1857. július 6-án Ulyssesben (Pennsylvania) bepillantás kaptam az …-i, s más New York állami helységekben uralkodó állapotokról.

Mivel oly sok fegyelmi eljárás folyt le a gyülekezetben a testvérek között New York államban, és mivel Istennek a legkisebb köze sem volt hozzájuk, a gyülekezet elvesztette erejét, és nem tudják, miként szerezzék vissza. Eltűnt az egymás iránti szeretet – a hibakeresés és vádoló lelkület vált uralkodóvá. Erénynek tekintik, ha mindent kiszimatolnak egymás felől, ami helytelennek látszik. Nem él közöttük a könyörület lelkülete, amely szeretettel és szánalommal vágyik testvérei után. Némelyek vallása gáncsoskodásból, és abból áll, hogy mindenbe belekötnek, ami helytelen előttük, míg lelkük nemes érzelmei el nem sorvadnak. Emeljük fel gondolatainkat az örökkévaló jelenetekhez; a mennyen, annak kincsein, dicsőségein legeltessük, és a Biblia igazságaiban kellene édes és szent kielégülést találnunk. Szeretnünk kellene az Isten igéje becses ígéreteiből való táplálkozást, megnyugvást kellene nyernünk belőlük, és felemelkednünk a jelentéktelen dolgok fölé. A súlyos, örökkévaló dolgokhoz.

De jaj, mennyire másképp használják értelmüket! Szalmaszálakban botlanak meg! A gyülekezet összejövetelei, amint azokat New Yorkban tartották, sokaknak átok volt. Ezek a mondvacsinált fegyelmi eljárások szabad teret adtak az aljas gyanúsítgatásnak. Táplálták az irigykedést. Közöttük él a gyűlölet, és nem is tudnak róla. Némelyek helytelen elgondolásból ridegen rónak meg másokat, másokra kényszerítik elképzeléseiket, hogy mi helyes. Kíméletlenek, téglarakásként zuhannak másokra.

Láttam, hogy New York államban sokan annyira törődnek testvéreik egyenes ösvényen tartásával, hogy elhanyagolják saját szívüket. Annyira félnek, hogy testvéreik nem elég odaadók, bűnüket bánók, hogy elfeledik a maguk helyrehozásra váró hibáit. Szívük megszenteletlen, mégis testvéreiket próbálják rendre utasítani. A new yorki testvérek csak úgy emelkedhetnek fel, ha mindegyikük a maga ügyével törődik, a maga szívét hozza rendbe. Ha testvéred nyilvánvalón vétkezik, szót se szólj senkinek, hanem a testvér iránti szeretetből, könyörülettel teljes, szánakozó szívvel, mondd meg neki vétkét, és hagyd az ügyet rá és az Urra. Megtetted kötelességedet. Nem a te dolgod ítéletet hozni.

Túl könnyen szigorúan fogtak valamely testvért. Elítélték, és kárhoztatás alatt tartották. Isten iránti buzgóság van bennük, de nem megismerés szerint. Ha mindenki rendezné a maga szívét, az összejöveteleken a testvérek készen állnának, bizonyságtételeik lelkük mélyéből fakadna, így meg tudnák indítani a körülöttük élő, igazságban nem hívő embereket. Isten Lelkének megnyilvánulása közölné szívükkel, hogy ti Isten gyermekei vagytok. Egymás iránti szeretetünket mindenkinek észre kellene vennie. Akkor majd mély benyomást tesz. Akkor majd lesz hatása.

Láttam, hogy a new yorki gyülekezet fel tudna emelkedni. Lássatok egyenként munkához, buzduljatok fel és tartsatok bűnbánatot. Miután minden ismert helytelenséget helyrehoztatok, rendeztetek, higgyétek, hogy Isten befogad benneteket. A feladat egyik része, hogy higgyetek. Hűséges az, aki az ígéretet adta. Emelkedjetek fel hit által.

A new yorki testvérek talpra állhatnak, csakúgy, mint máshol, és ihatnak Isten üdvösségéből. Értelmesen viselkedhetnek, és az igaz tanú laodiceaiakhoz intézett üzenetéből mindenki tapasztalatot szerezhet magának. A gyülekezet tudja, hogy lecsúszott, de nem tudja, hogyan álljon talpra. Némelyek szándéka igen jó lehet, bevallhatják bűneiket, de láttam, hogy mégis gyanakodva figyelik, és egyetlen szó miatt elítélik őket, míg csak meg nem fosztják őket szabadságuktól, és üdvösségüktől. Nem merik követni szívük egyszerű, őszinte szívből fakadó indíttatásait, mert szemmel tartják őket. Istennek az tetsző, ha népe féli őt, és megbízik egymásban.

