Válaszul számos testvérnőnek a megfelelőbb ruhahossz felőli érdeklődésére, azt felelem, hogy Michigan államnak ezen a területén ruhánkat legtöbbnyire húsz centiméterre hordjuk a földtől. Megragadom az alkalmat időmegtakarítás céljából, hogy ezen az úton feleljek a sok levélre. Hamarabb kellett volna válaszolnom, de azt vártam, hogy valami határozottat olvassak e tárgyról az Egészségügyi megújulásban. Komolyan javaslom az egyforma hosszat, és azt tanácsolom, hogy a húsz centi olyan közel esik nézeteimhez, amennyire centiméterekben ki tudom fejezni azokat.

Mikor helységről helységre utazom, azt veszem észre, hogy rosszul értelmezik a ruházkodás új módját, és meggyőződésemmé válik, hogy az egyöntetű cselekvés érdekében közelebbit kell szólnunk e tárgyról. Az öltözködés e módja nem elterjedt, ezért akik átveszik, takarosan és jó ízléssel tegyék. Egyszer már szóltam erről, némelyek mégsem követik e tanácsot. A szombattartóknak egyforma hosszal kellene viselniük az új ruhát. Akik a ruhával bogarasnak tüntetik fel magukat, pillanatig se képzeljék, hogy nincs szükség a rendre, ízlésre és takarékosságra. Mielőtt nővéreink viselni kezdenék az új ruhát, szerezzenek szabásmintákat hosszú bugyihoz és a zsákkabátkához. Nagy kárt okoz az új ruházkodásnak, ha akadnak testvérnők, akik oly ruházkodási módot vezetnek be közösségünkbe, amelyet mielőtt tökéletesített öltözködésnek nevezhetnénk, minden részletében tökéletesítenünk kell. Várjatok testvérnőim, míg helyesen tudjátok viselni ezt a ruhát.

Egyes helyeken nagyon ellenzik a rövidebb ruhát. Mikor látom, hogy egyes testvérnők milyet hordanak, nem csodálkozom, ha az emberek utálják s elítélik. Ha viszont helyesen hordják, mint kellene, minden becsületes nő kénytelen elismerni, hogy szemérmes és kényelmes. Gyülekezeteinkben láttam mindenféle új módi ruhát, de egyet sem, mely megfelelne annak, amit leírtak előttem. Némelyek fehér muszlin hosszú bugyogót, fehér ujjat, sötét kartonruhát és ujj nélküli, zsákkabátot viselnek. Némelyek a maguk ízlésére szabott, hosszú bugyit, nem a minta szerint, keményítő nélkül, mely megtartaná formáját. Így rásimul tagjaikra. Kétségkívül semmi sincs ezekben a ruhákban, ami ízlésre, rendre vallana. Az ilyen ruha nem felel meg az értelmes nők jó ízlésének. Formátlan ruha ez, a szó valamennyi értelmében.

Testvérnők, akiknek férje ellenzi a rövid ruhát, tanácsomat kérték, hogy átvegyék-e a viseletet férjük kívánsága ellenére. Azt tanácsolom nekik, hogy várjanak. A ruházkodás nem olyan fontos kérdés, mint a szombattartás. Ez utóbbival kapcsolatban nem habozhatunk. De az ellenállás, amelybe némelyek ütközhetnek, ha átvennék a ruházkodás új módját, többet árthat egészségüknek, mint amennyit a ruha használna. E testvérnők közül néhányan így szóltak hozzám: „Férjemnek tetszik a ruhád, azt mondja, egyetlen szót sem tud felhozni ellene.” Ez vezetett rá, hogy meglássam, hogy testvérnőinknek helyesen kell képviselni a ruházkodás új módját – takarosan, rendesen, egyöntetűen. Készítek majd szabásmintákat, hogy utazásaimon magammal vigyem, és kéznél legyenek, hogy átadjam testvérnőinknek, akikkel találkozunk, vagy postán küldöm el annak, aki rendel. Majd közlöm címünket a Szemlében.

Aki a földig érőnél rövidebb ruhát akarja viselni, válassza ki ízléssel a színeket. Akiknek nem telik új ruhára, régi ruhájukat kell a lehető legízlésesebben és ötletesebben átalakítani, hogy ismét újak legyenek. Ügyeljetek, hogy a hosszú alsó, s a ruha ugyanabból az anyagból és ugyanolyan színű legyen, máskülönben nevetségesen fognak kinézni. A régi ruhákat ki lehet szabni a helyes szabásmintára, és ízlésesen megvarrni, így újnak látszhat. Nagyon kérjek benneteket, nővéreim, ne készítsetek szabásmintát külön elgondolásaitok szerint. Igaz, hogy vannak megfelelő minták és ízlések, de akadnak helytelen minták és rossz ízlések is.

Ez a ruha nem kívánja meg az abroncsot, és remélem, sohasem lesz ezzel meggyalázva. Testvérnőinknek nem kell sok szoknyát hordaniuk, hogy puffasszák ezt a ruhát. Sokkal csínosabbak, ha természetesen omlik alakjuk köré, egy vagy két könnyű alsó szoknya felett. Mórín kitűnő anyag külső szoknya számára. Megtartja formáját, és tartós is. Ha bármit hordotok a szoknya alatt, legyen nagyon rövid. Vattázásra semmi szükség. Mégis gyakran látok ilyet, és olykor kissé ki is látszik; a ruha alá is ér. Ez szemérmetlen és rendetlen benyomást tesz. Fehér szoknya fekete ruhával nem illik össze a nem földig érő öltözéknél. Legyetek gondosak, hogy szoknyáitok tiszták, rendesek, csínosak legyenek, Varrjátok jó anyagból és minden esetben legalább 10-15 centivel rövidebbre, mint a ruhát. Ha bármit viseltek a szoknya puffasztására, legyen az rövid, legalább 30-40 centivel rövidebb, mint a ruha vagy felsőszoknya alja. Ha zsinórt vagy hasonló dolgot varrunk a szoknya szegélyébe, ez csak legalul puffasztja a ruhát, és nagyon nem szép, ha viselője leül vagy lehajol.

