1857. augusztus 22-én a Monterey imaházban (Michigan állam) az Úr megmutatta nekem, hogy sokan még nem hallották meg Jézus hangját, a megmentő üzenet nem vert gyökeret lelkükben és nem hozott megújulást életükben. Sok fiatalban nem él Jézus lelkülete. Nem lakik szívükben Isten szeretete, ezért Isten Lelke és a megváltás helyett, sokféle bűnös, önző gyöngeségük győzedelmeskedik.

Akikben valóban Jézus vallása él, azok nem szégyellik azt, és nem félik hordozni a keresztet a tapasztaltabbak előtt. Ha őszintén vágyódnak igazak lenni, vágyni fognak mindenféle segítségre, amit az idősebb keresztényektől kaphatnak. Örülni fognak, ha az idősebbek segítenek nekik. Akinek szívét Isten Lelke tüzesíti át, azokat jelentéktelen ügyek nem fogják hátráltatni keresztény ösvényükön. Kimondják, amit Isten Lelke munkál bennük. Énekelni és imádkozni is fogják. A vallás hiánya, a szent élet hiánya az, ami visszatartja a fiatalokat a fejlődésben. Életük elítéli őket. Tudják, hogy nem élnek keresztények módjára, azért nincs önbizalmuk Isten vagy a gyülekezet előtt.

Miért fesztelenebbek a fiatalok, mikor az idősebbek nincsenek jelen? – Mert hasonlóak között vannak. Mindegyik azt gondolja, hogy van olyan jó, mint a többi. Egyikük se üti meg a mértéket, de egymáshoz mérik, egymással hasonlítják össze magukat, és nem gondolnak az egyetlen, tökéletes, igaz mértékkel. Jézus az igaz minta. Önfeláldozó élete a példaképünk.

Láttam, hogy mily kevéssé tanulmányozzák, mily kevéssé becsülik a mintát. A fiatalok mily keveset szenvednek, vagy mily kevéssé tagadják meg magukat vallásukért! Alig törődnek az áldozathozatallal. E téren egyáltalán nem követik a mintát. Láttam, hogy életük azt hirdeti, hogy ki kell elégítenem magamat! Megengedem magamnak a hiúságot, divatot. Feledik a fájdalmak férfiát, aki tudta, mi a szenvedés. Jézus szenvedése a Gecsemánéban, mikor nagy vércseppeket izzadt a kertben, a töviskorona, mely átszúrta szent homlokát, nem indítja meg őket. Zsibbadttá lettek. Érzékenységük eltompult, s teljesen elvesztették az értük hozott nagy áldozat tudatát. Végig tudják hallgatni a kereszt történetét, hogy miként verték Isten Fiának kezébe, lábába a kegyetlen szögeket, és nem rázza meg őket lelkük mélyéig.

Az angyal így szólt: „Ha ilyenek bejutnának Isten városába, és megmondanák neki, hogy annak minden gazdag szépsége és dicsősége övék lesz örök örömre, nem lenne fogalmuk, hogy mily drágán vették meg számukra ezt az örökséget. Sosem értenék meg a Megváltó szeretetétnek páratlan mélységeit. Nem ittak a pohárból, nem keresztelkedtek meg a keresztséggel. Ha ott lakoznának, zavarnák a mennyet. Csak akik részt vettek Isten Fiának, szenvedéseiben, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a bárány vérében, azok tudnak igazán örülni a menny leírhatatlan dicsőségének és páratlan szépségeinek.”

