Függelék

Kedves testvéreim.

Irgalmában az Úr újra meglátogatott a gyász és szenvedés időszakában. 1860. december 23-án látomásba ragadott el, s egyének ügyünkre kiható hibáit láttam. Nem merem elhallgatni a gyülekezet előtt a bizonyságtételt csak azért, hogy némelyek érzékenységét kíméljem.

Láttam Isten népének erőtlen állapotát. Láttam, hogy nem Isten hagyta el őket, hanem ők hagyták el Istent, váltak langymeleggé. Náluk az igazság elmélete, mégis hiányzik belőlük üdvözítő, megmentő hatalma. Amint közeledünk az idők végéhez, az ördög nagy haraggal száll le közénk, mert tudja, hogy kevés ideje van. Különösen, a maradék ellen fordítja hatalmát. Hadat visel ellenük, megosztásukra és széthúzásokra fog törekedni, hogy legyöngüljenek, s le tudja győzni őket. Isten népe viselkedjék körültekintőn, húzzák az igát egyesült erővel. Legyenek egy akaraton, egy véleményen, akkor igyekezetük nem tékozol, hanem erőteljesen láthatóvá válik. Építeni fogják a jelen igazság ügyét. Rendet kell tartanunk, és közösen kell rendet tartanunk, máskülönben Sátán kihasználja a lehetőséget.

Láttam, hogy az ellenség minden elképzelhető módon beözönlik, elcsüggeszteni Isten népét, megzavarni, gyötörni őket. Viselkedjenek értelmesen, készüljenek Sátán támadásaira. Nem szabad rendezetlenül hagynunk a gyülekezet ügyeit. Tegyünk lépéseket, hogy ingatlanokat biztosítsunk Isten ügye számára, hogy a munka ne veszítse el lendületét, s az Isten ügyének szentelt összegek ne kerüljenek az ellenség kezébe. Láttam, hogy Isten népének okosan kell cselekednie, és mindent elkövetni a gyülekezet biztos alapokra helyezéséért. Miután mindent megtettek, bízzanak az Úrban, hogy gyakorolja értük hatalmát, nehogy Sátán kihasználja Isten maradék népét. Ez az idő Sátán tevékenységének az ideje. Viharos jövő előtt állunk. A gyülekezet legyen ébren, tegyen megelőző lépéseket, hogy biztosan álljon Sátán tervei ellen. Ideje a tettek mezejére lépnünk. Istennek nem tetszik, ha népe rendezetlenül hagyja a gyülekezet ügyeit, ha megtűri, hogy az ellenségé legyen minden előny, és úgy intézze az ügyüket, ahogy neki a legjobban tetszik.

Az Úr megmutatta B. testvérnek a Szemlében az egyházszervezet kérdésében elfoglalt helytelen álláspontját, s annak romboló hatását. Nem fontolta meg eléggé a dolgot. Cikkei tökéletesen kiszámítottak voltak a rendszertelenség előmozdítására. Helytelen következtetésekre vezetnek, és sokakat megerősítenek Isten ügye igazgatásáról alkotott lanyha elképzeléseikben. Akik nem érzik át az ügy felelősségét, nem tartják szükségesnek, hogy megalapozzák a gyülekezet rendjét. A felelősséget régóta hordozók előre tekintenek, megfontolják a dolgokat. Meggyőződésük, hogy lépéseket kell tennünk, biztosabb mederbe terelnünk a gyülekezet ügyeit. Ezzel kirekesztjük Sátánt, és nem hagyjuk, hogy kihasználja a helyzetet. B. atyafi cikkei arra késztetik a rendtől félőket, hogy bizalmatlanul fogadják azok javaslatait, akiket a gyülekezet fontos ügyei felől Isten gondviselése ihlet. Mikor látta, hogy álláspontja tarthatatlan, nem ismerte be nyíltan tévedését, s nem törekedett helyrehozni a rossz benyomást.

Láttam, hogy világi ügyekben B. testvér hanyag. Nem igyekvő; erénynek tartja, ha az Úrra hagyja, amit az Úr őrá hagyott. Az Úr csak nagy szükség idején avatkozik értünk a dolgok menetébe. Dolgoznunk kell. Terheket és felelősségeket kell viselnünk, így tapasztalatra teszünk szert. B. testvér olyan jellemű lelki dolgokban, mint világi ügyeiben. Hiányzik belőle a lendület és a lelkiismeretesség az alapos munkához. Isten dolgaiban legyünk megfontoltabbak és okosabbak, mint világi ügyekben, világi előnyök elnyeréséért.

