A jelen munkásság egyik legfontosabb ága a kiadványaink terjesztése és szétküldése. E nélkül kevés érhető el. Lelkészeink többet érhetnek el ebben, mint bárki más. Igaz, hogy néhány évvel ezelőtt lelkészeink túlzásba vitték a könyvárusítást. Némelyek közülük nem csak gyönge értékű könyvet adtak kiadványainkhoz, hanem ugyanolyan értéktelen használati cikkeket is.

Most viszont néhány lelkészünk szélsőségig viszi, amit a tizenegyes számban írtam kiadványainkról. Egyikük, akire nem nehezedik súlyosan a munka terhe, aki ügynökként működött, s jó sok könyve volt, úgy döntött, hogy nem árusít többet. Írt a kiadónak, hogy a kiadványokkal a kiadó rendelkezik. Ez helytelen. Részleteket közlök itt a 11-es Bizonyságtételből:

„Könyveink és folyóirataink árusítása ne háruljon a lelkészekre, akik igével és tanítással szolgálnak. Ne fordítsák idejüket és erejüket könyveink árusítására, amikor azok is kellő módon az emberek elé hozhatják, akikre nem hárul az igehirdetés felelőssége. Mikor a lelkész új területekre lép, szükséges lehet könyveket vinnie magával eladásra. Más körülmények között is előfordulhat, hogy könyveket is kell árusítania, vagy ügyeket intézni a kiadó számára. De ha más is akad, aki elvégezheti, mindig kerüljük el ezt.”

Az idézet első részét a második tisztázza. Kissé pontosabban, az a nézetem érről, hogy olyan lelkészeink, mint Andrews, Waggoner, White és Loughborough, akik a mű felügyeletét végzik, s ezért több a gondjuk, terhük, munkájuk van, ne adják terhükhöz kiadványaink árusítását, különösen az általános értekezlet sátoros összejöveteleinél. Ezt a nézetet azok helyesbítésére adtuk ki, akik az összejöveteleknél annyira leszálltak méltóságukról, hogy kirakták másféle árúikat a tömeg előtt, melyeknek semmi közük sem volt a műhöz.

Jó egészségnek örvendő lelkészeink a legnagyobb illendőséggel árusíthatják helyes időben fontos kiadványainkat. Különösen az olyan művek árusítását és terjesztését végezhetik, melyeket mostanában állítottunk a figyelem előterébe. Tuscola és Seginaw megyében férjem négy hét alatt eladott és elajándékozott négyszáz dollár értékűt. Először kifejtette a könyvek fontosságát a nép előtt, így készen álltak olyan gyorsan vásárolni, amilyen gyorsan ő és néhány segítője ki tudták szolgálni az érdeklődőket.

Testvéreink miért nem küldik be bőkezűbben ígéreteiket a könyv és füzetalapra? Lelkészeink miért nem ragadják meg buzgóbban ezt a munkát? Népünknek látnia kellene, hogy a segítségre szorulóknak épp ezekre a művekre van szükségük. Itt az alkalom, hogy javakat ruházzunk be a nagylelkűség elve szerint. Többen száztól ezer dollárig is lekötöttek az egészség intézetben, most viszont csak öttől huszonöt dollárig kötelezték el magukat a könyvkiadás nagyszerű vállalkozásánál. A szórólapok és kiskönyvek örök életre vezető igazságokat fejtenek ki. Az egyik jól fizető beruházásnak mondott, a másik, amint azt az ígéretek kicsinységéből ítéltük, úgymond teljes veszteség.

Nem hallgathatunk erről a tárgyról. Népünk vállalni fogja feladatát. Az anyagiak be fognak folyni. S azt mondjuk a szegényebbeknek: Küldjétek be rendeléseiteket, anyagi helyzetetek ecsetelésével. Könyvcsomagot küldünk négy kötettel: Lelki ajándék, Hogyan éljünk, Felhívás az ifjúsághoz, Fölhívás az anyákhoz és Szombati olvasmányok példányaival, és két nagy szemléltető ábrát a magyarázatok kulcsával. Ha van már belőlük, írjátok meg, hogy melyikből, s más könyveket küldünk helyettük, vagy csak amelyekkel még nem rendelkeztek. Küldjetek ötven cent postaköltséget, s mi elküldjük az öt dolláros csomagot, négy dollárt az alapból fizetve.

Ebben a könyv jótékonyságban mindnyájunknak cselekednünk kell a nagylelkűség csodálatos terve szerint, amilyen amerikai Bibliák és füzetek árusítása volt. Ezek az óriási társulatok sok tekintetben méltók a követésre. Nagylelkűség látható a végrendeletekben, adományokban. Ezt valósítják meg a Bibliák és füzetek árusítása terén. A hetediknapi adventistáknak, mint minden másban, messze ezek előtt kell járni ebben is. Segítsen meg bennünket az Isten. Füzeteinket százával kellene ajánlanunk önköltségi áron, kis hasznot hagyva csomagolásra, postázásra. A lelkészek és tagok vegyenek részt a könyvek, röplapok, füzetek terjesztésében, mint soha azelőtt. Árusítsátok, ahol az emberek hisznek, s meg tudják fizetni. Ahol nincs pénzük, adjátok ajándékba.