A szükséges előkészület hiánya ki fogja zárni az ifjú hitvallók többségét, mert nem készek elég lelkiismeretesen és lelkesen küzdeni, hogy elnyerjék az Isten népére váró szent nyugalmat. Nem akarják őszintén bevallani bűneiket, hogy bocsánatot nyerjenek, s eltöröltessenek vétkeik. E bűnök rövidesen teljes iszonyatosságukban jönnek a felszínre. Isten szeme nem szunnyad. Minden bűnt ismer, a halandó szem elől rejtetteket is. A bűnösök jól tudják, mily bűnöket kell bevallaniuk, hogy lelkük tisztán álljon Isten előtt. Jézus most alkalmat ad nekik, hogy alázattal bűnvallomást tegyenek, és bűnbánatot tartsanak, s engedelmességgel, s igazság szerinti élettel tisztítsák meg életüket. Itt az ideje, hogy helyrehozzuk a helytelenségeket, és bevalljuk bűneinket, vagy a bűnös Isten haragjának napján látja viszont azokat.

A szülők túlságosan megbíznak gyermekeikben. Holott gyakran, amikor megbíznak bennük, a gyermekek titkos vétkekkel terheltek. Szülők, féltő gondoskodással őrködjetek gyermekeitek fölött. Intsétek, dorgáljátok és tanácsoljátok őket, mikor felkeltek és mikor megpihentek, mikor kimentek és mikor bejöttök, „parancsra új parancs, szabályra új szabály, itt egy kicsit, ott egy kicsit”. Fékezzétek meg gyermekeiteket, mikor még fiatalok. Sok szülő sajnálatosan elhanyagolja ezt. Nem szilárdak és határozottak. Eltűrik, hogy olyanok legyenek, mint a világiak, azt az öltözködést szeressék, azokkal barátkozzanak, akik gyűlölik az igazságot, és akiknek mérgező a befolyása.

Láttam, hogy a keresztény szülőknek mindig határozott elvben kell egynek lenniük gyermekeik irányításában. Ezen a téren néhány szülő hibás, nem alkotnak egységet. Néha az apa, de gyakrabban az anya a hibás ebben. Az elnéző anya kényeztet, és túl sokat enged meg gyermekeinek. Az apának legtöbbnyire munkába kell járnia, és magukra hagyni gyermekeit. Az anya befolyása lesz a döntő. Példája hatalmasan alakítja gyermekei jellemét.

Némelyik túl elnéző anya olyan helytelenségeket tűr meg gyermekeiben, amiket pillanatra sem lenne szabad megengednie. A gyermekek helytelenségeit olykor elrejtik az apa előtt. Ruházati cikkeket vagy más kényeztetést enged meg, azzal a hallgatólagos megállapodással, hogy az apának nem szabad megtudnia, mert helytelenítené.

Ezzel hatásosan csalásra tanítja gyermekeit. Ha az apa rájön a helytelenségekre, kifogásokat hoznak fel előtte, és csak a fele igazságot mondják meg. Az anya nem becsületes. Nem gondol arra, hogy az apa ugyanúgy szívén viseli a gyermekek javát, mint ő, és nem lenne szabad eltitkolni előtte a helytelenségeket és gyöngeségeket, hanem helyrehozni, míg fiatalok. Eltitkolják a bajokat. A gyerekek tudnak a szülők közti egység hiányáról, ami megteszi hatását rájuk. Fiatalon kezdenek csalni, eltitkolni, és más megvilágításban mondani el a dolgokat nemcsak apjuknak, hanem anyjuknak is. A kiszínezés szokássá válik; kikerekített hazugságokat mondanak anélkül, hogy lelkiismeretük komolyan elítélné vagy dorgálná őket.

Ezek a helytelenségek azzal kezdődtek, hogy az anya rejteget dolgokat az apa előtt, holott ő is szívén viseli gyermekeik jellem alakulását. Az apával mindent meg kell beszélni. Mindent nyíltan megmondani neki. De az ellenkezője történik, hogy elrejtsék a gyermekek helytelen tetteit, bátorítják őket a csalásban, félrevezetésben, az igazmondás és becsület hiányában.