Isten népe helyesen jár el, ha törvényes keretek között ingatlant biztosít a gyülekezetnek, mégis óvakodjunk; őrizzük meg ennek különleges, szent jellegét. Láttam, hogy meg nem szentelt emberek ki fogják használni a gyülekezet álláspontját. Át fogják lépni a határokat, végletekig vinni a dolgokat, és megsebzik Isten ügyét. Egyesek balgák és meggondolatlanok lesznek elkerülhető perekbe keverednek, elegyednek a világgal, részt vesznek lelkületében, és másokat is példájuk követésére késztetnek. Egyetlen meggondolatlan keresztény súlyos kárt okozhat a jelen igazság ügyének. A rossz sokkal gyorsabban gyökeret ver, mint a jó, és virágzik ott, ahol ha nem gondozzák figyelmesen, a jó és a helyes csak fonnyadozik.

A múltra irányították figyelmemet. Láttam, hogy minden fontos lépésnél, minden határozatnál, minden előretörésnél Isten népe közt akadt, aki végletekig vitte a dolgot, szertelen lépéseket tett, így megbotránkoztatta a hitetleneket, szomorúságot okozott Isten népének, és rossz hírét keltette Isten ügyének. A népet, melyet eme utolsó napokban Isten vezet, épp ilyen ügyek fogják nyugtalanítani. Ám sok kellemetlenséget elkerülhetünk, ha Krisztus lelkipásztorai egy akaraton lesznek, együtt terveznek, és együtt is dolgoznak. Ha közös álláspontra helyezkednek, ha támogatják egymást, ha megalkuvás nélkül feddik s visszautasítják a rosszat, hamarosan elfojtják azt. Eddig azonban nagyon Sátán ellenőrzése alatt álltak az ügyek. Egyháztagok, sőt lelkészek is rokonszenveznek velük, s megosztottság lett a következmény. Aki kimerészkedett és eleget tett kellemetlen kötelességének, hűen szembeszállva a helytelenséggel, szomorú és megsebzett, mert nem részesül lelkésztestvérei teljes támogatásában. Csüggedtté s levertté válik a fájdalmas kötelességek teljesítésétől, leteszi keresztjét, s visszatartja a szigorú bizonyságtételt. Lelke sötétbe zárkózik, s a gyülekezet szenved épp ama bizonyságok hiányától, melyeknek Isten terve szerint élnie kell népe körében. Sátán elérte célját, mikor a hű bizonyságtételt elfojtják. Akik készek egyetérteni a helytelenséggel, erénynek tartva azt; nem értik meg, hogy tékozló, szétszóró hatást gyakorolnak, s maguk is elősegítik a Sátán céljait.

Láttam, hogy testvéreik sok lelket elpusztítottak dőre sajnálkozásukkal, mikor egyetlen reményük az, ha magukra hagyják őket, hogy belássák helytelenségük teljes mértékét. De amikor mohón elfogadják meggondolatlan testvéreik rokonszenvét, az a gondolat születik bennünk, hogy félremagyarázzák őket, és ha igyekeznek is visszatérni, csak félszívvel teszik. Bűnös hajlamaik szerint fogják fel az ügyeket, és a megrovót hibáztatják, ezzel elkenik az ügyet. Nem hatolnak a mélyére, nem gyógyulnak meg, s ugyanabba a hibába esnek, mert nem hagyják nekik megérteni tévedésük mértékét, hogy megalázkodjanak Isten előtt, és Isten felépítse őket. A hamis együtt érzők homlokegyenest Krisztus és szolgáló angyalainak tervei ellen dolgoznak.

Krisztus lelkipásztorai ébredjenek fel, és minden erejükkel végezzék Isten munkáját. Isten szolgáinak nincs mentségük, ha kitérnek a félreérthetetlen bizonyságtevés elől. Meg kell róniuk, helyteleníteniük, ha testvérük vétkezik. Idézem a C. testvérhez írt egyik levél részletét:

„Néhány dolgot feltártak előttem felőled. Láttam, hogy eltiporjátok a gyülekezetben az életerős, félreérthetetlen bizonyságtevést. Nem álltok összhangban a szókimondó bizonyságtétellel. Kitértek az elől, hogy egyenesen a helytelenségek velejére tapintsatok, és terhetekre vannak, akik mulaszthatatlan kötelességüknek tartják azt. Rokonszenveztek az elhidegültekkel. Ennek hatására lettél gyönge. Nem értettél egyet az egyértelmű, éles bizonyságtevéssel, melyek egyéneknek lettek küldve.

Isten szolgáinak nincs mentségük, ha kitérnek a szókimondó bizonyságtevés elől. Feltétlen meg kell inteniük, meg kell róniuk a helytelenséget. Nem szabad eltűrniük testvérük bűnét. Gyakran kinyújtottátok kezeteket, hogy védjétek testvéreiteket a megérdemelt bírálattól, és a helyesbítéstől, amit Isten küldött nekik. Ha ezek nem újulnak meg, a ti számlátokra róják fel hibájukat. Ahelyett, hogy őrködnétek a fenyegető veszély felett és figyelmeztetnétek őket rájuk, azok ellen vetitek latba tekintélyeteket, akik megtették kötelességüket, megrótták és figyelmeztették a tévelygőt.