Senki se féljen, hogy utazásaim során főtárgyul veszem az új ruházkodást. Akik hallottak már beszélni e kérdésről, csak kövessék a nyert világosságot. Én eleget tettem kötelességemnek. Átadtam bizonyságtételemet, s akik hallották vagy olvasták, amit írtam, azoknak kell most vállalniuk a felelősséget, ha befogadják, vagy elvetik a világosságot. Ha feledékeny hallgatók mernek lenni, és nem teljesítik a feladatot, maguk kockáztatnak, és Istennek felelősek eljárásukért. Lelkiismeretem tiszta. Senkit sem fogok sürgetni, se elítélni. Ez nem az én dolgom. Isten ismeri alázatos, készséges, engedelmes gyermekeit, és a szerint jutalmazza őket, amint hűségesen megteszik akaratát. Sokak számára az új öltözködés túl egyszerű és megalázó, hogy átvegyék. Nem tudják felvenni a keresztet. Isten egyszerű eszközöket használ, hogy elválassza és megkülönböztesse gyermekeit a világtól. De egyesek annyira eltávolodtak Isten munkájától és útjától, hogy felül állnak azon, ahelyett, hogy végrehajtanák.

Az Úr fölhívta figyelmemet 4Mózes 15:38–41-re: „Szólj Izráel fiainak, s mondd nekik, hogy készítsenek bojtokat az ő ruháik szegleteire nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt. Arra való legyen nekik a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek szívetek után, és szemetek után, amelyek után ti paráználkodtok. Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” Isten itt kifejezetten előírta Izráel gyermekeinek öltözetük egyszerű módosítását, rendjét, amelynek meg kellett különböztetni őket a körülöttük élő bálványimádó nemzetektől. Mikor látták ruhájuk jelét, emlékezniük kellett, hogy ők Isten választott, parancsolattartó népe, hogy csodák segítségévei jöttek ki az egyiptomi fogságból Istent szolgálni, és hogy az Úr szent népévé legyenek. Nem volt szabad önző vágyaikat követniük, a körülöttük élő bálványimádó nemzeteket követni, hanem különálló, megkülönböztethető népnek kellett megmaradniuk, hogy aki rájuk néz, így szólhasson: ezek azok, akiket Isten kivezetett Egyiptom földjéről, és akik megtartják a tízparancsolatot. Az izraelitáknak az első pillanatra felismerhetőnek kellett lenniük, mert Isten az egyszerű jellel megkülönböztette őket, mint övéit.

A parancs, amelyet Isten Izráel gyermekeinek adott (hordjanak bíborlila zsinórt köntösükön), nem hatott közvetlenül egészségükre, csak amint Isten megáldotta őket engedelmességgel. A zsinór emlékezetükben tartotta az Úr magasztos ígéreteit, s megakadályozta, hogy más néppel keveredjenek, részt vegyenek részeges lakomáikon, és egészségük rovására disznóhúst, nyalánkságokat és nehéz ételt egyenek. Isten most is azt akarja, hogy népe kövesse az új ruházkodást, nemcsak hogy mint választott népét, megkülönböztesse a világtól, hanem mert az új ruházkodás elengedhetetlen a testi és szellemi egészséghez. Isten népe jórészt elveszítette elkülönült jellegét, és fokozatosan a világhoz szabja magát, keveredett velük, míg csak minden tekintetben olyanná nem lett, mint ők. Ez nem Istennek tetsző. Utasítja őket, mint Izráel gyermekeit utasította, hogy jöjjenek ki a világból, hagyják el bálványimádó szokásaikat, ne kövessék saját szívűket, (mert megszenteletlen,) sem szemüket, mely Istentől eltávozásra, és a világgal való egyesülésre vezette őket.

Valaminek történnie kell most, ami csökkenti Isten népének világhoz való ragaszkodását. Az új ruházkodás egyszerű és egészséges, mégis keresztviselés van benne. Megköszönöm Istennek a keresztet, és vidáman lehajolok, hogy vállamra emeljem. Annyira egyek voltunk a világgal, hogy szem elől veszítjük a keresztet, és nem szenvedtünk Krisztusért.

Nem kell kitalálnunk valamit, amiből keresztet ácsolhatunk, de ha Isten keresztet nyújt felénk, vidáman viselnünk kell azt. A kereszt elfogadása megkülönböztet minket a világtól, mely nem szeret bennünket, és kineveti különválásunkat. A világ gyűlölte Krisztust, mert nem a világból való volt. Követői elvárhatják-e, hogy könnyebb sorsuk legyen, mint Mesterüknek volt? Ha úgy töltjük el életünket, hogy a világ nem gáncsol, és nem rosszall, akkor riadjunk meg, mert világhoz igazodásunk annyira olyanná tett bennünket, mint ők, hogy semmi sincs, ami felkeltené irigységüket vagy rosszindulatukat. A kétféle lelkület nem ütközik. A világ megveti a keresztet. „A keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje.” 1Korintus 1:18. „Nékem ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszítetett a világ, és én is a világnak.” Galata 6:14.