Ezeknek a fiataloknak egyetlen reménye – akár hitvalló keresztények, akár nem – ha alaposan megtérnek. Egész jellemüknek meg kell változnia. Meggondolatlan anyák, tudjátok-e, hogy gyermekeitek egész vallásos életére kihat, ahogyan fiatal korukban tanítjátok őket? Fékezzétek meg őket fiatalon! Tanítsátok meg őket, hogy engedelmeskedjenek nektek, és készebbek lesznek engedelmességet tanulni Isten követelményei iránt. Bátorítsátok őket az igazmondásra és becsületességre. Soha ne adjatok alkalmat, hogy kétségbe vonhassák őszinteségeteket és pontos igazmondásotokat.

Láttam, hogy a fiatalok hitvallók, mégsem örvendeznek Isten megmentő hatalmának. Hiányzik belőlük a vallás, az üdvösség. Jaj, az üres, haszontalan szavak, melyeket kiejtenek! Pontos és félelmetes feljegyzéseket tartanak nyilván róluk, s a halandókat a szerint fogják megítélni, amit földi életükben tettek. Fiatal barátaim, tetteitek és üres szavaitok ott állnak a könyvben. Nem az örökkévaló dolgokról beszélgettetek, hanem erről, arról s másról – közönséges világi beszélgetések, amivel a keresztényeknek nem lenne szabad belebocsátkozniuk. Mindez ott áll a könyvben.

Láttam, hogyha ti, fiatalok, teljesen meg nem változtok, alaposan meg nem tértek, nincs reményetek a mennyre. Megmutatták nekem, hogy a vallást és igazságot valló fiataloknak alig fele tért meg igazán. Ha megtértek volna, gyümölcsöt teremnének Isten dicsőségére. Sokan légből kapott, igazi alapok nélküli reménységre támaszkodnak. A forrás nem tiszta, ezért az abból eredő patakok sem azok. Tisztítsd meg a forrást, és a patakok is tiszták lesznek. Ha szívünk igaz, szavaink, ruházatunk, tetteink mind igazak lesznek. Hiányzik belőletek az igazi istenfélelem. Nem gyaláznám meg mesteremet azzal, hogy kereszténynek nevezzenek valakit, aki nemtörődöm, sekélyes és nem imádkozik. De mennyire nem! A keresztény legyőzi gyöngeségeit és szenvedélyeit, indulatait. Van gyógyír a bűntől beteg lélekre. Ez a gyógyír Jézus. Drága üdvözítőnk! Kegyelme elégséges a leggyöngébbnek is, és a legerősebbnek is részesülnie kell abban, hogy el ne pusztuljon.

Láttam, hogyan tehetünk szert erre a kegyelemre. Menj be szobádba, s könyörögj Istenhez: „Teremts bennem új szívet, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” Légy lelkiismeretes és őszinte! Sokat tehet az igaznak odaadó könyörgése. Ha imádkozol, küzdj, mint Jákob! Gyötrődj. Jézus a kertben nagy vércseppeket izzadt. Neked is meg kell feszítened erődet. Ne gyere ki szobádból, míg Istenben erősnek nem érzed magad. Aztán légy éber, s míg őrködsz és imádkozol, el tudod nyomni gonosz hajlamaidat. Isten kegyelme meg tud, és meg is fog jelenni benned.

Isten őrizzen, hogy megszűnjek figyelmeztetni benneteket. Fiatal barátaim, keressétek az Urat teljes szívetekből. Gyertek lelkesen, és mikor őszintén érzitek, hogy Isten segítsége nélkül pusztulás vár rátok, ha úgy sóvárogtok utána, mint a szarvas a folyóvizekre, akkor az Úr gyorsan megerősít titeket. Akkor békességetek minden értelmet felül fog múlni. Ha üdvözülni akartok, imádkoznotok kell. Szakítsatok időt rá. Imáitokat ne siessétek el, és ne legyetek felületesek. Könyörögjetek Istenhez, hogy munkáljon bennetek alapos javulást, hogy Lelkének gyümölcsei éljenek bennetek, s világosságotok fényleni fog a világban. Ne legyetek Isten ügyének kerékkötői és átkai: segítség, áldás lehettek! Sátán azt mondja, hogy nem örvendezhettek teljesen és szabadon a megváltásnak? Ne higgyetek neki!