Veszélyes idők járnak Isten egyházára, és a legnagyobb veszély most az önámítás. Vannak, akik vallják az igazságot, de vakok, ha az ő veszélyükről és hibáikról van szó. Noha elérik az istenfélelemnek azt a mértékét, melyet barátaikkal állítottak fel, közösségben élnek testvéreikkel, elégedettek, de ugyanakkor egyáltalán nem ütik meg az isteni Urunk által felállított mértéket. Ha szívükben gonoszság lakik, nem hallgatja meg őket az Úr. Némelyeknek nemcsak szívében lakik gonoszság, hanem nyíltan hordozzák életükben is. Sok esetben a tévelygők még megrovásban sem részesülnek.

Emlékezetem visszaterelték …-hoz. Elgondolásaid helytelenek voltak e helyen. Vállvetve kellett volna D. vén mellett állnod, tisztító munkát végezned, megragadnod és megrónod az egyének helytelenségeit. A terhet, amit D. vénre vetettél, magad érdemelted meg, mert hiányzott belőled az erkölcsi bátorság, hogy a hibára tapints. Ezzel másokra is rosszul hatottál. Nem végezted el a jó munkát, melyet Isten tervezett bizonyos emberek számára, és azok most Sátán bujtogatására felfuvalkodtak. Ha akkor Isten tanácsa szerint viselkedtél volna, befolyásod szilárdsága Isten ügyének javát szolgálta volna. Megszomorítottátok a Szentlelket, és a közös arcvonal hiánya elcsüggeszti azokat, akikre Isten a megrovás terhét helyezte.

Láttam, hogy nem volt igazad, amikor E-vel rokonszenveztél. Vele kapcsolatban elfoglalt álláspontod csökkentette tekintélyedet, és igen megsebezte Isten ügyét. Lehetetlen befogadnunk E-t Isten egyházába. Oda helyezkedett ahol elállja a világosságot és az igazságot. Csökönyösen a maga útját választja, s nem hajlandó meghallgatni a megrovást. Követte romlott szívének hajlamait, megsértette Isten szent törvényét, s meggyalázta a jelen igazság ügyét. Ha mégoly szívből jövőn is tart bűnbánatot, a gyülekezetnek távol kell maradnia tőle. Ha a mennybe megy, egyedül kell mennie, a gyülekezet közössége nélkül. Érvényét nem veszítő megrovásnak kell nyugodnia rajta Istentől és a gyülekezettől, hogy az erkölcsiség mértéke ne zülljön le teljesen a porig. Az Úrnak nem tetszik a dolog ilyetén menete.

Megsebezted Isten ügyét. Konok utad sérti Isten népének szívét. Példád bátorítja a lazaságot a gyülekezetben. Erőteljes, félreérthetetlen bizonyságot kell hordoznod. Állj félre Isten munkájának útjából. Ne állj Isten és népe közé. Túl sokáig palástoltad el az éles bizonyságtételt, s álltál ellene a szigorú bírálatnak, melyet Isten ró az egyéni tévelygésekre. Ő helyesbíti, próbálja s tisztogatja népét. Állj félre az útból, ne akadályozd Isten munkáját. A tetszetős bizonyságtevést Isten nem fogadja el. A lelkészek teli torokból kiáltsanak, ne kíméljék hangjukat. Az Úr, a gyülekezet megerősítésére és a hitetlenek felrázására hivatott hatalmas bizonyságtételt adott neked. De ezeket a dolgokat, melyekben tökéletlen vagy, helyre kell hoznod, másképp bizonyságod erejét veszíti, tekintélyed sérteni fogja Isten ügyét. Az emberek tőled várják a példaadást. Ne vezesd félre őket. Tekintélyed helyesbítse a hibákat családodban és a gyülekezetben.”

Láttam, hogy az Úr megújítja az életerős, félreérthetetlen bizonyságtevést. Ez majd fejleszti a jellemet, s megtisztítja a gyülekezetet. Isten parancsára el kell különülnünk a világtól, mégsem kell faragatlanná és durvává válnunk, közönséges beszédig süllyednünk, s a lehető legneveletlenebbé tennünk megjegyzéseinket. Az igazság célja, hogy felemelje befogadóját, finomítsa ízlését és megszentelje gondolatait. Szüntelen törekednünk kell példaképül vennünk a közösséget, melyhez rövidesen csatlakozni szeretnénk, vagyis Isten angyalait, akik soha bűnbe nem estek. Jellemünk legyen szent, modorunk nyájas, szavaink egyenesek. Így kell haladnunk lépésről-lépésre, míg el nem készülünk az elváltozásra.