagyva az államot, vigasztalásul szolgált, hogy mindenki bevallotta lázadását, és néhányat rávezettünk az Úr keresésére, s az igazság elfogadására. A következő igehirdetőkről, rendről és szervezetről szóló cikk különösen vonatkozik a maine-i állapotokra.