Láttam, hogy minden keresztény előjoga, hogy örvendezzék Isten Lelke mély indításainak. Édes, mennyei béke fogja átitatni gondolataitokat, és szeretni fogtok Istenről, és a mennyről elmélkedni. Lakomázni fogtok igéjének dicső ígéretein. De először győződjetek meg, hogy elindultatok a keresztény ösvényen. Légy biztos, hogy megteszed az első lépéseket az örök életre vezető úton. Ne hagyjátok megcsalni magatokat. Attól tartok, sőt tudom, hogy sokan nem tudjátok, mi a vallás. Bizonyos izgalmat, bizonyos érzelmet tapasztaltatok, de sose értettétek meg a bűn rémes voltát. Sohasem jöttetek rá elveszett állapototokra, és nem fordultatok el keserű bánkódással gonosz útjaitoktól. Nem haltatok meg a világnak. Még mindig kedvelitek gyönyöreit. Szerettek világi dologról beszélgetni. De ha Isten igazságára terelődik a szó, nincs mondanivalótok. Miért a nagy csönd? Miért vagytok oly beszédesek, ha világi dolgok kerülnek a szőnyegre, s oly csöndesek, ha arról beszélgetnek, amit szíveteken kellene hordoznotok, aminek egész lelketeket le kellene kötnie. Nem él bennetek Isten igazsága.

Láttam, hogy sokaknak tetszetős a hitvallása de belül romlottak. Ne ámítsátok hát magatokat, hamis szívű hitvallók. Isten a szívre tekint. „A szív bőségéből szól a száj.” Láttam, hogy az ilyenek szívében a világ lakik. Jézus vallása viszont nem él bennünk. Ha a hitvalló keresztények jobban szeretik Jézust a világnál, szívesen beszélnek róla, legjobb barátjukról, akire legfőbb szeretetük összpontosul. Amikor rádöbbentek elveszett s pusztuló állapotukra, ő sietett segítségükre. Mikor elfáradtak, és a bűn megterhelte őket, hozzá fordultak. Elvette a bűntudatukat és a vétkük terhét, elvette bánatukat és gyászukat és megfordította szeretetük egész folyamát. Amit valamikor szerettek most gyűlölik, és amit gyűlöltek, most szeretik.

Végbement-e benned ez a nagy változás? Ne hagyjátok megcsalni magatokat. Vagy soha számra nem venném Krisztus nevét, vagy neki adnám egész szívemet és oszthatatlan szeretetemet. A legmélyebb hálának kell eltöltenie minket, amiért Jézus elfogadja ezt áldozatként. Ő mindent magának követel. Mikor annyira visz, hogy engedelmeskedünk követelményeinek, és mindent föladunk, akkor, és csakis akkor, át fog ölelni kegyelmének karjával. De mit is adunk, amikor mindent odaadunk? Bűnszennyezte lelkünket, hogy kegyelmével megtisztítsa, szeplőtlenné tegye, és páratlan szeretetével megmentsen a haláltól. Láttam, hogy mégis akadnak, akiknek nehezükre esik odaadni mindent. Szégyellem, ha beszélni hallok erről, szégyellem, ha leírva látom.

Önmegtagadást, lemondást emlegettek? Mit adott értünk Krisztus? Mikor nehéznek találod minden feladását, menj a Kálváriára, és sírj gondolatod fölött. Nézd megváltód kegyetlen szögektől szaggatott kezét és lábát, hogy kimoshasson vérével a bűnből.