Láttam, hogy sokan kihasználják, amit Isten mások bűneiről, és hibáiról tárt fel. Végletesen értelmezik, s addig erőltették a látomásban mutatott dolgokat, míg sokan gyöngülni nem érezték magukban az abba vetett hitet, amit Isten megmutatott, amivel elcsüggesztették és bátortalanították a gyülekezetet. Gyöngéd szánakozással viseltessék testvér a testvér iránt. Vegyék tekintetbe mások érzékenységét. A legkényesebb és legfontosabb feladat, melyet valaha is végeztek, a mások helytelenségeinek érintése. Végezzétek ezt a legmélyebb alázattal, saját gyöngeségeteken tartva szemeteket, nehogy ti is kísértésbe essetek.

Láttam a nagy áldozatot, melyet Jézus hozott az ember megváltásáért. Nem tartotta túl becsesnek életét, hogy feláldozza értünk. Jézus mondta: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” Mikor testvéred tévelyeg, odaadnád életedet megmentéséért? Ha igen, megközelítheted, és szívére beszélhetsz; akkor neked kell elmenned testvéredhez. De sajnálatos tény, hogy sokan, noha testvérnek vallják egymást, egyetlen véleményüket vagy előítéletüket sem készek feláldozni testvérük megmentéséért. Alig szeretik egymást. Önző lelkület tör a felszínre.

Csüggedés tört be a gyülekezetbe. Szeretik a világot, szeretik földjeiket, jószágaikat és a többit. Jézus most felhívja őket, szakadjanak el, gyűjtsenek kincset a mennyben, vegyenek aranyat, fehér ruhákat és szemkenetet. Becses kincsek ezek. Akinek megvan, belépést biztosítanak neki Isten országába.

Isten népe viselkedjék értelmesen. Amíg minden ismert bűnüket be nem vallják, nem szabad babérjaikon ülni. Akkor kiváltságuk és kötelességük lesz hinni, hogy Jézus elfogadja őket. Ne várjanak másokra, hogy azok verekedjék át magukat a sötétségen, és vívják ki nekik a győzelmet, aminek örvendhetnek. Az ily öröm csak az összejövetel végéig tart. Az érzelmekből fakadó szolgálat helyett elvből szolgáljátok Istent. Reggel és este vívd ki magadnak a győzelmet családodban. Ne tartson vissza mindennapi munkátok.

Szakítsatok időt az imára, és amikor imádkoztok, higgyétek, hogy Isten hallja, mit mondotok. Imátokhoz elegyítsetek hitet. Olykor nem lesztek biztosak az azonnali válaszban; Isten akkor teszi próbára hiteteket. Bizonyítékát kell szolgáltatnod, vajon megbízol-e Istenben, és van-e életerős, tartós hited. „Hű az, aki elhívott titeket, és meg is cselekszi.” Járd a hit keskeny pallóját. Bízzál mindent Isten ígéreteire. Bízz Istenben, ha sötétség vesz is körül. Ekkor kell hitednek lennie. Gyakran azonban érzelmeidre hagyod a kormánykereket. Mikor nem érzed a Szentlélek megnyugtatását, értéket keresel magadban, és kétségbe esel, mert nem találsz semmi értékeset. Nem bízol eléggé drága Jézusunkban. Nem tartod érdemeit mindennek mindenben. A legtöbb, amire te képes vagy, nem érdemli Isten tetszését. Jézus érdeme ment meg, az ő vére fog megtisztítani. De neked is erőfeszítéseket kell tenned. Amit tudsz, meg kell tenned. Buzdulj fel és tarts bűnbánatot, azután pedig higgy. Ne tévesszük össze a hitet az érzelmekkel. Ez két különböző dolog. A hit mienk, ha gyakoroljuk. Ezt a hitet folyton gyakorolnunk kell. Higgyetek, higgyetek. Hitetek ragadja meg az áldást; akkor a tietek lesz. Érzelmeiteknek semmi köze a hithez. Mikor a hit áldást hoz rád, és örvendezel az áldásnak, az többé nem hit, hanem szívből jövő érzelem.

Isten new yorki népének fokozatosan talpra kell állnia, ki kell jönnie a sötétségből, és hagyni, hogy fényeskedjék világossága. Most pont Isten munkájának útjában állnak. Hagyniuk kell, hogy a harmadik angyal üzenete elvégezze szívükön munkáját. Testvéreim, hosszas, hitetlen imáitokkal Istent gyalázzátok. Ne tekintsetek értéktelenségetekre, hanem dicsőítsétek Jézust. Beszélgessetek a hitről, világosságról, a mennyről, akkor lesz hitetek, világosságotok, szeretetetek, békétek és örömötök a Szentlélekben.