Akik érzik Isten kényszerítő szeretetét, nem kérdik, milyen keveset adhatnak, hogy elnyerhessék a mennyei jutalmat, nem érdeklődnek a legkisebb mérték után, hanem a Megváltójuk akaratával való teljes azonosság a céljuk. Lelkes kívánsággal mindent átengednek, és annak értékével arányos buzgalomról tesznek tanúságot, ami után törekednek. Mi az a cél? A halhatatlanság, az örök élet.

Ifjú barátaim, jó néhányatok sajnálatos módon megcsalatnak. Kevesebbel elégedtek meg, mint a tiszta, szeplőtlen vallás. Szeretnélek felrázni benneteket. Isten angyalai igyekeznek felkelteni titeket. Ó, bárcsak Isten igéjének fontos igazságai veszélyetek tudtára ébresztenének, és rávezetnének, hogy alaposan vizsgáljátok meg magatokat! Szívetek még érzéki. Nem vetik alá magukat Isten törvényének, és nem is képesek erre. Érzéki szíveteknek meg kell változnia, és akkor olyan szépséget fedeztek majd fel a szent életben, hogy vágyni fogtok utána, miként a szarvas a folyóvizekre. Akkor szeretni fogjátok Istent és szeretni törvényét. Akkor Krisztus igája édes lesz, terhe pedig könnyű. Noha próbák érnek, de ha ezeket jól elviselitek, csak még becsesebbé teszik utatokat. A halhatatlan örökség az önmegtagadó keresztényre vár.

Láttam, hogy a keresztényeknek nem szabad túl nagy értéket tulajdonítaniuk, sem túlságosan függniük érzelmeik boldog csapongásától. Az érzelmek nem mindig megbízható vezetők. A kereszténynek meg kell tanulnia elvből szolgálni Istent. Nem szabad hagyniuk, hogy érzelmeik uralják őket. Ezzel gyakorolni és növelni fogják hitüket. Megmutatták nekem, hogy az Úr¬ban gyökerező béke és öröm lesz gyümölcse. De életük legnagyobb boldogsága, ha másokkal jót, ha másokat boldoggá tehetnek. Ez a boldogság tartós.

Sok fiatalnak nem határozott elve az Isten-szolgálat. Nem gyakorolják hitüket. Minden múló felhő sötétbe borítja őket. Nincs bennük kitartás. Nem növekednek a kegyességben. Látszatra tartják meg Isten parancsolatait. Olykor formailag imádkoznak is, és keresztényeknek hívják őket. Szüleik annyira aggódnak értük, hogy elfogadnak bármit, ami kedvezőnek látszik. Nem fáradoznak értük, nem tanítják őket, hogy az érzéki gondolkodásnak meg kell halnia. Buzdítják őket, hogy járjanak a gyülekezetbe, és játsszák meg magukat, de nem tanítják meg őket, hogy szorgalmasan kutassák át szívüket, vizsgálják meg magukat, és vessenek számot, mit is jelent kereszténynek lenni.

Az eredmény az, hogy a fiatalok kereszténynek vallják magukat a nélkül, hogy eléggé szemügyre vennék indítékaikat. Így szól az igaz tanú: „Vajha hideg volnál, vagy hév, így mivel lágymeleg vagy, és sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” Sátán azt akarja, hogy névleges keresztények legyetek, mert ez jobban megfelel szándékának. Ha istenfélelmetek alaki, és nem valódi, fel tud használni, hogy másokat is ebbe az önámító állapotba csalogasson. Akadnak majd szegény lelkek, akik a Biblia mértéke helyett rátok néznek, s csak a ti szintetekig fejlődnek. Annyira jók, mint ti, és ezzel megelégednek.

Gyakran buzdítják a fiatalokat, hogy végezzék kötelességüket, beszéljenek vagy imádkozzanak az összejövetelen, hogy haljanak meg a hiúságnak. Lépten-nyomon sürgetik őket. Az ilyen vallás mit sem ér. Változtassátok meg érzéki szíveteket, és nem lesz többé oly fárasztó Istent szolgálni, ti hideg szívű hitvallók. A ruházkodás minden szerelme és a megjelenés hiúsága elmúlik. A tükör előtt hajatok csinosításával töltött időt imára, és szívetek kutatására kellene fordítanotok. A megszentelt szívben nem lesz hely a külső díszítgetésnek, hanem a belső ékesség, a keresztény kegyesség – Isten Lelke gyümölcseinek buzgó, aggódó keresése fogja betölteni.

Isten küldötte így szól: „Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából s aranynak felrakásából, vagy öltözékek felvevéséből való; hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt.”

Győzzétek le az érzéki gondolkodást, tökéletesítsétek életeteket, és akkor nem fogjátok bálványozni szegény halandó testeteket. Ha szívetek megújul, meg fog látszani külső megjelenéseteken is. Ha Krisztus lesz bennünk a dicsőség reménysége, oly páratlan szépségeket fedezünk fel benne, hogy lelkünk őt fogja szeretni. Hozzá fog ragaszkodni, őt választja szeretete tárgyául, s mert őt csodálja, elfeledi magát. Jézust dicsőítitek és csodáljátok majd, magatokat pedig le fogjátok kicsinyelni és alázni. Mert a hitvallás e nélkül a mély szeretet nélkül csak üres szó, száraz alakiság, és súlyos teher. Sokan közületek megtarthatják a vallás fogalmát fejükben, a külső vallásosságot, mikor a szív nem tisztult meg. Isten viszont a szívet nézi. „Nincsen olyan teremtmény, amely nyilvánvaló ne volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szeme előtt, akiről mi beszélünk.” Megelégszik-e mással, mint a belsőnkben élő igazsággal? Minden igazán megtért ember magán fogja viselni az érzéki gondolkodás felett kivívott győzelem félreérthetetlen jelét.

Világosan beszélek. Nem hinném, hogy ez elijeszti az igaz keresztényt. Nem szeretném, ha bárki közületek Üdvözítőtökben jól megalapozott remény nélkül érkezne a nyomorúság idejéhez. Tökéljétek el, hogy felkutatjátok legrosszabb oldalatokat. Győződjetek meg, hogy örökségetek van odafönn. Bánjatok igazságosan lelketekkel. Ne feledjétek, hogy Jézus olyan gyülekezetet akar Atyja elé állítani, melyen sem szeplő, sem ránc, sem semmi efféle nincsen.

Honnan tudjátok, hogy Isten elfogadott? Tanulmányozzátok Igéjét imádkozó szívvel. Ne tegyétek félre más könyv kedvéért. A Szentírás meggyőz a bűnről. Világosan megmutatja az Üdvösség útját. Szemetek elé tárja a ragyogó és dicső jutalmat. Kijelenti a tökéletes Üdvözítőt, és megtanít, hogy csakis határtalan könyörületén át várhatjuk el az üdvősséget.

Ne hanyagoljátok el a titkos imát, mert ez a vallás lelke. Buzgó, lángoló imával könyörögjetek lelketek tisztaságáért. Könyörögjetek oly komolyan és mohón, mint földi életetekért könyörögnétek, ha kockán forogna. Maradjatok Isten színe előtt, amíg kimondhatatlan vágyakozás nem fogan bennetek az üdvösség után, és el nem nyeritek bűneitek bocsánatának édes bizonyítékát.

Nem szabad komolytalanul vennünk az örökélet reménységét. Oly tárgy ez, amelyet Isten és magunk közt kell elintéznünk – elintéznünk az örökkévalóságra. A látszólagos reménység, ha alaptalan, romlástoknak fog bizonyulni. Mivel Isten szava szerint álltok vagy buktok, ezért ott keressetek bizonyságtételt esetetekre. Ott fedezhetitek fel, mit kell tennetek, hogy keresztények legyetek. Ne vegyétek le fegyverzeteteket, a csatateret se hagyjátok el, amíg győzelmet nem arattok, amíg nem diadalmaskodtok Üdvözítőtök által.